A kelet-közép-európai társadalmak válaszút elé kerültek

Az önkormányzatok szerepe a területfejlesztésben

I.

A térség országainak társadalmai a felülről vezérelt modernizáció után nem voltak, nem is lehettek felkészülve a tényleges modernizációra. Mivel ezek a társadalmak többnyire csak elszenvedik a hagyományos, vagy gyakran kívülről, illetve felülről kialakított és vezérelt kötődések felbomlását az előző évtizedekben, az újak pedig lassan alakulnak, illetve az új modellek még nem jöttek létre, számtalan kihívással kell szembenéznünk. A hagyományos válaszok, a hagyományos nemzetmodell diffúz viszonyba kerülnek a gazdaság érdekei által számtalan szállal másfelé kapcsolódó, alakuló modellekkel. Nem a nemzetmodell a probléma, sem többség, sem a kisebbség esetében, de a rugalmas nemzetmodellek kialakulatlansága súlyos feszültségeket okoz szinte minden kelet-közép-európai országban.

E korszak átalakulásának hordozói - ha jelen vannak a politikai vagy gazdasági döntéshozatalban - nem azért hibáztathatók tehát, mert modern értékrend felé fordulnak, hanem azért, mert ezt a programot felemás módon, lassan, félénk szociális képzelőerővel vállalják fel az adott országok elitjeit. Nem sok, hanem kevés a modernizáció.

A modernitástól való menekülés alapja az a félelem, hogy a modernitás gyengíti a nemzeti érzést, s a kisebbségek esetében fokozza az asszimilációt. Így tulajdonképpen a térség többségi és kisebbségi társadalmai egyaránt bizonytalan viszonyban vannak a modernizációs pályára állás kihívásával szemben és sokszor premodern válaszokba menekülnek. Holott a modernitás vállalása, bár kockázatos, de mint a modern nacionalizmusok elemzése kiderítette, valójában növeli a nemzeti érzést. Csakhogy ez nem mutatható ki közvetlenül, mivel áttétes módon szövi át a társadalom különböző területeit. Tehát a nemzeti értékek kinyilvánításának antidemokratikus, premodern nacionalista módjával szemben az állampolgári identitásra alapozó modernitás megszünteti a szabadság és a nemzeti értékek, érdekek ellentétét.

II.

A helyi önigazgatásról szóló budapesti és székelyudvarhelyi nemzetközi konferenciák után Szabadkán Az önkormányzatok szerepe a területfejlesztésben témát azért választottuk, mert talán ez a terület az, ahol a legjobban meg lehet ragadni az előző négy évtized jövővel nem számoló, a társadalmak gazdaságát kimerítő, felélő berendezkedését, illetve a térségben ennek következtében kialakult rendkívül hátrányos helyzetet. A 20. században ebben a térségben a szerves fejlődést többször drasztikusan megszakították, az itt élő népek érdekeit nem figyelembe véve, nagyhatalmi beavatkozások a régiót felszabdalták, az eszmék, az emberek, az áruk szabad áramlását évtizedeken keresztül blokkolták, kis autark berendezkedésű, alultőkésített országok éltek egymás mellett a nagy Szovjetunió árnyékában. S megszűntek a természetes útvonalak, piacok, megakadt a természetes út- és városfejlődés, faluromboló, buldózeres "településfejlesztés" folyt. A felemás, felülről vezérelt modernizáció során nem egy öntudatos ipari társadalom fejlődött ki, hanem hatalmas népcsoportok pauperizálódtak, lumpenizálódtak, váltak érdektelenné egy-egy térség hosszú távú érdekeivel szemben. A közép-európai agrár országokból az ipari társadalmakba való átalakulás módja mára a posztmodern társadalmak korában ebben a térségben egymásra csúsztatja valamennyi előző kísérlet anomáliáit, következményei egyszerre sújtják az itt és most élőket, fajra, nemre, etnikumra való tekintet nélkül. Talán a 24. órában van e vonatkozásban a kelet-közép-európai régió minden országa. Ha itt nem indul be racionális infrastruktúra-fejlesztés, területfejlesztés, ami nélkül elképzelhetetlen bármiféle modernizáció, ami alapját képezi minden más fejlesztésnek - elég, ha útjaink hiányára, állapotára, az infrastruktúra-áramoltatás feltételeinek hiányára gondolunk, mind azok a kihívások és lehetőségek, melyek a 21. század küszöbén ezeket a társadalmakat érik -, óhatatlanul az etnikai háborúk, az irracionálisan felerősödő nacionalizmusok kiszolgáltatottjává tesz bennünket. Nem lesz gazdasági fejlődés, nem az információs forradalom lehetőségét megragadó, kis és nagy közösségek energiáit felszabadító társadalmi berendezkedés felé mozdul a térség, hanem szegénység lesz és további etnikai háborúk lesznek.

