EU és kisebbségpolitika

Ezzel a címmel rendeztek tanácskozást Budapesten 1999 januárjában.

A témával kapcsolatban Sükösd Levente kérdezte Törzsök Erikát, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetének vezetőjét.

Törzsök Erika: Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézete közalapítványi formában működik, aminek a kuratóriumában jeles személyiségek vannak, elnöke Csepeli György. Tulajdonképpen az első perctől, a megfogalmazódástól kezdve az a cél, hogy az Intézet független, önálló intézményként működjön, természetesen gyakorlatilag az évi költségvetés terhére. Ez azt jelenti, hogy megalakulásakor, 1998-ban 50 millióval működött, 1999-ben pedig 40 millióval fog működni. Egész egyszerűen Magyarországnak arra erősen kell ügyelnie, hogy itt az integrációs tárgyalások küszöbén erről a kérdésről olyan frazeológiával beszéljen, ami világos, érthető a partnerek számára, s Magyarország ezeknek a kérdéseknek kapcsán stabilizáló tényezőként jelenjen meg, olyan országként, amely tudja és akarja ezeket a kérdéseket kezelni. Ehhez úgy gondolom, hogy nem elég az államigazgatási szféra. Magyarországon hiányzott egy olyan intézet, amelyik ilyen köztes helyzetben van. Nem igazán az államigazgatás része, nem is igazán a tudomány része, hanem valahol a tudomány eredményeit próbálja közvetíteni részben a magyarországi politikai és közélet szereplői felé, részben a nemzetközi politikai intézmények szereplői felé. Az integrációs tárgyalásokon előreláthatólag három olyan nagy kérdéskör lesz, ami Magyarország számára gondot okoz: a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a kisebbségi kérdés. Különös tekintettel, most elsősorban a hangsúly a magyarországi roma kérdésen van. Úgy gondolom, hogy azzal előbb-utóbb a magyar kormány, ezen belül elsősorban a Külügyminisztérium illetékes szereplői is tisztában vannak, hogy ezekre a kérdésekre, melyek a kisebbségi területen felmerülnek, használható válaszokat kell tudni megfogalmazni. Ez nem feltétlenül egy nyolc órán keresztül íróasztala mögött ülő hivatalnoknak kell hogy eszébe jusson, ugyanakkor együtt kell működni természetesen - én úgy érzem - a Külügyminisztérium azon területi főosztályaival, amelyek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatba kerülhetnek.

Riporter: Gyakorlatilag ez nem kormányzati szervezetnek a feladatköre, amit ellátna ez az intézet? Hány munkatárssal működik az intézet?

Törzsök Erika: Ez egy egészen furcsa intézet. Gyakorlatilag - miután a pénz rendkívül kevés - ­ránézésre lehet látni, hogy egy komoly tudományos intézetet, dokumentációs központot ilyen módon megszervezni nem lehet, de nem is kell, hiszen ez a Teleki Alapítvány által működtetett Közép-európai Intézetben rendelkezésére áll minden kutatónak. Oly módon képzeljük el a működést, hogy állandó kutatói ösztöndíjjal olyan kollégákat kívánunk bevonni, akik ezen a területen már jártasságot szereztek, például többen vannak ilyenek, akik a Határon Túli Magyarok Hivatalában velem dolgoztak.

Riporter: Gyakorlatilag akkor ez egy koordináló szerep, amit itt az intézmény felvállal.

Törzsök Erika: Elsősorban koordináló szerep, tehát veszünk a piacról kész anyagokat és lefordítjuk - ha szabad így fogalmazni - a politika számára, de magunk is indítunk alapkutatásokat. A Külügyminisztériummal egyeztetett programokon túl fontosnak tartom azokat a kutatásokat, amelyek valóban egy európai összehasonlító kisebbségkutatási intézetbe kell hogy folyjanak. Jelesül annak a megvizsgálását, hogy melyek azok a technikák, modellek, eszközök Európában, amelyekből adaptálhatunk bizonyos elemeket, megoldásokat és a továbbiakban megpróbálhatunk alkalmazni, hogy a magyar kisebbségpolitika, ha úgy tetszik nemzetpolitika minél hatékonyabb legyen. Egyetlen dologra hadd utaljak: Franciaország bejelentette, aláírja a nyelvi chartát: 4 millió bröton, 2 millió ­norman - nem is tudom pontosan mennyi ... stb. él Franciaországban - abszolút új helyzetbe kerülnek. Miközben a román állam folyamatosan a francia államot tekinti modellnek, nagy kérdés, hogy a továbbiakban majd azokat a megoldásokat, amik most a nyelvi charta aláírása és ratifikálása után Franciaországban a teljes körű oktatási rendszerek felállítása vonatkozásában fognak történni, továbbra is példaként fogják-e tekinteni a közép-európai posztszocialista országokban.

Riporter: Gondolom, hogy ez is egy kutatási téma lesz az Intézet számára.

Törzsök Erika: Pontosan. Folyamatosan monitorizáljuk a szomszédos országok magyarságának helyzetét a legfontosabb területeken: az oktatás, kultúra, gazdaság, környezetvédelem területén, éppen azért, hogy a határokon átnyúló regionális együttműködés ne csak szlogen maradjon, hanem tényleges tartalommal töltődjön meg.

Budapest, 1999. január.