- Mennyi költségvetési pénzt fordít a jelenlegi kormány a határon túli magyarokra?
- A kormányprogram úgy fogalmaz, hogy "a határon túli magyar közösségek anyagi támogatását a kormány legalább a jelenlegi szintet megőrizve, a mindenkori költségvetés előre meghatározott százalékában kívánja biztosítani". Pontos adatokat nehéz mondani, mert a költségvetés különböző fejezeteiben szétszórtan jelenik meg a kisebbségekre szánt összeg. A támogatás egy részét magánalapítványokon keresztül nyújtják, ezért nem tudunk következtetni pontos összegre. A támogatás útja kideríthetetlen, kifürkészhetetlen. Nemrég két alkalommal sikerült összehívni mindazon minisztériumok képviselőit, akik valamilyen kisebbségi forrással rendelkeznek. Megpróbáljuk áttekinteni, hogy ezek a források nagyságrendileg mit jelentenek, és főleg hogyan működnek.
- Milyen csatornákon áramlik a pénz a határon túlra?
- A költségvetési pénzek egy része az Illyés Alapítványon keresztül pályázati úton, a minisztériumok által létrehozott magánalapítványokon keresztül jut el. Az elmúlt évek tapasztalatai azt diktálják, hogy a támogatásban részt vevő magánalapítványokat jó volna közalapítvánnyá tenni, mert a magánalapítványokba "transzportált" pénzek már nem ellenőrizhető módon működnek.
- Meg lehet‑e becsülni, hogy az elmúlt kormányzati ciklus alatt mennyi ellenőrizhetetlen pénz került a határon túlra?
- Nem lehet. De még a közalapítványok tevékenységét is nehéz forintosítani, mert a ténylegesen megragadható összegek mellett nagyon komoly szellemi apportokról van szó. Ami közvetlenül nem számítható át forintra. Tagadhatatlan tény azonban, hogy ártott a szolidaritásnak az elmúlt években használt demagóg retorika, mert a magyar állampolgár úgy érezte, értelmetlenül költik a pénzét a határon túlra.
- A korábbi kormány mintha maga választotta volna ki a kedvezményezettek körét. Hogyan lehetett támogatáshoz jutni a határon túlról?
- Az érintettek többsége számára egyáltalán nem volt világos, hogyan lehet ezekhez a forrásokhoz hozzájutni, és hogy egyáltalán van ilyen lehetőség. Voltak kiválasztottak, és kliensi rendszer alakult ki. Sokan személyes kapcsolataik révén tisztában voltak azzal, hogyan lehet Magyarországról pénzt "leszívni". Ahelyett, hogy a magyar politika a kisebbségi konfliktusok csillapítására törekedett volna, az anyagi források felhasználását körülvevő homály a kisebbségekben is fokozta az egymás elleni feszültséget.
Magyar Hírlap, Budapest, 1994. október 20.