A státustörvény kérdése

Kérdezett: Stefano Bottoni

- Két kérdésem van: egy a politikusnak és egy másik a szakértőnek. Kétfajta kérdés van tulajdonképpen. Az egyik arra vonatkozólag: hogy a magyar parlament miért szavazta meg akkora többséggel a státus­törvényt? Ma délután voltunk Tabajdi Csabánál, hozzá az volt az első kérdésem, hogy miért szavazta meg az MSZP ezt a törvényt, Öntől pedig azt fogom kérdezni, hogy miért nem szavazta meg az SZDSZ ezt a törvényt ebben a formában?

- Azt hiszem, már a nevében sem szerencsés és valós az elnevezés sem. Kedvezménytörvényről van szó hivatalosan és tényszerűen.

Az elmúlt 3 év során a Magyar Állandó Értekezlet működtetése arra szolgált, hogy kialakuljon valamilyen fóruma annak, hogy a magyar kormány és a határon túli magyarok legitim politikai szervezetei egyeztetni tudják azokat az elvárásokat és azokat a megoldásokat, amelyek a Magyarországot körülvevő országokban élő magyarságra vonatkoznak. Ugyanis az a probléma, hogy Magyarországon a magyar parlament csak a Magyarországon élő magyar állampolgárokra hozhat törvényt. Ez természetes, ez minden országban így van. Ugyanakkor Magyarország szomszédos országaiban mindenütt jelentős magyar közösség él, és Magyarország EU-s csatlakozása abban az értelemben tovább bonyolította a helyzetet, hogy feltehetőleg Magyarország hamarabb lesz az EU tagja, mint a többi környező ország. A többi országban élő magyarság tulajdonképpen emiatt úgy érzi, hogy ha Magyarország az EU-ba kerül, még inkább kinyílik az az olló, ami a magyarországi magyarok és a szomszédos országokban élő magyarok történelme, lehetőségei között 1919 óta létezik. Nyilvánvalóan van itt egy sor gazdasági, egzisztenciális félelem, de van sok kulturális, identitás megélését jelentő probléma is. Tehát jogosak ezek az aggályok, még akkor is, ha abból indulok ki, hogy ahogy ma a magyarországi magyarok Ausztriába be akarnak lépni a határnál, ennek különösebb akadálya nincs, hiszen a térségben élőknek inkább a vízum okoz gondot az utazások esetében. Tehát ilyen szempontból Szlovénia, Horvátország, Szlovákia nincs annyira rossz helyzetben. S ugyan nem tudjuk, hogy Szerbiával, Romániával mi lesz, de van remény arra, hogy hamarosan leveszik a vízumköteles országok sorából Romániát, hiszen Románia esetében itt nem az ígérettel van a baj, hanem a teljesítéssel. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy amikor 1998-ban megalakult az új magyar kormány, azt megelőzően, a választási kampány idején a FIDESZ-nek volt egy nagyon erős ígérete: a kettős állampolgárság ígérete. Ezt az ígéretet, ha már hatalmon lett volna a FIDESZ, nem tette volna. Ugyanis akkor pontosan tudta volna, hogy ennek az ígéretnek a realizálására reális alap nincs. Tehát maga számára is váratlanul kormányzati pozícióba kerülve, valamit kellett kezdeni ezzel az ígérettel. És ekkor kezdődött el egyfajta menetelés, az ún. státustörvény irányába. Azt gondolom, hogy ez a 3 év a folyamatos rögtönzések állapotában telt el, minden szereplő esetében. A magyar Külügyminisztériumon belül egy olyan munkamegosztás van, hogy Martonyi János külügyminiszter elsősorban az integrációval foglalkozik, Németh Zsolt politikai államtitkár pedig a kisebbségi kérdéssel. Úgy gondolom, hogy ez eleve nehézséget jelent, mert aki csak a kisebbségpolitikával foglalkozik, az nem látja, hogy az integrációs lépések során milyen elvárások merülnek fel Magyarországgal szemben, mibe ágyazódhat be a kisebbségpolitika, mekkora az a mozgástér - hozzá teszem, nagyon kicsi -, ha ugyan egyáltalán van.

