Migrációs-potenciál vizsgálatok Erdélyben [1]

 Kiss Tamás - Csata Zsombor

(Megjelent: Migrációs-potenciál vizsgálatok Erdélyben. In. Kiss Tamás (szerk.) Népesedési folyamatok Erdélyben és a Kárpát-medencében. RMDSZ ÜE: Kolozsvár, 2004)

            Az elmúlt hat-hét évben az erdélyi magyar népességre reprezentatív vizsgálatok egész sorát bonyolították le, ezek nagy része pedig valamilyen formában tartalmazott a migrációs potenciálra (elvándorlási szándékokra) vonatkozó kérdést, vagy kérdésblokkot. Írásunkban ezeknek a kutatási eredményeknek a korántsem teljes körű áttekintésére, összegzésére vállalkozunk. A fiatal generációk migrációs potenciálját kiemelten fogjuk kezelni, mivel ez befolyásolja leginkább a jövőbeli erdélyi demográfiai trendeket.

A migrációs potenciál fogalmáról

            Berencsi Zsuzsa szerint a migrációs potenciál fogalmához a reaktív és a proaktív migráns (a menekült és az önkéntes migráns) megkülönböztetése vezet el. [2] Ebben a vonatkozásban a társadalomtudós valójában a hatalom jogi-adminisztratív megkülönböztetését veszi át. A befogadó hatóságok ugyanis jogi konzekvenciákkal járó különbséget tesznek azok között, akik előre nem látható és rajtuk kívül álló események (üldözés, elnyomás) nyomására kényszerülnek hazájuk elhagyására, és azok között, akik úgymond önszántukból teszik ezt. Ezt a megkülönböztetést átvéve fejleszti ki az empirikus szociológia a migrációs potenciál fogalmát, amely egy ún. intencionális modellen alapszik:

1. ábra. A migráció intencionális modellje

p-valószínűség

            A modell, amelyben a tényleges migrációs mozgás időben a migrációs szándékot, majd a migráció feltételeinek megteremtését követi, a vándormozgalmak előrejelzésével kecsegtet. A hatalom és a társadalomtudomány így, a fogalomalkotás mellett egy második szinten is egymásra talál. A hatalom számára ugyanis az előrejelzés ígérete igencsak csábító. Ha a migrációs folyamatokat előre lehet jelezni, akkor azok tervezhetőbbé, ellenőrizhetőbbé, adminisztrálhatóbbakká válnak, vagy legalábbis ez az érzésünk támad. Az empirikus szociológia művelői amellett, e témában viszonylag könnyen kapnak megrendelést, azért vonzódnak a migrációs potenciál fogalmához, mert az standard eszköztáruk (a reprezentatív mintán végzett survey) segítségével megfogható, mérhető. Ha pedig a migrációs potenciál vizsgálatok ily módon úgy a hatalom, mint a szociológia számára vonzóak, nem csodálkozhatunk azon, hogy Erdély vonatkozásában is vizsgálati eredmények sokaságával rendelkezünk.

            A modell azonban a jövőbeli migrációs mozgás előrejelzésében, minden vonzereje mellett sem feltétlenül helytálló.

• Egyrészt a valóságban a befogadó hatóságok dichotomizációjával szemben a migrációs aktusok soha sem pusztán reaktívak, vagy pusztán proaktívak. [3] A migráció mindig a (kényszerítő) körülmények és a szubjektív szándék összjátéka.
• E mellett a migrációs szándék és a tényleges migráció közötti kapcsolat is esetleges. Bár azt általában okkal feltételezhetjük, hogy a migrálni szándékozók a migrálni nem szándékozóknál általában nagyobb eséllyel mozdulnak majd el, azonban, ha ezt az összefüggést kvantifikáljuk és társadalmi csoportokat hasonlítunk össze, könnyen megeshet, hogy mégis hamis következtetéseket vonunk le. Ennek oka, hogy mindig létezhetnek olyan, a migráció során konvertálható speciális tőkék, amelyek befolyásolják a migrációs szándékok megvalósulásának az esélyét. Ezek a tőkék pedig általában társadalmilag egyenlőtlenül oszlanak el.
• Ha mindezt erdélyi példákra akarjuk vonatkoztatni, kiemelhetjük, hogy a migráció során konvertálható tőkék gyakran szorosan kapcsolódnak az etnicitáshoz. Például a hetvenes, nyolcvanas években a romániai zsidók, vagy németek esetében etnikai hazájuk amellett, hogy minden további nélkül befogadta őket, hajlandó volt értük egyfajta váltságdíjat fizetni a kommunista hatalomnak. Ebben a periódusban, ha lettek volna migrációs-potenciál felvételek, valószínűleg a magyar vagy a román etnikumúak esetében is intenzív elvándorlási szándékot mutattak volna ki. Befogadó ország hiányában azonban a románok és a magyarok helyben maradtak. [4] Még  gyakoribb eset, amikor a nyelvtudás, vagy az etnikailag/vallásilag szegmentált migrációs hálózatok működnek a migrációs folyamat során konvertálható tőkeként. Látni fogjuk, hogy az etnikai és vallási kisebbségek a kilencvenes évek elején a romániai átlagnál intenzívebb munkavállalási migrációja mögött ilyen típusú tényezők állnak. Most azonban az érdekes számunkra, hogy a migrációs folyamat során konvertálható tőkék birtoklása/hiánya okán könnyen előfordulhat az, hogy egy társadalmi csoport más csoportoknál intenzívebb migrációs szándékát mérjük, de a tényleges migráció esetében a viszony mégis fordított lesz. Ez az effektus igen könnyen előfordulhat különböző etnikumok vonatkozásában is.

A migrációs-potenciál vizsgálatok védelmében azt is el kell azonban mondanunk, hogy bár a tényleges migrációs mozgás előrejelzésére ez az eszköz nem feltétlenül alkalmas, a migrációs szándékok mégiscsak figyelemre érdemes társadalmi tények, amelyek egy társadalmi csoport szociálpszichológiai állapotáról, illetve a megkéredzettek cselekvési stratégiáiról igen fontos információt szolgáltatnak.

Az erdélyi migrációs-potenciál vizsgálatokról

 

            Az utóbbi 6-7 évben 15-20 erdélyi magyar mintán történt adatfelvétel vizsgálta a migrációs potenciál kérdéskörét, az utóbbi néhány hónapban pedig egy sor erdélyi nagyváros, illetve megye magyar lakosságára vonatkozó reprezentatív vizsgálat készült. Ezek közül az ELTE-UNESCO Minority Studies Kárpát-projektjét [5] , a Balázs Ferenc Intézet (BFI) [6] négy mérését, a TÁRKI és a BFI közös migráció-potenciál felvételét, [7] az Etnobarométer vizsgálatsorozatot, [8] a Nemzetközi Ifjúságkutató Intézet MOZAIK2001 vizsgálatát, [9] másodelemeztük. Ezen kívül a Max Weber Társadalomkutató Központ által 2004 tavaszán végzett helyi (Szatmárnémeti, Nagyvárad, Bihar megye) vizsgálatok [10] eredményeit vetettük össze a CCRIT országos eredményeivel. [11] A fiatalok migrációs szándékait a MOZAIK2001 vizsgálat alapján fogjuk tárgyalni.

            Előzetesen azonban érdemes a vizsgálatokkal, illetve az ezekből készült elemzésekkel kapcsolatban néhány általános szempontot felvetni:

ˇ              A migrációs-potenciál kutatásoknak általában is kulcskérdése az összehasonlíthatóság, az egyes társadalmi csoportok, régiók és nem utolsó sorban időpontok tekintetében. Vizsgálatunk egyik feladatának azt tekintettünk, hogy időrendi trendeket körvonalazzunk. Ez csak részlegesen sikerült, aminek oka a kérdezési technikák szinte "reménytelen" sokfélesége. Mivel a migrációs potenciál un. puha változó (attitűdöket, szubjektív szándékokat vizsgál), a kérdezés módja döntően befolyásolja a válaszok megoszlását.

ˇ              Az elemzett kutatások többsége attitűdvizsgálat. Ezen belül kiemelt helyet foglal el a nemzeti identitás, az etnikumközi viszonyok kérdésköre. Ennek következtében a vizsgálatok nyomán született elemzések a migrációs potenciált általában egy sor nemzeti-etnikai attitűdváltozó függvényében tárgyalják. E tárgyalásmódnak a plauzibilitását azok a diskurzusok erősítik, amelyek egyfelől a nemzteti identitás gyöngülésével (szülőföldön való helytállás vs. elvándorlás), másfelől az etnikumközi feszültséggel hozzák összefüggésbe a migrációt. Amennyiben ezek a tudati és attitűdváltozók mint a migrációs szándék okai jelennek meg, véleményünk szerint, helytelen összefüggésekhez jutottunk. Alapvetően elhibázottnak tartjuk azokat a megközelítéseket, amelyek az elitdiskurzusok és a migrációs szándékok között direkt kapcsolatot feltételeznek. Úgy gondoljuk, hogy a politikai és főként az értelmiségi elit itt alaposan túlértékeli diskurzusainak közvetlen társadalom-befolyásló hatását. Nem hisszük például azt, hogy az erdélyi értelmiségiek EU-pesszimista megnyilatkozásainak bármilyen mérhető hatása lenne a népesség migrációs szándékaira, de még azt sem hisszük, hogy a politikai elit által sugárzott pozitív vagy negatív jövőkép befolyással lenne azokra. Az emberek egyszerűen nem ezen diskurzusok alapján dolgozzák ki életstratégiáikat. (Ez az (értelmiségi) "lét elviselhetetlen könnyűsége"...).  A magunk részéről ahelyett, hogy tudati és attitűdváltozók között vizsgálódnánk hajlamosak vagyunk alapértelmezésként a racionális költség-haszon kalkulust végző migráns képét elfogadni, a gazdaságszociológia különböző tőketípusokra, illetve a hálózati és strukturális tényezők fontosságára emlékeztető megközelítéseivel kiegészítve.