Az infrastruktúra-fejlesztés, területfejlesztés tehát alapvető fontossággal bír, egyfajta jövőépítés. Természetesen nemcsak a helyi közigazgatás feladata, hanem más érdekelteket is megtalálva meg kell teremteni a horizontális együttműködés lehetőségeit ebben az erősen centralizált, felülről vezérelt, etatista, paternalista politikai kultúrájú világban. Meg kell próbálni bevinni a gondolkodásba és gyakorlatba azokat az új fogalmakat és gondolatokat, melyek a társulásból, az együttműködésből, mint a területfejlesztés legfontosabb intézményes keretéből következnek, illetve melyek mindig az adott közösségekre alapoznak. A térség polgármestereinek, szakértőinek az alapesetek bemutatásával, tipikus területfejlesztési problémák megvitatásával, illetve nyugati modellek ismertetésével próbáljuk átadni ezeket az eszközöket, illetve létező technikákat, melyek e vonatkozásban már kialakultak.

III.

Ugyanakkor látni kell, hogy egész Kelet-Közép-Európában nagyon fontos, hogy a közigazgatás mennyire centralizált, vagy decentralizált, hogy egyáltalán meg vannak-e a feltételei az önkormányzatokban saját források teremtésének, vagy ki vannak szolgáltatva a központi állami redisztribúciónak? Szó lehet-e állami hitelből finanszírozott területfejlesztési programokról? Bizonyos nemzetközi egyezményeket, pl. a Regionális Együttműködési, vagy az Európai Önkormányzatok Chartáját aláíró országok számára bizonyos nemzetközi források is adottak, de azt is meg kell tanulni, hogyan lehet ezeket a pénzeket lehívni, felhasználni. Közismert például, hogy a PHARE-pénzek kb. felét sem használjuk fel ezekben az országokban. Ezen tipikus problémák megoldásában fontosak az információk, a tapasztalatok, a közös javaslatok.

A helyi közigazgatáshoz tartozik tulajdonképpen az élet minden fontos területe, az iskoláktól az egészségügyön át a szemétlerakó építéséig, vagy a közlekedés fejlesztéséig. A tapasztalatok szerint a nagypolitika általában pazarlóan, ráérősen, sokszor irracionálisan nyúl ezekhez a kérdésekhez, holott legalábbis nagyon fontos információkat kaphat a helyi politikától a jó döntések meghozatalához, ha erre tényleges igény van. Ha a helyi viszonyok ismeretében komolyan megalapozott tényekkel, tanulmányokkal bizonyítható, hogy pl. egy adott térség fejlesztéséhez hogyan járul hozzá a közúti hálózat fejlesztése, a határátkelőhelyek megválasztása, a nagypolitika - ha megvan hozzá az akarat - még a szűkös források mellett is megteremtheti a megvalósításhoz a feltételeket. Tulajdonképpen ezen fejlesztésekhez való viszonya a politikai eliteknek döntő módon minősíti azokat. Ugyanakkor csak ha a közigazgatási problémákat technikai problémákká meztelenítjük, kivonjuk a szimbolikus politizálás közegéből, csak akkor van esély túllépni a jelenlegi helyzeten. Enélkül ugyanis a modernizációs pályára állás átmeneti nehézségeiből adódó szociális feszültségek nagyon könnyen transzponálhatók szélsőséges politikai elitek által oly módon, hogy az egyes országok esélyei eltávolodjanak a jó megoldásoktól. A védekező kis és az agresszív nagy nacionalizmusok pedig nem is veszik észre a társadalomban meglevő erőforrásokat, olyan politikai szlogenekkel igyekeznek konfrontációs politikájuk mögé tömegeket felsorakoztatni, melyek mesterséges, vagy meghaladott megoldásokat hívnak le. A helyzet pontos felmérése, a tények ismerete azért is rendkívül fontos, mert a nacionalizmus alapja a fel nem ismert érdekek, vagy a nem helyesen felismert érdekekből táplálkozik, mint azt sajnos látványosan bizonyítja éppen a legutóbbi válság - a délszláv háború.