- ...nincs összhangban ez a két munka...

- Úgy vélem, hogy oly mértékben külön mozog a két terület, és úgy épül fel a Külügyminisztérium struktúrája, hogy itt a Külügyminisztériumon belül sem volt olyan szakmai előkészítés, egyeztetés, és a HTMH-n belül pedig nem volt meg az a szakmai kompetencia, amelyik ezt a kérdést, a maga nagyon összetett, bonyolult voltában szakmailag jól előkészítette volna. Legalább az lett volna tisztázva, hogy ténylegesen mi a szándék, és az lett volna tisztázva , hogy erről mit akarunk mondani, milyen retorikával. Ezért a retorika mindig túlzásokba esett, és a szereplők - elsősorban a magyar kormány részéről - folyamatos rögtönzés állapotában voltak. Úgy lett néhány mozzanata bejelentve ennek a törvénynek, hogy tulajdonképpen senki nem tudott róla, hogy mi is lesz éppen bejelentve. Ilyen például a gyermekenkénti 20 ezer forint a gyerekek magyar iskolába íratása esetén. Ezt egyszer csak bejelentette Németh Zsolt a Duna TV-ben.

- ...ez Németh Zsolt ötlete volt?

- ...hogy kinek az ötlete volt, nem tudom, de ő jelentette be. De Orbán miniszterelnök úr Tusnádon ugyanígy rögtönzött. Mi itt, ebben a külügyminisztériumi háttérintézetben készítettünk anyagot e témában Martonyi külügyminiszter úr részére. Ezekben az anyagokban megjelöltük, hogy melyek azok a problémák, amelyek felmerülnek, mik azok a kérdések, amikre ilyen és ilyen megoldásokat lehetne alkalmazni. Ennek annyi eredménye volt, hogy Martonyi úr néhány héten keresztül annak nevezte a törvénytervezetet, ami, azaz kedvezménytörvénynek, sőt maga a miniszterelnök úr is használta egy rövid ideig ezt a megnevezést. Aztán ismét "státustörvénnyé" változott, amikor a magyar Külügyi Bizottság tárgyalta ezt a kérdést, az előterjesztő folyamatosan a törvény kerettörvény jellegét hangsúlyozta. Meggyőződésem szerint bárki számára, aki az államigazgatásban dolgozott, világos, hogy ez mit jelent. A tényleges gondok tehát ezután jelentkeznek: ugyanis a végrehajtási utasítások nélkül nem lehet tudni, hogy egy törvény mennyit ér. Én úgy látom, hogy  "a hegyek egeret szültek", maga a törvény tartalma nagyon szerény kedvezményeket tartalmaz, de ezt az érintettek természetesen nem tudják, hiszen a látványpolitizálás eltakarja a sovány lényeget. S ahogy azt le akarják vezényelni, arról semmi nincs kész. Azok a problémák, melyek megoldására a státustörvényt a FIDESZ elképzelte, ill. a jobboldali pártok megszavazták a szocialistákkal, azok megoldására ez a törvény nem alkalmas. Ezért nem szavazta meg az SZDSZ.

- ...második kérdésem... kapcsolódik, tud Ön valamit ezekről a nagyon fontos utasításokról, vagy rendeletekről, amik most a különböző minisztériumokban készülnek, tud valamit a végrehajtásról? A minisztériumokban nem folyt ilyen munka eddig? Mert mindenki tudja, hogy ennek a törvénynek január 1-jén kéne - elvileg - életbe lépnie..., a kerettörvény fogalma azt jelenti, hogy tartalommal fel kellene tölteni. Tabajdi képviselő úrtól megkérdeztem, hogy ő tud-e erről valamit? Ő azt mondta, hogy vele/velük nem konzultáltak, és erről nem tud. Ön sem tud?

