A konferencia köszöntője

Hölgyeim és Uraim!

Mindenek előtt örömmel üdvözlöm ezt a konferenciát. Nem az első alkalom, hogy az RMDSZ ebben a témában tanácskozást szervez. Ma első­sor­ban nem politikusoké lesz a szó, hanem azoké a szociológusoké, de­mo­grá­fusoké, illetve egyéb társadalomtudományokkal foglalkozó szak­embereké, akik szakmai, tudományos szempontból közelítik meg a romániai magyarság népesedésének kérdését. 

A konferencia címe, mint az Önök előtt lévő programból is kiderül: "Demográfiai folyamatok az erdélyi magyar népesség körében". Hogy ez a téma mennyire pusztán tudományos, és mennyire politikai kérdés, arról természetesen lehetne vitatkozni. A magam részéről azt gondolom, hogy mint minden más prob­lé­ma esetén, e folyamatok föltárásában és főként következményeik orvos­lásában mindannyiunkra szükség van. Arra van szükség, hogy egymáshoz szolidárisan együtt tudjunk gondolkodni erről a kérdésről.

Demográfiai tendenciák a romániai magyarok körében. A tendenciák ebben a pillanatban nem túlzottan biztatóak - azonban erről a mai nap folyamán minden bizonnyal pontosabb és mélyrehatóbb képet fogunk kapni. Annyi bizonyos, hogy a negatív népesedési tendenciák az erdélyi és más a kárpát-medencei magyar közös­ségekben egyaránt érvényesülnek. A Ma­gyar­ország lakossága és más kárpát-me­den­cei magyar közösségek, ha külön­böző mértékben is, de egyaránt fogyatkoznak. A magyarországi népesedési folyamatok pedig felerősítik egyik-másik kisebbségi magyar közösség negatív tendenciáit, hisz részben saját negatív demográfiai tendenciáinak tudható be az anyaország szívóhatása. 

Olyan időket élünk, amikor - úgy gondolom - hosszú időre eldőlhet, hogy az erdélyi magyarság valóban képes lesz-e a szülőföldjén boldogulni, vagy pedig fokozatosan eltávozik erről a területről. Ezért rendkívül fontos az, hogy világos konklúziókat fogalmazzunk meg. Nem véletlenül utaltam az előbbiekben a politikára. Egyetértek azzal, hogy közösségünk, az erdélyi magyarság jövője alapvetően demográfiai kérdés. Mindez gyakran nagyon élesen elhangzik: Erdély, és általában a Kárpát-medence magyarságának jövője, megmaradása, boldogulása Európában demográfiai kérdés. Ha ez a közösség számbelileg meg tudja őrizni, vagy netalántán még növelni is tudja erejét, akkor esélye van a megmaradásra, a gyarapodásra is. Ez így igaz, de e mellett - azt gondolom -, hogy a jövőbeli demográfiai tendenciák iránya egyben politikai kérdés is. Azt gondolom, hogy politikai programokkal a demográfiai tendenciákat befolyásolni lehet. Nos ez merész kijelentés. Természetesen nem arra gondolok, hogy egy választási program nyomán egyik pillanatról a másikra meg­változik egy közösség demográfiai magatartása. Amikor a politika szerepére és fele­lősségére utalok, akkor elsősorban a jövőképre gondolok: arra, hogy milyen jövőképet tud felkínálni a közösség számára az értelmiség, a közélet és ezen belül természetesen hangsúlyosan érdekvédelmi szövetségünk. Arra gondolok, hogy a politikum meg tudja-e változtatni azt a nem túlságosan derűs jövőképet, amely ebben a pillanatban az erdélyi a magyarság  körében él. Úgy gondolom, hogy itt van nekünk teendőnk. Ehhez pedig szükséges egy bizonyos meggyőződés és egy bizonyos hit. A romániai magyarság népesedési folyamataira nem szabad pusztán, mint feltárandó, elemzendő szaktudományos problémára tekintenünk, amellyel kapcsolatban levonhatók ugyan bizonyos konklúziók, azonban befolyásolásukra nincs lehetőségünk. Azt gondolom, hogy van lehetőségünk a negatív tendenciák befolyásolására.

