1993. március 16.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Elnöksége javasolta a Tartományi Képviselõháznak, hogy a vajdasági magyar hírközlõ eszközök alapítói jogát ruházza át a VMDK-ra, továbbra is folyósítva a hírközlõ eszközöknek az állami támogatást.

E javaslat a következõ tényeken alapul:

— a VMDK a vajdasági magyarság egészének politikai érdekszervezete, amely feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarság kollektív érdekeit a többpártrendszerben;

— a VMDK nem párt, hanem a leendõ személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat politikai szárnya, amelyet mind a szerb, mind a magyar kormány elismer;

— a VMDK az alapítói jogok gyakorlásával két célt kíván elérni:

1. hogy politikai befolyásával biztosítsa, illetve állandósítsa a magyar hírközlõ szervek demokratikus és a magyarság alapérdekeinek megfelelõ szerkesztési politikáját;

2. hogy megszüntesse a még mindig mûködõ pártállam egyoldalú befolyását, és elhárítsa a mindenkori kormány olyan irányú nyomását a szerkesztõségekre, amely a vajdasági magyarság alapvetõ érdekeivel ellentétben áll;

— a VMDK nem kíván egyetlen vajdasági magyar hírközlõ eszközt sem a saját szócsövévé átalakítani. Ez ellentétben állna önkormányzati koncepciójának egyik alaptételével, amely szerint a kisebbségi közösség természetes fejlõdéséhez nélkülözhetetlen a szellemi élet többszólamúsága, amely akkor nem irányul a vajdasági magyarság többsége által demokratikus önkormányzati választások útján kifejezett érdekek ellen, ha a szellemi élet intézményrendszerének anyagi alapját a vajdasági magyarság politikai erejére alapozó önkormányzati rendszer fogja össze;

— a VMDK-nak az új típusú politikai rendszerben elfoglalt helye biztosítja, hogy csakúgy, mint ez a politikai szervezet, a vajdasági magyar hírközlõ eszközök is európai értelemben vett lojalitást tanúsítanak majd a szerb állam és annak szervei iránt.

A Vajdasági Képviselõház illetékesei szintén partnernek tekintik a VMDK-t, és lehetõvé teszik a küldötteknek, hogy véleményt mondjanak az alapítói jogokra vonatkozó javaslatról. Az ügyben a Tartományi Végrehajtó Tanács úgy nyilatkozott, hogy nem lenne rendjén, ha a VMDK mint párt megkapná az alapítói jogokat. A közelmúlt eseményei a VMDK Tanácsának véleménye szerint világosan megmutatták, hogy e két szerv vezetõ tisztségviselõi képtelenek a pártatlanságra, amikor fenyegetve érzik hatalmi pozíciójukat.

Jogi szempontból azonban nem a Tartományi Képviselõház és a Tartományi Végrehajtó Tanács állásfoglalása a mérvadó, hiszen az alapítói jogok kérdése a Köztársasági Képviselõház illetékességébe tartozik. Ezért a VMDK kéri a Köztársasági Képviselõháztól, hogy hajtsa végre azokat a változásokat a köztársasági tájékoztatási törvényben, amelyek lehetõvé teszik a VMDK részére a vajdasági magyar hírközlõ eszközök alapítói jogának átvételét.

Abban a meggyõzõdésben, hogy a vajdasági magyar hírközlõ eszközök dolgozói tudatában vannak a kezdeményezés jelentõségének, és maguk is szükségesnek tartják a vajdasági magyarság politikai tényezõként való szervezõdését, önkormányzatának kialakulását, kérjük, hogy támogassák a VMDK Tanácsának kezdeményezését.

Tekintettel a vajdasági magyar hírközlõ eszközök eddigi rossz tapasztalataira, a VMDK Tanácsa szükségesnek tartja, hogy már most megjelölje a VMDK és a hírközlõ eszközök szerkesztõségei közötti viszonyt meghatározó jogi és politikai kereteket.

A VMDK síkraszáll a szerkesztõségek tényleges önállóságáért, politikai irányvonaluk önálló meghatározásának jogáért. Természetes, hogy a fõszerkesztõk kijelölését csakis maguk a szerkesztõségek végezhetik. A szerkesztéspolitika meghatározásakor a szerkesztõséget csak a vajdasági magyarok legalapvetõbb kollektív érdekei kötik. A VMDK Tanácsa nem tartja szükségesnek laptanácsok kinevezését, mert ezek jobbára a külsõ részérdekek érvényesítésének csatornái voltak. A szerkesztõségeknek a VMDK felé egyetlen kötelezettséget kell vállalniuk: hogy helyet adjanak a VMDK meghatalmazott vezetõi, illetve a VMDK Tanácsa által megfogalmazott, négy gépelt oldalnál nem hosszabb észrevételeknek. Amennyiben az észrevételek vitát váltanak ki, ebben a vitában a szakma szabályainak megfelelõ sorrendben és eljárásban minden érdekelt részt vehet.

A VMDK vállalja a politikai kötelezettséget, hogy figyelembe véve a piacgazdálkodás törvényszerûségeit, de azokat a jellegzetes nehézségeket is, amelyek a népesség számából adódnak, kieszközli a hatalmi szerveknél a szükséges évi állami támogatást, ami biztosítja a hírközlõ eszközök rendszeres megjelenését. Az erre vonatkozó törvény tervezetét a VMDK a legrövidebb idõn belül eljuttatja a Köztársasági Képviselõháznak.

1993. március 16.

A vajdasági magyarság és politikai érdekszervezete, a VMDK az Európai Stabilitási Egyezmény megkötésére irányuló kezdeményezést nagyra értékeli. Olyan elképzelésnek tartja, amely végsõ soron méltányos rendezést ígér a kisebbségek, így a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetére. Különösen fontos, hogy a tervezet reális helyzetértékelésbõl indul ki, s a nemzetközi közösség tehetetlenségét megelégelve, az eredménytelen konfliktuskezelésrõl a megelõzésre helyezi át a hangsúlyt.

Az, hogy a dokumentum tervezete eljutott a kisebbségi kollektív jogokig, s hogy felismeri a jogoknak a biztonsági problémákkal való szoros összefüggését, a nemzetközi közösség eltökéltségét bizonyítja, hogy a dokumentum alapján érdemben kívánja rendezni a határok és kisebbségek kérdését. A kívülrõl is serkentett dialógus módszere hatékonnyá teszi a legáltalánosabb demokratikus elvekre alapuló méltányos megoldások felkutatását, s egyben feleletet ad, miért nem hozott tényleges megoldást az idevágó nemzetközi dokumentumok sokasága.

Mind a Békéltetõ és Döntõbíróság, mind pedig a Nemzeti Kisebbségek Fõbiztosa olyan intézmény, amely hozzájárul a megkötött, egyezménybe foglalt megállapodások végrehajtásához, életre keltéséhez.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége támogatja az Európai Stabilitási Egyezmény elfogadását, és legitim politikai érdekszervezet lévén, maga is segíteni akarja annak elõkészítését és meghozatalát. E jószándék jegyében rögzíti alábbi észrevételeit is:

1. Mivel a rendezésben a vajdasági magyarság, csakúgy, mint a többi közép-európai kisebbség, különösen érdekelt, Jugoszlávia, illetve Szerbia meghívása az egyezményt elõkészítõ értekezletre teljessé tehetné a közép-európai érdekeltek listáját, s egyben bevezethetné a balkáni rendezést is.

2. Az Európai Stabilitási Egyezmény tervezete ezt nem irányozza elõ, de meggondolandó, hogy az érdekelt legitim kisebbségi szervezetek jelenléte mennyiben segítené a méltányos megoldás felkutatását. A kisebbségek jelenléte ugyanis, mivel a legközvetlenebb tapasztalattal rendelkeznek, nemcsak bizalomerõsítõ mozzanat lenne, hanem hosszú távú stabilizációs hatást is kiválthatna.

3. Tekintettel az EK-közvetítõk tervezett szerepére, felmerül a kérdés, nem lenne-e célszerû a kisebbségi jogokat olyan szerzõdésekben és részmegállapodásokban rögzíteni, amelyeket erõsítésük végett aláírnának a közvetítõk is. Ez egy újabb ellenõrzési lehetõséget teremtene, hiszen kétoldalú bizottságok útján, a közvetítõk bevonásával, szinte állandó ellenõrzés serkenthetné a megvalósítás folyamatát.

4. Bizonyára növelné az egyezmény elõkészítésének és elfogadásának az esélyét, ha a tervezetben a megelõzõ intézkedésekkel kapcsolatos kérdések szerepeltetésére a szervezõk igennel felelnének. A megelõzés egyik lényeges sajátossága ugyanis, hogy a külsõ tényezõk tevékenysége nem szorítkozhat az egyezmény elõkészítésének és meghozatalának a folyamatára. Félõ, hogy intézményes nemzetközi ellenõrzõ és serkentõ tevékenység nélkül, amely szükség szerint évekig eltarthat, aligha kerül sor azokra a fontos változásokra, amelyeket a leendõ Európai Stabilitási Egyezménynek kell majd rögzítenie.

A VMDK Elnökségének állásfoglalása

1993. július 31.

Tisztelt közgyûlés, kedves barátaim!

Rendkívüli körülmények között kerül sor a VMDK elsõ tisztújító közgyûlésére. Türelemre, bölcsességre és bátorságra van most szükségünk, hogy leküzdjük az elébünk tornyosuló akadályokat. Az utóbbi napok történései alapján talán úgy tûnhet, hogy nincs kiút, a szakadás elkerülhetetlen. Lehet, hogy így van, de most a közgyûlésen még egy erõfeszítést kell tennünk, hátha sikerül megõrizni azt, amit felépítettünk, s másnak még nem sikerült lerombolnia.

Két súlyos problémára kell most megoldást találnunk. Az anyagiakkal összefüggõ és az utóbbi idõben elõtérbe került politikai ellentétekre gondolok. Megtalálható-e az áthidaló megoldás ebben a két vitatott kérdésben? Én erre látok lehetõséget. Engedjék meg, hogy röviden kifejtsem, mi lenne szerintem a jó megoldás!

Tényként állapítom meg, hogy alelnökünk a VMDK illetékes szerveinek a mai napig nem számolt el azokkal a támogatásokkal, amelyeket különféle forrásokból a VMDK nevében, illetve arra hivatkozva eszközölt ki. Örömmel hallottuk viszont, hogy az Illyés Alapítvány felhívására dr. Hódi Sándor a VMDK tisztújító közgyûlése elõtti utolsó munkanapon felében eleget tett közvetítõi tisztjének: elszámolt azokkal a támogatásokkal, amelyeket az elmúlt években a VMDK nevében, illetve rá hivatkozva ettõl az alapítványtól eszközölt ki.

Most a VMDK-ban azt várjuk, hogy az önként vállalt közvetítõi feladat másik felének is eleget tesz. Mert közvetítõként a kedvezményezett, a VMDK Ellenõrzõ Bizottsága felé még nem számolt el.

Amennyiben dr. Hódi a mai közgyûlésen nyilatkozik, miszerint hajlandó lenne az általa kezelt pénzekkel a VMDK Ellenõrzõ Bizottságának teljes egészében elszámolni, valamint az általa kezelt, s a VMDK-val összefüggésbe hozható pénzeket meg az esetleges jövõbeni kérelmeket hajlandó a VMDK illetékes szerveinek ellenõrzése alá helyezni, s velük a jövõben együttmûködve benyújtani, mindez alapja lehetne egy egészséges kompromisszumnak.

Közbevetõleg említem meg, de kulcsfontosságú mozzanat a következõ: amennyiben dr. Hódi nem hajlandó a VMDK-val összefüggõ anyagi természetû ügyeket a javasolt módon, tehát a VMDK szerveivel együtt, s azok ellenõrzése alatt végezni, akkor a közgyûlésnek most döntenie kell. Vagy vállalja, hogy a VMDK ellenõrizhetetlen magánadományként kaphasson csak az általa fontosnak tartott célokra támogatást, méghozzá úgy, hogy a közvetítést a VMDK alelnöke végezze, vagy pedig elveti ezt a megoldást.

Tekintettel arra, hogy a politikai funkció és az ilyen típusú közvetítõi szerep egy demokratikus politikai szervezetben összeférhetetlen, ha a közgyûlés dr. Hódit elvállalja közvetítõnek, ez mindenképpen a VMDK szétesését jelenti.