ˇ         A vizsgálatok általában a végleges elvándorlás kérdéskörével foglalkoznak, a munkaerő-migrációról gyakran megfeledkeznek. A migrációt hajlamosak egy olyan modellben értelmezni, amely az 1989 előtti periódusban volt domináns. [12] E szerint az (el)vándorlás egyszeri aktus, vagy narratív terminológiában egy olyan történet, amely az egyébként átjárhatatlan határ átlépése köré rendeződik. A migráns a szülőföldjét, egykori életét elhagyja és oda (az archetipikus narratíva szerint) többé nem tér vissza. A migráció az életutat kettétöri, megkettőzi. Úgy véljük, hogy ez a forma ma már nem domináns. Ezt a felismerést sűríti a transznacionális tér fogalma. Ezt azt jelöli, hogy a stratégiák, életutak és történetek részévévé válik a határokon át történő ide-oda mozgás, mi több e stratégiák és történetek lényege pont a kétlakiságban ragadható meg. A hazai szakirodalomban ezt Biró A. Zoltán, [13] illetve Dumitru Sandu [14] ismerte fel világosan. Az előbbi az időszakos kilépés, míg az utóbbi a cirkuláris migráció [migraţie circulatorie] kifejezéssel írja le a jelenséget. A nevezett szerzők azt emelik ki, hogy a kilépők életvezetési stratégiáiban a kibocsátó közegnek van domináns szerepe, a befogadó közegbe történő integráció alacsony szintű, így ezek a stratégiák nem vezetnek végleges elvándorláshoz. Magunk erről egyáltalán nem vagyunk meggyőződve. Az előadásunk alapjául szolgáló demográfiai vizsgálat harmadik munkatársa, Horváth István, például a népszámlálási adatokat elemezve a következő megállapításra jut: "Logikus feltételezni, hogy a cirkuláris migráció folyamatával párhuzamosan, vagy annak kontextusában fokozatosan kialakult a romániai elmozdulók egy olyan jelentős rétege, amely a befogadó országban való tartózkodás legalitását és munkaerő-piaci helyzetét illetően stabil pozícióval rendelkezik." [15] Ezzel együtt azonban annyi bizonyos, hogy a migráció ’89 előtti modelljében gondolkodni anakronisztikus. A végleges elvándorlás vizsgálatában is döntő szerepet kell tulajdonítanunk a munkaerő-migrációnak, illetve a migráció más "új" formáinak.

ˇ        Végül szükséges kiemelnünk, hogy az erdélyi magyarokra fókuszáló vizsgálatok hajlamosak figyelmen kívül hagyni a magyarok migrációs szándékaiban mégiscsak döntő szerepet játszó romániai társadalmi-gazdasági kontextust. Ebben Horváth szerint azok a kilencvenes években domináns elit-diskurzusok a vétkesek, amelyek szerint a magyar népesség elvándorlását az etnikai elnyomás okozza. [16] Ez a modell a valós okokat félreismerve a magyarok migrációját mintegy de-kontextualizálja. A mögött azonban, hogy ez a szemlélet a szociológiában is gyökeret tudott verni nem is annyira a nevezett elit-diskurzusokat, mint a kutatásfinanszírozási rendszert látjuk. A magyarokra reprezentatív vizsgálatok többségét ugyanis Magyarországról rendelték meg, és többé-kevésbé központosítottan koordinálták. A befogadó ország szemszögéből logikus, hogy a vizsgálatok a magyar nemzetiségűekre fókuszáljanak, hisz a környező országokból Magyarországra vándorlók többsége ténylegesen magyar etnikumú. Így ezek a vizsgálatok hajlamosak a "határon túli" magyarok migrációs potenciáljáról beszélni, sokszor akár egy népességként kezelve a különböző területeken élő magyarokat: "A [migrációs potenciálra vonatkozó] adatok elemzésekor egységes régiónak tekintjük a Magyarországgal határos országokat (...). Az előbbit az indokolja, hogy a kedvezménytörvény sem tett különbséget a határon túli magyarok közt annak függvényében, hogy mely ország állampolgárai". [17] Ez a felfogás lehet, hogy a magyar bevándorlás-politika szempontjából jogosult, bennünket azonban nem segít abban, hogy az erdélyi magyarok migrációs szándékait megértsük.

Migráció és etnicitás

            A vizsgálat során nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy a magyar népesség vándormozgalmát az általános romániai migrációs kontextusból kiragadva értelmezzük, ezért a magyarokra vonatkozó adatokat országos, illetve a román mintán mért adatokkal hasonlítottuk össze. Úgy véljük, hogy a magyarok ideiglenes munkaerő-vándorlása, vagy végleges elvándorlása alapvetően gazdasági okokkal, az elhúzódó átmenet gazdasági-társadalmi válságával magyarázható. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a migrációban az etnicitásnak (is) szerepe lenne. Mielőtt az empirikus adatok tárgyalásába belefognánk, szükségesnek tartjuk azoknak a modelleknek a rövid áttekintését, amelyek az Erdéllyel foglalkozó társadalomtudományos irodalomban az etnicitás és a migráció kapcsolatát próbálták meg értelmezni. Mivel az erdélyi magyarok migrációja nem pusztán tudományos, hanem politikai kérdés is, nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyes migrációval kapcsolatos elméletek politikai diskurzusokkal is rímelnek. 

            Az etnikai (el)nyomás modelljére az előzőekben már utaltunk. A modell szerint, a migrációt a román nemzetállami térben megnyilvánuló etnikai (el)nyomás váltja ki. Rainer Münz az erdélyi magyarok Magyarországra irányuló migrációját ebben az értelemben nevezi etnikai migrációnak. [18] Münz az 1989 előtti és az 1989 utáni kivándorlási hullámokat egységesen kezeli. Horváth István szerint a modellnek leginkább a ’89 előtti periódusban, illetve a kilencvenes évek elején volt jogosultsága, bár ezekben az időszakokban is kétségtelenül jelen volt a migráció gazdasági megalapozottsága. A kilencvenes évek második felétől azonban a modell relevanciája csökkent. [19] Hozzátehetjük, hogy a gazdasági motiváció az utóbbi években az erdélyi politikai elit-diskurzusok migrációértelmezésében is előtérbe került.

            Az etnikai migráció kiterjesztett modelljét Brubaker nyomán Horváth fogalmazta meg. [20] A modell nemcsak abban az esetben beszél etnikai migrációról, ha az etnikai (el)nyomás következménye, hanem akkor is, ha a migráció során az etnicitás, mint szimbolikus, vagy kulturális tőke sikerrel konvertálható.  Az etnicitás szerepét így módunkban áll mind a taszító, mind a vonzó tényezők oldaláról megvizsgálni. Etnikai migrációról beszélhetünk akkor, ha a befogadó ország a bevándorlók között etnikai alapon szelektál; ha a befogadó társadalomba való integráció során a magyar nyelv ismeretének szerepe van; vagy ha a migrációs hálózatok etnikailag szegmentáltak. Ebben a kiterjesztett modellben értelmezhető az, hogy bár a magyarok elvándorlását döntően nem a román nemzetállam elnyomásának tulajdoníthatjuk, abban az etnicitás mégis fontos szerepet játszik.

            Harmadikként az integráció/integrálatlanság kérdéskörét köthetjük össze a migrációval, miként azt az Erdéllyel foglalkozó társadalomtudományos irodalomban többen megtették. Ebben a megközelítésben az etnicitás ismét mint taszító tényező jelenik meg, azonban, az etnikai (el)nyomás modelljével szemben, az integráció modellje, az államé mellett a kisebbségi közösség felelősségét is felveti. A magyar kisebbség ebben a modellben nem elnyomott, hanem integrálatlan. Ez az integrálatlanság gerjeszti a migrációt. Elsőként Salat Levente megközelítése emelhető ki. [21] Salat a magyar kisebbség román nemzetállami térbe való integrációját két szinten, az egyén és a közösség szintjén értelmezi. Salat szerint a közösségi integráció segíti az egyént abban, hogy egyénileg is megtalálja a beilleszkedés útjait. Fordítva pedig, ha a közösségi integráció nem valósul meg, akkor az egyén helyzete is problematikussá válik. Salatnál a közösségi integráció tulajdonképpen egy elméleti/politikai konstrukció, ami világosan rögzíti a magyar kisebbség jogállását és részvételét a  társadalmi élet különböző színterein, elsősorban a hatalommegosztás terén. Egy ilyen tervezet kidolgozása az értelmiség feladata, míg érvényesítése a politikumé. Salat szerint hiányzik egy ilyen világos koncepció. Ez a magyarokat elbizonytalanítja saját helyzetükkel és jövőjükkel kapcsolatban és kivándorláshoz vezet. Szociológusként úgy véljük, hogy Salat az elitdiskurzusok társadalomszervező erejét messze túlbecsüli, ezzel pedig a migrációs mozgás valódi természetét nem ismeri fel.

