2. fejezet. Az 1923-i alkotmány

Amint a belső helyzet kissé rendeződött, új alkotmányt kellett adni Nagyromániának, annál is inkább, mivel az 1866-i alkotmány számos rendelkezését  — amint láttuk  — szükségintézkedésekkel, rendeleti úton módosították, e módosítások azonban a tételes alkotmányjog szabályai szerint érvénytelenek voltak. A komoly román közvélemény belátta azt, hogy az 1866-i alkotmánynak súlyos hibái voltak, amelyekből okulni kell az új alkotmány szerkesztésénél, emellett azonban különös figyelemmel kell lenni arra is, hogy Nagyrománia helyzete egészen más, mint azé a Romániáé volt, amely  — minden kritika nélkül  — magáévá tette egy idegen állam alkotmányát, annak ellenére, hogy a két állam belső adottságai szinte homlokegyenesen ellentétesek voltak.

Az új alkotmány előkészítésével kapcsolatban alapos tudományos munka indult meg, amelynek az volt a célja, hogy a modern társadalomtudomány eredményeit a megalkotandó új alkotmány számára hasznosítsa. A Román Társadalomtudományi Intézet előadássorozatot rendezett az új alkotmány kérdéseiről s az előadásokat gyűjteményes munkában ki is adta.⁵² ”Ha azt akarjuk,  — írja Gusti professzor, az Intézet igazgatója s a munka szerkesztője  — hogy a jövő alkotmánya ne maradjon csupán egy darabocska papir, ami egyes alkotmányokkal nagyon sokszor megtörténik és a mi 1866-os alkotmányunkkal is megtörtént... az új alkotmányban benne kell, hogy legyenek az egyén és a társadalom jogainak és kötelességeinek teljes összhangja mellett a nemzetnek a kultúrával szemben fennálló jogai és kötelességei is.„⁵³

BOILA Romulus szerint a gyulafehérvári határozatokban lefektetett elveket kell az új alkotmány alaptételeivé tenni. ”Ezeknek az elveknek ellenére történő bármilyen törekvésnek  — mondja  — nincsen tartósságra lehetősége. Nemcsak, hogy nem segít hozzá minket jó és hasznos új alkotmányhoz, hanem a válságok időszakát vezeti be és az államélet további hamisítását fogja folytatni.„⁵⁴ Ez a két vélemény egyben kritikája is az 1866-i alkotmánynak.

BRĂTIANU Vintilă előadása azonban már mutatja, hogy milyen lesz az új alkotmány, ha azt egymagában a liberális párt fogja megcsinálni. ”Ezért az első elv, amelynek a jövő alkotmányt át kell hatnia, az, hogy az őrizze meg a Román Állam egységes nemzeti jellegét. Annyival inkább szükséges ezt a pontot megvilágítani, mert a kisebbségi szerződéssel megpróbálták ezt a jelleget meggyengíteni és fogadalmakkal  — amelyeket szerencsére nem teljesítettek  — azt akarták, hogy Nagyromániából egy új és szerencsétlen Ausztria-Magyarországot csináljanak.„⁵⁵

Az 1923-i alkotmány nem a tételes alkotmányjog szabályai szerint jött létre. A hatályban levő 1866-i alkotmány meghatározza ugyan az alkotmány módosításának feltételeit, ennek ellenére azonban a törvényhozás anélkül ült össze és járt el az új alkotmány meghozatalában, hogy ezeket az alakiságokat betartotta volna.⁵⁶ Az összehívott és túlnyomó részben liberálispárti törvényhozókból álló nemzetgyűlés az alkotmányt aránylag rövid idő alatt, egyáltalában nem ünnepélyes keretek között, hanem az ország elégedetlen hangulatának nyíltan kifejezést adó ellenzéki pártoknak a nemzetgyűlésből történt kivonulása után, ezek részvétele nélkül tárgyalta le.

