>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Egyeztetés a kisebbségi törvény módosítása ügyében a NEKH által vezetett kormányzati oldal és a hat kisebbségi delegált között. A tárgyalást megelőzően a NEKH tárgyalási vázlatot fogalmazott meg, amely a helyi kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos kérdéseket taglalta. A további két tárgyaláson a felek folytatták a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek megbeszélését, valamint érintették a MNEKK és a törvény értelmező rendelkezéseinek kérdéseit.

A NEKH-ben elkészült a kisebbségi törvény módosítása tárgyában lefolytatott első hat megbeszélésről szóló összefoglaló kisebbségekkel egyeztetett változata, amely alapját képezte Heizer Antal hivatalvezető későbbi bizottsági beszámolójának. A dokumentum szerint további megtárgyalandó témák voltak a nyelvhasználati jogok és alapjogok kérdése, a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet, különösen az intézményátvétel szabályozása, a választójogi kérdések teljes köre, illetve az egyéni és kollektív jogok ügye.

A Bolgár Országos Önkormányzat közgyűlése elfogadta a 49/2003. sz. határozatát, amely szerint a testület a kisebbségi választói névjegyzék ügyében nem tudott egységes álláspontot kialakítani, ezért majd a konkrét normaszöveg-tervezet ismeretében ismételten napirendre kívánja tűzni annak megvitatását.

Az EJKVB ülésén Heizer Antal beszámolt a kisebbségi önkormányzatok delegáltjaival és az érintett tárcák szakértőinek részvételével folytatott tárgyalássorozat addigi eredményeiről. Tájékoztatta a bizottságot arról, hogy a továbbiakban a módosítás kérdéskörének második felére, a választójogi témakörre térnek rá. A NEKH elnöke a végeredményt, a törvénymódosítás ügyét illetően az optimizmusát hangsúlyozta, bár az országgyűlési határozatban megszabott decemberi határidőt kétségesnek nevezte. Kaltenbach Jenő elismeréssel szólt a résztvevő tárgyalók elszántságáról, és arra kérte az Emberi jogi bizottságot, hogy segítse a konszenzus kialakítását. Kósáné Kovács Magda az előkészítés egy meghatározott szakaszában szükségesnek tartott négypárti konzultációt is. A bizottság előtti beszámolót követően június 17.-éig még két tárgyalási forduló következett a kisebbségi oldal delegációjával.

Az EJKVB ülése a romániai Szenátus Emberi jogi és kisebbségi bizottságának delegációját fogadta. Az ülésen Szászfalvi László tájékoztatást adott a kisebbségi joganyag módosításával kapcsolatos történésekről. A folyamatban lévő egyeztetésekre kitértek a delegációnak délutáni, a NEKH-ben tett látogatása során is. A küldöttséget másnap Kaltenbach Jenő fogadta hivatalában.

Az Országgyűlés elfogadta a szeptember elsején hatályba lépő és a kisebbségi törvényt is módosító 2003. évi LXI. törvényt a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról, amely tételesen felsorolta, hogy mely helyi közoktatási kérdésekhez kell beszerezni a kisebbségi önkormányzat egyetértését. Ha a kisebbségi testület nem biztosítja az egyetértését, és az egyeztetések sem vezetnek megadott határidőn belül megegyezésre, akkor ezt egy, külön erre a célra megalakított bizottság egyszerű többséggel meghozott döntése van hivatva pótolni. A kisebbségi törvény módosításának pedig alapvető koncepcionális célkitűzése az volt, hogy a kisebbségi kulturális autonómia megteremtése érdekében javítani kellett az intézmény-átvétel feltételein. A törvény hatálybalépése óta eltelt tíz évben ugyanis elenyésző számú nevelési-oktatási intézmény került kisebbségi önkormányzatok fenntartásába. A módosító bekezdések ezért ennek az intézmény-alapításnak, -fenntartásnak, és -átvételnek a feltételeit, szabályait igyekeztek lefektetni a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok számára, külön kitérve a finanszírozás kérdéseire. A későbbiek azonban szolgáltattak példát rendkívül vitás és meghiúsult intézmény-átvételi kísérletre is (ld. a gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium átvételének ügyét 2007-2008 fordulóján).