Azok ugyanis, akik úgy gondolják, hogy egy demokratikus szervezetben az Ellenõrzõ Bizottságnak teljes egészében ismernie és ellenõriznie kell a pénzügyeket, nem vállalják, hogy egy vezetõségben legyenek dr. Hódival, aki a pénzzel együtt külsõ politikai befolyást is közvetít a szervezetbe. Tudni kell ugyanis, hogy a Hódiék által létesített alapítvány harmadik alapító tagja az egyik magyarországi párt apparátusában magas rangú tisztviselõ.

Javaslom, hogy a közvetítõ vállalására vagy elutasítására vonatkozó szavazást, ha egyáltalán szükség lesz rá, a jelöléseket is magában foglaló napirendi pont keretében ejtsük meg.

Amennyiben dr. Hódi vállalja a fent leírt módon történõ együttmûködést, az anyagi ügyeket ma levehetjük a napirendrõl. De a mai nap folyamán megválasztott ellenõrzõ bizottságot meg kell bíznunk, hogy testületileg végezze el dr. Hódi elszámoltatását. A cél az, hogy tételrõl tételre haladva felmérhessük a valós helyzetet, aminek alapján intézkedni lehet. A céladományokat mielõbb el kell juttatnunk a címzettekhez. (Vannak olyan összegek, amelyek már tavaly júniusban megérkeztek az alelnökünk folyószámlájára, és még mindig nem jutottak el a címzetthez.) Másrészt meg kell találni az ellenõrzés és a pénzek közös kezelésének módját. Különösen fontos az, hogy a VMDK nevében vagy az általa megállapított szükségletekre hivatkozva, csakis a VMDK Elnökségének jóváhagyásával lehessen további kérelmeket benyújtani. Tekintettel a kérdés horderejére, az lenne a legjobb, ha ebben az ügyben júniusban rendkívüli közgyûlést hívnánk össze, s akkor az anyagi helyzet teljes ismeretében dönthetünk.

Ezzel összefüggésben alelnökünknek most nem kellene jelölést vállalnia: a körülmények ismeretében a rendkívüli közgyûlés utólag a választást is megejthetné.

A politikai vitával kapcsolatban szintén van egy jó megoldás. Az alábbiakban röviden vázolom azt a politikai minimumot, melyre vonatkozóan a megfelelõ napirendi pont keretében lehetne dönteni. Ha ebben is egyetértünk, akkor a szakadás veszélyét gyakorlatilag elkerültük.

Én úgy látom, a VMDK lényegében eljutott autonómiakoncepciója megvalósításának harmadik szakaszához. A koncepció megalkotása, a kanizsai döntés különösen nehéz feladat volt. Utána következett, még mindig a polgárháború körülményei között, a koncepció megismertetése és elfogadtatása Nyugaton. Igaz, az autonómiakoncepció bemutatása és legitimizálása belföldön kemény politikai ellenállásba ütközött, s átmenetileg az egész vajdasági magyarság nagyobb nyomás alá került, de a VMDK követelése végül mégis napirendre került. A koncepció külföldi elfogadtatása gyakorlatilag megtörtént. Ami a legfontosabb, a VMDK koncepcióján kívül nincs más legitimnek mondható elképzelés a Jugoszlávia értekezlet irányítóinak asztalán.

Most a megvalósítás szakasza következik. Hogy ez a szakasz meddig fog tartani, azt nehéz megjósolni. Az biztos, hogy nincs sok idõnk. A vajdasági magyarság fogy, egyre inkább szétszéled, lemorzsolódik. A VMDK-nak eredményeket kell felmutatnia, hogy meggyõzze a magyarokat, érdemes maradni.

A körülményekrõl, melyek közepette eredményeket kell elérni, el kell mondani a következõket:

1. A szerb pártok továbbra sem támogatják a VMDK autonómiakoncepcióját.

2. A Jugoszlávia értekezlet irányítói nem érdekeltek túlságosan az ügyben. Autonómiát Vajdaságnak nem adhatnak, hiszen erre vonatkozólag nincs politikailag legitim követelés, amelynek alapján intézkedhetnének. Így marad a VMDK autonómiakoncepciója, amelyet, ha a körülmények úgy hozzák, nem lehet az asztalról lesöpörni.

3. Amíg nem kezdõdik meg a Balladur-terv megvalósítása, van rá esély, hogy a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése céljából Szerbiát is bekapcsolják a rendezés folyamatába.

Ilyen helyzetben tovább kell folytatni a VMDK eddigi tevékenységét: küzdeni kell a magyar autonómiáért, s amennyire lehet, a rendszerváltásért, amire az országban még nem került sor. Csak demokratikus eszközökkel élhetünk, de kitartóaknak kell lennünk, s ki kell használnunk a nemzetközi körülmények minden kedvezõ változását: kezdeményezünk itthon, Magyarországon és külföldön is.

Miloševiæ ígéreteivel kapcsolatban nincs más megoldás, mint elindulni a felkínált úton. Tudva persze nemcsak azt, hogy a tárgyalásoknak akár meg sem kell kezdõdniük, s azt is, hogy bármikor abbamaradhatnak. Mivel a célt, a magyar autonómiának a megvalósítását, már kitûztük, ha másként nem lehet, lépésben kell haladnunk. Csak egy a fontos: nem szabad megállni.

A mai nap, március 27-e sorsformáló dátuma lesz a vajdasági magyarságnak. Sokszor voltunk már nehéz helyzetben, de ekkora felelõsség talán még sohasem nyomta a vállunkat, mint ma. Eddig még mindig valamilyen külsõ veszéllyel kellett szembenéznünk, ma azonban saját bajainkkal. És ez utóbbi sokkal nehezebb, sokkal fájdalmasabb.

A mai közgyûlés kimenetele, a megállapodás, ha megszületik egyáltalán, az új vezetõség összetétele meghatározza, hogy milyen irányt vesz a VMDK politikai arculata, és hogy a továbbiakban milyen távlatot kínál fel a vajdasági magyarság számára. Érezzük, tudjuk mindnyájan azt, hogy súlyos konfliktusba keveredtünk egymással: erkölcsi és politikai konfliktusba. De vajon tisztán látjuk-e valamennyien, hogy mi ennek a konfliktushelyzetnek az oka, hogy mi váltotta ki ezt a helyzetet? A tisztújító közgyûlést megelõzõ vihar, az elszabadult indulatok, a rettenetes vádak azt sejtetik, hogy nem, hogy az okokat másban látjuk. Ez pedig megnehezíti az elõttünk tornyosuló probléma megoldását.

A magam szemszögébõl én a legnagyobb bajt abban látom, hogy valamiért kimerült a VMDK közösségteremtõ szelleme, hogy elvesztettük szervezõdõ képességünket, és ezáltal csökkent a vajdasági magyarság önmegtartó ereje. Induláskor még mindnyájan az alulról jövõ szervezõdésre esküdtünk, mindannyian az így létrehozott politikai érdekvédelmi szervezet keretében kerestük és láttuk a jövõt. De ebbõl nem lett semmi. Felülrõl szerveztük meg, amit lehetett, aztán a közép- és kelet-európai történésekkel összefüggésben a civil társadalmak demokratikus szervezõdése helyett a pártosodás útjára sodródtunk mi is.

Lehet, hogy ennek így kellett történnie. Lehet, hogy a pártosodásra nekünk is szükségünk van. Az viszont már baj, hogy hagytuk eluralkodni a pártosodással járó vezérkedést és csordaszellemet, ami szemben áll a modern társadalmak szuverén egyéniségeivel, szervezeteivel és kisközösségeivel. Ennélfogva átgondolásra és megválaszolásra vár a kérdés: a szûk pártosodás vagy a vajdasági magyarság átfogóbb gondjait felvállaló szervezõdés az, ami nagyobb esélyt nyújt a megmaradásra, vagy a kettõ együtt valamilyen formában?

A VMDK-n belül a két koncepció csírái már kezdettõl fogva megvoltak. Voltak, akik — mindenekelõtt Ágoston András — kisebbségi esélyeinket illetõen egy magyar párt létrehozásához fûztek nagyobb reményeket. Mások — köztük jómagam is — inkább a magyarság megszervezését és talpra állítását tartottuk fontosabbnak. Végül is, mint tudjuk, kompromisszumos megoldás született: a VMDK érdekszervezetnek nevezte magát, de az utóbbi idõben egyre inkább pártként funkcionált.

A pártjelleg erõsödésével nem tudtak megoldódni, sõt tovább mélyültek a magyarság meglévõ intézményei, szervezetei és a VMDK közötti feszültségek. De súlyos ellentétek merültek fel a VMDK és a vajdasági magyarság más új önszervezõdési formái között is. A pártszellem nem ismeri el sem a másságot, sem a többes társadalmi szerephelyzetet. A VMDK vezetõségében eluralkodóvá vált az a nézet, hogy mindazok a szervezetek, amelyek nem a VMDK támogatásával, hanem VMDK-sok kezdeményezésével és részvételével jöttek létre, a VMDK-nak vannak alárendelve. A VMDK elnöksége önkényesen beleszólhat dolgaikba, leltárba veheti készleteiket, elszámoltathat velük, kisajátíthatja anyagi javaikat, menesztheti vezetõségüket, felfüggesztheti tevékenységüket stb.

Ez az õrület a Vox Humana bekebelezési kísérletében csúcsosodott ki január elején, amikor a VMDK balos szárnya meneszteni kívánta a papokat, apácákat, orvosokat, értelmiségieket és más "VMDK-ellenes" elemeket a segélyszervezetbõl, hogy a "húsosfazék" kizárólag a pártvezetõség felügyeletébe kerüljön.

A pártosodás sok minden mást is felszínre vetett. A VMDK-n belüli többféle eszmei-politikai irányzat között jelentõs hangsúlyeltolódás következett be. Megszûnt a pártsemlegesség, amelynek következtében veszélybe került az a kompromisszum, amely az autonómiáért való küzdelem érdekében összetartott bennünket. Talán ez sem véletlen. A rendszerváltás folyamatának lelassulása Közép- és Kelet-Európában, a baloldali visszarendezõdés illúziója Magyarországon, a kommunista hatalom megszilárdulása Szerbiában sokakat felbátorított, akik eddig a pártsemlegesség mögött meghúzták magukat, és kezdték megmutatni igazi arcukat.

A VMDK vezetésén belüli kommunista frakció részérõl leplezetlenül megjelent a hatalom kisajátítására és a másként gondolkodókkal való leszámolásra irányuló törekvés. Módszerekben nem válogatva, vádaskodással, rágalomhadjárattal próbálják félreállítani politikai ellenfeleiket. A szervezeti munka erõsítése, javítása, demokratizálása helyett a frakció magához ragadta az információközvetítés, a kapcsolattartás, a politikai döntéshozatal elõkészítésének jogkörét. Kierõszakolt testületi döntésekkel próbálják szentesíteni csoportérdekeiket, amelyek nagy veszélyt jelentenek a közösségre nézve. Ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy Ágoston András, messze túllépve elnöki szerepkörét, önkényesen levelezget a VMDK nevében, anélkül, hogy a VMDK vezetésével egyeztetne. Úgynevezett elnöki leveleivel nagy károkat okozott már eddig is a szervezetnek, újabb rágalmazó és pereskedõ levéláradatával azonban már súlyosan ártott az egyetemes magyarság érdekeinek is.

Sajnos az a helyzet, hogy a VMDK már csak a nevében azonos önmagával. Se nem demokratikus, se nem közösség többé. Átalakult párttá, kommunista párttá, legalábbis ami a vezetését illeti. Hiszem azt, hogy ezek a dolgok itt a közgyûlésen a helyükre kerülnek, hogy a VMDK újra nyitott, demokratikus közösséggé fog válni, amely hozzájárul a vajdasági magyarság közösséggé szervezõdéséhez, s amelyen belül mindenki megtalálja helyét a számára legmegfelelõbb szerepkörben.

De hogyan történjen mindez? Szerintem a szervezeten belüli politikai ellentétek, az ellentétes ideológiai platformok jól megférhetnek egymás mellett egy demokratikus szervezetben. A baj az, ha egy szûk csoport kisajátítja a hatalmat és a vajdasági magyarság érdekeit, ahogyan ez történt. Bármelyik politikai opció felülkerekedése óhatatlanul feszültségekhez konfrontálódáshoz és hosszú belháborúhoz vezet, egy bolsevista vonal pedig kifejezetten tragikus lenne a vajdasági magyarságra nézve. A megoldás lehetõségét a platformosodásban látom, a másság elismerésében és az érdekek egyeztetésében. Ennek érdekében, amíg a platformok felállnak, és a szervezet új szabálya elkészül, ideiglenes ügyvezetõ elnökséget kellene kineveznünk.