            Megvizsgálandó viszont, hogy az egyéni szinten értelmezett nyelvi-kulturális integrálatlanság milyen viszonyban van a migrációval. Az integrációnak ezt az értelmezését a Csepeli-Örkény-Székelyi féle Kárpát-projekt állította középpontba. [22] A szerzők megvalósult integráció alatt a magyar népesség teljes kétnyelvűségét (illetve a román másodnyelv dominanciáját), [23] az etnikumok közötti társadalmi távolságok minimalizálódását (beleértve a vegyes házasságokat), [24] illetve a román tannyelvű (tévesen kétnyelvűként emlegetett [25] ) oktatásban való részvételt értik. [26] Megközelítésükben a nyelvi-kulturális integráció a társadalmi (pl. munkaerő-piaci) integráció alapfeltétele, hiánya kivándorlási szándékot generálhat. A modellre az empirikus anyag alapján még visszatérünk.

2. ábra. Az etnicitás és a migráció kapcsolatát vázoló modellek

           

Migrációs szándékok: magyar és országos adatok

A fent leírt három modell egyaránt azt igyekszik megmagyarázni, hogy az erdélyi magyarok körében a migrációs potenciál miért magasabb az átlagnál. Ezt az összefüggést a kilencvenes években gyakorlatilag senki sem kérdőjelezte meg. Az utóbbi évek mérési eredményei azonban ellentmondanak ennek a korábban ténylegesen meglévő tendenciának.

A kilencvenes évek elejéről sajnos nem rendelkezünk erdélyi magyar mintán végzett felméréssel, kiindulópontként azonban elfogadhatjuk Sik Endre közlését, [27] amelyben az Erasmus Alapítvány adatfelvételét elemzi. A felmérés a vallási hovatartozásra kérdezett rá. Sik megállapítja, hogy a nem ortodox lakosság szignifikánsan magasabb kivándorlási potenciállal jellemezhető, mivel pedig a nem ortodox lakosság nagy többségében nem román nemzetiségű "arra következtethetünk, hogy Romániában a társadalmi kisebbségi státus nagy emigrációs potenciállal jár együtt." [28]

            A rendelkezésünkre álló felmérések közül az Etnobarométer vizsgálat és a MOZAIK2001 alapján nyílik lehetőségünk arra, hogy a magyarok migrációs potenciálját országos, illetve román adatokkal összehasonlítsuk:

1. táblázat. Etnobarométer. A migrációs potenciál mértéke [29] országos és magyar mintán 2000-2002.

            Az Etnobarométer vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a magyarok migrációs potenciálja, szemben a Sik által közölt 1991-es adatokkal és a kilencvenes évek közvélekedésével, nem kiugróan magasabb az országosnál. A MOZAIK2001 vizsgálat adatai ugyanezt mutatják. Ezt a fiatalokra vonatkozó fejezetben részletesen tárgyaljuk.

A migrációs potenciál kiegyenlítődése: a migráció "de-etnicizálódása"?

A migrációs potenciál kiegyenlítődése önmagában még nem bizonyíték arra, hogy a tényleges migráció tekintetében is kiegyenlítődtek volna az arányok. Az előbbiek során láthattuk ugyanis, hogy az etnicitás, vagy számos az etnicitásból eredő, ahhoz kapcsolódó tényező, mint például a nyelvtudás, a migráció során konvertálható tőkeként működhet. Bár a migrációs szándékok tekintetében kétségtelenül van egyfajta kiegyenlítődés, mivel a különböző etnikumokhoz tartozók migrációs szándékai nem feltétlenül ugyanolyan eséllyel valósulnak meg, elképzelhető, hogy ez nem vezet automatikusan ahhoz, hogy tényleg ugyanolyan arányban vándoroljanak el.

Vannak azonban a migrációs-potenciál méréseken kívüli jelek, amelyek a különböző etnikumok elvándorlásában, illetve külföldi munkavállalásában történt kiegyenlítődésre utalnak. Ez a folyamat tükröződik egyrészt a hivatalos kivándorlási statisztikákban. Az alábbi ábra a hivatalosan regisztrált kivándorlók etnikai összetételét jeleníti meg:

1. ábra. A hivatalosan regisztrált kivándorlók száma etnikumonként

Forrás: Anuarul Demografic al României 2001; Anuarul Statistic 2002

            Amellett, hogy a hivatalosan regisztrált kivándorlás volumene csökken, az is megfigyelhető, hogy a kilencvenesen évek elejétől a románság aránya folyamatosan növekszik.

2. ábra. A magyar nemzetiségűek aránya a kivándoroltak között

Forrás: Anuarul Demografic al României 2001; Anuarul Statistic 2002

A magyarok vonatkozásában elmondhatjuk, hogy a regisztrált kivándorlók között a kilencvenes évek végétől kezdődően nagyjából országos arányuknak megfelelően képviseltetik magukat. Horváth István érvelése szerint, [30] bár a kivándorlók számának megállapításakor nyilvánvalóan nem támaszkodhatunk a hivatalos népmozgalmi adatokra, plauzibilis hipotézis, hogy az egyes nemzetiségek migrációját a kilencvenes évek végétől a népmozgalmi statisztika ugyanolyan mértékben (nem) rögzíti. Így, ha az abszolút számokból nem, az arányokból mégiscsak  megtudhatunk valamit.

            A másik forrás, amely a vándorló népesség etnikai összetételének az országos arányok fele való közeledését mutatja Dumitru Sandu "közösségi népszámlálása". [31] Sandu a 20.000 lakosnál kisebb települések esetében kísérelte meg felmérni a kilencvenes évek (munkavállalási) migrációját. Megállapítja, hogy a kilencvenes évek külföldi munkavállalói között összegében egyértelműen felülreprezentáltak az etnikai és vallási kisebbségek, ha azonban az időben későbbi hullámokat nézzük, az arányok már jóval kiegyenlítettebbek. Ennek logikus magyarázata, hogy a kisebbségek (meglévő kapcsolatokra, a nyolcvanas évek migránsaira, nyelvtudásra stb. épülő) munkaerő-migrációs hálózatai már a kilencvenes évek legelején "felálltak", míg az ortodox vallású román népesség esetében több időre volt szükség a hálózatok "beüzemeléséhez". Bejárható hálózatok nélkül a migráció költségei a kilencvenes évek elején a románok számára összehasonlíthatatlanul magasabbak voltak. Ahogy azonban a hálózatok felálltak a munkavállalási migráció számunkra is könnyen járható és tömeges stratégiává vált.

Ezt a folyamatot, amelynek során a migráció során az etnicitás szerepe csökken Dumitru Sandu "de-etnicizálódásnak" nevezi. Megítélése szerint a kilencvenes évek végére Romániában a migráció de-etnicizálódott. Ha a migrációs szándék, vagy a migráció intenzitását nézzük kétségtelenül valami ilyesminek lehetünk tanúi, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy az etnicitás a fent leírt hatásmechanizmusok valamelyikén, vagy mindegyikén keresztül ne határozná meg a magyarok migrációját, azonban arra mindenképpen utal, hogy az etnicitás a migrációt kiváltó okok között másodlagos. Elsődleges Románia gazdasági kontextusa, amely a népesség egy jelentős részét migrációra készteti, de a migráció folyamán az etnicitás továbbra is meghatározó lehet. A későbbiekben kíséreljük megválaszolni, hogy a migrációs tervek, szándékok szintjén miben és mennyire.

A migrációs potenciál mértéke, cél-országok

            Az előzőekben már mondottuk, hogy a vizsgálatok nagy része kimondottan a végeleges elvándorlásra kérdezetett rá. Az alábbi táblázat ezeket az eredményeket jeleníti meg.

3. ábra. A migrációs potenciál mértéke az Erdélyi magyarok körében

* A felvétel a 18-55 év közöttiekre vonatkozott

** A felvétel a 16-29 év közöttiekre vonatkozott

***, **** Ugyanarról a felvételről van szó. Két különböző technikával kérdeztek.

            Elsőként azt szükséges kiemelni, hogy az összehasonlítást, illetve az időbeni trendek körvonalazását az egyes vizsgálatokban alkalmazott eltérő kérdezési technika nehezíti meg.

Igen tanulságos ebből a szempontból a CCRIT 2003 novemberében végrehajtott mérését szemügyre venni, hisz ebben a kutatók kétféle kérdezési technikával kétféle eredményre jutottak. A vizsgálatban feltett két kérdés:

1. "Sok embert foglalkoztatott már a végleges kitelepedés gondolata, melyik kijelentés jellemzi az Ön helyzetét? (1) Nem gondolkodtam azon, hogy végleg elmenjek, (2) Már gondolkodtam ezen, de valószínűleg nem tenném meg, (3) Már gondolkodtam ezen, lehet hogy elmennék (4) Már gondolkodtam ezen, s ha lehetőség adódna biztos elmennék, (5) Már gondolkodtam ezen, és keresem a megfelelő lehetőségeket, (6) Már megvannak a lehetőségek, csak idő kérdése, mikor megyek",

illetve

2. "Tervezi-e Ön, hogy külföldön éljen? (1) Igen, (2) Nem." [32]

            Most az utóbbi kérdésre fogunk hangsúlyt fektetni, mert ez összevethető a  TÁRKI-BFI 2001-es, a nemzetközi vizsgálatokban leginkább elterjedt kérdésével. Az adatok összehasonlításából kitűnik, hogy azok aránya, akik tervezik a kivándorlást jelentékeny mértékben csökkent. A csökkenés akkor is nyilvánvaló, ha beszámítjuk, hogy a TÁRKI-BFI vizsgálat a 18-55 év közötti populációt vizsgálta. Hozzá kell tenni, hogy a CCRIT mérési eredményét a helyi vizsgálatok is megerősítik:

2. táblázat. Tervezi-e Ön, hogy külföldön éljen?

