Forrásbevitel, alapítványi támogatás, üzlet...

Kérdezett: Friedrich Anna

1995. január végén háromnapos tanácskozást tartottak Visegrádon a magyarországi és a határon túli magyarok elektronikus sajtó képviselői, hogy a kelet-közép-európai együttműködés, az európai integrálódás és nem utolsósorban Magyarország európai unióbeli óhajtott tagsága vetületében felvázolják az együttműködési lehetőségeket. A tanácskozást a Magyar Televízió Kisebbségi és Határon Túli Műsorok Stúdiója, a Friedrich Neumann Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezte meg magyarországi és határon túli alkotók, újságírók, politikusok részvételével.

Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese a Magyar Szó érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy a Hivatal a médiával való törődést is a saját feladatának tekinti.

- Lényegében milyen szerepet vállal a Hivatal benne?

- A kisebbségi politizálás klasszikus területein túl - ha szabad így fogalmazni -, tehát a művelődés, oktatás, kultúra területein túl úgy ítéltük meg, hogy olyan területeken is meg kell próbálni az együttműködés lehetőségét a kisebbségekkel és egy koordinációs feladatot betölteni, mint amilyen a gazdasági együttműködés, az önkormányzati munka és az önkormányzati emberek felkészítése, valamint a média területe. Ennek nem lehet mindössze az a módja, hogy a magyar költségvetés - amely, mint tudjuk, nehézségekkel küzd - egy részét erre a területre fordítsuk, hanem a Hivatal (a magunk számára legalábbis úgy fogalmaztuk meg) feladatkörének tekinti megtalálni azokat a módozatokat, azokat a szereplőket, és ha lehet, össze is hozza őket, akik ezen a piacon jelen vannak. Tehát a magyar televízióban az MTV 1, 2, a Duna TV, de miután ennek a konferenciának a címe az volt, hogy a Média Kelet-Közép-Európában, mindez még tágabb körben is értendő. A jelenlegi technikai feltételek lehetőséget adnak arra például, hogy német, lengyel, cseh, szlovák, magyar együttműködés is létrejöjjön a televíziózásban. Azt gondolom, ha a technikai feltételek megvannak, akkor élni kell ezzel a lehetőséggel. Az volt ugyanis a tapasztalat, hogy azok az elvárások és remények, amelyek 1989-ben mindannyiunkban éltek, bizony megcsalattattak. Most nemcsak a délszláv válságról beszélek. Gyakorlatilag ugyanolyan nehézkes átkelni a román-magyar határon ma is, mint régebben. Nemigen tapasztalhatjuk meg hát személyesen a gondolatok, az áru szabad áramlását és a személyek szabad utazását.

- Ezt mindannyian tapasztalhatjuk a határokon. Ilyen körülmények között milyenek lehetnek a média lehetőségei?

- A média lehetőségei egyfelől máris adottak, másfelől pedig óriási szerep vár rá. A kisebbségek részvételével fontos megteremteni azt az infrastruktúrát, amely nélkül nem lehet jelen lenni a térségben. Ennek hiánya óriási veszélyt jelentene a kisebbségek számára a kisebbségi identitás megőrzésében. Ma, azt hiszem, az identitás megőrzésének ez az egyik legnagyobb lehetősége, eszköze. Elmaradása, hiánya pedig az asszimiláció felgyorsításhoz vezetne. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy gyermek, ha nem nézhet az anyanyelvén televíziót, akkor egész nap más nyelven hallgatja a reklámokat, mesét, nézi a mese- vagy akciófilmeket. Ez esetben nemcsak az intenzív nyelvtanulásnak az eszközével, hanem az anyanyelv elfelejtésének az egyik módjával állunk szemben. Tehát ezt a területet fontosnak tartjuk, éppen ezért azokat a szakembereket és azokat a politikusokat hívtuk meg a konferenciára, akik ezen a területen érdemben abban a helyzetben vannak, hogy egy közös gondolkodás eredményeképpen új együttműködési lehetőséget tudnak megtalálni.

- Már az előkésztés során is körvonalazódott az együttműködés különböző lehetősége. Milyen konkrét kapcsolatokra van kilátás?

- Gondolom, hogy először is közös feladat egy olyan finanszírozási rendszernek a kialakítása, amely világos koncepcióban mutatja be, melyek azok a területek, melyeket vagy forrásbevitellel fejleszteni kell, hogy a továbbiakban versenyképessé válhassanak, vagy alapítványi támogatással a közszolgálati média színvonalas betöltésére alkalmassá kell tenni, vagy pedig üzleti alapon már ma is össze lehet kapcsolni magyarországi partnerrel. Ez az a három nagy típus, amelyben az eddigi tapasztalataim alapján gondolkodni lehet, és én úgy vélem, hogy ennek a jogi feltételei még akkor is megvannak, ha a nemzetközi normákat - bár ez egy olyan fogalom, amelyet még pontosítani kellene - nem határoztuk meg egészében. Például gondoljunk a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára, amely előírja, hogy az aláíró országok vállalják, hogy biztosítják vagy lehetővé teszik területükön egy-egy olyan rádió- és tévécsatorna létrehozását, amely az országban vagy annak egy körzetében nagy számban élő kisebbség nyelvén szól (annak ellenére is, hogy ezt még nem írták, nem írtuk alá itt a régióban). Ez egy irányt mutathat, ami felé, aminek a mentén ezt a kérdést kezelni kell és kezelni lehet.

Magyar Szó, Újvidék, 1995. január 31.