1. Az alkotmánytörvény szenátusi tárgyalásán a nemzeti párt és a román parasztpárt nevében Costăchescu későbbi miniszter, a képviselőházban pedig Maniu Gyula, az erdélyi kormányzótanács volt elnöke, későbbi miniszterelnök azonos szövegű nyilatkozatot olvastak fel, amely szerint a pártok nem ismerik el a törvényhozó testületek nemzetképviseleti és törvényhozói jogát, annyival kevésbbé ismerik el annak alkotmányozói jogát. A pártok utoljára hívják fel a minden alkotmányos hatalom nélküli, csupán a tényleges hatalomra támaszkodó liberális pártot a történelmi felelősségre. Az egyesülési határozatokból kifolyólag a kormány és a korona nemcsak erkölcsileg vannak elkötelezve az újonnan egyesült tartományokkal szemben, hanem ezek a határozatok képezik a jogi kapcsot is egyrészt a régi királyság, másrészt e tartományok között, ezektől a kormány nem térhet el a jognak kiáltó sérelme nélkül. A törvényhozó testület, amely csupán államcsínynek, csalásoknak és erőszakoskodásoknak eredményeképen létesült, amelyeket az országvezetésre nem jogosított kormány követett el, nem lehet Nagyrománia alkotmányos és törvényes rendjének forrása. A nemzeti párt és a parasztpárt törvényhozói a további tárgyalásokon nem vesznek részt, mert az új alkotmány csak álarca a párt-despotizmusnak, a megszavazott alkotmányt előre is jogilag semmisnek jelentik ki és azt alkotmányos és törvényes államélet alapjául nem ismerik el. A nyilatkozat végén mélységes aggodalmukat fejezik ki e pártok amiatt, hogy az ország alkotmány nélkül már eddig is az önkénynek és a romlásnak volt kitéve és az egyesült pártok nevében arra kérik a királyt, hogy vessen véget ennek az állapotnak, amely alkalmas arra, hogy a korona tekintélyét megrontsa és az ország helyreállítását lehetetlenné tegye.⁵⁷

2. Az erdélyi románság nevében külön nyilatkoztak ugyanezen az ülésen a képviselőházban Popovici Mihail, későbbi miniszter, a szenátusban pedig  — vele teljesen azonos szöveggel  — Micşa Liviu. Először szószerint felolvassák a gyulafehérvári határozatokat, majd egészen kemény szavakkal jellemzik a kormány választási eljárását, (”rablás„ ... ”felháborító urnalopások„... ”államcsíny„...). A törvényhozó testületek alkotmányozó jogát nem ismerik el. ”Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros népe, amelyet kihasznált és megcsúfolt épen az, akibe rabságának ideje alatt egy szebb jövő reménységét helyezte, mély lelki fájdalommal látja, hogy széles látókörű és nyíltszívű testvér helyett az ország élén csak egy kasztot lát...„ Meg vannak győződve azonban arról, hogy az erdélyi románság, miként ellenállott a turániak évszázados elnyomásának, szét fogja szakítani az oligarchák hálóját.⁵⁸

Egészen forradalmi hangot ütöttek meg a besszarábiaiak nevében. Halippa Pantelimon a képviselőházban és Russu Ioan a szenátusban, azonos szövegű nyilatkozataikban. Az egyesülés utáni öt évben  — mondják  — Besszarábia olyan állapotban él, amihez hasonlót csak legsötétebb afrikai gyarmatokban lehet látni: törvény, jog és minden védelem nélkül, még a legelemibb emberi jogok tekintetében is teljesen kitéve egy mindenható és felelőtlen közigazgatásnak. Ez ellen senki sem emelheti fel a szavát, a helyi sajtó meg van láncolva, a régi királyság sajtótermékei pedig nem mehetnek át a Prut folyón, az újból megátkozott határon. A rendőrcsizma elnyomja a szellemi életet. Az új alkotmánytervezet csak törvényes alapot akar adni az önkényuralomnak és annak az elnyomásnak, amely már-már megfojtja a tartományt. A román Besszarábia bizonyos tekintetben még olyan jogi helyzetben sem lesz, mint amilyenben volt a cári Oroszországban. A népképviseletet meg lehet fenyegetni a szuronyok erejével, az egyetlennel, amire a kormány támaszkodhatik, sőt el is lehet pusztítani, de nem lehet elpusztítani egy három milliós népet, amely a cárizmus vasigáját is le tudta rázni.⁵⁹