IV.

A világ országaiban eltérő úton-módon, de általában biztosított a legkülönbözőbb közszolgálatok viszonylag gazdaságos, koncentrált működtetése. Van, ahol erőteljes igazgatási centralizáció érvényesül, esetenként szigorú központi előírások teljesítéséhez kötött az állami támogatás. Sokfelé a regionális és a területi autonómiák kapnak jelentős szerepet. Néhol egy-egy feladat betöltésére úgynevezett egycélú önkormányzat létesül. A német nyelvterület országaiban a különböző hatáskörök igen differenciáltan kerülnek megosztásra a tartományok, a területi önkormányzatok és a községek között. Franciaországban a nyolcvanas évek jelentékeny reformjai után is a néhány területen fennmaradó központosítás fogja egybe a szokatlanul nagyszámú, de kisebb felhatalmazással bíró harminchatezer helyi autonómia tevékenységét. Angliában pl. az érintettek részvételével kétszáz egycélú önkormányzat gondoskodik az egészségügyi létesítmények felügyeletéről. Az Egyesült Államokban többek között iskolák működnek egycélú autonómia keretében.

A magyarországi törvényhozás kivételesen széles feladatkört adott a csaknem 3200 települési önkormányzatnak. Nem akad közéleti szereplő, aki tagadná az autonómiákat, a helyi társadalmakkal egybekötő finanszírozás előnyeit, ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a térség alapvetően paternalista politikai kultúrájában a központi elvonások százmilliárdos megkurtítása után is előfordulhat, hogy az állampolgárok változatlanul az állami költségvetéstől követelnék a helyi intézmények fenntartását. Az új kormányzati szerep kialakulása is késlekedik.

Az önkormányzatok önállósága csakis akkor megvédhető, ha az újraelosztás mindinkább a hátrányos helyzetű térségek megsegítésére szűkül, és az átlagos települések nagyobb részben önkormányzati adókból jutnak eszközökhöz, s ezzel növekszik kompetenciájuk a döntésekben. Nem lehet azonban egyedül a vállalkozásokra helyezni a terheket. Ingatlanadó és a csökkentett mértékű személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó önkormányzati pótadó nélkül nehéz elképzelni jelentékeny helyi bevételeket és feladatvállalást.

V.

Bármilyen megoldásról legyen is szó, mind a nagytérségi megoldások, mind a kistérségi együttműködés fontos integrációs eszközök, melyek a humán szféra energiáinak felszabadítására, új közösségek fejlesztésére, egy új szemléletmód kialakítására alapoznak. Ezek adják ennek a nagy régiónak - Közép-Európának - az esélyt arra, hogy a 40 éven át felülről vezérelt modernizációs folyamatok káros és ellentmondásos következményeit lassan, szakmailag felkészült szakemberek - ha úgy tetszik technokraták - feloldják, a politikai döntéseket racionális irányba befolyásolják. Ha ugyanis marad az ideológiai színtéren való háborúskodás, az aránytalanul magas redisztribúció a változatlan kormányzati szerep, a túlburjánzó, erősen centralizált állam, az etnikai szempontok irracionális előtérbe kerülése elkerülhetetlen, s a fel nem ismert, artikulálatlan érdekek a nacionalizmus újabb és újabb hullámait zúdítják térségünkre.

Ennek elkerülésére szolgál reményeink szerint ez a kétnapos közös munka is, melynek folytatását ugyancsak fontosnak tartjuk - hozzájárulva ezzel egy egészségesebb jövő alakításához.

Szabadka, 1995. december 8.