- Én most beszéltem egy jeles újságíróval erről, ...ez friss hír. Egyetlen minisztériumban sem folyt, a tegnapi napig bezárólag, e vonatkozásban semmilyen munka. Ezt foghatjuk a nyárra. Majd biztos "bedurrantják" a dolgot, ugyanakkor azért még azt hadd jegyezzem meg, hogy amikor a szocialisták megszavazták ezt a törvényt, akkor két dolgot biztosan nem gondoltak végig: mi történik, ha őket fogja terhelni a felelősség a törvény végrehajtását illetően, másrészt, nem gondolták végig, amikor megszavazták, hogy mostantól kezdve, amikor a törvényt elfogadta a parlament, a továbbiakban semmiféle hatása nincs a dolog ellenőrzésére a parlamentnek, mert gyakorlatilag a kerettörvény megszavazása azt jelenti, hogy a végrehajtás a kormány kezében van. Ettől kezdve gyakorlatilag senkinek nincs semmiféle ellenőrzési lehetősége a dolog fölött. Tehát további konfliktusok elé néz Magyarország a szomszédos országok többségével és a magyarországi lakosság többségével is. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy Magyarországon hozott törvény levezénylésére a szomszédos államokban mintegy a magyarországi közigazgatás meghosszabbított karjaként működő szervezeteket hozzanak létre a magyar adófizetők pénzéből. Ehhez soha nem fognak hozzájárulni sem a románok, sem a szlovákok, de nem tetszik a magyarországi adófizetőknek sem.

- Meg tudnák ezt akadályozni a románok, vagy a szlovákok?

- Hát hogyne. Magyarország sem engedné meg egyetlen szomszédos országnak sem, hogy itt olyan szervezeteket hozzanak létre, amely az adott országok közigazgatási tevékenységét végzik, hiszen a hivatkozott kisebbségi törvények, a román, a horvát stb., azok nem hoznak szervezeteket létre a törvény végrehajtására egyetlenegy másik országban sem. Tehát nem a tartalommal van a gond, hanem azzal a szervezeti megoldási formával, ami nem lett végiggondolva, és amelyiket természetesen nem fognak a szlovákok és a románok soha támogatni, hogy ilyen jellegű szervezetek jöjjenek létre. Úgy gondolom, hogy ezen túlmenően az adott országokban a legitimációs szerepért folytatott harcban a magyar szervezetek, egyházak, politikai szervezetek komoly konfliktusba fognak egymással kerülni, és ez a dolog gyakorlatilag emiatt sem kivitelezhető. Továbbá, azok az elképzelések, hogy különböző hálózatokat, struktúrákat telepítünk a szomszédos országokba mi magyarok, amelyek különböző rétegeket, különböző területeket céloznak, ezek nem működtethető dolgok. Aki ezt az egészet elkezdte, figyelmen kívül hagyta a realitásokat. Meg vagyok róla győződve, hogy nagy jóindulattal, úgy gondolták, hogy át tudnak lépni valamit, ami átléphetetlen.

- És akkor mégis hogy lesz az kivitelezve? Itt akadna meg az egész folyamat? Ők januártól próbálják meg ezeket az irodákat felállítani... vagy...

- ....sehogy. Tehát ugye a dolog diplomáciailag oly problematikus, hogy az EU-val erről előzetesen semmilyen egyeztetés nem történt, a szomszédos országokkal ténylegesen valójában érdemi egyeztetés nem történt, nem is történhetett, hiszen nem volt kész a törvény. Amikor hirtelen kész lett, akkor hirtelen be lett jelentve, hirtelen meg lett szavazva, tehát a dolog kezelhetetlen. Mindig van egy nagy-nagy előkészítetlenség, elmaradás, mindig van egy nagy rögtönzés, és akkor konfliktusok sora burjánzik szét, és úgy gondolom, hogy sem a politikatörténettel, de még egyszerűen a közép-európai országok történetével sem voltak tisztában, ha pedig mondjuk erdélyi származású emberek vettek részt ennek a törvénynek a megfogalmazásában, akkor a magyarországi viszonyokkal nem voltak tisztában, amikor ezt a megoldást választották. A törvény azon részei, amelyek Magyarországon igénybe vehetők, ennél sokkal egyszerűbben életbe léptethetők és működtethetők, mint ahogy ezeknek a nagy része 1994-98 között működött is. És ezeket tovább lehetett volna vinni. Jobb előkészítő munkával, kevesebb retorikával messzebb jutottunk volna - ez a meggyőződésem. A "ki a magyar" kérdés, ki lehet a törvény kedvezményezettje - megoldható kevesebb felhajtással. Bármely magyarországi önkormányzat jegyzője előtt tett kijelentés a magyar identitásra vonatkozóan elégséges lehet ahhoz, hogy erről igazolást adjanak, úgynevezett "magyarság igazolványt", ami feljogosít a kedvezmények igénybevételére.

