Igazuk van a kisebbségieknek

Kérdezett: Kepes Ferenc

- A magyar külügyi kormányzat szerint a magyar-román alapszerződéshez fűzött lábjegyzet csupán egy tényt rögzít - azt tudniillik, hogy az 1201-es ajánlás nem utal autonómiára és kollektív jogokra. Több határon túli magyar vezető szerint azonban ennek az értelmezésnek a révén az erdélyi magyarság kevesebbet kap, mint amennyit az ajánlás alapján járhatna neki. Mi a véleménye erről a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökhelyettesének?

- Amikor ratifikálta a két évvel ezelőtt kötött nemzetközi keretegyezményt, illetve amikor felvették az Európa Tanácsba, Románia kötelezte magát az 1201-es ajánlás maradéktalan végrehajtására, csakúgy, mint arra, hogy kártérítést fizet az elkobzott egyházi ingatlanokért. Ehhez képest az alapszerződés kevesebbet kínál. Sajnos ez is azt mutatja: igazuk van a kisebbségi sorban élőknek, ha félnek az értelmezésbeli különbségek eshetőségétől. Ilyen különbségek vannak, illetve egyes fogalmak - mint az autonómia vagy a kollektív jogok - kapcsán bármikor felmerülhetnek.

Ugyanakkor a szövegtervezetből hiányoznak az olyan konkrét, minden további félreértést kizáró megoldások, mint például a teljes körű, önálló oktatási intézményrendszer, az egyházi javak körének rendezése, holott ezek alapvetően meghatározzák a kisebbségek mindennapjait. Az alapszerződés körüli viták is azt mutatják, hogy fogalmi, elméleti kérdések helyett hasznosabb lett volna, ha a tárgyalásokat a konkrétumok jegyében folytatják.

- Az erdélyi magyar vezetők azt mondják, hogy az alapszerződés szeptemberi aláírásával a budapesti kormány választási segítséget nyújt Iliescunak. Erről mi a véleménye?

- A szerződéskötési folyamat felpörgetése Iliescut a politikai centrumba helyezi, az RMDSZ-t viszont - már csak a romániai magyarság felfokozott várakozása miatt is - nehéz helyzetbe hozza. Ha abból indulunk ki, hogy az alapszerződés nem cél, hanem eszköz a tartalmi kérdésekben való továbblépéshez, akkor az erdélyiek csalódottsága érthető. Másrészt: ha a magyar fél a jelenlegi helyzetben elállna az alapszerződés aláírásától, ennek nemkívánatos politikai üzenete lenne. Az tudniillik, hogy egy biztatóan alakuló ügy Magyarország miatt halasztódik. Magyarországot és a magyar kisebbségeket lehetne a térség destabilizáló tényezőiként feltüntetni, holott a határon túli magyar közösségek - Európában eléggé egyedülálló módon - már Trianon óta csakis törvényes keretek között igyekeztek javítani helyzetükön. Így hát olyan szöveg jött létre, amely feltehetően megfelel ugyan a nyugati elvárásoknak, ám amelynek a mindennapokban kevés a hozadéka.

- De hát hogyan lehetett volna ennél többet elfogadtatni a román féllel?

- Az alapszerződés nemcsak a magyar, de a román félnek is fontos. A határ elismeréséért cserébe ragaszkodni kellett volna a már említett konkrétumokhoz, vagy legalábbis azok minél teljesebb köréhez: a teljes anyanyelvű oktatási rendszerhez, az anyanyelv használathoz a magán- és közéletben, az egyházi ingatlanokért járó kártérítéshez, a szerződés megtartását biztosító garanciák beépítéséhez és egy megfigyelőrendszerhez. Ez utóbbi egyébként minden félnek érdekében állna, hiszen csökkentené a vitás helyzetek számát.

- Mi változik az alapszerződéssel?

