Magyar-horvát egyezmény.
Jogbiztonság

Kérdezett: Respublika

- Mi a jelentősége a kisebbségek védelméről aláírt magyar-horvát egyezménynek?

- A kisebbségek védelméről legutóbb alá­írt magyar-horvát egyezmény is azt bizonyítja, hogy Magyarország minden szomszédjával rendezett viszonyok meg­teremtésére törekszik. A szerbekkel még nem tudtunk aláírni megállapodást, mert a háború mi­att az ENSZ sem úgy ítéli meg helyze­tüket, hogy feloldható lenne az ellenük irányuló embargó, Romániával pedig még mindig folynak az egyeztetések. A közelmúltban jártak itt a romániai Libe­rális ’93 Párt küldöttei, akik kifejezték ag­godalmukat, hogy országuk a jelenlegi román kormánypolitika miatt teljesen el­szigetelődik: Oroszországot és Albániát kivéve, a térségben senkivel sincsenek jó viszonyban.

- Úgy tudjuk, hogy a kisebbségek vé­delméről szóló magyar-horvát egyez­mény nemcsak a nemzetközi normákra, de előzetesen aláírt szerződésre is tá­maszkodhatott.

- A közelmúltban Eszéken aláírt egyezmény a magyar-szlovák alapszer­ződés aláírásának előestéjén született, és megfelel annak a magyar kormány­programnak, amely a jószomszédsági viszony megteremtésére törekszik. Va­lójában Budapesten már 1992. decem­ber 16-án aláírták a baráti kapcsolatok­ról és együttműködésről szóló szerző­dést, amely a kisebbségi jogok szabá­lyozására vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, és megszületett a magyar-uk­rán-horvát-szlovén kisebbségi nyilat­kozat is, de a most aláírt egyezmény részletesen kitér azokra a jogokra, ame­lyeket a Magyarországon élő horvátok és a Horvát Köztársaságban élő magya­rok élvezhetnek az elkövetkezőkben. Ennek értelmében a szerződő felek tel­jes támogatásukról biztosítják a kisebb­ségek nyelvén oktató óvodák, általános és középiskolák, illette felsőoktatási in­tézmények megfelelő szerveződését, valamint új oktatási intézmények lét­rehozását. A szülők igényeinek meg­felelően a kisebbség nyelvén biztosítják akár a teljes oktatási folyamatot. Mind­két fél ösztönzi a többségi nép iskolá­iban a kisebbség és anyanemzete nyel­vének, kultúrájának és történelmének oktatását. Szorgalmazzák a kulturális és oktatási központok megalapítását, tá­mogatják az alapítványok és társadalmi szervezetek részére könyvek, folyóira­tok, kép- és hanghordozók vám- és ille­tékmentes küldését. Biztosítják az anya­nyelv és a vezeték-, valamint utónevek használatát nemcsak a magán-, hanem a közéletben is. Külön jelentősége en­nek az egyezménynek, hogy a felek kö­telezik magukat: a kisebbségek által lakott területeken biztosítják mindkét nyelv megfelelő használatát, különös­képpen a földrajzi nevek és a nyilvános feliratok vonatkozásában, a közigaz­gatásban, az igazságszolgáltatásban, va­lamint közintézményekben. Emellett tá­mogatják, hogy az egyházak anyanyel­vükön gyakorolhassák vallásukat, en­gedélyezik papok kölcsönös küldését és fogadását. Hozzájárulnak a kisebbsé­gek tudományos intézményeinek létre­hozásához. Ezek között szerepel az is, hogy támogatják a határon átnyúló együttműködés minden formáját, új ha­tárátkelőhelyeket nyitnak, és különös tekintettel lesznek a gazdasági és keres­kedelmi együttműködésre.

- Tudjuk, hogy a Krajinákban ural­kodó áldatlan állapotok miatt több tízez­ren kényszerültek arra, hogy hazánk­ba meneküljenek Horvátországból. Az ő sorsukról hogyan rendelkezik az egyez­mény?

- A felsoroltak mellett talán a legna­gyobb eredménye ennek a dokumen­tumnak, hogy a horvát fél hajlandó ga­rantálni a háború előtti etnikai viszo­nyok helyreállítását. Ez azt jelenti, hogy az elmenekült magyar kisebbség is visszatérhet - ha akar - a jelenleg még mindig megszállás alatt levő területek­re, ahonnan 1991-ben elűzték őket. Ter­mészetesen kényszeríteni senkit sem le­het. A magyar kormány politikájának egyik alapelve, hogy a magyar kisebb­ségeknek szülőföldjükön kell biztosí­tani a megélhetési feltételeket. Ugyan­akkor a jövőre vonatkozóan - éppen a délszláv válság elnyúlása miatt - végig kell gondolni, hogy Magyarország mi­ként viszonyuljon az ide menekült ma­gyarokhoz. Volt olyan elképzelés, hogy a határ mellett, az elnéptelenedő Bara­nyában biztosítani lehetne megélheté­süket, akár olyan módon, hogy földet kaphassanak. Sajnálatos módon ez az el­képzelés az előző kormány idején nem talált visszhangra, azok a tartalékok, amelyekkel ezek a menekülők érkeztek, már régen elfogytak. Az országnak az er­re szánt forrásai is szűkösnek bizonyul­tak, sorra zárják be a menekülttáboro­kat. Úgy vélem, hogy helyzetüket Ma­gyarországon is rendezni kell. Ha azon­ban a háború véget ér, éppen a most alá­írt egyezmény teszi lehetővé, hogy ha akarják, odahaza is újrakezdhessék az életüket.

Respublika, Budapest, 1995. április 14.