Ez lenne a legésszerûbb megoldás. Tragikus lenne, ha nem adnánk magunknak idõt a dolgok rendezõdésére. Tragikus lenne, ha követnénk az elmúlt évtizedek kommunista gyakorlatát, hogy a problémákkal való szembenézés és azok tényleges megoldása helyett tisztogatások és leszámolások mennének végbe a szervezetben. Azt a mély politikai válságot, amibe kerültünk, tisztogatással amúgy sem lehet megoldani, az ellentétek azzal csak mélyülnek.

Körülöttünk fenyegetõ események, egymásra acsargó népek. A veszély összehozott és összetartott bennünket. Egymásra leszünk utalva ezután is. A külsõ veszélyeztetettség ellenére foglalkoznunk kell belsõ bajainkkal. Minden népnek és népcsoportnak át kell mennie azon a tisztulási folyamaton, amely nélkül nem képesek megbékélni sem egymással, sem önmagukkal. Szeretném remélni, hogy felnõttünk az elõttünk álló problémák megoldásához, hogy a magyarság érdekeit nem rendeljük alá szûk pártpolitikai érdekeknek és meggondolásoknak.

Tisztelt hölgyek és urak, kedves barátaim!

Nagyon szeretném hinni, hogy a mai találkozásunk és vitánk a felgyülemlett gondok és problémák megoldását eredményezi majd, és beindítja azt a letisztulási és megújhodási folyamatot, amely után nemcsak tiszta lelkiismerettel tudunk egymás szemébe nézni, hanem emelt fõvel tudjuk kijelenteni a vajdasági magyarság elõtt, hogy felmértük az eddig megtett utat, tanultunk hibáinkból, tudjuk és merjük vállalni azt a hatalmas feladatot, amelyet bizalmukkal és szavazataikkal vállunkra helyeztek. De ahhoz, hogy eddig eljussunk, nyíltan és bátran meg kell nevezni mindazokat a problémákat, amelyek most fekete felhõként lebegnek felettünk, hordják magukban a megsemmisülés vagy többfelé szakadás veszélyét is. S hogy ez így van, bizonyosan érezzük, tudjuk. Az elmúlt néhány hónap eseménye, a nyíltszíni levelezgetések, kutatások, áskálódások, szervezkedések bizonyítják, hogy eluralkodott a hatalmi harc, elfelejteni hagyta azokat a feladatokat, amelyekért a szervezet alakult.

Nem véletlen, hogy elnökünk a szabadkai közgyûlésen körömszakadtáig a gazdasági vállalkozások, valamint a gazdasági program kidolgozása ellen kardoskodott, megosztva a szervezetet, de egy szóval sem reagált az egy évvel késõbbi eseményre, hogy a sajtó hasábjain keresztül méltatják a zentai VMDK gazdasági programját, ugyanazokkal a tézisekkel, amelyeket a szabadkai közgyûlés már jóval korábban és sokkal kidolgozottabb formában javasolt. Az akadékoskodás feltételezhetõ oka valószínûleg az, hogy az okos és az elengedhetetlenül szükséges gazdasági program kidolgozása még jobban megerõsítette volna Szabadka pozícióját, s annak ellenére, hogy a vajdasági magyarság javát szolgálta volna, a csúcsvezetõség ezt semmiképpen sem óhajtotta. Ez nemcsak a legerõsebb körzeti szervezetnek okozott kárt, mert tagsága hitevesztetten morzsolódik le, hanem a vajdasági magyarságnak is. A gazdasági program hiányában polgáraink saját hazájukban jogfosztottak, kiszolgáltatottak lesznek, bérmunkásként dolgozhatnak majd a nagy szerb vállalatokban, magáncégeknél stb., mert a VMDK nem hozta õket olyan helyzetbe, hogy itt felkészülve gazdaságilag kapaszkodjanak meg a vajdasági rónán. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a négyes funkciójú gazdasági bizottság, amelynek feladata:

— a VMDK pénzügyi helyzetének pontos nyilvántartása,

— a vajdasági magyarság anyagi támogatásának szervezett és nyilvántartott begyûjtése,

— a délvidéki magyarság gazdasági felemelkedésének megtervezése és megszervezése,

— országos gazdasági tervjavaslat kidolgozása

lett volna, bizony sok kellemetlenségtõl mentesíthette volna érdekszervezetünket. Most itt állunk olyan rendezetlen pénzügyi viszonyok között, amelyek ha hamarosan nem tisztázódnak, a szervezet felbomlásához vezethetnek.

Érzik hangomon, hogy idegesen reagálok. Ugyanis érzem a pillanat súlyát, azt, hogy a vezetõség elszakadt a néptõl, megfeledkezett a nyomorról, az éhínségrõl, a télrõl, amit ez a magyarság itt átélt. Magával volt elfoglalva, nem orvosolta ezt. Nekünk ezen nagyon gyorsan változtatni kell , legszükségesebb most az összetartás. Elfeledni azt, ami volt, nem ellenségeskedni egymás között, hanem összefogni, kézszorítva, célravezetõen körvonalazni az elkövetkezõ hónapok munkáit, hogy meg tudjuk még azokat tartani, akik úgy döntöttek, hogy itt élnek továbbra is velünk, hogy meg tudjuk még tartani azokat a szavazópolgárokat, akik nem ábrándultak még ki teljesen belõlünk.

Eljöttem Zentára, a zentai csatába. Hideg észre és nyugalomra lesz szükségünk. Azért jöttem ki, hogy magukba nyugodtságot öntsek, amennyire ez az én képességeimtõl kitelik.

A tisztújító közgyûlés nem lehet a hiúság vására. Jómagam is már e hiúságokon túltettem magam, de a tisztújító közgyûlés a legszigorúbb bírája mindenkinek. Legjobban meg lehet különböztetni azt, aki demagógiát szór, attól, aki valamit tett a magyarság érdekében.

A magyar közösségnek állandóan rövid idõ áll a rendelkezésére, bármihez is nyúljon hozzá. Ez még sokáig így lesz. Nincs idõ tanulni a politikát, a politikát most gyorsan csinálni és cselekedni kell.

Az országban kíméletlen politikai harc folyik, rendkívüli állapot uralkodik, és ebbõl kifolyólag a szervezet is rendkívüli körülmények között cselekszik.

Tisztújító hozzáállásunkkal feltétlenül biztosítani kell a következõ két célt: 1. a szervezet eddigi tevékenységének a folyamatosságát; 2. a szervezet politikai alanyiságát, vagyis az önállóságát és függetlenségét minden irányban. Erre teszem a legnagyobb hangsúlyt. Figyelembe véve e két célt, a körülményeket és a követelményeket, ajánlom a tisztújító közgyûlésnek a következõket: az alelnökök számát kettõrõl háromra kell emelni, és az egyik alelnök kötelezõen Bánátból kell hogy kikerüljön. Ismét ajánlom Ágoston Andrást a VMDK Elnökségébe, illetve elnöknek. Ismét ajánlom Vékás Jánost a szervezet elnökségébe és alelnöknek.

Ez a tisztújító közgyûlés, amennyire csak lehet, újítsa fel az elnökséget és a tanácsot olyan személyiségekkel, akik élvezik a tagság bizalmát. Ágoston Andrásról és Vékás Jánosról elmondható, hogy lemérhetõ következetességgel védték a magyar közösség önállóságát és függetlenségét minden irányban. Személyiségük ezért szavatolja a magyar közösség tevékenységének folyamatosságát. Meglehet, sõt nagyon is biztos, hogy az õ politikai munkásságukban is sok elkerülhetõ hiba volt. Mulasztások, melléfogások, tévedések stb. Mindent egybevéve azonban a politikai tevékenységükben azt tették, amit most tenniük kellett, amit tehettek, és amit a tagság elvárt tõlük. Példájukon meggyõzõdhetünk, ahogy változik a szervezet, õk is úgy szabadulnak meg számos régi beidegzõdésüktõl és az elmúlt rendszerbõl magukkal hozott, közéletben káros, rossz tulajdonságuktól. Ugyanakkor feladatuknak kell megtenni, hogy folyamatosan dolgozzanak a magyar közösség vezetõségének a személyzeti megújításán, minél több új személyiség bevonásával az aktív politikai életbe, az aktív részvételbe, tárgyalásokba stb.

Jobban érzõdjön a körzeti és szórványokban mûködõ vezetõségek hatása az országos vezetõségre. E téren Ágoston Andrástól és Vékás Jánostól meg kell következetesen követelni, hogy tegyék túl magukat minden személyi jellegû hiúságon. Önzetlenül egyengessék minél több politikai és közéleti munkára rátermett személyiség kibontakozását. A helyzetünk és a körülményeink továbbra is aggasztóak. A lehetõségeink továbbra is korlátozottak. A tér, amelyben mûködhetünk, a lehetõségeinknél is szûkreszabottabb. Ebben a politikai valóságban kell tenni annyit, amennyit meg lehet tenni. A vezetõségünktõl nem szabad elvárni lehetetlen dolgokat, de a tagság kérje tõlük számon a lehetségeseket.

Elhangzottak a VMDK zentai tisztújító közgyûlésén, 1994. március 29-én

A VMDK-ban kirobbant pénzügyi botrány nyomán a vajdasági magyarság eddig nem tapasztalt politikai válságba került. A vitatkozó politikusok valótlan állításai és a sajtó fékevesztett VMDK-ellenes hadjáratának nyomán a vajdasági magyarság értetlenül, zavarodottan és gyanakvással figyeli az eseményeket. Ez a helyzet, ha sokáig eltart, végül is alkalmatlanná teszi a vajdasági magyarságot arra, hogy önállóan küzdjön, s eredményeket érjen el autonómiatörekvéseinek megvalósításában.

Az elmúlt idõszakban, jóllehet minõségileg új viszonyok alakultak ki a kisebbségek és az anyaország között, az anyagi támogatások terén számos hiányosság jelentkezett. Vajdasági vonatkozásban ezek közül kettõt kell kiemelni.

Elõször, a magyar kormányzat politikailag támogatta ugyan a VMDK-t, végül már az általa képviselt autonómiatörekvéseket is, de az anyagi támogatást a VMDK-t és az általa képviselt autonómiatörekvéseket ellenzõ csoportok, intézmények kapták. Így az anyagi támogatásnak nem volt meg az a kettõs funkciója, amely nélkül az eredményes politikai harc elképzelhetetlen. Az anyagi támogatás ugyanis akkor hatékony, ha egyrészt hozzájárul a segélyezett tevékenység fenntartásához, másrészt ösztönzi az autonómiatörekvéseket.

Másodszor, a magyar kormányzat néhány erõs embere, azzal a céllal, hogy a VMDK-t is felsorakoztassa a kormánykoalíció támogatói közé, a VMDK szempontjából fontos tevékenységek kiegészítõ pénzelését a párthûség kinyilatkoztatásától tette függõvé. Mivel ezzel a VMDK tisztújító közgyûlésén a küldöttek több mint kétharmados többsége nem értett egyet, s nem vállalta az anyagi támogatás politikai közvetítõ útján történõ leosztását sem, a VMDK-n belüli összeütközés, majd szakadás elkerülhetetlenné vált.

A VMDK-ban folyó belharc szárnyakat adott a reformos és restaurációs ellenzéknek (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levõ vezetõk csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politizáló élcsapatát is) mind a VMDK-ban, mind pedig azon kívül. Szövetkeztek, s úgy döntöttek, hogy a VMDK pénzügyi botrányba keveredett tisztségviselõivel együtt egy új, úgymond érdekszervezetet alakítanak, hogy megtarthassák a már átutalt pénzt, illetve, hogy újra politikai pozíciót vívhassanak ki maguknak.

Ezzel párhuzamosan, mivel ezt a VMDK demokratikus alapszabálya lehetõvé teszi, megkísérlik belülrõl is rombolni a szervezetet. Így kerülhetett sor például arra, hogy Csubela Ferenc, az új szervezet egyik legaktívabb kezdeményezõje és szervezõje, jelenleg is ott ül a VMDK Elnökségében.

Miért került sor a válság elharapózására?