	Teljes lakosság	18-55 év közöttiek
2001: TÁRKI-BFI (erdélyi magyar minta)	-	22,0%
2003: CCRIT (erdélyi magyar minta)	11,5%	14,9%
2004: Max Weber TTK (szatmári magyar minta)	11,0%	14,1%
2004: Max Weber TTK (Bihar megyei magyar minta)	8,5%	10,4%
2004: Max Weber TTK (nagyváradi magyar minta)	11,3%	12,4%
2004: Max Weber TTK (kézdiszéki magyar minta)	8,2%	10,3%
2004: Max Weber TTK (kézdivásárhelyi magyar minta)	12,8%	15,9%

            A TÁRKI-BFI vizsgálathoz képest az utóbbi hónapok mérései az ideiglenes, illetve a tartós munkavállalás terén is hasonló arányú csökkenést mutatnak:

4. ábra. Tervezi-e, hogy néhány hétre/hónapra külföldön vállaljon munkát?

5. ábra. Tervezi-e, hogy néhány évre külföldön vállaljon munkát?

            Összegezve, az utóbbi fél év adatfelvételei a 2001-es TÁRKI-BFI felvételhez képest a migrációs potenciál jelentős csökkenését mutatják. Ennek több oka lehetséges:

• A TÁRKI-BFI adatfelvétel karácsony és újév között zajlott le, amikor az egyébként távol lévő vendégmunkások jelentős része otthon tartózkodik. A cirkuláris migrációban ténylegesen résztvevő vendégmunkás populáció jelenléte vagy hiánya a "potenciális migránsok" számát jelentékenyen befolyásolhatja. Ezt a módszertani problémát Horváth István is jelzi, mondván, hogy a CCRIT migrációs potenciál felvétele nem terjedt ki az elmozdulásban lévőkre, csupán azokra, akik az adott háztartásban életvitelszerűen tartózkodnak. [33] A téli ünnepkör alatt lebonyolított adatfelvételek esetében ez némiképp változik.
• Elképzelhető, hogy a magyar parlament által a TÁRKI-BFI felvétel előtt ratifikált kedvezménytörvény, mint azt a TÁRKI-BFI vizsgálat nyomán született kötet szerzői értelmezik, ideiglenesen valóban fokozta a migrációs szándékokat. [34]
• A migrációs potenciál más okokból, pl. a román munkaerőpiac bővülése miatt ténylegesen csökkent.
• A különbséget az eltérő  mintavételi technika okozza. A 2003/2004-es mérések mintavételi eljárása némileg különbözik a TÁRKI-BFI felvételétől. A TÁRKI-BFI felvétel során ugyanis azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya nem érte el a 40 százalékot, a megkérdezetteket kvóta segítségével választották ki. Ez, mivel a kérdezőbiztosok kolozsvári magyar diákok voltak, logikusan oda vezetett, hogy kiválasztás magyar intézményeken (elsősorban egyházakon) keresztül történjék. [35] A magyar intézményekkel érintkező, magyar kapcsolathálóval rendelkező népességnek nagyobb esélye volt a mintába belekerülni, mint azoknak, akiket a magyar intézményrendszer nem tudott megszólítani. Így a TÁRKI-BFI minta a valóságosnál "magyarabb" lett. Látni fogjuk, hogy "szórvány-területeken" vannak a magyar hálózatokhoz, illetve intézményekhez kapcsolódók személyek intenzívebb migrációs szándékára utaló jelek.  

A migrációs potenciál csökkenése mellett jelentős eltolódás következett be a cél-országok tekintetében, nevezetesen Magyarország, mint cél-ország némiképp háttérbe szorult, és relatíve előtérbe kerültek Nyugat-Európa országai, elsősorban Spanyol- és Olaszország.

3. táblázat. A migráció cél-országai a 2001-es TÁRKI-BFI felvétel szerint (N=2000)

4. táblázat. A migráció cél-országai a 2004-es CCRIT felvétel szerint (N=1200)

A jelenséget két tényezőnek tulajdoníthatjuk:

• Egyrészt Magyarország, mint cél-ország előtérbe kerülése a TÁRKI-BFI vizsgálatban részben a már jelzett módszertani problémák következménye. A magyar hálózatokhoz, intézményekhez való kapcsolódás ugyanis szórványterületeken, a migrációs szándék intenzitása mellett, a cél-ország kiválasztását is befolyásolja. Nevezetesen, akik magyar hálózatokhoz kapcsolódnak nagyobb eséllyel mozdulnak el Magyarország irányába.
• Másrészt az adatok mögött nem csupán egy módszertani problémát, hanem egy reális társadalmi folyamatot is sejtünk. A migrációs hálózatok ténylegesen eltolódtak Nyugat-Európa irányába. Ezt a folyamatot Dumitru Sandu a migráció de-etnicizálódásáról szóló tételéből kiindulva érthetjük meg. [36] Már említettük, hogy Sandu szerint, bár a kilencvenes évek elején a migrációs mozgásban a vallási és etnikai kisebbségek fokozott mértékben voltak érintettek, a különbség a kilencvenes évek végére kiegyenlítődött. A magyarok vonatkozásában tudjuk, hogy a Magyarország irányába mutató migrációs hálózatok a kilencvenes évek elején felálltak. [37] Ezáltal a magyarországi vendégmunka bejárható, kiszámítható, helyenként már-már magától értetődő életstratégiává vált. Ezeknek a hálózatoknak az értékét növelte, hogy ebben a periódusban a Nyugat-Európa fele mutató hálózatok még nem alakultak ki. Ezek kialakulásával azonban a helyzet fokozatosan megváltozott. Ahogy kialakultak a Nyugat-Európa (elsősorban Németország, Spanyolország, Olaszország) fele mutató hálózatok, amelyeket immár többségében ortodox románok alakítottak ki és működtettek, úgy vált a spanyolországi, olaszországi vendégmunka a magyarországi munkavállalás reális alternatívájává. A spanyolországi, vagy olaszországi hálózatokat túlnyomóan románok üzemeltetik, azonban azokon a településeken, ahol magyarok és románok vegyesen laknak, e hálózatok és rajtuk keresztül a viszonylag kockázatmentes nyugat-európai vendégmunka "fizikailag jelen van". Nehéz elképzelni, hogy mindez az adott településen élő magyarok migrációs stratégiáit (a magyarországi vendégmunka primátusát) érintetlenül hagyná. [38] Amennyiben ez igaz, a migráció de-etnicizálódását szélesebben értelmezhetjük, mint Dumitru Sandu. A migráció intenzitásának kiegyenlítődése mellett az etnikailag szegmentált hálózatok (részleges) összeolvadását prognosztizálhatjuk. Ha a románok által dominált nyugat-európai hálózatok szerepe növekszik, akkor ez egyben a magyar etnikumhoz kapcsolódó tőkék leértékelődésével jár a migráció során. A migrációs stratégiák terén történő "asszimilációnak" pedig messzemenő következményei lehetnek.

A migrációs szándék intenzitását befolyásoló háttérváltozók

A rendelkezésünkre álló vizsgálatok alapján az alábbi összefüggéseket fogalmazhatjuk meg:

• A vizsgálatok egybehangzóan azt mutatják, hogy a kivándorlási szándék tekintetében férfiak és nők között nem mutatható ki szignifikáns különbség. Az időszakos vendégmunka-vállalás viszont sokkal inkább a férfiakra jellemző.
• Korcsoportok szerint mindenütt a középkorúak migrációs potenciálja képvisel az átlaghoz nagyon közeli értéket, a fiatalok körében ennél másfél-kétszer nagyobb mértékű kivándorlási szándékkal számolhatunk. Amint az várható volt, legkevésbé a 55 év felettiek hagynák el az országot. Az idős korosztály kivándorlási hajlandósága más népességekhez viszonyítva ezzel együtt is igen magas. A magyarországi migrációs-potenciál vizsgálatokra alapozva Sik Endre az ötvenöt év felettiekről, mint migrációs szempontból "irreleváns" népességről beszél. [39] Erdélyben a kilencvenes évek végének tíz százalék feletti mérési eredményei korántsem engednek erre következtetni. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kilencvenes évek végétől a ténylegesen Magyarországra vándorló román állampolgárok között növekedett az időskorúak aránya. [40] Ez feltételezhetően a magyar állampolgárságot megszerzett gyermekekkel rendelkező időskorúak szekundér migrációjának tudható be. Az idősek migrációs szándékában nem kevés szerepe lehet annak a ténynek, hogy ekképp esélyük van a magyar nyugdíjrendszerbe való viszonylag előnyös bekapcsolódásra.
• A TÁRKI-BFI vizsgálat kivételével az elemzések azt mutatják, hogy a magasabb iskolai képzettség magasabb migrációs szándékot valószínűsít. Eszerint a kivándorlást fontolgatók körében az érettségizettek és különösen a felsőfokú oklevéllel rendelkezők arányukon felül képviseltetik magukat.

