Horgászbotot, olykor halat is

Kérdezett: Szilvássy József

- Elnök asszony, mi változik a Határon Túli Magyarok Hiva­talában azzal, hogy beiktatták ebbe a tisztségbe?

- Ez a Hivatal pártoktól és szemé­lyektől független, hiszen minden magyar kormány számára az al­kotmány határozza meg a hatá­ron túli magyarok támogatásá­nak kötelességét. Az új elnök hi­vatalba lépésével tehát valójá­ban semmi sem változik meg.

- Azért az új elnöknek nyilván vannak elképzelései, tervei...

- Természetesen. Annál is inkább, mert nem most kerültem ebbe a Hivatalba, s különben is kisebb­ségpolitikával nem itt kezdtem el foglalkozni. Több héten át megbízott elnökként megismer­kedtem azokkal a kollégákkal is, akiknek az osztálya korábban nem az én hatáskörömbe tarto­zott. Célom az, hogy még jobban összehangoljuk a munkánkat. Ugyanis ebben a Hivatalban rendkívül gazdag és sokrétű in­formáció összpontosul egyrészt a határon túli magyarságról, másrészt pedig a kisebbségi kér­dés nemzetközi jogi vonatkozá­sairól. Ezeket a fontos információkat szeretnénk eljut­tatni a politikusokhoz és más il­letékes szakemberekhez. Jelen­leg a szlovák-magyar alap­szerződés végrehajtásával kap­csolatos tapasztalatokat és té­nyeket gyűjtjük össze.

- Milyenek ezek a tapasztalatok?

- Hadd fogalmazzak úgy, hogy a valóságot tükrözik, és a tapaszta­latokból igyekszünk majd konk­rét következtetéseket levonni.

- A kiszivárgott információk sze­rint ez a tisztség korábban nem volt mentes különböző konflik­tusoktól. Nem tart-e Ön ilye­nektől?

- Ezeket nem kell eltúlozni. A ki­sebb-nagyobb súrlódások jó­részt nem személyi jellegűek voltak, hanem abból adódtak, hogy a HTMH a készülő állam­igazgatási reform során kereste a helyét a magyar­országi struktúrában. Fokozato­san több minden tisztázódott, tavaly nyár óta erősödött a Hiva­tal pozíciója. Mára már világos, hogy a kisebbségpolitika nem csupán a külpolitika egy kis sze­lete, hanem olyan szféra, amely­ben fontos, hogy több magyar minisztérium, például a munka­ügyi, a környezetvédelmi és más tárca is partner legyen. Sajátos a helyzetünk abban is, hogy mun­kánk, eredményességünk nagymértékben függ a környező or­szágok fogadókészségétől, adott belpolitikai helyzetétől, szom­szédpolitikájától. A tavalyi ro­mániai választások óta teljesen más belpolitikai légkörben épít­jük partneri kapcsolatainkat az ottani magyarság politikai és ci­vil szerveződéseivel, a vállalko­zói szférával. Összehasonlítha­tatlanul jobbak a kapcsolataink a román döntéshozó és más álla­mi szervekkel.

- Milyennek tartja az említett fogadókészséget Szlovákiá­ban?

- Sokkal bonyolultabbnak, mint a mai Romániában. Ezért kell a szlovákiai magyarság legitim szerveződéseivel kapcsolatban végiggondol­nunk, mit tehetünk azért, hogy az ottani magyarság túlélje nem könnyű versenyfutását az idővel, vagyis az európai folya­matokból és a merőben más mai belpolitikai helyzetből adódó sú­lyos gondokat.

- Véleménye szerint ehhez mi­lyen lépésekre van szükség?

- Az egyeztetés most folyik. Sze­rintem a lehető legnagyobb anyagi támogatást a nemzetiségi oktatásügyi rendszer megtartá­sára kell fordítani.

- Jól tudjuk, hogy Magyarorszá­got súlyos gazdasági és szoci­ális gondok nyomasztják, bő­ven van hát mire költeni az adófizetők pénzét. Mégis hadd említsem meg azt az állandó­an visszatérő panaszt, hogy a határon túli magyaroknak nyújtott támogatás nagyon ke­vés. Lehet-e növelni ezt az összeget?

- Igen. Ha az említett és más mi­nisztériumokat, továbbá a ma­gyarországi befektetőket meg­nyerjük az ügynek. Ehhez azon­ban világos projektek kellenek. Szólamok helyett követhető ér­vekkel alátámasztott stratégiák.

- Az elmúlt években a HTMH jó­részt leépítette a korábbi kli­ensi rendszert és a határon túl élő magyar közösségek ön­szerveződésének és a szülőföl­dön való egzisztenciaterem­tésnek a támogatását tartja a legfontosabbnak. Milyen eredményeket értek el e prioritás valóra váltásában?

- Elsősorban az Új Kézfogás Ala­pítvány eredményeit említem. Ők már csak konkrét projekteket támogatnak, azokat is alaposan elemzik, mielőtt döntenek. Nap­jainkban Romániában kimon­dottan ösztönzik a magyarorszá­gi tőkebefektetést, újabb közös vállalkozások elindítását. Úgy látom, hogy a sajátos szlovákiai privatizációban is talán nagyobb szerephez juthatnak a magyar­országi befektetők és a vegyes vállalatok. Fontosnak tartjuk az egyházak szerepvállalását is a nemzeti kisebbségek közösség­építésében. E téren elsősorban Erdélyben történtek figyelemre méltó kezdeményezések, de nemcsak ott.

- Mindezek a törekvések igazol­ják azt a sokszor megfogalma­zott igényt, hogy a határon túli magyaroknak - képletesen szólva - nem elsősorban halra, hanem horgászbotra van szük­ségük?

Bárcsak így lenne! Több helyütt olyan a helyzet, hogy az ottani magyaroknak bizony ama bizo­nyos halra is égetően szükségük van. Hadd említsem újra a szlo­vákiai magyar oktatásügyet. Vagy a kárpátaljai magyarok gondjait. Ugyanakkor egyér­telmű, hogy a horgászbotban több a perspektíva, a kreativi­tás és a szuverén döntések le­hetősége.

Új Szó, Pozsony, 1997. április 16.