- ...egyetért azzal, hogy én ... próbáltam figyelni és a román reakciókat és a külföldi reakciókat szemléltem. Nekem az volt a megérzésem, hogy - a román lapok, a román politikai elit többségében - nem az volt a probléma, hogy mit tartalmaz a törvény, hanem, hogy egyáltalán csináltak egy ilyet a magyarok. És, ha ezt az állítást elfogadjuk, akkor végül is miről lehetett volna őket érdemben tájékoztatni? ...Én több ilyen interjút olvastam, amit a kolozsvári magyar diákok készítettek román politikusokkal Kolozsvárott, minden pártból, és a legtöbbnek az volt a válasza, hogy "nem ismerem, de nem..."

- Az a helyzet, hogy ez Magyarországon is így van. Magyarországon sem ismerték a törvénytervezet tartalmát, még azok a politikusok sem olvasták el, akik megszavazták. Úgy vélem, ebben az országban igen kevesen vették a fáradságot, hogy megismerjék és elolvassák. Egész egyszerűen ez politikai kultúra kérdése, retorikai probléma. A retorikából adódik mind Magyarországon, mind a szomszédos országokban, mind az EU felé a probléma. Tehát - még egyszer mondom -, ha ez kedvezménytörvény, mely kedvezmények Magyarországon vehetők igénybe, akkor ezzel az év világon semmi gond nincs. Itt az elnevezés a probléma, a "nagy mellény", a gőgös megközelítés, ami sajnos, mondjuk a 20. században többször megfigyelhető volt a szomszédos népekkel szemben. Ez egy nagyon veszedelmes dolog. Részben a magyar szavazók sem szeretik, ha a politikai elit gőgös, vagy nagyon is nagyotmondó. Ha a retorika üres, frázisokban megfogható. Természetesen a szomszédos országokban sem olvasták a politikusok, nem is szokták. A szakértők szokták elolvasni az anyagokat és a szakértők alakítanak ki véleményt. Nyilvánvaló, hogy kapva kaptak az alkalmon, hogy ezt a kidolgozatlan, átgondolatlan és sértő retorikával kommunikált kérdést éppen a kisebbségek ellen fordítsák. 1990 után sokat változott a helyzet Kelet-Közép-Európában, nincs az az aggasztó félelem ezekben a társadalmakban jelen, ami azelőtt jelen volt. De azért ne gondoljuk azt, hogy a nacionalizmus nem hívható le bármikor, bármelyik országban. Tehát az MSZP-nek nagy a felelőssége ebben a kérdésben.

- ...most a politikai oldalát vizsgáltuk az egésznek, akkor belemennék a szakmai dolgokba. Ön szerint a 3 millió magyar közül, akik a szomszédos országokban élnek, ...tudom van sok felmérés, hányan fogják kérni, Ön mint szakértő, mit gondol erről? Én azt hallom, hogy a nagy többsége... én ezt nem tartom ennyire reálisnak, hogy ... a közösség többsége 50-60 éves és afölötti, ezek közül igazán hányan fogják kérni. Lehet, hogy az egész el van túlozva? Az a réteg, akik fiatalok, mint én, a pályakezdők, kutatók, egy mobil ember, aki nyugodtan elképzeli, hogy 8-10-szer jön Magyarországra és neki nagyon jó, hogy ingyen utazik. Vagy egy család, de ez egy viszonylag szűk réteg.

Második kérdés: mennyibe fog kerülni ez az egész az államháztartásnak, a magyar büdzsének?

- Az első kérdés: sajnos azok a felkért közvéleménykutató intézetek, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak, közismerten nem független közvéleménykutató intézetek...

