"Nem feladat az igazságtevés"

Kérdezett: Kőszeghy Elemér

- Milyen kihasználatlan lehetőségeket lát Magyarország és a kisebbségi magyarok kapcsolatában?

- Úgy látjuk, hogy az előző négy évben kevesebb figyelem fordítódott azokra a kérdésekre, amelyekkel hatni lehetne az itt élő emberek egzisztenciális helyzetére. Véleményem szerint elsősorban azokat a gazdasági és társadalmi feltételeket kell megteremteni, amelyek között az ember emberi méltóságának megfelelően tudja építeni az életét, egy kisebbségi magyarnak legyen érdemes kisebbségiként szülőföldjén maradni. A legnagyobb kérdés tehát: tudunk‑e valamilyen alternatívát állítani az asszimilációnak? Minden utam alapvetően arra irányul, hogy megtaláljuk azokat a szálakat, amelyek egyfajta gazdasági együttműködéshez is lehetőséget nyújtanak. Kárpátalján sok olyan település, járás van, ahol magyar képviselők, magyar vezetők vannak az adott tanácsban. Úgy látom, új területet lehetne nyitni azáltal, ha magyarországi önkormányzatokat mozgósítanánk az együttműködés érdekében. Egy másik lehetőség: a nyugati magyarság folyamatosan keresi szerepét, hogy miként segítsen a határon túl élő magyar kisebbségeknek. Nos, a HTMH egyik feladata lehetne az elkövetkezőkben e tevékenység koordinálása.

- Nem vetnek‑e gátat a gazdasági együttműködésnek a meglévő ukrán törvények, illetve a megfelelő törvények hiánya?

- Nyilvánvaló, hogy a tőke oda megy, ahol biztonsággal tud működni. Rendkívül fontos lenne tehát, hogy világos feltételek mellett kezdjenek vállalkozni mindazok, akik Magyarországról ebben az irányban lehetőséget látnak. Az előrelépes egy lényeges feltétele lenne az ukrán gazdasági törvénykezés folyamatos ismertetése. Tudjuk azt is: a magyar gazdasági élet szereplői nagyon hiányolnak egy hiteles garanciaalapot. Ennek az alapnak azokat kellene támogatnia, akik kis tőkével rendelkeznek ugyan, de motorjává válhatnának a gazdasági fejlődésnek.

- Ellenzéki politikusként már többször járt Kárpátalján. Azóta számos változás történt: egyebek mellett, hogy szervezetileg több részre szakadt az itteni magyarság.

- Általános jelenség, hogy a ’90-ben létrejött szervezetek mögül kiáll az adott kisebbségi társadalom. Ennek egyik oka, hogy depolitizálódik ez a társadalom, a politika lényegében visszatér saját medrébe. Egy olyan térségben élünk, ahol erősen meghatároznak bennünket a régi beidegződések. Az ember nagyon sok esetben kizárólagosságra törekszik, ami nem tesz jót egy olyan világban, ahol az igazságnak annyiféle arca van. Világossá kell tenni: az önszerveződés nem az egység megbontása, hanem egy természetes folyamat. Ettől nem kell félni, emiatt nem volna szabad megsértődnie az "idősebb testvérnek", aki az adott helyzetben hamarabb lépett az önszerveződés útjára, hanem élnie kellene e lehetőségben rejlő erőkkel.

- Nem nehezíti‑e a Hivatal munkáját, hogy több határon túli szervezet a korábbiakban főként az MDF-fel tartott fenn szoros kapcsolatot?

- Mindez, azt hiszem, az adott szituációból következett. A kisebbségi társadalmakban megvolt egyfajta törekvés arra, hogy kövessék a magyarországi változásokat, s hasonló módon szerveződjenek. Ugyanakkor mindannyian tanuljuk a pluralizmust, a többpártiságot. Lám, az eltelt négy év bebizonyította, hogy akik az első szabad választásokon hatalomra jutottak, nem évtizedekre jutottak hatalomra: a következő választásokon le lehet váltani őket. Ez mindenki számára figyelmeztető jel lehet, hogy miként kell gazdálkodni a hatalommal. Nem szabad kisajátítani semmilyen kérdést, különösen nem a kisebbségi kérdést, mert a kisebbségek egyébként is eleve szorongatott helyzetben vannak.

- Van‑e a HTMH-nak konkrét elképzelése arra vonatkozóan, hogy miként viszonyuljon a különböző kárpátaljai szervezetekhez?

- Elsősorban arra kell törekednünk, hogy valamennyi szereplővel felismertessük: a ’90-es év során létrejött politikai szervezetek a továbbiakban nem lesznek monopolhelyzetben. Az előbb már utaltam rá: még ha kicsi is egy adott kisebbségi társadalom, akkor is természetes igénye, hogy nemzetiségi identitása mellet, politikai identitását is megfogalmazza. Nem másokkal szemben, hanem az együttműködés jegyében, hiszen feladat, kihívás bőségesen akad. Célszerűnek tartanám, ha egyfajta munkamegosztás jönne létre az érintett szervezetek között. A Magyarországon rendelkezésre álló források révén olyan szakmai grémiumokat kell létrehozni, amelyek depolitizáltak, amelyek arra törekszenek, hogy ne provinciálódjék az itteni magyarság szellemi élete, hanem az egységes magyar kultúra mércéjével is mérhető teljesítményeket produkáljon.

- Vállal‑e magára békéltető szerepet a HTMH?

- A Hivatalnak, azon túl a magyarországi kisebbségpolitikának nem feladata az igazságtevés. A létrejött szervezeteknek meg kell tanulniuk egymás mellett élni. Az ő belügyük, miként rendezik egymás közt ezt a kérdést. Úgy gondolom, a kárpátaljai magyar társadalom egyértelművé tette saját akaratát, amikor a parlamenti választások idején nagy fölénnyel Tóth Mihályt jutatta képviselői mandátumhoz. Szerintem a magyarországi kisebbségpolitikának semmilyen módon nem szabad beavatkozni ezekbe a folyamatokba.

- Többen kifogásolják, hogy az eddig Kárpátaljára érkezett anyagi támogatást bizonyos rejtély vette körül: csak egyes kedvezményezettek tudhattak a lehetőségekről. Milyen változásokat tervez ezen a téren a Hivatal?

- Az elmúlt négy év legsúlyosabb anomáliái közé tartozik, hogy igazából nem tudtuk mekkora források mozognak. A magyar adófizető állampolgár sem tudta. Ennek részint az az oka, hogy ezek csak részben voltak költségvetési pénzek. Hála istennek a magyar társadalom igenis szolidáris, s különböző közalapítványokon, magánalapítványokon keresztül a vállalkozói szférából is elég tisztességesen fordítottak pénzt kisebbségi kérdésekre. Ezért nehéz nagyságrendet megállapítani. Ami viszont a költségvetési pénzt illeti, levonva az elmúlt négy év tanulságait, ennek nyílt pályázati úton kell megjelennie, s azt mindenki számára egyenlő eséllyel elérhetővé kell tenni. A felhasználásáról pedig a helyi médián keresztül folyamatosan be kell számolni. Csakis a teljes áttekinthetőség fogja megakadályozni, hogy ennek az anyagi támogatásnak bármilyen korrupciós, vagy demoralizáló hatása legyen. A cél nem valamilyen csoport, klikk támogatása, hanem a civil társadalom fejlesztése.

Hármashatár, Nyíregyháza-Ungvár, Beregszász-Szatmárnémeti, 1994. december.