>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Megjelent a Magyar Közlönyben a Miniszterelnöki Hivatal közleménye a kormány 2003. II. félévi tevékenységének fő irányvonaláról, valamint a munkatervéből származó jogalkotási feladatok jegyzékéről, amely 2003 novemberére irányozta elő a kisebbségi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadását. Felelősökként az IM-et és az esélyegyenlőségi tárca nélküli minisztert jelölte meg.

Heizer Antal a Magyar Nemzetnek nyilatkozva kijelentette, hogy a kisebbségi vezetők egyetértettek az elektori rendszer megszüntetésével, illetve a közvetlen és arányos választási rendszer kialakításával. Utalt arra is, hogy tárgyalások folytak a választójog lehetséges szigorításairól, és a maga részéről a kisebbségek által kezelt választójogi névjegyzékek létrehozása, illetve a regisztrált szervezetek kizárólagos jelölési joga mellett tette le a voksát. Végül azt közölte, hogy tartják a módosítás előzetes ütemtervét.

A közigazgatási államtitkári értekezlet többek között úgy döntött, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, a 2001-2003 közötti időszakot tárgyaló kormánybeszámoló egészüljön ki az előkészítés alatt álló törvénytervezetek ismertetésével is. A jelentés egyébként a további kisebbségpolitikai feladatok keretében hangsúlyozta, hogy „a Kormány álláspontja szerint, a korábbi évek elvégzett munkájának tapasztalatait felhasználva, a ciklus közepére elkészülhetnek azok a javaslatok, amelyek egyrészt a kisebbségi törvény és a kapcsolódó jogszabályi kör módosítására, másrészt új kisebbségi választójogi törvény kidolgozására, harmadrészt pedig – a kormányprogrammal összhangban – a kisebbségek országgyűlési képviseletének megteremtésére irányulnak.”

Sutarski Konrád, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke megküldte Somogyvári Istvánnak a kormány-előterjesztés koncepciójáról szóló álláspontját. A lengyel testület egyetértett a kisebbségi törvény és a választójogi szabályozás módosításával, de álláspontja szerint a névjegyzék bevezetése nem fogja a választások nagyobb tisztaságát eredményezni, hanem csupán megnehezíti azt. Pártolta továbbá a független jelölt intézményének fenntartását, de a monopolhelyzetet elkerülendő, kisebbségenként legalább két társadalmi szervezet jelöltállítását tartotta szükségesnek.

A kormány határozatot (2202/2003. (IX. 4.) Kormányhatározat) hozott az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés döntéseiből adódó egyes feladatokról, amelyben a kisebbségekkel összefüggő törvénymódosítási javaslatok Országgyűlés elé történő terjesztésének a december elsejei határidőt szabta meg. A felelősök az IM, a BM, a MEH-t vezető miniszter, illetve az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter lettek.

Szászfalvi László levélben arra kérte Kiss Pétert, hogy tájékoztassa a joganyag aktuális állapotáról, az akkori változatokról és koncepcióról.

A Roma Polgárjogi Alapítvány által szervezett rendezvényen Bársony János ismertette a választójogi alternatíváját, amelyet – állítása szerint – a németeket kivéve a többi önkormányzat is támogatott, bár arról még az OCÖ közgyűlése nem foglalt állást. Popovics György, a NEKH elnökhelyettese az Etnonetnek nyilatkozva elmondta, hogy a koncepció egy alkalommal már volt a közigazgatási államtitkári értekezlet előtt, de két helyről is módosítási igény merült fel, így átdolgozásra volt szükség ahhoz, hogy az a kormány elé kerülhessen.

Az OCÖ sajtótájékoztatót tartott, amin részt vett Heizer Antal és Kaltenbach Jenő is. A kisebbségi ombudsman kijelentette, hogy a törvénymódosítás során rendelkezni kell például a törvényességi felügyeletet ellátó intézményrendszerről is.

Heizer Antal egy sajtó-háttérbeszélgetésen, kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a törvény módosításának ügye egyhónapos csúszásban van, de várható, hogy a kormány a következő héten megtárgyalja a módosítási tervezetek koncepcióját. Amint ez megtörténik, akkor indulhat a BM és az IM keretében a kodifikáció, amely után újabb egyeztetés következhet az országos önkormányzatokkal. Az utóbbiak viszont nem egységesek a NEKH és az OBH által szorgalmazott kisebbségi választói névjegyzék kérdésében.

Kaltenbach Jenő tájékoztatásul megküldte Szászfalvi Lászlónak az Alkotmánybírósághoz intézett, szeptember 17-i indítványát. A kisebbségi ombudsman szerint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény két bekezdése alkotmányellenes volt, mert a kisebbségi közösséghez nem tartozók számára is garantálta a jogot, hogy a kisebbségi választásokon gyakorolják aktív vagy passzív választójogukat. Kérte továbbá a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását is, mivel a jogalkotó nem biztosította azt, hogy a választásokat csak azokon a településeken tűzhessék ki, ahol azt ténylegesen az adott kisebbséghez tartozók igényelték. Végül az indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság együttesen értelmezze az alkotmány két bekezdését annak megállapítása érdekében, hogy a kisebbségek önkormányzáshoz való jogának érvényesülése érdekében tekinthető-e a személyes adatok elkerülhetetlen, szükséges mértékű és arányos korlátozásának a választópolgárok nyilatkoztatása a hovatartozásukról, illetve ezen nyilatkozatok valóságtartalmát az állam meghatározott törvényes keretek között ellenőrizheti-e.

Az EJKVB ülésén, Lamperth Mónika belügyminiszter meghallgatásán kiderült, hogy a kormány ezen a héten sem tárgyalja a kisebbségi törvény és a választójogi szabályokról szóló törvénymódosítások koncepcióját, mivel az nem szerepelt az előző napi közigazgatási államtitkári értekezlet napirendjén.