A törvényalkotó, nem azokat a konstrukciókat kereste, amelyek 1990 után két ország között akár az alapszerződések alapján természetszerűen működtethetők. Ezek a technikák, feltehetően az egész szakértői kör számára, vagy nem ismertek, vagy szándékosan nem vették figyelembe ezeket a megoldásokat. Itt egy paternalista állam az ún. megszokott gondoskodó "szocialista állam" hagyományait folytatja. Ez így működött, így kíván megjelenni a határon túli magyarok felé a 21. században. Szó nincs arról, hogy partneri viszonyt alakítson ki a törvény, ahol nem arról van szó, hogy a magyarországi magyar adófizető állampolgárok pénze mellé a szomszédos országokban élők az itteni szolgáltatások igénybevétele okán maguk is be akarnak kapcsolódni mondjuk egy biztosítási rendszerbe, hanem a FIDESZ­-kormány a magyar adófizető állampolgárok pénzéből ad nektek lehetőséget. Ilyen jóságosak vagyunk, mi vagyunk az elsők, akik törődünk veletek. Ti pedig jó alattvalóként viselkedtek és szerettek minket. Én úgy gondolom, hogy egy kormánynak nem ebbe az irányba kell mozognia, hanem a közösségek részére feltételrendszereket kell megteremteni, ahol a közösség tagjai kihasználják azokat a lehetőségeket maguk és közösségeik javára.

- ...a lakosság többsége elvileg támogatná...

- ...erre vonatkozóan semmiféle bizonyítékunk nincs. Magyarországon, ha tisztességesen tárgyalva lenne, például a költségvetésben valós számítások alapján ez a dolog, nagyon sokan megkérdőjeleznék azzal együtt, hogy a magam részéről abszolút egyet értek azzal, hogy a határon túli magyarok intézményeinek, lehetőségeinek megteremtésére sokkal nagyobb forrásokat kell Magyarországnak fordítania, de nem ebben a formában. Itt klientúra-építés folyik, ingyen pénz folyik, ami szinte leszoktatja az embereket arról, hogy önmaguk is megpróbáljanak helyzetbe kerülni és megoldásokat találni - sőt demoralizál. Senki nem tudja mi mibe kerül. Tehát itt két filozófia van. Van ez a bolsevik gondolkodásból öröklött, sajátos paternalista mentalitás, az az eszköztár, az az eszközrendszer, holott fel kellene fognunk, hogy egy szolgáltató állam az nem akar megjelenni adakozó képében, ami most itt megfogalmazódik. Én úgy gondolom tehát, hogy jelentős forrásokat kell fordítani a határon túli magyarok helyzetének javítására, ezeket a forrásokat hatékonyan kell működtetni. Az iskolákat kell támogatni, magyar könyvtárakat kell támogatni. Azért az egy szomorú dolog, hogy 10 évvel a rendszerváltás után még Erdély legjelesebb magyar középiskoláiban sem áll rendelkezésre az iskolai könyvtárakban a magyar klasszikus irodalom. A más országokban élőkről nem is beszélve.

- ...nekem az volt hátborzongató, hogy ... nincs telefon. Amikor ezt tapasztaltam, ... és ez ott van valahol a hegyekben, ... valaki futárként működik és átviszi az információt.

- Ez egy tekintélyelvű világ, egy kasztrendszer, ezek az urak oda lettek pakolva, "élet-halál" urai. Ezért van az, hogy sokan úgy gondolják, hogy az egyetemet ki kell kiáltani. Az autonómiát ki kell kiáltani aztán majd csak működik valahogy. Hogy nem gondolták át, hogy egy korszerű egyetemet hogy kell felépíteni, azt ékesen mutatja a Sapientia Alapítvány működése. Sokkal inkább az erdélyi magyar politikai elit érdekviszonyai, mint a szakmai szempontok a meghatározók. Meg kell nézni azt a most szerveződő erdélyi egyetemi struktúrát. Nem kell hozzá intézményfejlesztő menedzsernek lenni. Aki nem régen járt egyetemre, vagy egyetemen dolgozik, az rögtön átlátja, hogy mekkora káosz van és a pénzek micsoda pazarlása folyik Erdélyben az egyetemépítés kapcsán. Akkor, amikor tényleg nagyon fontos volna mind a szociális támogatás, mind a normatív támogatás az oktatásban, mind a gazdaságnak a különböző technikákkal való megtámogatása. Ez viszont egész egyszerűen nem működik, nincs végiggondolva. Rögtönzések sorozata és szentesítése. Látványpolitizálás.