Mivel a Balázs Ferenc Intézet vizsgálatai, valamint a TÁRKI-BFI felmérés nyomán az emigrációs potenciál "szociogenézisének" többváltozós elemzését is elvégezték, a továbbiakban az ezzel kapcsolatos legfontosabb következtetéseiket hasonlítjuk össze. A TÁRKI által végzett elemzés nemcsak a végleges elvándorlási, hanem a külföldi munkavállalási potenciál kérdésével is részleteiben foglalkozik. A társadalmi háttér szerinti különbségek sokat elárulhatnak az időszakos munkavállalás és a kivándorlás vitatott viszonyáról.

            A Balázs Ferenc Intézet elemzései, [41] a már tárgyalt szocio-demográfiai jellemzők vizsgálata mellett, a kivándorlási szándék "kontextuális hátterének", valamint a potenciális emigránsok értékorientációinak bemutatására térnek ki:

• A bevont "kontextuális" jellemzők szerint emigrációs szándékuknak leginkább a "szórványban" élők és a nagyvárosi lakosok adtak hangot. Ezek az összefüggések a TÁRKI-BFI vizsgálatban is megjelennek.

o       A településméret és a migrációs potenciál kapcsolata logikus, hisz a nagyvárosokban élők a migrációhoz szükséges információkhoz könnyebben hozzáférnek. A tényeleges vándormozgalmakban is a nagyvárosiak származók vesznek részt a legnagyobb mértékben. Ez már a nyolcvanas évek menekültek körében végzett vizsgálataiból kiderül, [42] és a legutóbbi Magyarországi bevándorlókra reprezentatív felmérés is igazolja. [43]

o       A kilencvenes évek migráció-potenciál felmérései egyöntetűen kimutatták, hogy a "szórványterületeken" a migrációs szándék intenzívebb. Ez az összefüggés azonban az utóbbi kutatások fényében megkérdőjelezhető. Egyrészt a magyarországi bevándorlókra vonatkozó vizsgálatok nem igazolják vissza. Ezek szerint a bevándorlók között úgy a székely megyékből, mind a "szórványmegyékből" származók alulreprezentáltak. Ez természetesen önmagában még nem jelenti azt, hogy szórványterületeken a migrációs szándék ne lehetne intenzívebb, azonban az újabb felvételek is ellentmondanak ennek. [44] Az említett összefüggésről úgy véljük, hogy mintavételi hibának tudhatók be: a BFI (és a TÁRK-BFI) vizsgálatok kvótás módszerrel folytak, magyar intézményekhez kapcsolódó hálózatok mentén, amely hálózatok mentén valóban intenzívebb az elvándorlási szándék, ez azonban nem terjeszthető ki a területen élő, magát magyarnak valló népesség egészére.  

• A potenciális kivándorlók az átlagosnál rosszabb vagyoni helyzettel jellemezhetők, ennek szubjektív megítélése azonban arra utal, hogy az elvándorlási szándék mögött az esetek többségében nem önmagában a helyzet romlása, hanem alapvetően a szinttartás igénye, a lecsúszástól való félelem húzódik meg. Emellett jelen van azonban egy másik, jelentős emigrációs potenciállal jellemezhető csoport is, azoké, akik anyagi helyzetüket tekintve az elmúlt időszakban javulást könyvelhettek el, és annak jövőbeni alakulását illetően is bizakodóak.
• Az adatok igazolni látszanak a kivándorlási szándék és a cél-országok "látogatásának" gyakorisága közötti összefüggést. Nagyobb migrációs potenciállal jellemezhetők továbbá azok, akik korábban munkát vállaltak külföldön, vagy vannak kint élő családtagjaik.
• Erdélyben a szülőföldön való maradás, valamint a kivándorlási szándék alapvetően az általános életszervezési értékek mentén különül el: "emigrációs potenciállal elsősorban a rendszerváltás hozta változásokra/kihívásokra leginkább receptív alkalmazkodó-képes és válaszolni tudó réteg jellemezhető." [45] Eszerint a "pragmatikus-kompetitív" értékrenddel rendelkezők (fontos a siker, az érvényesülés, a szabadság, a megbecsülés, valamint az, hogy az ember elérje azokat a célokat, amelyeket maga elé tűzött) nagyobb valószínűséggel telepednének ki. A közösségi-toleráns (közösségi problémák felvállalása, másokon való segítés mint prioritások) valamint a keresztény-konzervatív értékrendűek (fontos a vallás, a család, a munka, az erkölcsi szabályok tiszteletben tartása), viszont inkább a "szülőföldjükön maradóknak" tekinthetők. [46]

Szemben egyéb vizsgálatokkal, a TÁRKI-BFI vizsgálat kizárólag a migrációs potenciál mértékének becslésére és társadalmi-gazdasági hátterének leírására koncentrált. Ennélfogva annak számos "típusát" tárgyalja. Az elemzés érvényességi köre szerint elkülönít általános és speciális migrációs potenciált, ami a státustörvénnyel kapcsolatos várakozásoktól független, illetve annak feltételei mellett vállalt migrációs szándékokra vonatkozik. A "nyers", "tisztított" és "tovább tisztított" migrációs potenciál közötti különbségtétel a státustörvénnyel összefüggő migrációs szándék komolyságát, megbízhatóságát "teszteli". [47]

            Elemzésünkben a státustörvényre vonatkozó kérdésektől függetlenül, azok előtt feltett "általános nyers migrációs potenciálnak" és az arra vonatkozó elemzésnek [48] van jelentősége és aktualitása. Ezzel kapcsolatban a következőket mondhatjuk el:

• A szociodemográfiai jellemzők körébe a már bemutatottak (nem, kor, iskolai végzettség) mellett több - főként főkomponens-elemzéssel létrehozott - aggregált változó is bekerült:

• a megkérdezettek objektív státusát az iskolai végzettség, a vagyontárgyak számával mért vagyoni helyzet, valamint a vállalkozói státus aggregált mutatója mérte.
• a munkanélküliség, mint a "munkamegosztási pozíció" legfontosabb jellemzője került be az elemzésbe.
• A szubjektív státus három mutatóból állt össze: egyrészt az egyénnek el kellett helyeznie magát egy feltételezett társadalmi hierarchiában, másrészt egy skálán jelölte be, hogy jövedelme alapján szenved-e alapvető hiányban, harmadrészt pedig négy dologgal kapcsolatban (a családi életével, a jövőjével, a háztartás életszínvonalával és az addigi életével) fejezte ki elégedettségének mértékét.

• "Migrációs burok" alatt a szerzők az egyént körülvevő személyes kapcsolati hálót, valamint az egyén közvetlen vagy közvetett (családtag) külföldi munkavállalási tapasztalatát jelenti.
• Az etnikai tér azokat az elemeket tartalmazza, amelyek "az etnikai beilleszkedés és együttélés különféle szempontjaira vonatkoznak" [49] és három összetevőből áll:

•  a többség-kisebbség együttélésnek a perspektívái: ezt két kérdéssel mérték: az egyik az ország helyzetét és fejlődését ítéltette meg a elkövetkező években, a másik a magyar etnikumra vonatkozó demográfiai víziót tükrözte.
•  a többségi társadalommal szembeni etnikai távolságot a "klasszikus" Bogardus-skála mérte
• az etnikai konfliktuspotenciál három változóból áll: közelségérzet az országhoz, konfliktusérzékelés és diszkriminációérzet.

Sik fentihez hasonló modelljében a migrációs potenciál létrejöttét magyarázó okokat három csoportba sorolja: [50]

• szociodemográfiai tényezők (nem, kor, iskolai végzettség, szegénység, gazdasági aktivitás, településnagyság, a település státusa)
• a migrációs burok, kapcsolati (kapcsolatok külföldön) és emberi tőke (érzelmi kötődés a hazához, korábbi munkaerő-piaci tapasztalatok külföldön)
• szubjektív (pszichikai, értékrendi és elégedettséget kifejező) változók: elégedettség az életszínvonallal, az ország gazdasági helyzetével, a személyes életpályával és jövővel, etnikai feszültség (magyar társadalom jövőjének megítélése, etnikai alapú sérelmek).

Az általános migrációs potenciál "szociogenézisére" vonatkozóan a fenti modellek alkalmazásával a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a migrációs szándékra leginkább a munkanélküliség és a kor hatnak (a munkanélküliek és a fiatalok migrációja valószínűbb). A migrációs burok különböző formái is fontos szerepet töltenek be a migrációs szándék kialakulásában. A kivándorlási szándék esélyét erősen csökkenti a szülőföldhöz való kötődés mértéke, a pesszimizmus, valamint a politikai helyzettel való elégedettség. Az életszínvonallal való elégedettség a hosszú távú migrációs szándékokra pozitív hatással van. Ez a vizsgálat is megállapítja, hogy a migrációs szándék valószínűbb nagyvárosokban és szórványterületeken. 