Mindenekelõtt azért, mert a VMDK nem tudta kompromisszum útján megoldani belsõ anyagi és politikai természetû vitáit. A titkos szavazás során alulmaradtak nem tudtak belenyugodni a vereségbe, s az új szervezet létrehozatalában látják a kiutat. A politikai válság kirobbanásához azonban az is hozzájárult, hogy autonómiaügyben kezdettõl fogva kemény ellenzéknek bizonyult mind a reformos, mind pedig a restaurációs politikusok csoportja. Õk a Magyar Szó segítségével igyekeztek politikailag semlegesíteni a VMDK autonómiatörekvéseit.

A VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megõrzéséhez s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fõ elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetõséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.

Eddig a magyar vezetõk mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelõsséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. A VMDK autonómiakoncepciója azt szorgalmazza, hogy a magyarok által megválasztott vezetõk maguknak a magyaroknak tartozzanak felelõsséggel, ne pedig másnak.

Természetes, hogy az autonómia szervének, a Kisebbségi Tanácsnak a megválasztása a többpártrendszer elvei alapján történik. A Kisebbségi Tanács döntene azokban az ügyekben, amelyek az autonómia hatáskörébe tartoznak. Eszerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve a nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig, a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belsõ sokszínûségét.

A VMDK nem ragaszkodik az általa megfogalmazott autonómiamodell minden betûjéhez, hisz a modell kétségtelenül tartalmazhat elfogadhatatlan részmegoldásokat is, de esetleges módosítása a fent rögzített lényeget nem érintheti. Amennyiben módosításra kerülne sor, Glatz Ferenc akadémikusnak a kisebbségi autonómiák megvalósítására vonatkozó tanulmányából lehetne kiindulni. Õ kiemelten foglalkozik a kisebbségi közösségek politikai szubjektivitásával és szorgalmazza a saját ügyekben való önálló döntéshozatal különbözõ formáit, valamint az ezzel járó politikai felelõsséget.

A VMDK politikai ellenfelei vagy nem akarnak egyáltalán autonómiát, vagy pedig megelégednének formális autonómiával, amely nem tartalmazza sem a politikai szubjektivitás elvét és ezzel összefüggésben az önálló döntéshozatal igényét, sem pedig a sokak számára nem túl vonzó, lefelé, a magyarok felé irányuló felelõsséget.

Ha politikai szervezet vagy politikai szervezetek alakulnak, s ezek politikai programmal lépnek fel, akkor politikai küzdelem várható, melyben a VMDK arra fog törekedni, hogy továbbra is megtartsa a magyar szavazók többségének támogatását.

Ha olyan nem politikai jellegû egyesület alakul, amely részt kér az érdekvédelmi tevékenységbõl, akkor politikai küzdelemre csak abban az esetben kerül sor, ha az a fenn vázolt autonómiakoncepció megváltoztatására törekszik.

Lehetséges az együttmûködés minden olyan politikai akcióban, amely összhangban van a VMDK célkitûzéseivel. Jelenleg ilyen a VMDK-nak a magyar iskolahálózat kiépítésére irányuló kezdeményezése.

Igen, de csak nyilvános vitában, úgy, hogy közben a vajdasági magyarság maga is véleményt formáljon arról, mi most a teendõ. Vita közben figyelni kell arra, melyik megoldás van leginkább összhangban a Kárpát-medencében élõ magyarság legáltalánosabb érdekeivel. Nagyon fontos, hogy a vita közben a VMDK folytassa szokásos politikai tevékenységét, mert a belsõ nézetkülönbségeket máris igyekeznek kihasználni azok a politikai erõk, amelyek a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek akarnak gátat vetni.

A VMDK Elnöksége

Az idevágó nemzetközi dokumentumokból, valamint a Szerb Köztársaság Alkotmányából kiindulva, mely szerint a Szerb Köztársaság a benne élõ polgárok demokratikus állama, amely a polgárok szuverenitásának elvén nyugszik,

— a nemzeti kisebbségi önkormányzat nélkülözhetetlen feltétele a vajdasági magyar népcsoport identitása megõrzésének;

— a Kárpát-medencében és a balkáni térségben a kisebbségek megoldatlan helyzetének demokratikus rendezése biztonsági tényezõ;

— a politikai szubjektummá vált kisebbségek, demokratikus módszerekkel folytatott küzdelmük során, fontos tényezõivé váltak a térségben zajló demokratizálódási folyamatoknak;

— a részleges, illetve a teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális magyar helyi önkormányzatokat,

— a különleges státusú Magyar Autonóm Körzetet,

— valamint a személyi elvû kisebbségi önkormányzatot.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Közgyûlése 1995. március 11-én magáévá tette a Magyar Autonómia létrehozataláról szóló kezdeményezést, s azt a Szerb Köztársaság Népképviselõháza elé terjeszti elfogadásra.

A Magyar Autonómia modellje demokratikus kompromisszum, amely a népek önrendelkezése és az állam szuverenitásának a nemzetközi jogban meghirdetett elve közötti egyensúlyon alapul. Érvényesítése háttérbe szorítja mind a szeparatista, mind pedig a nemzetállamot abszolutizáló szélsõséges erõket. Felépítésében megmutatkozik a felismerés, hogy a kisebbségek politikai szubjektum volta a Kárpát-medencében és a Balkánon, de máshol is, olyan tény, amelyet nem lehet megkerülni. Másrészt, a Magyar Autonómia a kisebbségi törekvésekbõl adódó konfliktusokat az államon belül, az állami szuverenitás tiszteletben tartásával kívánja megoldani, elõsegítve ezzel a Szerbiában zajló demokratizálódási folyamatokat is.

Alapvetõen demokratikus modellrõl lévén szó, a Magyar Autonómia csak a piacgazdálkodás és a politikai pluralizmus feltételei között valósítható meg. Ezért a VMDK maga is részt vállal azokban a politikai folyamatokban, amelyek e feltételek létrehozatalára irányulnak.

A Magyar Autonómia szavatolja:

— a vajdasági magyarság politikai szubjektum voltának megjelenítését mind a szerb, mind pedig a nemzetközi színtéren;

— legitim magyar vezetõk megválasztásának lehetõségét;

— az autonómia intézményrendszerének mûködését a tömbmagyarság, illetve a szórvány- és a szigetmagyarság részérdekeinek, valamint a vajdasági magyarság egésze érdekeinek megfelelõen;

— a politikai pluralizmus érvényesítését.

A szerbiai társadalom következetes demokratizálódása, s így a Magyar Autonómia megvalósítása is, szükségessé teszik, hogy a Szerb Köztársaság Népképviselõháza becikkelyezze az erre a kérdéskörre vonatkozó nemzetközi dokumentumokat és a bennük foglalt jogszabályokat beépítse jogrendszerébe.

A VMDK a Magyar Autonómia modelljének kidolgozásakor figyelembe vette a helsinki Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet, valamint a madridi és a bécsi utóértekezlet záróokmányait, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet emberi szabadságjogokkal foglalkozó határozatait, a Párizsi Charta ajánlásait, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértõi bizottság állásfoglalásait, valamint a hágai Jugoszlávia-konferencia javaslatait, különösen a Badinter-biztottság állásfoglalásait, lord Carrington béketervét, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. Az említett szempontok és felsorolt dokumentumok alapján a Magyar Autonómiát a VMDK a következõkben határozza meg:

A területi autonómia a földrajzilag és közigazgatásilag meghatározott területen belül érvényesülõ kisebbségi jogok összessége. E kisebbségi jogok megvalósítását a képviseleti testületek megfelelõ nemzeti összetétele szavatolja. A területi autonómia nem bontja meg az állam területét. Ellenkezõleg, erõsíti az állampolgár és az államterület kapcsolatát.

A területi autonómiák a helyi lakosság egészét szolgálják. Keretet adnak a lakosság különbözõ nemzetiségû csoportjainak érdekeik összehangolásához és érvényesítéséhez. A Magyar Autonómia modelljében a területi autonómia célja, hogy a lakosság összetételének megfelelõen biztosítsa a magyar népesség arányos részvételét és érdekeinek érvényesítését a képviseleti szervekben, a közigazgatásban, a közbiztonság szerveiben és az igazságszolgáltatásban.

A Magyar Autonómia területén élõ polgárok különbözõ nemzetiségû csoportjai politikai és anyagi érdekeiket az arányos részvétel útján juttathatják kifejezésre, különösen a nyelvhasználat, a területrendezés, a területigazgatási beosztás, a közszolgáltatások, valamint az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás során.

A VMDK a területi autonómiákat a szerbiai alkotmányos rendszer demokratikus fejlõdésének reményében, a lord Carrington béketervében leírt különleges státusú községek mintájára, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának meghagyásai alapján kívánja felépíteni.

A területi autonómiák tevékenységének felügyelete az alkotmányban vagy törvényben elõírt eljárásban és keretekben valósul meg.

Ennek értelmében az országos hatáskörû igazgatási szervek jogosítványokat adnak át a helyi autonómia szerveinek.

A magasabb szintû igazgatási szervek a helyi szervek fölött csak azon feladatok tekintetében gyakorolhatnak igazgatási felügyeletet, amelyek végrehajtására a helyi hatóságok tõlük kaptak megbízatást.

A területi autonómiák törvényben lehetõvé tett saját pénzforrásokra jogosultak, és abból eredõ javaikat hatáskörük gyakorlása során szabadon használhatják fel.

A területi autonómiák szükség esetén állami vagy más pénzforrásokból származó támogatásban részesülhetnek.

A területi autonómiák közös céljaik megvalósítása érdekében együttmûködésre törekednek.

A területi autonómiák kapcsolatokat létesíthetnek és együttmûködhetnek más államok helyi önkormányzataival.

A községi autonómia a területi autonómia alapja. Mivel a Szerb Köztársaságban a községek több településbõl állnak, a községi autonómiákra vonatkozó megállapítások a községeket alkotó településekre (helyi közösségekre) is vonatkoznak.

Az állam a községekben a kisebbségek számára részleges vagy teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómiát szavatol.

1. 1. 1. Részleges politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia

1. 1. 2. Teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia

A magyar többségû községekben teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia alakul. A községi képviselõ-testület az államban érvényes önkormányzati választási törvények alapján jön létre.

A magyar többségû községek képviseleti testülete:

— állami segítséggel gondoskodik a nyelvi egyenjogúságról a hivatalokban, a tanügyben, valamint a középületek, az utca- és helységnévtáblák feliratozásában, továbbá biztosítja a magyar zászló és egyéb nemzeti szimbólumok használatának szabadságát a köz- és magánépületeken, a községi, egyesületi és magánrendezvényeken;

— vállalja, hogy a helyi többségi nyelv ismeretének megkövetelésén kívül semmi származásbeli vagy kisebbséghez tartozási követelményt a tisztviselõi karral szemben nem támaszt;

— törekszik arra, hogy a községi közigazgatásban, a községi szintû igazságszolgáltatási és közbiztonsági szervekben, valamint a községi képviselõ-testület által alapított vállalatokban, intézményekben, valamint a közbiztonsági szervekben a választott és kinevezett személyek nemzeti összetétele megfeleljen a község nemzeti összetételének;

— a kommunális, területrendezési, valamint más községi szintû tevékenységek esetében, a törvényekkel összhangban érvényesíti a helyi lakosság alapvetõ érdekeit;

— anyagilag támogatja a községi oktatási, mûvelõdési intézményeket és tájékoztatási eszközöket;

— a személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveivel együttmûködve kíséri a nemzeti identitás megõrzése szempontjából fontos tevékenységek és intézmények mûködését, és javaslatokat tesz a jelentkezõ problémák megoldására;

— dönt a Magyar Autonóm Körzethez való csatlakozásról.

A Szerb Köztársaságban, a magyar többségû — különleges státusú — községek, a magyar népcsoport nemzeti identitásának hatékonyabb megõrzése céljából létrehozzák a Magyar Autonóm Körzetet.

A Magyar Autonóm Körzet közigazgatási körzetként beépül a Szerb Köztársaság közigazgatási rendszerébe. Önkormányzati hatáskörét és szervezeti felépítését a személyi elvû kisebbségi önkormányzat legfelsõbb szervének, a Vajdasági Magyarok Gyûlésének Politikai Tanácsa és a Szerb Köztársaság Kormányának Megállapodása alapján a Szerb Népképviselõház törvénnyel jelöli ki.

