Önkormányzat - közszolgáltatás

A helyi önigazgatásról szóló budapesti és székelyudvarhelyi nemzetközi konferenciák után Szabadkán - az Önkormányzatok szerepe a területfejlesztésben témát választottuk. Úgy gondoltuk ugyanis, talán ez a terület az, ahol jól meg lehet ragadni az elmúlt négy évtized jövővel nem számoló, a társadalmak gazdaságát kimerítő, felélő berendezkedését, illetve a térségben ennek következtében kialakult rendkívül hátrányos helyzetet.

Mai konferenciánkon a hangsúly a közszolgáltatáson van. Azt is mondhatnám, azt vizsgáljuk közösen, hogy a tanács korszak elsősorban hatósági szerepét megtestesítő, alattvalók fölötti uralmat megjelenítő világától hogyan lehet és el lehet-e jutni az önkormányzati, a közszogálati szerepig, illetve mennyire nehéz megszabadulni a rossz örökségektől és milyen új technikákat, megoldásokat hozott a közszolgáltatásban az elmúlt néhány év.

Feltehetően sokak által ismert tapasztalat, hogy ha a cselekvés tárgyi feltételei nem adottak, a személyi felelősségtudat lehetetlenné válik. Márpedig ebben a térségben a civil társadalmak adott állapota nem igazán kedvez a személyi felelősségvállalásnak, kezdeményezésnek, igényességnek. Ugyanakkor, ha komolyan vesszük, hogy a közigazgatás célja az adott helyen és időben élő emberek közösségi együttéléséből eredő szükségleteinek a kielégítése, nem lehet kétséges, hogy térségünk problémáinak jelentős része abból adódik, hogy részben kevés az olyan ember, akire az előbbi tulajdonságok jellemzőek, részben pedig a politika még mindig hezitál, hogy tényleges feladatának megfelelően megteremtve az adott szféra működési feltételeit - visszavonuljon. Lévén, hogy a helyi közigazgatás a modern társadalmakban is az életnek az a területe, ahová az iskoláktól az egészségügyön át a szemétégető építéséig, vagy a közlekedés fejlesztéséig a mindennapok súlyos kérdései tartoznak, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy az adott területen vannak-e olyan szakemberek, tapasztalatok - kritikus mértékben -, melyek segítik a kitörést a közelmúlt örökségének felszámolására.

A tapasztalatok szerint a nagypolitika általában pazarlóan, ráérősen, sokszor irracionálisan nyúl ezekhez a kérdésekhez, holott legalábbis nagyon fontos információkat kaphatna a jó döntések meghozatalához, ha odafigyelne a helyi politikától érkező információkra. Tagadhatatlan tény ugyanakkor, hogy a politika és a közigazgatás kapcsolata elválaszthatatlan. Közülük a dinamikus elem a politika, a statikust a közigazgatás adja. E kapcsolatban mindkét elemnek - szerencsés esetben - relatív önállósága van. A baj ott kezdődik, ha ez a relatív önállóság nem létezik.

Ugyanis a közigazgatás, mint rendszer, a maga szervezetével, személyi állományával, finanszírozásával és feladataival, a hatalmi ágak között a végrehajtó hatalomban kap helyet, s fölösleges és megoldhatatlan problémák sorával küszködik, ha nincs megfelelő önállósága. Mai gyorsan változó világunkban különösen fokozódó nyomás nehezedik rá. Lehetőségeit a politikai játéktéren túl több más befolyásoló tényező is meghatározza, így a gazdaság, a jogi keretek, a társadalmi értékrend stb. A közigazgatás tehát nem lehet öncél, nem lehet a politika felelőtlen kiszolgálója, hanem eszköz annak a célnak érdekében, hogy egy, a politikára és igazgatásra irányuló feltételekkel rendelkező közszolgálati kínálat jöjjön létre. Ebben a felfogásban az ily módon szerveződő összefüggésben a cél az ügyfél, a polgár előtérbe állítása.