3. A Magyar Párt hasonlóképen nem ismerte el a törvényhozó testületek alkotmányozási és törvényhozási jogát és a további tárgyalásokban nem vett részt.⁶⁰ A németség nevében Roth Otto Hans tiltakozott az alkotmányjavaslat ellen.

A hatalma teljében levő liberális párt azonban a parlamenti szépséghibák ellenére is megszavaztatta az alkotmányt, a király szentesítette és kihirdette azt.⁶¹

Az új alkotmány tervezetét Dissescu szenátor, egyetemi tanár, neves román közjogász készítette s az lényegében azonos az 1806-i alkotmánynyal. Hogy mennyire nem volt alapos munka, azt legjobban az mutatja, hogy az állami szuverenitásra annyira kényes Nagyrománia épen azokat a szakaszokat hagyta benne változatlanul, amelyeket a belga alkotmányból annak idején épen azért lehetett csak változtatásokkal átvenni, mert az akkori román fejedelemség török fennhatóság alatt állott. így pl. a király esküjére vonatkozó szöveget... ”de maintenir l'indépendance nationale ...„, annak idején a nemzeti függetlenség helyett ”a nemzeti jogok fenntartására„ (”menţine drepturile lui naţionale„) kellett módosítani (1866-i alkotmány 87. §. III. bek.), ez a szöveg változatlanul ment át az új alkotmányba. (1923-i alkotni. 82. §. II. bek.). A királynak a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó jogait annak idején a török szuverenitás miatt a hajózási és kereskedelmi és más hasonló szerződésekre kellett korlátozni (1866-i alkotm. 93. §. utolsó bek.), ez is változatlanul ment át az új alkotmányba (1923-i alkotm. 88. §. utolsó bek.).⁶²

⁵² Noua Constituţie a României, 23 prelegeri organizate de Institutul Social Român. Bucureşti, é. n.

⁵³ ”Dacă dorim, ca Constituţia viitoare să nu rămână... un petec de hârtie, ceeace se întâmplă deseori cu unele Constituţii, cum a fost în bună parte cu Constituţia noastră din 1866... atunci Constituţia viitoare va trebui să cuprindă... pe lângă acordul desăvârşit dintre drepturile individului şi ale societăţii şi îndatoririle lor la supunere, drepturile şi datoriile naţiunii faţă de cultură.„ Ld. Noua Constituţie, 425.

⁵⁴ ”Sunt ferm convins, că tot ce se face pentru organizarea constituţională a vieţii de Stat româneşti în contra acestor principii, n'are şanse de stabilitate. Nu numai, că nu ne va ajuta la o nouă Constituţie şi bună şi utilă, ci va introduce era crizelor şi va continua falsurile vieţii de Stat.„ Uo. 394.

⁵⁵ ”Este cu atât mai necesar de a limpezi acest punct, cu cât, sub forma tratatului minorităţilor s'a încercat să se slăbească acest caracter şi prin făgădueli, care din fericire nu au fost înfăptuite  — tindea să se facă din România Mare o nouă şi nenorocită Austro-Ungarie.„ Uo. 27 —28.

⁵⁶ Az 1866-i alkotmány 128. §-a szerint, ha a törvényhozó testület az alkotmány módosításának szükségességét megállapítja és ezt a határozatát a törvényhozás mindkét házában háromszor, 15 —15 napi időközben felolvassák, a törvényhozó testületek feloszlanak és helyettük új testületek választandók.

