A felgyorsult idő és Románia

1998. június 11-én a Határon Túli Magyarok Hivatalában sajtótájékoztatót tartottunk. Bemutattuk Románia, Szlovákia és Ukrajna magyarságának helyzetéről készített jelentéseket, melyeket a megnövekedett külföldi érdeklődés miatt angol és francia nyelven is elkészítettünk.

A felmerült kérdések között szerepelt, hogy miután Romániában az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, a kisebbségeket érintő kérdések területén milyen tényleges előrelépésre került sor az elmúlt években.

Válaszomban jeleztem: magam részéről ma is jó döntésnek tartom, hogy az RMDSZ, lemondva a csupán sérelmi diszkurzusról, részt vállalt az 1996. év végi választások után létrejött román kormányban, mint ahogy a magyar kormány az elmúlt időszakban többször jelezte, hogy fontos és jó politikai lépésnek tartotta, hogy az RMDSZ programjával és jelenlétével támogatja Románia modernizációs, integrációs törekvéseinek végrehajtását, hiszen a romániai magyarság helyzete elsősorban Románia gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésének függvénye.

Ugyanakkor ezen a téren az 1990-től eltelt nyolc év alatt, ezen belül az 1996. novemberi választások után hatalomra került kormány eddigi tevékenysége során is, igen vontatottan haladnak a kormányprogramban megfogalmazott célokat szolgáló folyamatok. A kormány tevékenységét, illetve a román politikai elitek egy részét mintha valami időnkívüliség jellemezné. Holott észre kell venni, hogy 1990 után ugyan Kelet-Közép-Európának új esélyt adott a történelem, ám felgyorsult az idő, s ha egy ország nem él a lehetőséggel, sok felesleges áldozatot kényszerít a társadalomra.

Ahol nem indul el dinamikus szerkezetváltás a gazdaságban, lassan folyik az új tulajdonosi struktúra kialakítása, azaz a privatizáció, ahol a politikai elitek egy része az ország érdekeivel szemben csak saját rövid távú, önző érdekeit nézi és késlelteti a működőképes piacgazdaság kialakítását, ott a társadalomnak értelmetlen áldozatokat kell hoznia. Ennek aránya nem elhanyagolható tényező a jövőre nézve. A 150%-os infláció, a bruttó hazai termék 6,6%-os csökkenése Romániában, a lakosság vásárlóerejének csökkenése mellett, a munkanélküliség növekedése közepette - a reformfolyamatok felgyorsítása helyett - 1997 végére koalíciós válságba került a kormány. Így érthető, hogy mára az RMDSZ-ben is kialakult az a vélemény, ideje leltárt készíteni, s felmerül az a lehetőség, ha nem történnek a kormányprogramban a romániai magyarság helyzetére vonatkozóan megfogalmazott területeken konkrét lépések, akkor a jövőben felül kell vizsgálni a helyzetet, hiszen az a látszat keletkezik, mintha Romániában minden rendben menne. "Látnunk kell most már, hogy ez a koalíció valóban akar-e lépni és teljesíteni a saját kötelezettségvállalásait, vagy sem" - ahogy Markó Béla mondta június 7-i, a Kossuth rádió Világóra című adásában.

Sajnálatos tény, hogy bár a magyar kormány minden lehetséges eszközzel támogatta Románia elsőkörös NATO-ba jutását, Románia ezen törekvése nem járt sikerrel. Az ezt követő 1997. év végi román kormányválság pedig nem használt a külföldi beruházási kedvnek. Mint jeleztem, Románia modernizációs, integrációs programja és a kisebbségek helyzetére vonatkozó intézkedések rendkívül vontatottak. Itt tényekről és nem vádakról volt tehát szó június 11-én, másról nem is lehetett, hiszen az említett helyzet - amiben Romániában a románok mellett a magyarok is élnek - és nem a román kormány tevékenysége, mint olyan, merült fel a sajtótájékoztatón.

Ha tehát nem szándékos félreértésről van szó, akkor egy összefüggéséből kiragadott és nem pontosan idézett félmondat nehezen minősíthető "budapesti sugallatnak". Annál is inkább, mert úgy tűnik az a különös helyzet állt elő, mintha a román politikai elit egy részét nem érdekelné az ország jövője, image-e. Magyarország nemcsak a román-magyar alapszerződés aláírásáig, nemcsak Madridig, hanem azóta is jó szomszédsági viszonyra törekszik. Magyarországon általános a felismerés, hogy egy gazdaságilag jól prosperáló, belpolitikailag stabil Romániában vagyunk érdekeltek. Mára Románia pozitív külföldi megítélésének egyik alapvető összetevője a jó román-magyar szomszédsági viszony, illetve az RMDSZ stabilizáló szerepe a kormányban - de ez nem fedheti el az említett gazdasági és politikai helyzetet Románián belül, s nem fedheti el, hogy a romániai magyarság alapszerződésben és nemzetközi egyezményekben is ratifikált lehetőségeinek realizálását máig értelmetlen viták akadályozzák.

A koalíciós pártok kézjegye által június 10-i dokumentumban foglaltak lehetőséget adnak arra, hogy bebizonyosodjék, nem jogosak azok az aggodalmak, kételyek, melyek megkérdőjelezik, hogy a román kormány végre a cselekvő politikára tér át. Úgy tűnik tehát, hogy - egyetértve az RMDSZ-ben kialakult véleménnyel a leltárkészítés vonatkozásában - a jövőben az RMDSZ-nek új alternatívákban is gondolkodnia kell. A kormánykoalíciós megállapodások mielőbbi megvalósítása mind a román többségnek, mind a magyar kisebbségnek érdeke volna.

Budapest, 1998. június 16.