Ugyanakkor minden cselekvés mozgatója a mögöttes érdek. Ideális esetben politika és közigazgatás végső soron abban érdekelt, hogy a polgár elégedett legyen. A közigazgatás pedig eszköz, hogy az érdekmotivációk által a folyamatos változó körülmények, a biztonság, a stabilitás élményét adják s ezen építkezve alapjai legyenek az újabb változást előidéző fejlődésnek.

Az önkormányzatok - közszolgáltatás témakörben most tartandó szakmai fórumon az 1990-től elindult önkormányzati átalakulás következtében jelentkező új kihívások közül néhányat kívánunk áttekinteni. Különösen fontos ez azért, mert ebben a térségben hosszú út vezet addig, amíg a tanácsok hatósági szerepétől eljutunk - ha eljutunk - az önkormányzatok közszolgálati szerepéig. Még ahol meg is van a politikai akarat ennek a folyamatnak a levezénylésére, ott is számtalan balul sikerült próbálkozás, kísérlet nehezíti mind az állampolgárok, mind az apparátusok, mind a választott testületek életét.

Mint azt a meghívóban is jeleztük, különösen fontosnak tartjuk ezt a témakört azért is, mert térségünkben 1990 után az állami szerepvállalás csökkenésével párhuzamosan - ha lassan is -, de jelentős mértékű tulajdonváltás is bekövetkezett. S ez a folyamat még nem fejeződött be, viszont az így kialakult helyzetben minden szereplő újra kell fogalmazza magát és új megoldásokat kell keressen.

A településüzemeltetés az önkormányzati tulajdonú társaságok irányítása, finanszírozása, gazdálkodásuk ellenőrzése az önkormányzatok számára alapvető fontosságú feladat. Az állami támogatások leépülésével a lakosságot egyre érzékenyebben érintő árnövekedés, a tőkehiánnyal küszködő gazdaságok, illetve a külföldi szakmai befektetők megjelenése az önkormányzatok számára új és új kihívásokat jelentenek.

Ugyanakkor látni kell, hogy egész Kelet-Közép-Európában nagyon fontos, hogy a közigazgatás mennyire centralizált, vagy decentralizált, egyáltalán meg vannak-e a feltételei az önkormányzatokban saját források teremtésének, vagy teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a központi állami redisztribúciónak. Tulajdonképpen ezeknek a kérdéseknek a kezelése minősíti minden ország politikai elitjét. Éppen azért fontos, hogy a közigazgatási problémákat kivonjuk a szimbolikus politizálás közegéből, mert ha ez nem történik meg, az átmenetileg sokszor még növekvő szociális feszültségek nagyon könnyen transzponálhatók szélsőséges politikai elitek által, oly módon, hogy az adott ország esélyei eltávolodjanak a pragmatikus, jó megoldásoktól. A védekező kis­ és az agresszív nagy nacionalizmusok nem is veszik észre állandósult paranoiás gyanakvásukban a társadalomban meglevő erőforrásokat, s olyan politikai szlogenekkel igyekeznek konfrontációs politikájuk mögé tömegeket felsorakoztatni, melyek mesterséges, antiproduktív, meghaladott megoldásokat hívnak le. A helyzet pontos felmérése, a tények ismerete tehát rendkívül fontos, hiszen a fel nem ismert érdek, vagy a nem helyesen felismert érdek a nacionalizmus alapja, mely kizárja a racionális megoldásokat és nagy a veszélye annak, hogy olyan kereteket teremt, vagy olyan szervezeti rendszer jön létre, mely sem a decentralizációt, sem a demokratizmust, sem a hatékonyságot nem képes biztosítani. És akkor csak pazarló, a kis- és nagytérségi problémák iránt érzéketlen helyzet állhat elő, aminek vesztese etnikumtól függetlenül minden állampolgár.

Elhangzott Madarászházán (Szlovákia), 1996. március 24-én.