Katalóguscédula:

Cím: Apor Kódex. Codices Hungarici II.
Szerző: SZABÓ DÉNES (bevezetéssel ellátta és hasonmásban közzéteszi)

Megjelenési adatok: Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1942
Nyelv: magyar
Kategória: ERDÉLYI TUDOMÁNYOS INTÉZET KIADVÁNYAI
Témakör: művelődéstörténet
Tárgyszó: kódex, Erdély története, Apor, művelődéstörténet
Műfaj: kódex

Részletek a bevezetőből

A táblák
Az Apor-kódex 7 mm vastag, hosszanti erezetű bükkfa-táblákba van kötve. A felső tábla nagysága 220 mm × 145 mm, az alsó tábláé 217 mm × 149 mm. A könyv nagysága 208 mm × 140 mm. A táblák éle a bordánál kívül, a többi három oldalán belül le van csiszolva. A táblákat vaknyomással díszített barna borjúbőr-borítás takarja.[...]

A könyv mai állapota.
A kódex mai állapotában csonka. Eredetileg 20 fasciculusból állott, ezek közül azonban ma már több hiányzik, és a meglevők közül is sok csonka. Volf (Nytár. V I I I . k. XXXV. l.) és utána Csűry is (A Székely Nemzeti Múzeum régi kézirataiból: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929. 95) említik a pusztulást, amely a kódex elejét érte, de a veszteséget pontosan nem állapítják meg. Volf a Vulgátával való összevetés után a hiányt hozzávetőlegesen 20—21 levélre teszi (i. h.). A fűzőfonalak tanúsága szerint azonban elől három teljes fasciculus elveszett.[...]

Az írás.
A kódex több kéz írása. Ezt már azok az eltérések is sejtetik, melyek a könyv lapbeosztásában mutatkoznak. Az első 36 lap írása kapcsoltba átmenő rideg barátgót. Sok benne a kereken hajlított vonás, a többnyire kistestű betűk gyakran jobbra dőlnek: lendületes, gyors férfi könyvírás, mely nem nagyon törekszik a díszes külsőre. Érdekes sajátsága, hogy a d, l, r, y, z betűk több formában szerepelnek benne. A zsoltárok kezdőbetűi nagyobb testű díszesebb, az egyes versek kezdőbetűi kisebb egyszerűbb vörös uncialisokkal vannak írva. A 7. lapon a XXXIII. zsoltár kezdőbetűje zöld festékkel is volt ékesítve. A leíró a rubrumot szokás szerint a szöveg megírása után, pótolta az üresen hagyott helyekre.[...]

A könyv sorsa
A kódex nevét első névszerint ismert tulajdonosától, báró Apor Péter írótól, illetőleg az Apor családtól vette. A könyv a múlt század derekán Pünkösti Gergelyné báró Apor Zsuzsánna ajándékából a Cserey család birtokába került. Később özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emilia a tőle alapított imecsfalvi Székely Múzeumban helyezte el megőrzésre, majd midőn az Székely Nemzeti Múzeummá alakult át, oda is ajándékozta. Vasady N. Gyula , az imecsfalvi Székely Múzeum őre 1878. március 19-én a M. Tud. Akadémia kérésére tudományos használat végett a kéziratot Budapestre küldte; onnan az két és fél év múlva Sepsiszentgyörgyre, a Múzeum új székhelyére került.
A könyv régi sorsára csak következtetni tudunk. A kódex férfikezektől írt első része mint önálló psalterium premontrei apácák birtokába jutott. Ezek azt, valószínűleg a X V I . század második évtizedében néhány kolostorukban készült kisebb kézirattal összeköttették. A kötést egy budai mester készíthette, aki később a Lányi-kódexet is kötötte.
Teljes kötet letöltése: [pdf, 40636.4k]