Milyen elemekből tevődik össze az erdélyi magyarság fogyása? Igen kedve­zőtlen a születési arányszám, jelentős mértékű a kivándorlás, illetve ezeknél kisebb mér­tékben, de szintén hatnak az asszimilációs folyamatok. Ha a folyamatokat így ele­meikre bontjuk, megtalálva a helyes válaszokat, akkor esélyünk lehet a befo­lyá­solásukra. Esélyünk nyílik arra, hogy tíz esztendő múlva ne kelljen ismét olyan nagyarányú fogyásról beszámolni mint most, hogy ne kelljen elmondanunk, hogy ismét közel 200.000, 190.000 lélekkel fogyott az erdélyi magyarság. Önök is jól tudják, hogy Romániából Magyarországra csak hivatalosan több mint 40.000-en telepedtek ki az elmúlt tíz évben, és, hogy ennek a kivándorolt népességnek jóval több mint 90 százaléka magyar nemzetiségű. Azt gondolom, hogy a kitelepedést lehet befolyásolni. Lehet befolyásolni pozitív jövőképpel, és lehet befolyásolni azzal, ha nem csak jövőképet, érzelmeket, szülőföldhöz való ragaszkodást kínálunk közösségünknek, hanem gazdasági és munkalehetőségeket, kedvére való intézményrendszert, nyelvében és kultúrájában való szabad létezési módot. Ha fel tudjuk ezeket kínálni, ha bizonyossá tudjuk tenni, hogy ami eddig nem valósult meg, az a közeljövőben meg fog valósulni, akkor mérsékelni tudjuk az elvándorlási folyamatokat. A születések terén a helyzet jóval bonyolultabb, azonban van az elmondottakkal egy közös aspektus. Kérdés, hogy a közösség tagjai vállalnak-e a szülőföldjükön jövőt azáltal, hogy gyermeket is vállalnak. Azt gondolom, hogy ezek a kérdések összefüggenek és azért fontos szá­mun­kra elemezni őket, hogy valamilyen tervet, cselekvési napirendet megfogalmazzunk a magunk számára. Ehhez az is hozzátartozik, hogy le kell számolnunk az illúziókkal és azokkal a hamis menekülési módokkal, amelyekre a közösség sokszor támaszkodik. A kettős állampolgárság gondolatát - függetlenül attól, hogy megvalósítható, vagy nem valósítható meg - ilyen hamis menekülési kísérletként látom. Ez menekülés egy adott helyzet elől. Úgy gondolom, hogy nekünk ezzel a helyzettel szembe kell néznünk és ebből a felismerésből kiindulva lehet változtatnunk rajta. Szintén le kell mondanunk arról az illúzióról, hogy egymagunkban tehetünk valamit is ezekben a kérdésekben. Nagyon világosan tudatosítanunk kell - és ezt az utóbbi időkben megpróbáltam nagyon hangsúlyosan elmondani -, hogy közös nemzetstratégiára van szükség. Ha a kivándorlásra gondolok, akkor nem látom az ezzel kapcsolatos átgondolt stratégiát. Magyar­országnak, velünk együtt, úgy kellene cselekednie, hogy az az Erdélyben való megmaradást szolgálja. Olyan programokat támogasson, amelyek ezt a célt szolgálják, másrészt - bár demokratikus körülmények között természetesen tolerálandó folya­matról van szó - ne támogassa a kiáramlást. Ehhez kell közösen és egymáshoz szolidárisan cselekednie, a kárpát-medencei magyarságnak, a mi esetünkben pedig Magyarországnak és a romániai, erdélyi magyarságnak.

Még egyszer köszönöm, hogy eljöttek erre a tanácskozásra. 

Markó Béla,

a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Elnöke