Fiatal erdélyiek migrációs szándékai

            A továbbiakban a MOZAIK2001 vizsgálat alapján a 16-29 év közötti erdélyiek migrációs szándékait fogjuk megvizsgálni. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által koordinált felmérésben "Belső-Erdélyben" 1200 magyar és 750 román, míg a Székelyföldön 750 magyar nemzetiségű fiatalt kérdeztek meg. A kérdőív tartalmazott mind a külföldi munkavállalási szándékra, mind a végleges kivándorlásra vonatkozó kérdést. Ezek részletes elemzése azért különösen fontos, mert egyrészt más felmérésekből is kimutatható, hogy egy fokozott migrációs potenciállal jellemezhető rétegről van szó, másrészt pedig ennek a korosztálynak a migrációs viselkedése befolyásolja leginkább a jövőbeli erdélyi demográfiai trendeket. A vizsgálat a 2001-es állapotokat rögzíti, amihez képest, mint mondottuk a migrációs szándékok intenzitása és iránya egyaránt módosult.

1.  Munkaerő-migrációs potenciál

            A MOZAIK2001 kérdőíve a TÁRKI-BFI vizsgálathoz hasonlóan kérdezett rá a külföldi munkavállalási szándékra:

5.táblázat Tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát?

            Az eredmények egyrészt a magyarok vonatkozásában megerősítik, hogy a többségében magyarok által lakott Székelyföldön a migrációs potenciál kisebb, mint a vegyes lakosságú, illetve a magyar etnikum szempontjából szórványterületnek számító Belső-Erdélyben. Másrészt az is látható, hogy a belső-erdélyi magyar fiatalok migrációs potenciálja intenzitásában nem tér el a velük azonos térségben élő román társaikétól. A székelyföldi és belső-erdélyi magyarok migrációs potenciáljának eltérései nem a két térség etnikai térszerkezetéből következik, hanem abból, hogy az előbbiben a magyarok döntően rurális, míg az utóbbiban döntően urbánus környezetben élnek. Mind az más kutatásokból is kiderül a migrációs szándék nagyvárosokban intenzívebb.

6. táblázat. Amennyiben tervezi, hogy külföldön munkát vállal, mely országokban?

            A célországok tekintetében a MOZAIK2001 vizsgálat a magyar válaszadók esetében a Magyarország primátusát erősíti. Érdemes azonban kiemelni, hogy ez a belső-erdélyi válaszadók esetében (64%) nem annyira egyértelmű, mint a Székelyföldön (80%). Ez volt az a kutatási eredmény, amelynek alapján a migrációs hálózatok Nyugat-Európa fele való eltolódásának hipotézisét megfogalmaztuk. A vizsgálat idejére (2001 decembere) az elsősorban románok által használt olaszországi, spanyolországi vendégmunkás-hálózatok már igen kiterjedtek voltak, ami a románokkal egy településen élő magyarok migrációs stratégiáit is nagyban befolyásolta. A székelyföldi hálózatok ebből a szempontból elszigeteltebbek voltak. Az eredmények alapján a nyugat-európai opció várható megerősödését jósoltuk, főleg azokon a vidékeken, ahol a románok hálózatai is jelen vannak. Hipotézisünket a legújabb vizsgálatok maximálisan igazolták.

            Részben a TÁRKI-BFI vizsgálat elemzése során kialakított konceptuális keret felhasználásával igyekeztünk megtalálni a külföldi munkavállalási szándék okait. A lehetséges okokat több csoportba osztottuk: 

• szociodemográfiai okok: nem, életkor, iskolai végzettség, státus (főtevékenység), apa iskolai végzettsége, anya iskolai végzettsége
• kontextuális okok: a település mérete, a település etnikai térszerkezete
• a migráció során konvertálható tőkék: számítógép használat, idegen nyelv ismerete, előzetes külföldi munkavállalás
• objektív és szubjektív anyagi helyzet
• szociálpszichológiai-mentális okok:   "romlani fog-e az ország helyzete?", "romlani fog-e az emberek életszínvonala?", romlani fog-e a személyes helyzete?", személyes jövőtervek, általános optimizmus/pesszimizmus, EU-pesszimizmus
• integráltság/integrálatlanság (magyar válaszadók esetében): romántudás, társadalmi távolság a román etnikumúaktól, oktatás nyelve.

A migrációs potenciál okait egy logisztikus regressziós modellen keresztül vizsgáltuk. A modell paramétereit tartalmazó táblázatot az 1. melléklet tartalmazza. Az okokra vonatkozó összefüggéseket a fenti csoportosítás szerint fogjuk tárgyalni.

A szocio-demográfiai okok közül:

• A nem hatása mindhárom minta esetében szignifikánsnak bizonyult. Erdélyben a fiúk, férfiak régiótól és etnikumtól függetlenül nagyobb arányban terveznek külföldi munkavállalást, mint a lányok, nők. A vendégmunka nyilvánvalóan inkább a férfiak társadalmi-nemi szerepkészletének része. 
• Az életkor hatása a román minta esetében bizonyult szignifikánsnak. Itt a fiatalabbak a fiatal korosztályokon belül is nagyobb arányban vállalnának külföldön munkát, mint idősebb társaik.  A székelyföldi és belső-erdélyi minta esetében ezt a szerepet a főfoglalkozás (személyes státus) veszi át, aminek a román minta esetében igen csekély hatása van. Valójában két egymással szoros összefüggésben lévő változóról van szó, amelyek a regressziós modell természetéből fakadóan, [51] hajlamosak "elfedni" egymás hatását. A két magyar minta esetében a személyes státus hatása azt jelenti, hogy a középiskolásokhoz viszonyítva azok, akik már beléptek a munkaerőpiacra (alkalmazottak, vállalkozók), illetve, akiknek a státusa más módon rendeződött (házasság által a háztartásbeli lányok esetében) kevésbé akarnak külföldön munkát vállalni. Ez nem mondható el a munkanélküliekről, és a munkaerőpiac peremén lévőkről (alkalmi-, feketemunkát végzők). A középiskolások esetében mért magasabb migrációs potenciált egyfajta "státus-szorongással" magyarázhatjuk, ami a munkaerőpiacra való sikeres belépéssel (vagy a lányok esetében helyenként a házassággal [52] ) mérséklődhet. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a külföldön ténylegesen munkát vállalók jelentékeny része a román munkaerőpiacra soha meg sem próbált belépni. [53] Ez azt mutatja, hogy a státus-szorongásnak nem pusztán a migrációs szándékok terén van kimutatható hatása, hanem tényleges migrációt is eredményezhet. Az egyetemistákat a székelyföldi mintában kisebb, a belső-erdélyiben fokozottabb migrációs potenciál jellemzi. 

A családi státust meghatározó változók közül:

• Az apa iskolai végzettségének van szerepe a migrációs szándékok kialakulásában, mégpedig a román minta esetében. Amennyiben ezt az apa iskolai végzettségével mérjük, az alacsonyabb státusú családból származó román fiatalokat fokozottabb munkaerő-migrációs potenciál jellemzi. A magyaroknál a családi státus szerepe elhanyagolható. Az összefüggés magyarázatára a nemzetközi migráció irodalmában jól ismert primér-szekundér munkaerőpiac megkülönböztetés világít rá. A primér munkaerőpiac állásai magas presztízsűek, viszonylag jól fizetettek és munkahelyi előrelépést (karriert biztosítanak). Ezeknek az állásoknak a betöltéséhez valamilyen specifikus tudás, képesség szükséges, mely gyakran vállalat-, intézmény-, vagy ágazat-specifikus és azt eredményezi, hogy a primér munkaerőpiacon dolgozó munkavállalók helyettesítésének költsége viszonylag magas. A szekundér munkaerőpiac alacsony presztízsű, rosszul fizetett és karrierlehetőséget nem biztosító munkákat kínál, amelynek a betöltéséhez nem kell különösebb szakértelem. A szekundér munkaerőpiacon a munkavállalók zéró, vagy igen alacsony költséggel helyettesíthetők. A vendégmunkások előtt elsősorban a szekundér munkaerőpiac áll nyitva. A nemzetközi migráció szakirodalmában a szekundér munkaerőpiac létezetését egyenesen a munkaerő-migrációt fenntartó okok között tartják számon. A migránsokat fogadó országokban ugyanis a szekundér munkaerőpiac alacsony presztízsű állásait a helyi munkavállalók nem hajlandók betölteni. Ezt az effektust csak fokozza a vendégmunkások tömeges jelenléte, ez ugyanis ahhoz vezet, hogy az adott ágazat állásait a helyiek "török-, mexikói- vagy román munkának" fogják tekinteni, aminek következtében ezeket méginkább kevésbé hajlandók betölteni. [54]   Ennek megfelelően a migráns munkavállalók - akik hajlandók a szekundér munkaerőpiac állásait betölteni - általában a kibocsátó ország társadalmában is alacsony státusúak. Ebben a román fiatalokra vonatkozó adataink nem térnek el az általános trendektől. A vendégmunka, ami a spanyol, vagy olasz agrárszektor, vagy építőipar alacsony presztízsű állásaival kecsegtet, a középosztálybeli fiatalok számára kevésbé vonzó. Az atipikus inkább az, hogy a magyar fiatalok esetében nem mutatkozott ilyen összefüggés. Ez azzal magyarázható, hogy Magyarországon az erdélyi magyar munkavállalók a kilencvenes években tömegével, sikerrel integrálódtak a primér munkaerőpiacra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyarországi munkavállalás dominánsan ebben a szektorban történne, azonban megfelelő képzettséggel és kulturális tőkével az erdélyiek Magyarországon eséllyel startoltak karrierpozíciókra, míg a románok számára ez "Nyugaton" csak egy nagyon szűk elitréteg számára volt lehetséges. A magasabb státusú családokból jövő erdélyi magyar fiatalok jelentős része feltehetően a külföldi munkavállalással karrier-állásokat asszociál.