Csak az a baj, hogy ebből folyamatosan egy csomó konfliktus lesz, mind a magyar kisebbségek fogják ezt megszenvedni és olyan gyűlölködés generálódik ennek a nagyon szegényke kis törvénynek az okán, s akkora lesz a csalódás, hogy azt kell mondjam, abszolút felesleges volt, legalábbis a kisebbségek szempontjából.

- Két dolog jut ilyenkor az eszembe a törvény kapcsán, hogy: jövő évben Romániában népszámlálás lesz, és lehet, hogy ők ennek a törvénynek inkább egy szimbolikus jelentőséget szántak, és akkor az lenne a kérdés, hogy lehet-e úgy politizálni a kisebbségi ügyekben mítoszok, szimbolika nélkül? Milyen szimbolikával lehetne ezt a dolgot megközelíteni, mert valamilyen szimbolika kell! Lehet ez a megmaradás, vagy ez a fajta etikai parancs, hogy itt élned-halnod kell! Bár én mindig is nagyon nem szerettem ezt a fajta gondolkodásmódot, mert senkinek nem lehet megparancsolni, hogy ott éljen, ahol nem érzi jól magát. Ön ezt hogy látja?

- Ahogy azt a 2001. június 29-i Élet és Irodalomban megjelent cikkemben is írtam, a magyarokban van egy nagyon erős hajlam, erős ódzkodás a pragmatikus megoldásoktól. Erős hajlam a sérelmi és a szimbolikus politizálásra. Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak, az ezzel foglalkozó intézményeknek rendelkeznie kell olyan ismeretekkel, szaktudással, hogy azt mondja: az egyik országban ezek a prioritások, amiket támogatni fogunk, a másik országban pedig mások lesznek ezek a prioritások, hiszen összehasonlíthatatlan Szlovákia, Szlovénia helyzete Ukrajna vagy Románia helyzetével. Tehát egy ilyen egységes szósszal leönteni a szomszédos országokban élő magyar közösségek helyzetét és az emberek helyzetét, nem lehet. Elhibázott dolog. Meg vagyok róla győződve, hogy mondjuk, ha Romániában egy főorvos özvegyének a nyugdíja ma 900 ezer lej, ami 9 ezer Ft, akkor nyilván másképpen kell kezelnünk az ő problémájukat, mint a Szlovéniában, Horvátországban, vagy akár Szlovákiában élőkét, sőt azt kell mondanom, hogy az egyes országokon belül még az egyes régiókra vonatkozóan is más és más programmal kell rendelkezni. Tehát komolyan kell venni a határokon átnyúló regionális együttműködést mind kulturálisan, mind gazdaságilag. Ezt ki kell tölteni tartalommal. A nagy régiók, amelyek történelmileg összetartoztak, abban az esetben tudnak újra hatékonyan működni, ha a kis térségekben megtámogatom a különböző területeket. Racionálisan, oly módon, ahogy az EU-s források megtámogatják a magyarországi regionális és kistérségi fejlesztéseket. Nem lehet azt mondani, hogy "mondják meg ők, hogy mire van szükségük", s majd mi kifizetjük, hiszen nem is ismerik igazán azokat a technikákat, azokat a lehetőségeket, amivel élni lehet. Az EU-s források, amik ezekre az országokra irányulnak, töredékében vannak kihasználva. Itt egy olyan információs transzferre volna szükség, amelyik átgondolt, komoly infrastrukturális befektetéssel képessé teszi az ott élőket, a kis térségben élőket, a határokkal elválasztott térségekben élőket arra, hogy rá tudjanak mozdulni a nemzetközi forrásokra, be tudják fogadni. Sok esetben nincs meg az a szakértelem sem, hogy nemzetközi pályázatokba bekapcsolódjanak, sem az, hogy ha nyertek, hatékonyan működtessék a forrásokat.

- ...itt magyarokra gondolt a szakértelem ... nem használták ki?