Az OCÖ kibővített elnökségi ülése megerősítette a június 25-i közgyűlés határozatait, köztük Kolompár Orbán elnöki tisztségét. Az önkormányzat új elnöke a korábbi vezető, Horváth Aladár leváltásának egyik okát abban jelölte meg, hogy Bársony János jogi szakértő a volt elnök megbízásából egyedül járt el a kisebbségi törvény módosítását célzó tárgyalásokra. A bizottságba Farkas Flóriánt, a FIDESZ-MPSZ országgyűlési képviselőjét, mint az országos önkormányzat legitim képviselőjét delegálták, és ezáltal arra kérték a pártot, hogy fogadja el a törvényt az Országgyűlésben.

A kisebbségi törvény elfogadásának tizedik évfordulója alkalmából a NEKH a Corvin hajón rendezett fogadást a magyarországi kisebbségpolitika aktív és egykori szereplőinek részvételével. Szabó Vilmos és Heizer Antal elmondták, hogy a múlt héten az IM-ben elkészült egy koncepció-tervezet, amelyet a kormány előreláthatólag szeptemberben tárgyal, amit a kodifikációs munka követ a BM-ben és az IM-ben. A kisebbségi vezetők közül többek is azt közölték, hogy a kisebbségi tárgyalódelegáció csupán egyszer, rögtön az első tárgyalást követően egyeztetett velük, és a kilencedik plenáris ülés után már csak az összefoglaló jelentést kapták meg.

Horváth Aladár a Népszabadságban megjelent, „Három hónap” c. írásában számolt be az OCÖ élén, a közelmúltban végzett munkáról. Ezek között kiemelte, hogy „a kisebbségi törvény és a kisebbségi választási törvény módosításáról folyó vita során megpróbáltuk érvényesíteni érdekeinket komoly ellenérdekekkel szemben is. (…) Ha javaslatainkat sikerül érvényesíteni, elérhető közelségbe kerülnek a választáskor meghirdetett céljaink: hogy a romák végre megválaszthassák saját vezetőiket, hogy visszaszoríthassuk az olyasféle visszaéléseket, amilyen Jászladányban is sújtott bennünket. Ugyanakkor el kell kerülnünk azt a kockázatot, amely más nemzeti kisebbségeknek és az ombudsmannak azon javaslata jelenthet a számunkra, hogy a települések roma lakosainak névsora választáskor közszemlére kitéve a bennünket esetleg veszélyeztető rasszisták örömére. Ez a kockázat visszatartaná a romák többségét attól, hogy önkormányzatokat hozzanak létre. Javaslatomra kidolgoztunk egy olyan megoldást – népgyűlés formájában történő közvetlen választás –, amellyel elkerülhető ez a csapdahelyzet, megnövelhetjük önkormányzataink számát, védve lehetünk az illetéktelen beavatkozástól.”

Megjelent Kaltenbach Jenő cikke a Magyar Hírlapban „Magyar kisebbségi politika, papíron és valóságban” címmel. Álláspontja szerint megoldásra várt a választójogi kérdések rendezése, az önkormányzati rendszer finanszírozása, a hatékony garanciarendszer, illetve 1993 óta váratott magára a kulturális autonómia kiépítése. Hiányolta a parlamenti képviselet kialakítását, mivel a kisebbségeknek az őket közvetlenül érintő kérdésekben sincsen döntő szavuk, de a döntések elmaradása miatti felelősség könnyen áthárítható az egymással megegyezni nem tudó országos kisebbségi önkormányzatokra. Kijelentette, hogy a kisebbségi törvényhez hasonló „… törvények aláássák a törvényhozás szándékainak komolyságába vetett hitet, és szélsőséges esetben az állam működőképességét veszélyeztetik.”

Bírósághoz fordult a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal annak eldöntésére, hogy vajon a kisebbségi önkormányzat elnöke önkormányzati vezetőnek vagy egy speciális bizottság elnökének minősül-e, azaz visszahívható-e vagy sem.

Fuzik János levélben arról tájékoztatta Somogyvári Istvánt, az IM közigazgatási államtitkárát, hogy egyetért az IM, a BM és a MEH-t vezető miniszter által kidolgozott, a szabályozás felülvizsgálatáról szóló kormány-előterjesztés tervezetével.