A kontextuális okok terén a MOZAIK2001 vizsgálat visszaigazolja a már bemutatott kutatási eredményeket:

• A település méretével egyenes arányban nő a migrációs potenciál a belső-erdélyi magyar és román mintán. A székelyföldi mintán ez az összefüggés nem volt kimutatható.
• A belső-erdélyi magyar mintán a migrációs potenciál a magyarok arányával fordítottan arányos, vagyis a szórványterületek fiataljait erősebb elvándorlási szándékkal jellemezhetjük. A Székelyföldön ez az összefüggés nem volt kimutatható, itt azonban kizárólag 75 százaléknál magasabb arányban magyarlakta települések kerültek a mintába.

A migráció során konvertálható tőkék közül:

• A számítógép-használatnak a belső-erdélyi, illetve a székelyföldi magyar fiatalok esetében van migráció-gerjesztő hatása.
• Az idegen nyelvtudás a románok és a belső-erdélyi magyarok esetében gerjeszt migrációs szándékot, a Székelyföldön, ahol a magyarországi opció dominál nem játszik szerepet.
• Az előzetes migrációs tapasztalat szerepe az újabb migrációs tervekben mindhárom minta esetében egyértelműen megállapítható.

Az anyagi helyezet:

• Objektíve nem játszik szerepet a migrációs szándékokban (lineáris skálán mértük)
• A Székelyföldi minta esetében viszont a szubjektív depriváltság fokozza a migrációs szándékot.

A szociálpszichológiai és mentális okok közül:

• Az ország jövőbeni helyzetével kapcsolatos pesszimizmus a román és a székelyföldi mintán,
• A román-magyar viszony jövőbeni romlásának prognosztizálása pedig a belső-erdélyi magyar mintán generált migrációs szándékot. Logikusnak tűnik, hogy az etnikumközi feszültség érzete a lokális szinten kisebbségben lévők esetében okozhat migrációs szándékot.
•   Nincs hatása a migrációs szándékokra olyan változóknak, mint a Románia felvételével kapcsolatos EU optimizmus, vagy a román demokrácia megítélése.

Integráltság/integrálatlanság:

• A román nemzetállami térbe való nyelvi kulturális "integrálatlanságnak" (kizárólag magyar nyelvű iskolai életút, [55] gyenge romántudás, [56] románoktól való nagy társadalmi távolság [57] ) a belső-erdélyi magyar mintán volt hatása, míg a Székelyföldön nem. Megállapíthatjuk, hogy a nyelvi-kulturális integrálatlanság nem mindenütt, csupán a szórvány területeken generál migrációs szándékot, ugyanakkor a szórványlét is csak a nyelvi-kulturális integrálatlansággal összekapcsolódva növeli a migrációs potenciált.  Plasztikusan fogalmazva azt mondhatnánk, hogy nem a magyar oktatási rendszer általában, hanem csupán a "szórványkollégiumok" termelnek exportra, amennyiben az "integrálatlanság" (gyengébb romántudás, etnikailag szegmentált hálózatok) reprodukciója irányába hatnak. A nyelvi kulturális "integrálatlanság" ezeken a területeken egyértelműen ellentétes a munkaerőpiaci logikával. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy amit nyelvi kulturális integrációnak nevezünk, azt az erdélyi magyar nyelvhasználat általában az asszimiláció címszóval illeti. Mindkét terminus használatának megvan a maga az ideológiai-morális konnotációja, hisz az asszimilációról tudjuk, hogy valami rossz, míg az integrációról, hogy valami jó dolog. Természetesen bárhogy nevezzük valójában ugyanarról a társadalmi folyamatról (vagy annak hiányáról) van szó. Ha az előbb azt mondtuk, hogy az egyén szemszögéből az integrálatlanság a helyi munkaerőpiaci logikával ellentétes, ami migrációs szándékot generál, akkor a kijelentést nyugodtan meg is fordíthatjuk. Magyar "nemzetpolitikai" szempontból ez a következőképpen hangzik: a migráció ígérete nélkül a "szórványkollégiumok" (a kisebbségi területen működő magyar nyelvű oktatás) versenyképessége nem tartható fenn, hisz az innen kikerülő dominánsan magyar kultúrán és magyar hálózatokban szocializálódott fiatalok természetes módon vándorolnak olyan helyekre, ahol az itt szerzett kulturális tőke konvertálható. Ha a migráció ígérete megszűnik a magyar oktatás még inkább versenyképtelenné válik ezeken a területeken. Ez pedig nemzetpolitikai szempontból paradox helyzet.

2. Emigrációs potenciál

            A végeleges kivándorlási szándékra vonatkozó kérdés "puhább" volt, mint ami a külföldi munkavállalási szándékra kérdezett rá:

7. táblázat. Gondolt-e már arra, hogy kitelepedjen külföldre?(százalékok)

            Az emigrációs potenciál mutatóját az első három válaszalternatíva összevonásával hoztuk létre:

 

8. táblázat. A kivándorlási potenciál mértéke, regionális bontásban (százalékok)

            Az emigrációs potenciál tekintetében is megmutatkozik a Székelyföld - Belső-Erdély különbség. Ez utóbbi területen a románok és a magyarok emigrációs potenciálja nem különbözik lényegesen egymástól.

            Az okok tekintetében a munkaerő-migrációs potenciálhoz hasonló regressziós modellt futtattunk, a már tárgyalt ok-csoportok hatását megvizsgálandó. A modellt a 2. melléklet tartalmazza.

            A kivándorlási potenciál szocio-demográfiai okait tekintve:

• A belső-erdélyi magyar és a székelyföldi mintán a kor közvetlen negatív hatását kell kiemelnünk. Ennek hatásaként mindkét esetben rejtve marad mind a munkaerő-piaci státus, mind az iskolai végzettség kivándorlási szándékra gyakorolt hatása. Mint az előzőekben már mondottuk, fiatal népességről lévén szó, mind a befejezett iskolai végzettség, mind a megkérdezett főtevékenysége erőteljesen korfüggő. Nem véletlen tehát, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség és a tanulói státus egyaránt a magasabb kivándorlási hajlandóságot valószínűsíti. A belső-erdélyi román fiatalok körében a viszony éppen fordított: itt az alanyok munkaerő-piaci státus magyarázza a kivándorlási szándék tekintetében mutatkozó eltéréseket. Eszerint az ország végleges elhagyásában leginkább az inaktívak (háztartásbeliek, GYES-en lévők, egyéb segélyezettek), az egyetemi hallgatók, az alkalmazottak valamint a saját vállalkozásukban dolgozók érdekeltek. A munkaerőpiac peremére szorultak (alkalmi munkákból, a családi gazdaságból élők) valamint a munkanélküliek számára vélhetően a vándorláshoz szükséges tőkehiány helyezi perspektíván kívülre a kivándorlás (de időszakos külföldi munkavállalás) lehetőségét is.
• A nemnek, a munkaerő-migrációs potenciállal ellentétben, nincs hatása az emigrációs potenciálra.

A vándorlás során konvertálható tőketényezők tekintetében:

• Adatainknak a felnőtt népességet vizsgáló TÁRKI-BFI felmérés eredményeivel való összehasonlítása egy újabb fontos vonatkozásra hívja fel a figyelmet. Míg a 18-55 év közötti magyar népesség esetében a kivándorlási szándék közvetlen előidézőjeként az igen rossz szubjektív anyagi helyzet áll (és mögé sorakoznak fel, közvetlen parciális hatás nélkül a periferikus munkaerő-piaci helyzet és az alacsonyabb iskolai végzettség), a részben még a munkaerőpiacra ki sem lépett, sok esetben a szülők anyagi támogatását élvező fiatalok körében ez a változó a második vonalba szorul, és a munkaerőpiacon az érvényesülés szempontjából fontos tőketényező, a számítógép használata révén fejti ki pozitív hatását a migrációs szándék alakulására. A számítógép-használat mindhárom vizsgált népesség kivándorlási szándékának kétségkívül "emblematikus" ismérve: úgy tűnik, hogy rajta keresztül fejti ki hatását az összes többi tőke-változó (idegen nyelv-tudás, anyagi helyzet, szubjektív depriváltság), de a jó családi háttér (apa, anya magasabb iskolai végzettsége, munkaerő-piaci helyzete) is. A különböző tőkeformák ilyetén rendeződése arra hívja fel a figyelmet, hogy a kitelepedni szándékozó fiatalokat elsősorban nem az anyagi vagy pénzügyi előnyméricskélés, hanem a szakmai és gazdasági előremenetelt egyaránt garantáló, munkaerőpiacon való érvényülés reménye és a passzivitástól való félelem, a "státus-szorongás" (lásd inaktívak erős migrációs szándéka) vezérli. Az elmondottak alapján nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kivándorlás és a külföldi munkavállalás szándéka a különböző tőkejavak eltérő mértékű mobilizálását teszi szükségessé, ami a folyamat tartósnak, illetve esetinek tekintett voltával hozható összefüggésbe. A kivándorlási szándék alakulására ezért is nincs közvetlen hatással egyik régió esetében sem a korábbi külföldi munkavállalási tapasztalat. (Annak ellenére, hogy a két alcsoport közötti átfedés Belső-Erdélyben 70, a Székelyföldön pedig 54 százalékos.) Ehelyett a belső-erdélyi és a székelyföldi magyarok körében a magyarországi látogatás szerepének súlya értékelődik fel.