- Mind az önkormányzatokban, mind a gazdasági életben szakmai együttműködéseket kellene generálni. A magyarországi gazdasági élet szereplőit nem direktben, nem voluntarista-etatizáló szisztémában osztogató módszerrel - mint a Széchenyi-terv - kellene helyzetbe hozni. Hanem azt mondom, hogy létrehozok kockázati alapokat, kockázatmegosztási alapokat azoknak a gazdasági szereplőknek, akik nagyobb kockázatot vállalnak azzal, hogy Romániába fektetik be megtakarításaikat. De megosztom én, mint magyar állam a kockázatot. Ilyen módon generálom az ő megjelenését Romániában, Ukrajnában, mivel munkahelyet teremt és nyereséget termel. Nem lehet egyoldalú pénzosztással folyamatokat beindítani. Egy bizonyos klikknek juttatott pénz soha nem fog hatékonyan működni. Ha nem hagyom a gazdasági törvényszerűségeket a gazdaságban érvényesülni, és nem azt akarom továbbvinni, terjeszteni azt a gazdasági kultúrát, ami a nyugati gazdaságokban kialakult, akkor nem csinálok semmit. Ezt az egészet tehát fordítva kellene csinálni.

- Ön szerint milyen hatása lenne/lesz/lehet a státustörvénynek a folyamatos emigrációval kapcsolatban? Nem azt mondom, hogy megállíthatja-e, de megfordíthatja-e a már meglevő trendeket, vagy egyszerűen az lesz, ahogy sokan gondolják - én is úgy látom -, hogy Schengen előtt itt egy nagyon erős folyamat fog elindulni, mert az emberek többsége úgy fogja érezni, hogy Schengen évtizedekig fogja elválasztani Magyarországot Romániától, Magyarországot Ukrajnától stb.

- ...a kedvezménytörvény nem alkalmas erre.

- ...ezek szerint a folyamatok mennek maguktól?

- Arről van szó, hogy a folyamatok máshol és másként zajlanak, mint ahogy ezt a politikai elit gondolta.

- Tabajdi Csabától is kérdeztem, hogy lehet-e ezt a törvényt úgy felfogni, mint a szomszédos országok magyar politikai elitje elkeseredettségének következményét? Ők abban reménykedtek a 90-es évek közepén, főleg 1996-98 között Romániában, Szlovákiában, hogy más lesz, másról lesz szó, jobbfajta koalíciók lesznek, ha a magyarokat is bevonják a kormányba, demokratikus kormányok működnek stb. És ezekben az országokban megbukott ez a politika. Romániában iszonyúan szétmorzsolódott a középjobb, vagy hívjuk úgy, ahogy akarjuk, a nem Iliescu­-féle dolog, Szlovákiában előreláthatólag meg fog bukni, vagy hogy látják? Hogyha onnan nem tudják megoldani a kérdéseket, akkor mi próbáljuk meg innen? Én ezt a szemléletváltást láttam. Az alapszerződések is teremtettek részben egy konszenzusra törekvő helyzetet, hogy tárgyalásokkal előrébb jutni. Most mintha hiányozna egy tárgyalópartner. Ön ezt hogy látja?

- A magyar politikai elit nem igazán gondolta végig az abban rejlő lehetőségeket, hogy a szomszédos országokban mégiscsak kormányra kerültek a magyar politikai képviseletek és a végrehajtó hatalom részeseivé válltak mind Romániában, mind Szlovákiában. Mintha Magyarország erről nem vett volna tudomást. Holott olyan törvények születtek, amelyek nem születtek volna meg akkor, ha nem a kormánykoalíció részesei a magyar politikai pártok. Persze ezek a társadalmak hihetetlen nyomorúsággal, szegénységgel, feszültséggel küzdenek, a xenofóbiától a nacionalizmusig. A nemzetállami gondolat nem illeszkedik az Európai Unió bővítésével járó folyamatához. Ezek éppen ellentétes trendek, mint amit másfelől elvárnának ezekben az országokban. Azt várnánk, hogy gyorsan bővüljön az EU, de azért mi ügyes kis nemzetállamok akarunk maradni, ahova senki be ne tegye a lábát, itt ne vegyen egy ingatlant az a "mocsok" román, kínai, olasz, izraeli, német. Az osztrák virtschaft menjen haza és örüljön, ha épp bőrrel kimehet az országból.