- Mára már, úgy tűnik, a lényeg az maradt, hogy egyáltalán legyen alapszerződés. A helyzet ettől nemigen változik. Ami Romániát illeti, az erőteljes centralizáló, az autonómiák rendszerétől való félelem és más okok miatt a körülmények csak lassan javulnak. Így hát arra kell törekednünk, hogy legalább a Nyugatot meggyőzzük együttműködési szándékunkról, arról, hogy Magyarország az integráció érdekében mindent megtesz a jószomszédi viszonyért. Természetesen e viszonynak része a magyar-magyar kapcsolat is. Sokan - Magyarországon is, és Romániában is - többet reméltek az alapszerződéstől. Úgy vélték, hogy a három érdekelt fél - Románia, a romániai magyar közösség és Magyarország - érdekei egy olyan nagyobb közös többszörösben fogalmazódhatnak meg, amely mindhárom fél számára elfogadható, s mely egyik fél elemi érdekeit sem sérti.

- Térjünk most át munkahelyének, a HTMH-nak helyzetére. A Népszavában megjelent nyilatkozatában Kovács László külügyminiszter nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a HTMH-t egy napon összeolvasztja a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalával (NEKH).

- Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára azt a feladatot kapta a miniszterelnöktől, hogy a közigazgatási modernizáció keretein belül - egyebek közt - foglalkozzon a HTMH-val. A kisebbségi kérdés helyzetét jól jellemzi, hogy míg 1948 és 1989 között egyetlen magyarországi kormányzati intézmény sem szakosodott rá, addig 1989 után ez az átszerveződés lenne az ötödik. A kisebbségi politika intézményes kereteit a Németh-kormány 1048/1989-es rendelete teremtette meg. A következő fázis 1990, majd 1992, amikor létrejön a Nemzeti Etnikai Kisebbségek, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatala. 1994-ben alakul ki a jelenlegi struktúra, melyben a HTMH-t és a NEKH-et a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára felügyeli.

- Ön elképzelhetőnek tartja, hogy a HTMH-t összeolvasszák a NEKH-kel, vagy valamilyen, tejesen új struktúrát alakítsanak ki a kisebbségvédelmi intézményrendszerben?

- Nincs konkrét elképzelésem sem az összeolvasztásra, sem pedig bármiféle új struktúrára.

- Mi indokolna egy átszervezést?

- Jelenleg úgy tűnik, hogy nem költségvetési vagy közigazgatási, hanem elsősorban koncepcionális kérdésről van szó. Célszerű volna világosan megfogalmazni, mi a kisebbségpolitika területe, funkciója. Tisztázni kellene, hogy e politika intézményrendszere hogyan könnyítheti a magyar külpolitikát megjelenítő Külügyminisztérium munkáját, s miként tudja teljesíteni a kormány e téren vállalt kötelezettségeit. Enélkül ugyanis szerepzavarok, illetve ebből fakadó, olykor szubjektív megfontolások alakulhatnak ki, amelyek mind Magyarország imázsára, mind pedig a magyar kisebbség helyzetére, tagjainak biztonságérzetére károsan hatnak.

A kisebbségpolitika intézményi struktúrájának feladata elsősorban az, hogy eleget tegyen mindannak, amit számára az alkotmány, illetve a koalíciós kormányprogram előír. Mégpedig oly módon, hogy kormányzati felelőssége tudatában el tudja látni mindazokat az operatív és koordinációs feladatokat, melyek nélkül nem lehet megteremteni bizonyos feltételeket. E feltételek ahhoz szükségesek, hogy a kisebbségek valóban a szülőföldjükön tudják megteremteni egzisztenciájukat. Ez a munka - egyebek mellett - felöleli az önkormányzatiság, az oktatáspolitika, a gazdasági együttműködés, az egészségügy, az infrastruktúra-fejlesztés területeit. Vagyis - a magyarországi és a határon túli magyarság érdekében - szorosan együtt kell működni az egyes témákban illetékes minisztériumokkal, illetve a határon túli magyar közösségek politikai, gazdasági, oktatási és civil társadalmi intézményeivel.

Népszava, Budapest, 1996. augusztus 31.