A megállapodás kitér:

— a közoktatásügyre,

— a mûvelõdésre,

— a tájékoztatásra,

— a vallásügyre,

— a gazdasági és szociális ügyek igazgatásának körére,

— az egészségügyre,

— az igazságszolgáltatásra és közbiztonságra,

— a mûemlékvédelemre,

— a környezetvédelemre,

— az önkormányzat költségeire és a költségek fedezetének megállapítására,

— azokra a helyi igazgatási ügyekre, amelyek az autonómiára vonatkozó törvények és más jogszabályok szerint az önkormányzat hatáskörébe tartoznak.

A csatlakozásról a községi képviselõ-testületek döntenek. Ha a községi képviselõ-testület nem foglal állást a kérdésben, vagy a polgárok elégedetlenek a döntésével, 100 polgár javaslatot tehet a népszavazás kiírására, 1 000 polgár aláírása pedig kötelez erre.

A Magyar Autonóm Körzet létrehozatalának folyamatában, a körzethatár mentén, a különbözõ községekhez tartozó települések, a helyi lakosság népszavazáson kinyilvánított érdekeinek megfelelõen, csatlakozhatnak a Magyar Autonóm Körzethez tartozó valamely községhez. Az erre vonatkozó népszavazást a település 100 szavazópolgára kezdeményezheti, ezer szavazópolgár vagy a szavazópolgárok 20 százalékának aláírása pedig kötelez a népszavazás kiírására.

A Magyar Autonóm Körzet székhelye Szabadka.

A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre és az igazgatás mindazon formáira, amelyek a terület és nép sajátos viszonyainál fogva különleges igazgatási formákat tesznek szükségessé.

A Magyar Autonóm Körzet területén egyenjogúak azok a nyelvek, melyeket a csatlakozó községek alapszabálya egyenjogúnak nevez meg.

A Magyar Autonóm Körzet zászlója háromszínû: piros-fehér-zöld. A zászlót és más nemzeti szimbólumokat az alkotmánnyal és törvénnyel összhangban használják.

2. 1. 1. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok a társadalom politikai és kulturális pluralizmusának lényeges összetevõi. Minden kisebbségnek és népcsoportnak sérthetetlen és elidegeníthetetlen joga önazonosságának védelme és nemzeti szimbólumainak használata.

2. 1. 2. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok részesei a nép hatalmának, s hazájukban államalkotó tényezõk. A kisebbségi jogok kiterjednek a kisebbségi alapon történõ szervezkedés szabadságára, a területi autonómiákra, valamint a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzatra.

2. 1. 3. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat és annak szervei, illetékességüket tekintve közvetlenül szolgálják a vajdasági magyarság önazonosságának megõrzését. Az itt folyó döntéshozatalban csak a magyarok által megválasztott képviselõk vesznek részt, s ezért közvetlenül felelõsek a vajdasági magyarság sorsának alakulásáért.

2. 1. 4. Az állam részvételét az autonómia intézményeinek pénzellátásában a kisebbségeknek az általános gazdasági folyamatokban való részvállalása indokolja.

2. 1. 5. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat pénzellátását az állam közvetlenül a költségvetésbõl és más forrásjövedelmek átengedésével fedezi. Az egykor a magyar egyesületek és szervezetek tulajdonát képezõ, idõközben államosított oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények a személyi elvû kisebbségi önkormányzat megalakulásakor annak tulajdonába mennek át.

Azokat az ingatlanokat, amelyek a reprivatizáció folytán polgári és egyesületi tulajdonba kerülnek, s a kisebbségi oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás ügyét szolgálják, az autonómia, a tulajdonos beleegyezésével, kezelésbe veheti.

Ahol nem lehetséges az egykori helyzet természetbeni helyreállítása, az állam méltányosan kártalanítja a létrejött személyi elvû kisebbségi önkormányzatot, szavatolva a lehetõséget új, mûködõképes s a célnak megfelelõ intézmények létrehozatalára.

2. 1. 6. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyekben, különösképp az oktatás, a mûvelõdés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén, azaz minden olyan feladat ellátására, amelyek a rendelkezésre álló jogok védelméhez szükségesek, a Magyar Autonómia szerveinek az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban jogszabályalkotási joga van, s hatáskörében önállóan tevékenykedik.

2. 1. 7. A perszonális autonómia szerveit a vajdasági magyarok választási névjegyzékére felkerült személyek hozzák létre.

A vajdasági magyarok választói névjegyzékére felkerül az, aki

— magyarnak vallja magát,

— nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozik, vagy nem magyarként nyilatkozik, de õ vagy kiskorú gyermekei használják a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményeit,

— nem nyilatkozik, vagy nem magyarként nyilatkozik nemzetiségérõl, és sem õ, sem kiskorú gyermekei nem használják a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményeit, de évente bizonyos összeggel segíti az autonómia mûködését.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat választott vezetõ szerve a vajdasági magyarok választói névjegyzékébe felvehet olyan személyeket is, akik nem tartoznak a magyar nemzeti, nyelvi kisebbséghez, de neveltetésük, vallásuk, kulturális érdeklõdésük alapján, vagy egyéb meggondolásból, részt kívánnak venni a magyar önkormányzat munkájában és anyagi alapjainak biztosításában.

2. 1. 8. A költségvetésbõl származó céleszközök felhasználására a személyi önkormányzat választott vezetõ szerve pályázatot ír ki. A céleszközök rendeltetésszerû felhasználásának törvényességi felügyeletét az eszközök folyósítójának illetékes szerve látja el.

2. 1. 9. Az önkormányzat saját belátása szerint részt vehet olyan gazdasági vállalkozásban, amely hozzájárul anyagi helyzetének javításához, továbbá hitelt vehet föl és kötvényt bocsáthat ki.

2. 1. 10. A Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzatának alapszabályát a Vajdasági Magyarok Gyûlése hozza meg, s az a Szerb Népképviselõház ellenjegyzése után lép életbe.

2. 1. 11. A személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartoznak mindazon intézmények és szervezetek, amelyeket az önkormányzat alapít, vagy amelyek állami, illetve társadalmi tulajdonból kerülnek át az önkormányzathoz.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz csatlakozhatnak azok a jogi személyek is, amelyek kinyilvánítják ez iránti óhajukat, és kérik a nyilvántartásba való felvételüket.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat célja, hogy:

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat legfelsõbb szerve a Vajdasági Magyarok Gyûlése. Két tanácsa van: a Perszonális Autonómia Tanácsa és a Politikai Tanács.

A Vajdasági Magyarok Gyûlésének végrehajtó szerve az Ügyintézõ Bizottmány.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek hatásköre:

2. 3. 1. A Vajdasági Magyarok Gyûlése:

— meghozza a Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzatának alapszabályát;

— elfogadja a személyi elvû kisebbségi önkormányzat munkájáról szóló évi jelentést, amelyet a Perszonális Autonómia Tanácsa terjeszt elõ;

— elfogadja a vajdasági magyarság helyzetérõl szóló évi jelentést, amelyet a Politikai Tanács terjeszt elõ;

— elfogadja a személyi elvû kisebbségi önkormányzat költségvetését;

— törvénytervezeteket terjeszt Szerbia Népképviselõháza elé az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás területérõl;

— elfogadja a magyar nyelv- és íráshasználat joga érvényesítésének programját;

— meghatározza az állami szervekkel, az anyaországgal, valamint a nemzetközi politikai élet résztvevõivel kialakítandó viszony és együttmûködés alapjait;

— titkos szavazással megválasztja a Vajdasági Magyarok Gyûlésének elnökét és alelnökét, valamint az Ügyintézõ Bizottmányt;

— dönt az Ügyintézõ Bizottmány elnökének és tagjainak visszahívásáról;

— megválasztja a Vajdasági Magyarok Gyûlésének munkatestületeit;

— meghozza a Vajdasági Magyarok Gyûlésének ügyrendjét;

2. 3. 2. A Perszonális Autonómia Tanácsa:

— az Ügyintézõ Bizottmány elõterjesztésében véglegesíti a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységérõl szóló évi jelentés javaslatát, amelyet a Vajdasági Magyarok Gyûlésének nyújt be elfogadásra;

— elfogadja az oktatással, mûvelõdéssel és a tájékoztatással kapcsolatos évi pénzügyi tervet;

— elfogadja az oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás pénzellátására és fejlesztésére vonatkozó középtávú tervet, valamint az elosztás mércéit;

— elfogadja a területi autonómiák szerveivel való kapcsolattartás alapelveit, és szabályozza az együttmûködés és kapcsolattartás rendjét;

— jogszabálytervezeteket terjeszt be a Szerb Köztársaság kormányának;

— véleményezi az Ügyintézõ Bizottmány által a Vajdasági Magyarok Gyûlésének beterjesztett törvénytervezeteket;

— titkos szavazással megválasztja elnökét, alelnökét és munkatestületeit;

— titkos szavazással, listás választás útján, megválasztja a Politikai Tanács tagjait;

— dönt a Politikai Tanács tagjainak visszahívásáról;

— kinevezi a személyi elvû kisebbségi önkormányzat választás alá nem esõ tisztségviselõit;

— meghozza a tanács ügyrendjét;

— határoz a tanács szakszolgálatainak felállításáról s azok szervezeti felépítésérõl;

— ellenjegyzi a személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartozó intézmények, egyesületek, vállalatok alapszabályának a tanács hatáskörét érintõ részeit;

— egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz a saját hatáskörén belül.

2. 3. 3. A Politikai Tanács:

— feltárja, kifejezi és a Szerb Köztársaság illetékes szervei elõtt meg a nemzetközi politikai színtéren képviseli a vajdasági magyarság alapvetõ politikai érdekeit;

— elõkészíti a Vajdasági Magyarok Gyûlésének a vajdasági magyarság helyzetérõl szóló évi beszámolót;

— a Szerb Köztársaság kormányával megállapodást köt a Magyar Autonóm Körzet hatáskörérõl és szervezeti felépítésérõl;

— állásfoglalásokat alakít ki és képvisel, a vajdasági magyarság politikai törekvéseinek megfelelõen;

— hatáskörével összhangban koordinálja a tartományi, köztársasági és szövetségi képviselõk tevékenységét;

— titkos szavazással megválasztja a tanács elnökét és alelnökét;

— munkacsoportot jelöl ki, amely a Szerb Köztársaság kormányának képviselõivel tárgyalásokat folytat az évi megállapodás ügyében, a személyi elvû önkormányzat mûködésének anyagi és politikai feltételeirõl;

— elfogadja és az illetékes állami szervvel megköti a személyi elvû kisebbségi önkormányzat mûködésének politikai és anyagi feltételeire vonatkozó évi megállapodást;

— meghozza a tanács ügyrendi szabályzatát.

2. 3. 4. Az Ügyintézõ Bizottmány:

— gondoskodik a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységét érintõ törvények és más általános érvényû jogszabályok, valamint a Vajdasági Magyarok Gyûlése és a Perszonális Autonómia Tanácsa által hozott elõírások, határozatok végrehajtásáról;

— elõkészíti és elõterjeszti a Perszonális Autonómia Tanácsának a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységérõl szóló évi jelentés javaslatát;

— gondoskodik az oktatással, mûvelõdéssel és a tájékoztatással kapcsolatos évi pénzügyi terv megvalósításáról;

— gondoskodik az oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás pénzellátására és fejlesztésére vonatkozó évi és középlejáratú tervek, valamint az elosztás mércéinek elõkészítésérõl;

— kidolgozza a területi autonómiák szerveivel való kapcsolattartás alapelveit és az együttmûködés meg a kapcsolattartás rendjérõl szóló határozat tervezetét;

— kapcsolatot tart a Szerb Köztársaság illetékes minisztériumi szerveivel a személyi elvû kisebbségi önkormányzat mûködésének politikai és anyagi feltételeirõl szóló évi megállapodás gyakorlati megvalósítása érdekében;

— hatáskörével összhangban törvény- és jogszabálytervezeteket készít elõ a Vajdasági Magyarok Gyûlésének és a Perszonális Autonómia Tanácsának;

— nyilvántartásba veszi a személyi elvû kisebbségi önkormányzat keretében mûködõ személyeket, vállalkozásokat, vállalatokat, intézményeket, szervezeteket, egyesületeket;

— hatáskörével összhangban kinevezéseket eszközöl;

— meghozza a bizottmány ügyrendjét,

— ellenjegyzésre begyûjti és véleményezi a személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartozó intézmények, egyesületek és vállalatok alapszabályának a tanács hatáskörét érintõ részeit;

— általános felügyeletet gyakorol a személyi elvû kisebbségi önkormányzatokhoz tartozó oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények mûködésében;

— figyelemmel kíséri a nyelvhasználati gyakorlatot és javaslatokat tesz a nyelvi egyenjogúság elõbbrevitelére;

— egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz;

— dönt a bizottmány szakszolgálatainak felállításáról s azok szervezeti felépítésérõl.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek létrehozatalának sorrendje a következõ:

2. 4. 1. A Perszonális Autonómia Tanácsának megalakulása:

2. 4. 2. A Politikai Tanács megalakulása:

2. 4. 3. A Vajdasági Magyarok Gyûlésének megalakulása:

2. 4. 4. Az Ügyintézõ Bizottmány megalakulása:

2. 5. 1. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szervei a Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzata alapszabályának megfelelõen mûködnek.