- ...nacionalista ...nemzeti ... az MSZP is nemzeti párt.

- ...bizonyára, de azt gondolom, hogy ez az egész túl van dimenzionálva. ...Nyilván van egy... liberális megközelítés. Nem kell nekem minden nap bizonyítanom, hogy magyar vagyok, nyilvánvalóan szolidáris vagyok a határon túli magyarokkal, mindazokat a lépéseket igyekszem megtenni, ami célszerű. Úgy gondolom, hogy most az inga kileng egy jobboldali nacionalista irányba, Haiderékkel van leginkább jó barátságban a kormányfő. A szavazatok maximalizálására törekszenek. Nyilván rájött az MSZP, hogy ki kell találni egy olyan retorikát, ami ellensúlyozza a FIDESZ nemzeti retorikáját. Mert önmagában ezek a retorikák akárkitől származzanak, messze nem oldják meg a tényleges kérdéseket.

- Ebből fakad egy újabb kérdés, hogyha az MSZP nyeri meg a választásokat és újra egy MSZP-SZDSZ koalíció lép működésbe, ez a státustörvény alkalmazása feszültséget fog kelteni, vagy Ön mit gondol? Én ezt megkérdeztem Tabajditól, hogy mi van akkor, ha koalíciócsere lesz, és meg van ez a törvény, amit alkalmazni kell? Ő azt mondta, hogy megszavaztuk. Alkalmazni fogjuk, esetleg néhány elemében módosítást fogunk végezni, az alapján, hogy milyen módosító indítványokat terjesztettünk be a Parlament elé, néhányat elfogadtak, néhányat nem.

- Ezt ebben a formában nem lehet alkalmazni. Nem fognak tudni, vagy talán nem is akarnak olyan végrehajtási utasítást alkotni, aminek a megvalósításához a román, a szlovák kormányok hozzájárulnának. Nem lehet azokat az intézményeket felállítani a szomszédos országokban, amelyek el fogják dönteni, hogy kik lehetnek ennek a kedvezménynek az alanyai.

- ...hacsaknem az RMDSZ-re, vagy az egyházakra delegálják.

- Igen, úgy vélem, hogy akkor kezdődik csak az igazi káosz, ha az egyházakra delegálják, hiszen gondoljuk el, hogy most akkor Tőkés László elé járul mondjuk Markó Béla, hogy megkapja a magyar státus­igazolványát, vagy fordítva. Ezt az egészet a maga üzenetével sokkal egyszerűbben meg lehetett volna csinálni és nem kellett volna ilyen keverésbe fogni. Nem kell új apparátusokat felállítani. Magyarországra átjön bármelyik városba valaki, bemegy az önkormányzathoz, ....és megkapja az igazolást - ha magyar identitásáról papírt akar.

- Úgy gondolja, hogy nem is lehet felmérni, mi lesz ebből?

- Úgy gondolom, hogy az a 3-4 hónap, ami ebből az évből hátra van, megint csak rossz megoldásokat tud szülni, rögtönzéseket, átgondolatlanságot. Az egyes minisztériumok által előterjesztett normajavaslatok nem lesznek összehangolva. Továbbá az alapvető kérdés, hogy nem lehet "státusirodákat" felállítani a szomszédos országokban. Ugyanis ez egy olyan jogosítvány, hogy én rólad megállapítom, hogy te ki vagy, ez nemcsak az én liberális elveimmel ellenkezik. Rólam egyetlen egy szervezet se jelentse ki, hogy én román vagyok, vagy magyar vagyok, zsidó vagyok, vagy keresztény. Én azt mondom, hogy az embernek jogában kell álljon, hogy ő döntse el, hogy ő mi, annak nevezze magát, amit ő vállal...

A szocialisták bementek az erdőbe, a FIDESZ látványpolitikájával pedig feloldotta a választási ígéretével kreált problémát. Hogy a kisebbségi helyzetben élőknek ez mennyire jó, majd a jövő dönti el.

2001. szeptember