Az előbbi alakiságok teljesítése nélkül hívta össze az alkotmányozó nemzetgyűlést az 1922. jan. 23-i 239. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény III. §-a. (”Corpul electoral se convoacă pentru a alege Adunarea Naţională cu Putere constituantă.„) A rendelettörvényt a király elé terjesztő minisztertanácsi napló szerint a nemzetgyűlés az alkotmányozói jogkört az egyesülést megvalósító történelmi tényekből és Nagyrománia újbóli megszervezésének szükségességéből meríti. (”Ele îşi trag această putere din faptele istorice care au desăvârşit Unirea şi din necesitatea ca noua organizare a Statului să fie întemeiată pe o Constituţie ieşită din voinţa întregei Românii Mari.„)

Ezt az eljárást egyébként neves román közjogászok is törvénytelennek tartották. (Ld. Alexianu, i. m. I. 463.: ”D. prof. Paul Negulescu critică procedura nouii Constituţii, şi o socoteşte nelegală, ca şi procedura dela 1866 dealtfel. Motivul pe care-1 dă D-sa este, că prin efectul alipirii provinciilor, Constituţia vechiului Regat s'a extins de plin drept în nouile teritorii. Potrivit acestei instituţii, revizuirea ei, fie totală, fie parţială, nu se poate face, decât în conformitate cu dispoziţiile art. 128. din vechea Constituţie.„) Alexianu maga is beismeri, hogy: ”Este incontestabil, că din punct de vedere strict juridic, procedura de urmat era cea din vechea Constituţie. Imprejurările politice s'au arătat însă mai presus de textele legii.„ Alexianu, uo., továbbá Negulescu, Paul, Constituţia României, 23. skk.

⁵⁷ ”Partidul Naţional român şi partidul ţărănesc neputând recunoaşte actualelor Adunări nici caracterul de reprezentaţiune naţională, nici dreptul de legiferare şi cu atât mai puţin dreptul de a da ţării aşezământul ei constituţional, nu apar în această incintă, decât spre a face ultima încercare de a zădărnici tentativa de a se impune naţiunii române o constituţie, isvorită numai din voinţa unui guvern de partid, lipsit de bază legală şi constituţională şi spre a chema, încă odată pe deţinătorii puterii de fapt, la simţul realităţii şi al răspunderii istorice...„

”... Adunările alese în Martie 1922 nu-şi pot aroga dreptul de a hărăzi Constituţiune Naţiunii române, decât prin uzurpare şi abuz de putere...„

”... Aceste declaraţiuni de unire au fost acceptate de guvernul vechiului Regat şi sancţionate de M. S. Regele, în care provinciile emancipate au văzut simbolul de unitatea naţională ...„

”... Din acest act nu isvorăsc numai obligaţiuni de ordine morală din partea Coroanei sau a guvernului român, faţă de provinciile unite, dar şi legătura de drept între aceste provincii si vechiul Regat...„

”... Cu atât mai hotărât o astfel de adunare nu poate fi isvorul unei ordine legale şi constituţionale a României Mari, când ea este rezultatul unei lovituri de Stat, a fraudelor, şi violenţelor săvârşite de un guvern venit la cârma Statului împotriva oricărei îndreptăţiri...„

”... nu putem recunoaşte Adunărilor născute în aceste condiţiuni dreptul de legiferare şi caracterul de constituant. Constituţia votată de ele va rămâne nulă de drept, ea nu poate servi de temelie noului Stat român, nici de izvor pentru orice regim legal şi constituţional. Partidul naţional şi ţărănesc nu-i pot lua răspunderea pentru a opera acestui simulacru de parla ment, prin participarea măcar la discuţiunea proiectului unei Constituţiuni, menite numai de a masca dominaţiunea despotică de partid...„

”... Adânc îngrijorate de faptul, că ţara trăieşte de atâta timp în afară de Constituţie, lăsată pradă arbitrarului, destrăbălării şi ruinei, partidele aliate fac un respectuos apel către Coroană, ... şi o roagă, să pună capăt... acestei stări dezastruoase, care face să se sguduie legăturile între provincii, să întunece prestigiul Coroanei şi să zădărnicească refacerea Ţării.„ (Ld. Monitorul Oficial, II. Senatul, Sesiunea ordinară prelungită 1922 —1923. Şedinţa de Vineri, 9. Martie 1923, 555. skk., továbbá Mon. Of. II. Adunarea Deputaţilor, sesiunea ordinară prelungită 1922 —23, şedinţa de Vineri, 9. Martie 1923., 1042 —1043.)