2. 5. 2. Az alapszabály megjeleníti a vajdasági magyarság politikai szubjektum voltát, s meghatározza a Szerb Köztársaság hatalmi szerveivel folytatott állandó dialógus és együttmûködés konkrét formáit.

Szabadka, 1995. március 11.

A VMDK közgyûlése

23.

Magyarként itt maradni
A Vajdasági Magyar Szövetség programja

Az egy évvel ezelõtt megalakult Vajdasági Magyar Szövetség tagjai sokáig hittek abban, hogy létrejöhet — ha másképpen nem, hát a VMDK platformosodásával — egy választási szövetség, amely felkarolhatja mindazon személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek a vajdasági magyarság érdekében kívánnak politizálni. Ilyen megfontolásból lett szövetségünk polgárok egyesületeként bejegyezve.

A VMDK erre a lépésre a rágalmak további özönével válaszolt, majd szabadkai közgyûlésén 75 másként gondolkodót — közöttük olyanokat is, akik a Vajdasági Magyar Szövetségnek nem is lettek tagjai — kizárt soraiból. Ezen az összejövetelen hirdették meg a harcot a Vajdasági Magyar Szövetség s egyben a vajdasági magyarság alapvetõ érdekei ellen is. Ennek folytán küszöbön álló közgyûlésünk már eleve sorsdöntõnek mondható, hiszen ha a küldöttek többsége egyetért, a Vajdasági Magyar Szövetség politikai szervezetté alakul, azaz a gyakorlati érdekvédelem mellett politikai szerepet is vállal. Ebben az esetben szövetségünket olyan szervezetté kell átalakítanunk, amely mozgalmi feladatokon kívül pártjellegû, politikai képviseleti teendõket is ellát.

Minthogy végleges központosításra törekvõ nemzetállami jegyeket magán viselõ társadalomban élünk, így legfõbb feladatunknak a decentralizált, különféle autonómiák rendszerén, szociális igazságosságon, szabad piacgazdaságon, az egyéni és közösségi jogok és szabadságjogok elismerésén alapuló polgári társadalom létrehozását kell tekintenünk.

A háromnegyed évszázaddal ezelõtt kisebbségi sorsba kényszerített nemzeti közösségünk méltán várhatja el és követelheti a teljes körû — erkölcsi és anyagi — rehabilitálást, illetve kárpótlást.

Mindezek alapján a Vajdasági Magyar Szövetség egyéni és testületi tagjainak javasoljuk az alábbi PROGRAMTERVEZET elfogadását.

Itt, ahol élünk, a pártállamot a nemzetállam váltotta fel. Mindkettõnek jellemzõje és alapvonása a másság tagadása. A vajdasági magyarság alapigénye a másság igenlése.

A Vajdasági Magyar Szövetség vállalja a másságot. Ezért szembehelyezkedik a pártállammal és a nemzetállam eszméjével. A másságnak nemcsak a rajtunk kívül állók körében, de magunk között is méltánylást kell kivívnunk. A magyarságot nem lehet pártnemzetként fenntartani — mert nem az.

Mi polgári társadalmat építünk a településeken, az önkormányzatokban, Vajdaságban, Jugoszláviában. Olyan társadalmat, amelyben megbecsülés jár azoknak is, akik más párt tagjai, akik más nyelven beszélnek, más nemzethez tartoznak, más vallásúak, más a véleményük. A pluralizmus nemcsak az európai civilizáció igénye, hanem a vajdasági magyarságnak is létszükséglete. CSAK AKKOR MARADHATUNK FENN, HA NEM REKESZTJÜK KI MAGUNK KÖZÜL A MÁSKÉPPEN GONDOLKODÓKAT.

A Vajdasági Magyar Szövetséget az a törekvés hozta létre, hogy a vajdasági magyarságot lélekben, szellemben, kultúrában, társadalmi és gazdasági vonatkozásban összekösse, az anyaországban élõ és a világban szétszórt magyarsággal egymáshoz közelítse, ugyanakkor erõsítse kapcsolatait a vele együtt élõ népekkel. A Vajdasági Magyar Szövetség alapvetõ célja, hogy tevékenységével szolgálja a magukat magyarnak valló, a magyarsághoz tartozónak érzõ személyeket és szervezeteket, hogy támogassa a vajdasági magyarság nyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának megõrzését, erõsítse a magyarság különbözõ csoportjai közötti kapcsolatokat, ápolja a nemzeti összetartozás érzését. Célunk egyszersmind országunk demokratikus átalakulása európai polgári mércék alapján. A vajdasági magyarságnak legitim érdeke, hogy nemzeti identitásának háborítatlan megtartásához minden feltétele meglegyen, beleértve saját intézményrendszerét is.

A vajdasági magyarság állami hovatartozását tekintve Jugoszlávia állampolgárainak körébe tartozik. Ezen belül önmagát mint õshonos közösséget önálló politikai alanynak s mint ilyent, a szerb és egyéb itt élõ nemzetek egyenjogú társának tekinti. Nyelve, etnikuma, azonosságtudata, kultúrája és hagyományai szerint a magyar nemzet szerves része, ugyanakkor történelmi és kulturális szálak kötik mindazokhoz a délszláv és más népekhez, amelyekkel évszázadokon át együtt élt. Otthonának vallja szülõföldjét, amelynek gazdasági és kulturális fejlõdéséhez maga is hozzájárult, és hozzájárul ezentúl is. Nem akar sem elvándorolni, sem más nemzetbe beolvadni. A vajdasági magyaroknak mint jugoszláv állampolgároknak érdekük a szerb és jugoszláv társadalom mielõbbi demokratizálódása, a jogállam megteremtése, a gazdasági szerkezet korszerûsítése, a privatizáció és a piacgazdálkodás.

Érdeke, hogy egyenjogú állampolgárként Szerbiában, illetve Jugoszláviában a szerb és a nemzeti kisebbségekkel olyan együttélési formákat alakítson ki, amelyek folytán otthon érezhesse magát szülõföldjén. Ennek alapja a szabad, egyenjogú állampolgárok mellérendelõ viszonya, amely eleve kizárja a hátrányos megkülönböztetést, a nemzeti kizárólagosság és felsõbbrendûség bármely formáját. Mint a magyar nemzet szerves részének az az érdekünk, hogy szabadon ápolhassuk kapcsolatainkat az anyanemzettel és a bárhol élõ magyarsággal.

A Vajdasági Magyar Szövetség — a kizárólagosság igénye nélküli együttmûködésre törekedve — vállalja a vajdasági magyarság politikai képviseletét.

A magyarság integrálása mellett arra törekszik, hogy gyarapítsa a magyarság kapcsolatait a vele együtt élõ népekkel. Ennek szellemében nem maradhat közömbös sem az országban uralkodó állapotok, sem az itt élõ más népek sorsának alakulása iránt. A szövetség elutasít minden háborús politikát, elutasít minden, az emberek biztonságát és a társadalom békéjét veszélyeztetõ megnyilvánulást.

A Vajdasági Magyar Szövetség szorgalmazni fogja az utóbbi fél évszázad tragikus történelmi eseményei során áldozatul esett, ártatlanul elítélt vagy meghurcolt vajdasági magyar személyek rehabilitálását, valamint az állami intézkedésekkel vagyonuktól igazságtalanul megfosztottaknak vagy megkárosítottaknak, illetõleg hátramaradottaiknak a méltányos kárpótlását.

Ezen az úton haladva a Vajdasági Magyar Szövetség kész együttmûködni a felsoroltakkal azonos vagy hasonló célokért az általa is elfogadott módszerekkel küzdõ politikai, társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel, egyházakkal, szakmai egyesületekkel és egyénekkel.

Az elmúlt évek során a polgárháborúba torkolló nemzeti kizárólagosság, majd a végleges centralizáció egyre inkább elválasztott minket, vajdasági magyarokat a sorsunkat alakító és létünket megszabó döntések befolyásolásának a lehetõségétõl, holott az alapvetõ emberi jog. Nem külön államot akarunk, nem is valamiféle államot az államban. Az önszervezõdés, az autonómia különbözõ formái nem tagadják, hanem gazdagítják az államot.

A demokratikus társadalom kialakulásának és azzal összefüggésben a kisebbségi/népcsoporti kollektív jogok érvényesülésének egyik legfontosabb feltétele a különféle autonómiák, helyi önkormányzatok, civil társadalmi szervezetek kialakítása, illetve szerepének növelése.

Szövetségünk a belsõ önrendelkezés joga és a biztonság elve alapján feladatának tekinti olyan politikai, gazdasági, kulturális, jogi és közigazgatási keretek létrehozását, amelyek szavatolják a teljes jogegyenlõséget, a vajdasági magyar nemzeti kisebbség és más nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak szabad érvényesítését. Célja egy olyan polgári társadalom, amely biztosítja minden állampolgár számára a jólét, a biztonság, a társadalmi igazságosság és szabadság méltányos szintjét, valamint a különbözõ nemzetiségû jugoszláv állampolgárok harmonikus együttélését.

A volt Jugoszlávia nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek önszervezõdése és együttélése, a többkultúrájú társadalom építése a mi gondunk, a mi feladatunk is, de nem csak a miénk. A megoldások felkutatásában igyekszünk mi is részt vállalni. A Vajdasági Magyar Szövetség követeli, hogy a volt Jugoszlávia területén esedékes általános rendezés keretében a vajdasági magyarság sorsa is méltányos rendezést nyerjen. A vajdasági magyarság méltányos követeléseihez ragaszkodva a Vajdasági Magyar Szövetség a jugoszláv és a szerbiai kormányzattal, más politikai tényezõkkel és a többségi nemzettel folytatott dialógusban igyekszik megoldást találni nemzeti kollektivitásunk gondjaira. A megoldást keresve olyan rendezési javaslatokhoz ragaszkodunk, amelyek biztosítják mind a tömbben, mind a szórványban élõ magyarság megmaradását és ésszerû önrendelkezését.

Szorgalmazzuk a vajdasági magyarság autonómiájának létrehozását, és támogatjuk Vajdaság tényleges autonómiájának visszaállítását is, mert ez elõsegítené a kérdések ésszerû felvetését és megoldását is azáltal, hogy közelítené a döntéshozatalt a megoldandó kérdésekhez. Ugyanezekbõl a meggondolásokból támogatjuk a decentralizációt és a regionalizációt Szerbia és Jugoszlávia egész területén.

A Vajdasági Magyar Szövetség azt vallja, hogy az önszervezõdést nem a végleges és teljes megoldások megszületése után kell elkezdeni, hanem azonnal. A távlati célok mellett nem feledkezhetünk meg a napi feladatokról, a közvetlenül elérhetõ célokról, és ezek keretét kell türelmesen és szívósan bõvíteni.

Magyarként való itt maradásunk szempontjából különösen fontosak iskoláink és a velük kapcsolatos kérdések. Anélkül, hogy elhanyagolná az önszervezõdés más területeit, a Vajdasági Magyar Szövetség megkülönböztetett figyelmet szentel a küszöbön álló idõszakban az önszervezõdésen alapuló iskoláknak, minden egyes érdekelt vajdasági magyar egyénnel és szervezettel kitartóan keresve és alakítva a megoldást, valamint a kormánnyal, a többségi nemzettel és más kisebbségek szervezeteivel folyó párbeszéd során.

