>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Gyulai Gábor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amely a teljesen önkéntes egyesületi jog mellett érvelt, bár szerinte a közjogi jogosítványok biztosítása formálissá teheti a települési önkormányzatok működését. Hiányolta a törvény személyi hatályának egyértelmű megfogalmazását, illetve a hovatartozás felvállalásának kezelését.

Szegvári Péter, Budapest Főváros főjegyzője megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezetek véleményezését, amelyek közül a NEKH tervezetét tartotta a további munkára alkalmasnak. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásával kapcsolatban a „B” változatot, míg a finanszírozással összefüggésben az egycsatornás, alapítványi rendszert támogatta, valamint felhívta a figyelmet az önkormányzati törvénnyel fennálló ellentétekre is. Végül leszögezte, hogy kisebbségek nélkül kisebbségi törvényt alkotni „nem célszerű”, ezért álláspontja szerint a két tervezet összedolgozására kell törekedni. A főjegyző végül szorgalmazta a parlamenti képviselet biztosítását, valamint a települési és a kisebbségi önkormányzatok kapcsolatának szabályozását.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek egyeztető tárgyalása a kisebbségi törvény tervezetéről a NEKH-ben. A kisebbségi önkormányzatiság alapelveivel kapcsolatban már előrehaladás, míg a szövegezés terén elakadás volt tapasztalható.

Gálik Mihály, a Magyar Rádió ügyvezető igazgatója megküldte a tervezettel kapcsolatos észrevételeit Wolfart Jánosnak, amelyek a kisebbségek tömegkommunikációs lehetőségeire, és a készülő médiatörvény koncepciójával való összeegyeztethetőségre irányultak.

Vukovich György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke megküldte a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeit Wolfart Jánosnak, amely egyértelmű állásfoglalást sürgetett a népszámlálási adatok esetleges felhasználásáról. Ez utóbbiak közül a Hivatal elnöke a „nemzetiség” kategóriát javasolta, mint a hovatartozás pontos kinyilvánítását.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek egyeztető tárgyalása a kisebbségi törvény tervezetéről az MBKE tárgyalótermében. Vita alakult ki a bírósági népi ülnökökről, valamint egyeztetés folyt a kulturális autonómiáról.

Az egyeztetések során elkészült a „Törvénytervezet a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” egy változata, amely a több közigazgatási egységre kiterjedő kisebbségi önkormányzat intézményét elsőként illette a területi jelzővel. A helyi szint létrehozása kapcsán kompromisszumos formulát alkalmazott: a NEKH-féle tervezetből bekerült az önkéntes akaratnyilvánítás, a Kisebbségi Kerekasztal elképzeléseiből viszont a választás metódusa.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek egyeztető tárgyalása a kisebbségi törvény tervezetéről a NEKH-ben. Egyeztetés ezúttal a kisebbségi önkormányzatok választásáról történt.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság. A Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról adott szokásos tájékoztatót követően a résztvevők oktatási kérdéseket vitattak meg, illetve a PM szakértője a finanszírozással kapcsolatos kétségeinek adott hangot.

Mátyás Pál kormányfőtanácsos, a tárca nélküli miniszter irodájának vezetője megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezetek véleményezését, amely a kritikai megjegyzései mellett a NEKH tervezetét tartotta támogathatónak. Álláspontja szerint a tervezetek nem voltak összhangban az időközben bekövetkezett, a tulajdonviszonyokat és a gazdasági szerkezetet érintő változásokkal, így problematikussá válhat a kisebbségi önkormányzatok ingatlannal való ellátása. Szerinte nem tisztázott az, hogyha ezen testületek közjogi jogosítványokkal lesznek felruházva, akkor vajon milyen jellegű szervezetekről lesz szó.

Verebélyi Imre, a BM közigazgatási államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amely felvetette a jogalanyiság problémáit: a személyi hatály és a kisebbségi bevallás tisztázatlansága ugyanis álláspontja szerint maga után vonta az állami kötelezettségek bizonytalanságát, és ezért valamiféle regisztrációt elkerülhetetlennek tartott. Ezzel összefüggő problémaként értékelte a Magyarországon tartózkodó külföldiek kisebbségi jogainak kérdését, és ezért szükségesnek látta a kisebbségek közötti különbségtételt a jogok és kötelezettségek biztosítása szempontjából. Az államtitkár felvetette a deklaratív rendelkezések, a kisebbségi önkormányzati formák ügyét, az egyetértési jog lehetséges biztosítását, valamint az országgyűlési képviselet kérdését is. Kiemelte, hogy a BM véleményeinek többsége az egyesületi alapú kisebbségi testületek mellett foglalt állást, amelyek nem változtathatják meg a helyi önkormányzatok és szószólók helyzetét.