⁵⁸ ”Chemat la putere guvernul actual... a jefuit o treime a cetăţenilor de drepturile lor de alegători... a modificat procedura electorală, intercălând pe lângă alte ilegalităţi, o noapte, la adăpostul căreia să se comită fraudele şi furturile de urne cele mai revoltătoare... Fără de legile, fraudele, abuzurile, corupţia şi întregul arsenal al imoralităţii publice au dat îmbelşugat prilej, ca voinţa alegătorilor să fie falsificată, suveranitatea naţională călcată în picioare, demnitatea umană înjosită până la cea mai din urmă treaptă şi drepturile cetăţeneşti crunt batjocorite.„

”... Adunările ieşite din această călcare de lege nu au nici bază de drept, nici putere morală, nici valoare constituţională. Ele nu reprezintă Ţinuturile de dincolo de Carpaţi ...„

”... Poporul Transilvaniei, Banatului, Crişanei şi Maramureşului, exploatat şi batjocorit de acela, în care îşi pusese, în timpul robiei sale, nădejdile unui viitor senin, cu adâncă durere de suflet vede, cum în locul unor fraţi cu vederi largi şi inimi deschise, găseşte, în fruntea ţării o castă autocratică...„

”... Având ferma convingere, că precum a fost (t. i. az erdélyi románság) în stare să înfrângă prin eroica sa resistenţă tendinţele seculare de cotropire tiranică,... va isbuti să-i păstreze toată curăţenia ... sfâşiind ţesătura de intrigi a despotismului oligarhic din prezent...„

(Mon. Of. II. Senatul, Sesiunea ord. prelungită 1922 —1923. Şedinţa de Vineri, 9 Martie 1923, 557. skk. Mon. Of. II. Adunarea Deputaţilor. Ses. ord. prelung. 1922 —23., şedinţa de Vineri, 9 Martie 1923., 1045 —1046.)

⁵⁹    ”...In aceste cinci ani, Basarabia a trăit şi trăeşte şi azi subt un regim, pentru care nu putem găsi analogie, decât în trecutul cel mai întunecat al administraţiilor coloniale din Africa, în afară de drept şi de lege, fără nici un scut pentru cele mai elementare drepturi cetăţeneşti şi omeneşti  — averea, cinstea şi chiar viaţa cetăţenilor fiind lăsate la discreţia celui mai nevrednic agent al unei administraţii iresponsabile şi atotputernice...„

”... In acest cimitir nici un glas de protestare nu poate răsuna, presa locală este încătuşată, şi chiar ziarele din regat nu pot trece peste hotarul din nou blestemat al Prutului. Nici o întrunire publică nu este îngăduită... Viaţa intelectuală este strivită sub călcâiul brut al despotismului poliţienesc...„

”... Proiectul impus astăzi deliberărilor Senatului... învederează în primul rând intenţiunea de a da o consacrare quasilegală regimului de arbitrar şi de presiune, care ne sugrumă...„

”... Basarabia românească va fi lipsită în multe privinţe chiar de drepturile, de cări s'a putut bucura până şi sub regimul ţarist...„

”... Ţarismul... a respectat până şi individualitatea provinciei noastre... proiectul Dvoastră e în toate aceste privinţe mai prejos, decât Constituţia din 1866...„

”Ne ameninţaţi cu puterea baionetelor, singură bază pe care vă puteţi rezima. Desigur, ne puteţi strivi... dar nu veţi putea strivi un popor de peste 3,000.000, care a ştiut să-şi scuture şi jugul de fier al ţarismului...„ (Mon. Of. II. Senatul, Sesiunea ord. prelung. 1922 —23, Şedinta de Vineri, 9 Martie 1923, 558. skk., továbbá Mon. Of. II. Adunarea Deputaţilor, Ses. ord. prel. 1922 —23. Şedinţa de Vineri, 9 Martie 1923, 1043 —1045.)