Ezen az általános célkitûzésen túl a Vajdasági Magyar Szövetség egyik legfontosabb feladatának tekinti a vajdasági magyarságnak a szülõföldön maradását, amihez az érintettek közvetlen és valós érdekein nyugvó, konkrét cselekvési programra van szükség. A vajdasági magyarság cselekvési programjának — nemzeti stratégiájának — a kidolgozása és megvalósítása elképzelhetetlen a különféle magyar oktatási és mûvelõdési intézmények, a magyar önkormányzatok, az õshonos települések, a történelmi egyházak, a humanitárius szervezetek, a különféle egyesületek, lapkiadók, szerkesztõségek, gazdakörök, szakmai és értelmiségi tömörülések és társulások, vállalkozók, jeles közéleti személyiségek és mások közvetlen és tevékeny részvétele nélkül. A Vajdasági Magyar Szövetség ehhez a sokirányú és elmélyült munkához kíván megfelelõ fórumot és politikai keretet nyújtani.

Mivel a nemzeti egyenjogúság és polgári szabadságjogaink biztosítása csak szabad, demokratikus jogállamban képzelhetõ el, a Vajdasági Magyar Szövetség síkraszáll a rendszerváltozásért, a többpárti tényleges parlamentáris rendszeren alapuló társadalom békés létrehozásáért. Annak érdekében, hogy a kisebbség ne lehessen kiszolgáltatva a többség kénye-kedvének, hogy a demokrácia alapját jelentõ jog ne korlátozhassa a kisebbség létérdekeit, leszavazhatóságuk ellen és sajátos nemzeti érdekeik biztosítása érdekében a Vajdasági Magyar Szövetség alapvetõ fontosságúnak tartja a kisebbségi/népcsoporti kollektív jogok biztosítását, a kulturális, területi autonómiák és helyi önkormányzatok rendszerének kialakítását.

A különbözõ érdekvédelmi alapokon szervezõdõ autonómiák és önkormányzatok a modern társadalmak velejárói, amit az a törekvés és természetes igény táplál, hogy a polgárok csoportjai területi, nyelvi, tevékenységi alapon tevõlegesen részt kívánnak venni a sorsuk alakításában. A demokratikus fejlõdés megköveteli az önkormányzatok hatáskörének lényeges kibõvítését, valamint szabad társulásukat. A jogosítványoknak ki kell terjedniük az egészségügyi, közigazgatási, népjóléti, sport és testnevelési, valamint tájékoztatási illetékességen kívül az igazságszolgáltatásra, a közoktatásra és a rendfenntartásra is. A szóban forgó hatáskörök viszont csak önálló jövedelemforrásokkal mûködtethetõk.

Célunk, hogy a polgári társadalomnak meghatározó szerepe legyen az állam ügyeinek intézésében. A szakmai, területi, nemzeti alapon szervezõdõ önkormányzatok kialakulásához szükséges politikai, gazdasági és jogi környezet ma még hiányzik, de ennek megteremtése nemcsak a vajdasági magyarságnak, hanem Jugoszlávia egész polgárságának az érdeke.

A Vajdasági Magyar Szövetség rendkívüli fontosságot tulajdonít annak a körülménynek, hogy a helyhatósági választásokon való sikeres szereplés eredményeként magyar többségû önkormányzatok jöttek létre Szerbiában. Ezen önkormányzatok sikerének fokmérõje az is, hogy mennyire képesek az önkormányzatok területén élõ nem magyar polgárok érdekképviseletének felvállalására. Kisebbségi tapasztalataink folytán megértõbbeknek kell lennünk.

A Vajdasági Magyar Szövetség fontosnak tartja a magyar többségû önkormányzatok létrejöttét annak ellenére is, hogy a községek leszûkített jogköre miatt az önkormányzatok igen korlátozott szerepet játszanak a közösségi ügyek intézésében. A magyar többségû önkormányzatok megjelenése a nemzeti érdekképviselet konkrét megjelenési formáját, a politikai érdektagoltságba való bekapcsolódást jelenti a vajdasági magyarság számára.

A jó társadalmi közérzet és a népek közötti megbékélés alapja az anyagi jólét és az általános vagyoni biztonság, de ez csak békés körülmények és piacgazdálkodási viszonyok között képzelhetõ el. Ennek érdekében támogatjuk a privatizálást, a magánvállalkozást és a szabad, esélyegyenlõségen alapuló piaci versenyt.

A privatizációs folyamatban a magyar vállalkozók a reális hatalom megoszlása folytán nem vehetnek részt. A közösen megteremtett közvagyont mások megkaparintották. Ezért a vajdasági magyarság számára elsõsorban az olyan, családi körben kezdett vállalkozásokat tartjuk megoldásnak, amelyek vidékünk hagyományain alapulnak. Ez fõleg az élelmiszer-termelést és -feldolgozást jelenti, ahol a tapasztalat apáról fiúra szállt.

Ezáltal a magyarság részint mint vállalkozó, részint mint foglalkoztatott biztosítja magának a megélhetést. A Vajdasági Magyar Szövetség feladatának tartja, hogy mindehhez megteremtse a szükséges háttérintézményeket: bankháttér, szakmai szervezõdés, adatbázis létrehozása, adatközvetítés hazai és külföldi viszonylatban. Az embargó feloldása utáni idõszakban vidékünk jelentõs szerepet tölthet be a Magyarországgal s egyáltalán a világgal történõ áruforgalomban. A lehetõséggel oly mértékben élhet a magyarság, amilyen mértékben intézményes formában felkészül rá. Ebben vállal segítõ szerepet szervezetünk.

Az anyaországtól s egyáltalán minden külföldi barátunktól segítséget várunk, de nem könyöradományként, hanem tõkeközvetítés, konkrét gazdasági beruházások létrejöttének elõsegítése révén. Ehhez nagyobb méretû összefogásra van szükség mind a politikai életben, mind a vállalkozók körében.

A vajdasági magyarság fõ jövedelemforrását jelentõ ágazat, az élelmiszer-termelés, a társadalom mostohagyermeke. Választott képviselõink révén mindent megteszünk az áldatlan helyzet megváltoztatásáért. Ugyanakkor gazdasági érdekeken alapuló önszervezõdéssel magunk is sokat tehetünk sanyarú sorsunk javításáért. A gazdaságban egyáltalán, de a mezõgazdaságban kifejezetten szükség van az összefogásra, legalább annak a kis jövedelemnek a megtartására.

Az önkormányzatok ugyan nem gyakorolhatnak befolyást az úgynevezett "társadalmi vállalatokra", ám a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben összefoghatják a magánvállalatokat. Sokat tehetnek és kell tenniük a felaprózottság ellen. Bátorítaniuk kell a magyar vállalkozókat, akik gyakran éppen a magárahagyatottság érzése miatt nem merik felvállalni a magyarság sorskérdését, nem merik vállalni magyarságukat s a magyar kultúra, sajtó vagy a fontos mûvelõdési mozgalmak támogatását. A magyar többségû önkormányzatokban tevékenykedõ tagjainktól elvárjuk, hogy vállalkozóbarát helyi politikát folytassanak. A korszerû vállalkozásszemlélet terjesztése, valamint a vállalkozók gazdasági érdekeinek helyi és országos szinten történõ képviselete egyik kiemelt feladatunk. Gazdaságpolitikai kapcsolatot kell létesíteni a szórványmagyarsággal. Információcsere és beruházási támogatás révén kölcsönös és tartós érdekek feltárása politizálásunk egyik alappillére.

Külön fontossággal bír a tõkeközvetítés megszervezése. Miután teljesítményközpontú politikát kívánunk folytatni, ennek fõ fokmérõje, hogy milyen eredményt tudunk felmutatni gazdasági síkon.

A regionális kapcsolatteremtés fennmaradásunk egyik elõfeltétele. Olyan gazdaságpolitikát kell kialakítanunk és folytatnunk, amely a lehetõ legnagyobb mértékben figyelembe veszi meglévõ regionális adottságainkat, s úgy illeszkedik a nemzetközi történésekbe, hogy a vajdasági magyarság gazdaságpolitikai mozgástere mind Szerbia, mind Magyarország irányába megmaradjon.

Érdekeink — de a méltányosság is — az adórendszer módosítását igénylik. Az önkormányzatok területén befolyó adó számottevõ részének az önkormányzatok kezében kell maradnia.

Az iskoláztatás, a szakemberképzés, a felsõoktatás hosszú idõre meghatározza, hogy egy népesség milyen szellemi felkészültséggel és teljesítõképességgel rendelkezik. A Vajdasági Magyar Szövetség elengedhetetlennek tartja a nemzeti kisebbségek autonóm iskolarendszerének létrehozását, az anyanyelvû oktatás-nevelés biztosítását, fejlesztését az óvodától az egyetemig. Ebbõl következik az is, hogy az érvényben lévõ óra- és tanterveket a magyarság részvételével ki kell egészíteni, mégpedig olyan irányban, hogy az megfeleljen a magyarság mûvelõdési igényeinek is.

A magas színvonalú, esélyegyenlõséget biztosító oktatás érdekében a szövetség a pragmatikus megoldások érdekében száll síkra. Nem egy elképzelést, hanem a magyar diákok, tanárok és szülõk érdekeit akarjuk megjeleníteni és védelmezni. Elõnyben részesítjük az oktatási nyelv szerint alakuló iskolákat, de más megoldásokat keresünk ott, ahol a helyi adottságok a külön igazgatású, de közös infrastruktúrát felhasználó iskolák fenntartását és korszerûsítését igénylik.

A jelenlegi helyzet súlyos, de nem megoldhatatlan. A meglévõ iskolák ellátottsága, a nemzeti jövedelembõl való részesedése összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint akár néhány évvel ezelõtt, tekintélyes részük megszûnt, jelentõs hányaduk pedig a mûködõképesség határára jutott. A Vajdasági Magyar Szövetség elsõdleges feladatának tekinti a meglévõ erõforrások feltárására és ésszerû hasznosítására vonatkozó projektumok támogatását, s ezzel párhuzamosan a magyar iskolahálózat modelljének kidolgozását.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az együttélõ nemzeti közösségek kölcsönösen megismerjék egymás kultúráját és valós történelmét. Ezért elengedhetetlen, hogy az iskoláztatás során mindenki megismerkedjék a környezetében élõ más népcsoportok nemzeti történelmével, kulturális és tudományos eredményeivel és alkotóival.

A Vajdasági Magyar Szövetség mûvelõdéspolitikája szembeszáll a hatalmi, presztízsszempontú, a nemzeti kisebbségek érdekeit a hatalom minden eszközével elnyomó, rivalizáló kultúrpolitikával. Szövetségünk hangsúlyozza a kulturális folyamatok autonóm jellegének elengedhetetlen szükségességét, s arra törekszik, hogy a legteljesebb önállóságot szavatolja a közösségi intézményeknek, szervezeteknek, mûvelõdési egyesületeknek és az alkotóknak. A Vajdasági Magyar Szövetség álláspontja az, hogy a kulturális vállalkozásokat, szellemi megmozdulásokat, amatõr tevékenységeket minden eszközzel bátorítani és támogatni kell.

A költségvetésbõl a nemzeti kisebbségek legalább olyan mértékben jussanak támogatáshoz, amilyen arányban maguk is hozzájárulnak a nemzeti jövedelem megvalósításához. Ezenfelül elengedhetetlen feltétele a nemzeti kultúra hathatós ápolásának az, hogy az említett anyagi eszközök felhasználási módozatait a közvetlenül érintett nemzeti közösségek maguk határozzák meg, mire költik a pénzt, milyen intézményekre van szükség stb.

A támogatásnak tevékenységorientáltnak kell lennie, és a politikai szervezetek támogatása mellett a tudósok, mûvészek és az alkotók nagyobb megbecsülésére van szükség. A tehetségek itthon marasztalásával, különbözõ projektumok támogatásával ezek az egyének a kisebbségi kultúra kisugárzó szellemi központjává válhatnak. A támogatásra szánt összegen belül ugyanakkor célszerû keretet biztosítani a polgári kezdeményezéseknek és a legkülönbözõbb civil szervezõdéseknek, az egyesületek, társaságok, szellemi klubok, értelmiségi társulások, mûvelõdési közösségek széles körének.

A Vajdasági Magyar Szövetség azon az állásponton van, hogy a magyarság megmaradása érdekében messzemenõen támogatni kell a vajdasági magyar társadalom autonóm közösségszervezõdését, a közéletet megtestesítõ öntevékeny szervezeteket.

Az elmúlt évtizedekben a vajdasági magyarság kultúrája olyan eredményeket mutatott fel, amelyek mindmáig kiemelkedõ helyen állnak az összmagyar és a jugoszláv kultúrában is.