⁶⁰ Sándor József magyarpárti képviselő 1923. március 17-i nyilatkozata. Magyar szövegét közli a MK, I —1923., 400. skk. A román szöveget ld. az Ad. Naţ. const. Adunarea Deputaţilor 1922 —23, I. 1341 —1344.

⁶¹Az új alkotmány az 1923. március 29-i 282. sz. Hiv. Lapban jelent meg. Teljes magyar szövegét a III. sz. melléklet tartalmazza. Az alkotmány egész parlamenti tárgyalása  — mindaddig, amíg azon az ellenzéki pártok is résztvettek  — túlfűtött légkörben folyt le. A román képviselőházi napló (Monitorul Oficial, Desbaterile Adunării Naţionale constituante a Deputaţilor, 1922/23., I. köt.) jellemző képeket mutat be erről.

A képviselőházban Popovici Mihail, nemzetipárti képviselő tiltakozik a párt nevében először az alkotmánytörvény javaslata ellen s bejelenti, hogy a párt nem ismeri el a javaslat alkotmányosságát. (1923. jan. 22-i ülés, ld. i. m. 639.) A nemzetipárti képviselők az ülést elhagyták az alkotmanyozo vegyes-bizottság kiküldése előtt (uo. 639.). A következő ülésen a parasztpárt nevében Lupu dr. tiltakozik, hogy az alkotmányt államcsínnyel hozzák meg. (Uo. 641.)

A vegyes-bizottság munkájának bevégzése után az alkotmánytervezet ismét a képviselőház elé került, ahol először is a történetíró Iorga Miklós, későbbi miniszterelnök tiltakozik az alkotmány meghozatala ellen. (1923. márc. 5-i ülés, ld. uo. 915.) Az első összetűzés a képviselőház 1923. márc. 8-i ülésén történik, amikor Madgearu Virgil, későbbi miniszter Brătianu Dinut patkánynak, a Brătianu-családot patkány-dinasztiának mondja (uo. 996.), Mihalache képviselő, későbbi miniszter pedig hazugságnak mondja Văitoianu Artur vezérezredes, belügyminiszter állítását és nagy merészségnek mondja, hogy a miniszteri székből így lehessen hazudni. A kijelentésnek folytatása  — a napló szerint  — nem lett. (”... E minciune ceeace afirmaţi... Este o mare îndrăsneală să se mintă astfel depe banca ministerială ...„ uo. 998.)

Az 1923. márc. 9-i ülés előtt Beţianu Policarp képviselő a csendőrség által elkövetett öt halállal végződő atrocitás és további kb. 20 véres megkínzás miatt interpellál (uo. 1039.). Ezután olvasták fel nyilatkozataikat a parasztpárt és az erdélyi román nemzeti párt nevében Maniu Gyula és Popovici Mihály. (Ld. fenn.) Az alkotmánytervezet felolvasása közben okozott rendzavarás miatt még ugyanezen az ülésen kizárják a képviselőházból 10 —10 napra Gr. Filipescu, Manu lelkész, Mirto Eduard, Gr. Măcărescu, Mihalache Ioan, Dr. Lupu, Nicolae Ioan képviselőket. A fegyelmi bizottság jelentése alatt az erdélyi képviselők felállva éneklik az erdélyi románság irredenta himnuszát, a ”Deşteaptă-te române„-t (Ébredj román). Iunian képviselő, későbbi miniszter pedig közbekiált, hogy a képviselőházban nem képviselők, hanem a ”belügyi bandita kinevezettjei vannak„ (... Nu sunt deputaţi, sunt numiţi dela banditul dela interne„... uo. 1086.). A rendzavarás miatt felelősségre vont Filipescu Grigore képviselő beismeri, hogy a miniszterelnök felé szerpentint dobott, ezt a tettét sajnálja, ”nem azért, mert nem parlamentáris  — minthogy Önök nem parlament  —, hanem mert a rablóknak nemszokás cotillion-kellékeket adni„. (... Recunosc, că am aruncat cu serpentine în direcţia D-lui prim-ministru. Regret acest gest, nu d-lor, pentrucă nu este parlamentar, căci d-voastre nu sunteţi Parlament... ci pentrucă pe tâlhari nu-i tratezi cu accesorii de cotilion, uo. 1088.). Lupu beszéde közben valaki a távozó Văitoianu vezérezredes felé azt kiáltja, hogy ”hiéna„ (uo. 1051.). Az esetnek folytatása nem lett. Dr. Lupu egy közbeszólót hülyének (”imbecil„) nevez. (uo. 1092.) Mihalache saját méltóságán alólinak tartja, hogy ”egy becsületes ember az urnarablók előtt védekezzék„. (... un om cinstit găseşte mai prejos de demnitatea lui să se apere în faţa unor tâlhari ai urnelor... uo. 1092). Az 1923. márc. 10-i ülésen Dr. Ciugureanu egy táviratot olvas fel, amelyben Inculeţ, későbbi liberálispárti belügyminiszter, képviselő, mint a besszarábiai nemzeti tanács elnöke 1917-ben tiltakozott a román hadseregnek Besszarábiába való bevonulása ellen. (uo. 1099.) Az 1923. március 14-i ülésen Deleu Victor a belügyminiszter által a választások alkalmával a csendőrségnek kiadott körrendeletet olvassa fel, amelyben a miniszter utasítja a csendőrséget, hogy a liberális párt választási győzelmét, ha kell, állásvesztés terhe alatt törvénytelen eszközökkel is segítsék elő. (uo. 1159 —1160.) Pop képviselő Tripon képviselőt engrosszista urnalopónak mondja. (”Dumnealui este un engrosist de furt de urne, să-i fie ruşine...„ uo. 1170.) Az ülésen kizárják a képviselőházból Deleu Victor, Nemes Simion, Pop M., Tărău Iosif, Micşa R. képviselőket 20 —20 napra, Pop M., Florea Draghici lelkész, Ciornei N. képviselőket pedig 15 —15 napra. (uo. 1172.) Pop Ghiţa képviselőt az elnök erőszakkal távolíttatja el a szószékről, (uo. 1172 —73.) Ugyanezen ülésen kizárják az ülésről Popovici Mihály képviselőt 20 napra, Marşieu Iustin képviselőt 25 napra, Grofşoreanu képviselőt 20 napra. A védelmére meghallgatott Marşieu beszédét az ellenzék felé fordulva így kezdte: ”Képviselő urak„, majd a többség felé fordulva folytatta ”... és liberális klub„, (uo. 1198.) Szerinte a többség csak Erdély megvetését, gyűlöletét és átkait tudta eddig megszerezni. (”... D-voastre aţi căştigat numai dispreţul, ura şi blestemul Ardealului...