A pluralista társadalom és a demokratikus helyi közélet természetes velejárója a nyilvánosság. A vajdasági magyarság közösséggé válásának egyik lényeges feltétele, hogy legyenek szabad tájékoztatási eszközei.

A Vajdasági Magyar Szövetség a sajtószabadság és a nyilvánosság tiszteletben tartásának elvét vallja, és elutasít minden olyan jelenséget, amely a sajtószabadság címén alapvetõ emberi jogokat és értékeket sért. A szövetség elvárja, hogy a sajtóban, a televízióban és a rádióban elsõsorban az elfogulatlan és pontos tájékoztatás, a vajdasági magyarság érdekei, az emberi mûveltség és igényesség követelményei érvényesüljenek. A leghatározottabban ellenzi, hogy a médiában állami, valamint szûk párt- és csoportérdekek jussanak kifejezésre.

Követeljük a nyelvi egyenjogúság biztosítását, a nemzeti kisebbségek nyelvének egyenrangú szabad használatát szóban és írásban a közéletben, a hivatalos érintkezésben az általuk is lakott településeken.

A nyelvi egyenjogúság legyen kötelezõ érvényû a két- és többnyelvû községekben és hatálya terjedjen ki: az oktatás, a sajtó és tájékoztatás, a közigazgatás, a bírósági eljárás és rendfenntartás minden fokára, az anyakönyvezés, a helység- és személynevek használatának területére.

Az elmúlt évtizedben anyanyelvhasználati jogaink erõsen megcsappantak. Meggyõzõdésünk, hogy helyreállításuk és továbbfejlesztésük nem ellentétes sem az állam, sem pedig a többség érdekeivel.

Az anyanyelv akadálytalan használata és fejlesztése mellett az alkotmány elvileg szavatolja számunkra nemzeti identitásunk ápolását és szabad kifejezését a társadalmi és kulturális élet minden területén. A Vajdasági Magyar Szövetség ezzel a lehetõséggel élni kíván, igényt tart nemzeti szimbólumaink használatára, nemzeti kultúránk értékeinek megõrzésére és népszerûsítésére.

Minden ember alapvetõ joga, hogy vallását anyanyelvén szabadon gyakorolhassa. A Vajdasági Magyar Szövetség támogatja a hívõk ilyen irányú igényeit, és követeli a hitük miatt jogsérelmet szenvedett személyek rehabilitálását. A vallásos és erkölcsös nevelés érdekében biztosítani kell az egyházak jogát alapítványok, társadalmi karitatív szervezetek, oktatási és nevelõ intézmények létrehozására. Nemzeti hagyományaink és identitásunk ápolása céljából fontosnak tartjuk a szabad vallásgyakorlást, valamint a vallási és nemzeti ünnepek szabad megünneplését.

A Vajdasági Magyar Szövetség egészségvédelmi politikájának a célja a népesség egészségügyi állapotának javítása, az átlagéletkor meghosszabbítása. Mindenáron meg kell teremteni az egészséges életvitel, az egészségvédõ magatartás és az élet megbecsülésének a gazdasági és szociális alapját. A Vajdasági Magyar Szövetség elengedhetetlennek tartja az aggasztó népegészségügyi helyzet javítását, amit az állami költségvetés méltányosabb elosztásával lehet elérni.

A Vajdasági Magyar Szövetség a magyarság megmaradása szempontjából kulcskérdésnek tekinti az itt élõk létbiztonságának megteremtését. A népesség fogyása, az elvándorlás, a gyermektelenség, az öngyilkosságok, az alkoholizmus más népbetegségekkel együtt már évtizedek óta folyamatos nemzeti önpusztítást eredményeznek. Amennyiben ezt a folyamatot nem sikerül mérsékelni vagy megállítani, értelmetlenné válik mindenféle politikai küzdelem a kollektív jogokért és az autonómiáért.

Az anyaság megbecsülése és a családtervezés terén társadalmi elkötelezettség szükséges. A természetes reprodukció biztosítását gazdasági, kulturális és propagandaeszközökkel a legmagasabb rendû értékké kell tennünk. Szociálpolitikai téren olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amely gyermekvállalásra és gyermeknevelésre ösztönöz.

A Vajdasági Magyar Szövetség csatlakozik azokhoz, akik a gyermekvállalás és a többgyermekes családok védelme érdekében meg kívánják valósítani a fõfoglalkozású, nyugdíjra jogosító anyaság rendszerét. Addig is, amíg ez a törekvés megvalósul, fontosnak tartja, hogy ezekben a háborús, anyagiakban rendkívül szûkös években segítséget szerezzen a lehetetlen helyzetbe került családok részére. A támogatást e téren is újra kell gondolni; a szociális rászorultság mellett a Vajdasági Magyar Szövetség kiemelten fontosnak tartja az anyaság, a gyermek és az ifjúság védelmét.

Szabadka, 1995. június 17.

A VMDK Tanácsa 1995. november 25-én megtartott ülésén összegezte a politikai szervezetnek a szerb menekültek betelepítésének megakadályozására folytatott eddigi tevékenységét. Megállapította, hogy a magyar többségû községekbe és településekre a szerb hatalom a polgárháború alatt eltávozott mintegy 30—35 ezer magyar helyébe, 1992-ben és 1995-ben mintegy negyvenezer szerb menekültet irányított. A Szerbiai Szocialista Párttal koalícióban levõ VMSZ-es polgármesterek sajnos ellenállás nélkül fogadták be a menekültek második hullámát.

A polgármesterek részben megkésett, részben elmaradt reakciójának következtében a menekültek mintegy 85 százaléka, súlyosan megbontva ezzel a magyar többségû községek és települések nemzetiségi összetételét, már letelepedett.

A fennmaradt 15 százalék ma is közösségi szállásokon van. Ezeket a szerb kormány ENSZ-pénzek igénybevételével most készül véglegesen letelepíteni.

A VMDK kezdettõl fogva ellenzi a betelepítést. Megakadályozását sikertelenül kísérelte meg elérni a jugoszláv hatóságoknál. Idõközben a magyar politikát is figyelmeztette a betelepítés tényére, és segítséget kért a magyar kormánytól is. A magyar kormányszervek közbenjárásának a jugoszláv szervek részérõl tett, be nem váltott ígéreteken kívül más eredménye nem lett.

Újabban a VMDK az ENSZ-szervezeteknél, elsõsorban a Menekültügyi Fõbiztosság belgrádi megbízottjainál igyekszik elérni, hogy azok ne adjanak pénzsegélyt a menekültek fennmaradó 15 százalékának a magyar többségû községekbe és településekre való betelepítésére. Az eddigi tárgyalások alapján megállapítható, hogy van esély a sikerre, de a teljes kudarcra is.

Az ENSZ és a Menekültügyi Fõbiztosság belgrádi képviselõi elismerik, hogy nincs tiszta képük a szerb menekültek elhelyezésére vonatkozó szerb kormánypolitikáról, s ezzel összefüggésben a magyar többségû községek és települések nemzetiségi összetételének megbontásáról. Ennek ellenére nem mutatnak készséget pénzügyi segélyek felfüggesztésére, illetve átirányítására.

Ebben a helyzetben a VMDK három irányban folytatja tovább politikai tevékenységét:

— igyekszik meggyõzni a VMSZ-t, hogy a Szerbiai Szocialista Párttal fennálló koalíciója ellenére késztesse polgármestereit határozott politikai ellenállásra, induljanak magyar önkormányzati küldöttségek Belgrádba, az ENSZ illetékesekhez, hogy ismertessék velük azokat a politikai problémákat, amelyeket a nemzetiségi összetételt megbontó betelepítések okoznak,

— felkéri a magyar diplomáciát, hogy Genfben, illetve New Yorkban az ENSZ székhelyén igyekezzenek elérni, hogy az ENSZ szervezetei ne pénzeljék az etnikai összetétel szándékos megbontását a magyar többségû községekben és településeken.

— saját ismeretségeit és külföldi kapcsolatait felhasználva a VMDK tájékoztatja az elõállt helyzetrõl az ENSZ Menekültügyi Fõbiztosságának genfi igazgatóját és más illetékeseket is.

1995. november 25.

Az elmúlt évek során a polgárháborúba torkolló nemzeti kizárólagosság, a végletes centralizáció egyre inkább elválasztott minket, vajdasági magyarokat, annak a lehetõségétõl, hogy befolyásolhassuk a sorsunkat alakító döntéseket. Ez pedig alapvetõ emberi jog megtagadása. Mi a tagadásra nem tagadással akarunk válaszolni, csupán részt kívánunk venni annak az államnak az életében, amelynek polgárai vagyunk, s ugyanúgy a saját életünk alakításában is.

Az idézett ENSZ Nyilatkozat kezdeményezõje az egykori Jugoszlávia volt. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság jelen Alkotmánya nem lép vissza a nemzetközi kötelezettségek és elvárások elõl. Ellenkezõleg, a 11. szakasz elismeri és szavatolja a kisebbségek azon jogát, hogy a nemzetközi joggal összhangban megõrizzék és fejlesszék identitásukat. A 47. szakasz pedig feljogosítja õket, hogy szervezeteket és egyesületeket alakítsanak az oktatás és mûvelõdés területén.

Hogy valóban hatékonyan részt vehessünk a regionális szintû döntésekben, hogy identitásunkra, nyelvünkre, iskoláinkra való jogainkat valóban gyakorolhassuk, ÖNSZERVEZÕDÉSRE, AUTONÓMIÁRA van szükségünk. Ez az igény nem egyedülálló, és példák is vannak rá. Az önszervezõdés különbözõ formái között alakul a kisebbségek élete Spanyolországban, Olaszországban, Finnországban, Belgiumban, Németországban, Ukrajnában, Magyarországon, Moldáviában, Lettországban, Észtországban és másutt is. Ilyen igényt támasztanak a volt Jugoszlávia kisebbségei és kisebbségi helyzetbe került nemzetei is. Ennek az igénynek a fenntartásával igyekszik egy multikulturális közösség egyenrangú tagjává válni a vajdasági magyarság is.

A VMSZ tudatában van annak, hogy egy kisebbségi autonómiának nem az az értelme, hogy a kisebbséget kiszakítsa a társadalom egészébõl, hanem az, hogy a kisebbség maga dönthessen önazonosságának kérdéseiben, és ne kelljen mástól várnia annak eldöntését, hogy szüksége van-e saját iskoláira, kultúrájára. Az igényelt autonómia nem jelenthet bezárkózást, államot az államban, kapcsolódnia kell az ország intézményrendszeréhez. Egy ilyen mértéktartó és ésszerû önszervezõdés azonban azt is feltételezi, hogy az ország intézményrendszere tudomásul vegye a kisebbségek létezését, problémáit, igényeit.

A VMSZ bízik abban és az a meggyõzõdése, hogy a SZEMÉLYI ELVÛ AUTONÓMIA ÉS A MAGYAR AUTONÓM KÖRZET 1997. január elsejétõl, a magyar iskolahálózat pedig az 1997 szeptemberében induló tanév kezdetétõl válhatnak mûködõképessé.

A VMSZ elõször is áthidaló megoldásokat javasol. Ezek a megoldások 1996 folyamán léphetnének életbe, és esélyt adnának a multikulturális együttélésnek Vajdaságban — ezen belül pedig egyenrangúságot biztosítanának a magyar nyelvnek és kultúrának is a többi nyelv és kultúra között. Az a célunk, hogy az oktatásra vonatkozó átmeneti megoldások 1996 szeptemberében lépjenek életbe.

Százezer fölé tehetõ azoknak a száma, akik nem akartak részt venni az utóbbi évek tragikus vérontásában, és ezért elhagyták az országot. Ezeknek a polgároknak számottevõ része magyar. Tekintet nélkül nemzetiségükre, mindannyiuknak jogot és esélyt kell adni arra, hogy szabadon és félelem nélkül térjenek vissza Jugoszláviába. Ennek elõfeltétele az amnesztiatörvény meghozása, valamint mindazoknak a jogfosztást eredményezõ szabályoknak az eltörlése, amelyek azokat sújtják, akik a polgárháború elkerülésének szándékával az országot elhagyták. (Ez vonatkozik az öröklési jogot korlátozó újonnan elfogadott szerbiai jogszabályokra is. )

A.

A VMSZ a területi önszervezõdés legalkalmasabb keretének a Magyar Autonóm Körzetet tartja. Átmeneti megoldásként az alább leírtakat látjuk lehetségesnek, helyesnek, és 1996 folyamán megvalósíthatónak.