„ uo. 1199.) Moldovan Victor képviselőt az 1923. március 16-i ülésen 30 ülésről zárják ki, mert több ízben azt mondotta, hogy: ”nem parlament, hanem, urnatolvajok gyűlése„ uo. 1226.), ugyanő  — védekezése közben  — odakiáltja Văitoianu vezérezredesnek, hogy ő a felelős a magyarigeni összes tolvajlásokért és banditizmusért, (uo. 1226.) Moldovant a többi képviselők megütik és kidobják a képviselőházból (ld. Vaida beszéde, uo. 1126 —27., továbbá Malteşeanu képviselő kizárása, uo. .1244.). Ugyanezen ülésen Vaida Sándor volt miniszterelnök is használja a liberális klub kifejezést a parlamentre vonatkozóan s a liberális pártot a ”szólásszabadság hóhérainak„ mondja. (”...călăi ai libertăţii cuvântului...„ uo. 1126.), majd összehasonlítást tesz a magyar uralom alatti választásokkal és beismeri, hogy a magyarok sem korlátozták jobban a románok szólásszabadságát, mint a liberális párt. (... cu ruşine trebue să constat, nu îngrădea mai mult libertatea cuvântului romănilor, decât D-voastre ...„ uo. 1127.) Az 1923. márc. 17-i ülésen Maniu Gyula kiáltja oda Văitoianu vezérezredesnek, hogy ő a felelős a választási urnák ellopása miatt (... eşti răspunzător de furătura urnelor ...„ uo. 1233.). Ugyanezen az ülésen tartotta meg beszédét Sándor József magyarpárti képviselő (ld. 60. sz. jegyzet). Az 1923. március 23-i ülésen Măgura Mihail képviselő bejelenti, hogy a fővárost katonai uralom alá helyezték (uo. 1251.) s bejelenti, hogy a kormánypárttal szemben, amely az ellenzék ellen a katonaságot mozgósította, az országot fogják mozgósítani, (uo. 1251.) Iunian ”állatseregletnek„ mondja a képviselőházat (”... Stăpâneşte menajera, D-le preşedinte ...„ uo. 1252.). Ugyanezen ülésen Roth Otto Hans a romániai németség nevében tiltakozik az alkotmányjavaslat ellen. (uo. 1259 —1266.) Iorga szintén kétségbevonja a képviselőháznak az alkotmány megszavazásához való jogát (”... Eu nu cred, că această adunare are dreptul de a vota Constituţia...„ uo. 1266), Bocu Sever képviselő pedig az elnöknek kiáltja oda, hogy. ”Magának nincs joga azt mondani nekem, hogy hallgassak, szégyellje magát.„ (”D-ta n-ai dreptul să-mi spui să tac, să-ţi fie de ruşine„, uo. 1275.) Az ülésen újabb rendzavarások történtek. (Uo. 1275.) Az 1923. márc. 20-i ülésen Vaida bejelenti, hogy az ország fővárosát a kormány sok ezer szuronnyal kaszárnyává alakította át, ez bizonyítja azt, hogy a kormány csak a szurony erejére támaszkodik (uo. 1283.) és megújítja az ellenzéknek azt a bejelentését, hogy az alkotmánynak nem lesz senkire nézve kötelező ereje. (Uo. 1284.) A képviselőházat ekkor már katonaság vette körül, ahogy azt Orleanu képviselőházi elnök is beismeri Maniunak adott válaszában (uo. 1288.), Spineanu pedig bejelenti, hogy az ellenzék is át fog térni a tényleges erőszak módszerére. (Uo. 1288.) Ugyanezen az ülésen Florea Drăghici lelkész padja alatt bűzbombát találnak, az ellenzék Vaida intésére kivonul a parlamentből. Iorga Miklós felszólalásában megállapítja, hogy az ellenzék eljárása ”disznóság„, (”porcărie„) Moldoveanu Leonte pedig kéri, hogy az ülésen történt ”disznóságot„ vegyék jegyzőkönyvre, hogy a parlamenti ellenzék cselekedetének emléke maradjon fenn. (Uo. 1291.)

⁶² Vö. Negulescu, Paul, Constituţia României, 9. Az 1866-i alkotmány 93. §-ának szövege: ”El (t. i. a király) încheie cu Statele străine convenţiunile necesarii pentru comerciu, navigaţiune şi alte asemenea, însă pentru ca aceste acte să aibă autoritate îndatoritoare, trebue mai întâiu a fi supuse puterii legislative şi aprobate de ea.„ Az 1923-i alkotmány 88. §-ának utolsó bekezdése: ”El (t. i. a király) încheie cu Statele strâine convenţiunile necesare pentru comerţ. navigaţiune şi alte asemenea; însă pentru ca aceste acte să aibă autoritate îndatoritoare, trebue mai întâiu a fi supuse Puterii legislative şi aprobate de ea.„ A két szöveg tehát azonos.