            A vizsgált kontextuális változók:

• Csak a székelyföldi magyar fiatalok esetében vannak szignifikáns hatással a kivándorlási szándékra. Az adatok azt mutatják, hogy minél magasabb egy település adminisztratív besorolása és minél alacsonyabb a magyarok aránya, annál markánsabb a benne lakó fiatalok kivándorlási szándéka. Bár a két kontextuális elem a Székelyföldön együtt jár (a városok etnikailag heterogénebbek) a két változó külön parciális hatást tükröz. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a magyarok arányának ismérve mögött munkálnak olyan tényezők is, amelyeket az "integráltság-integrálatlanság" címszó alá soroltunk: a kivándorlás gondolatával szemben például azok a fiatalok nyitottabbak, akik románokkal szemben befogadóbbak.

            A kivándorlási szándék magyarázatában végül a szociálpszichológiai-kulturális tényezők igen csekély befolyására kell felhívnunk a figyelmet, ami elsősorban azon korábbi hipotézisünket erősíti meg, hogy a tágabb társadalmi környezet (az ország helyzete, az emberek életszínvonala, a román-magyar viszony stb.) átalakulásának pozitív vagy negatív megítélése nincs sem közvetett, sem közvetlen hatással a kivándorlással kapcsolatos döntésekre. Ehelyett azok az elemek értékelőnek fel (a személyes elképzelések megléte - a románoknál direkt, a magyaroknál áttételes módon), amelyek a már említett egyéni érvényesülés imperatívuszának nélkülözhetetlen mentális összetevői.

Összefoglalás

            Bár a migrációs-potenciál felvételeket nem tekintjük a várható migrációs mozgások prediktorának, a migráció társadalmi hátteréről sok mindent elárulnak. Tanulmányunkban ezt próbáltuk meg nyomon követni.

            A romániai magyarok migrációs szándékainak elemzésekor úgy véljük, hogy az ország általános gazdasági társadalmi kontextusát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hisz az elmozdulásra vonatkozó szándékok és döntések alapvetően ebbe ágyazódnak. A migrációs szándék és az etnicitás kapcsolatát azonban akkor is tisztáznunk kell, ha a gazdasági jellegű okoknak és motivációknak elsőbbséget tulajdonítunk. Ennek eszközeként az erdélyi társadalomtudományos szakirodalom (a politikai-közéleti diskurzusokkal egybecsengően) három lehetséges modellt bocsát a rendelkezésünkre. Az első szerint az erdélyi magyarok migrációját a román nemzetállam etnikai (el)nyomása generálja, vagy fokozza. A második modellben az etnicitás és a hozzá kapcsolódó "járulékok", mint a vándorlás során konvertálható tőkék jelennek meg. A magyar nyelvismeret, a befogadó országhoz való kulturális közelség megkönnyíti az integrációt, az etnikailag szegmentált migrációs hálózatok pedig  csökkenthetik a migráció költségeit. A harmadik modellben a migráció a magyar kisebbség román társadalomba (munkaerőpiacra) való integrálatlanságával függ össze.  Míg az első modell relevanciája a kilencvenes évek második felétől csökkent, addig a második kétségkívül jelen van az erdélyi magyarok Magyarországra irányuló migrációs mozgásában.

            Az integráltság/integrálatlanság kérdéskörének a migrációval való összefüggését a MOZAIK2001 ifjúsági adatfelvételen teszteltük, mivel ez a fiatalok esetében vetődik fel a leghangsúlyosabban. Azt találtuk, hogy a románoktól való társadalmi távolságnak, a magyar nyelvű oktatásban való részvételnek, illetve a román nyelvtudás hiányának valóban lehet migráció-gerjesztő hatása, ez azonban nem minden régióban egyformán nyilvánul meg. A székelyföldön, vagy a Partium tömbterületein migrációs szempontból a nyelvi-kulturális integrálatlanság tökéletesen irreleváns. Ennek egyszerű magyarázata,  hogy itt a magyarnyelvűség, illetve akár a román nyelvismeret hiánya, a románoktól való elzárkózás nem feltétlenül jár munkaerőpiaci hátrányokkal, vagy legalábbis végzetes hátrányokkal nem. Ezzel szemben a vegyes, és még inkább a szórványvidékeken az nyelvi-kulturális integrálatlanság társadalmi és munkaerőpiaci deklasszálódással fenyeget, ami növeli a migrációs szándékot. Ezeken a területeken a magyar nyelvű oktatás sok esetben nem kompatibilis a helyi munkaerőpiacok logikájával, ennek következtében lehet igaz a mondás, hogy a "szórványkollégiumok exportra termelnek". Másrészt viszont az is igaz, hogy  magyar nyelvű oktatás - lévén, hogy egy sor a helyi munkaerőpiac szemszögéből irreleváns kulturális tőkével ruházza fel a diákokat - a migrációs stratégiák lehetősége nélkül nem maradna versenyképes, azt pedig látnunk kell, hogy a nyelvi-kulturális integráció és az asszimiláció természetszerűleg együttjárnak. Így a szórványterületeken a migráció alternatívája nem a "szülőföldön való megmaradás".

            A kilencvenes években, illetve a legutóbbi kutatásokig [58] a közvélemény és a társadalomtudományos szakma evidenciának vette, hogy a magyar népesség migrációs motiváltsága (és tényleges migrációja) a többségi románságénál intenzívebb. Ez a tézis azonban az utóbbi évek fejleményei (és vizsgálatai) alapján jószerével tarthatatlanná vált. Dumitru Sandu szerint a migráció intenzitásában de-etnicizálódott. Ennek oka, hogy a kilencvenes évek közepére - bár az etnikai és vallási kisebbségekhez viszonyítva megkésve - a többségi ortodox románság migrációs hálózatai is kiépültek. Ennek következtében a migráció a románság tömegei számára is bejárható életstratégiává vált. Magunk Dumitru Sandu értelmezésén tovább menve a migráció további de-etnicizálódását prognosztizáltuk. A legutóbbi mérések megerősítik, hogy az erdélyi magyarok migrációs szándékaiban egy Nyugat-Európa fele való eltolódás érzékelhető. Ez véleményünk szerint olyan hálózatokon keresztül fog megvalósulni, amelyekben a magyar etnicitásnak, a magyarnyelvűségnek már nem lesz konverziós értéke, a hálózatok összeolvadásával a "magyar-ság" megszűnhet a migráció során konvertálható tőke lenni. Ez ellen ható tényező, hogy a román migrációs hálózatok a szekunder munkaerőpiacra (spanyol eperföldek, olasz narancsligetek, vagy a portugál építőtelepek) fele vezetnek, míg Magyarországon számos fiatal erdélyinek van esélye a primér munkaerőpiacra való bekerülésre. Ez Nyugaton csak egy nagyon vékony jól képzett elitréteg számára adott. A magyarországi kvalifikált munka lehetősége tarthatja fenn Magyarország vonzerejét. Ez a vonzerő a diplomás munkanélküliség megjelenésével párhuzamosan fog meszűnni.      

Melléklet

1. melléklet. MOZAIK2001. A külföldi munkavállalási szándékot befolyásoló tényezők. Logisztikus regressziós modell*

	Belső erdélyi magyar	Székelyföldi magyar	Belső erdélyi román
Nem (1 férfi, 2 nő)	-(**)	-(**)	-(**)
életkor	-	-(**)	-
Iskolai végzettség (a csak általános iskolát végzettekhez képest)
Szakiskolai végzettség	-	-	-
Középiskolai végzettség	*	-	-
Egyetemi végzettség	-	-	-
Főtevékenység (az egyetemi képzésben részt vevőkhöz képest)
Egyetemista	*	-	-(*)
Alkalmazott	-(*)	-	-(**)
Saját vállalkozás	-(**)	-(*)	-(**)
Segítő családtag	-	-	-(*)
Munkaerőpiac pereme	*	-	-
Munkanélküli	-	-	-
Egyéb inaktív (htb)	-(*)	-	-(**)
Apja iskolai végzettsége (az általános iskolai végzettséghez képest)
Szakiskola	-	-	-(*)
Középiskola	-	-	-(*)
Egyetem	*	-	-(*)
Az anya iskolai végzettsége illetve a szülők gazdasági aktivitása egyik esetben sem képvisel szignifikáns hatást
"Kontextuális" okok és a vándorlás során használható tőkék
Településméret	*	-	*
Magyarok aránya	-(**)	-	X
Számítógép használat	*	-	-
Idegennyelv-tudás	*	-	**
"Nemrég" járt Magyarországon	**	**	*
Vállalt már külföldön munkát	**	**	**
Gyenge anyagi helyzet	-	-	-
Szubjektív depriváltság	-	*	-
Szociálpszichológiai-mentális okok
Romlik az ország gazdasági helyzete	-	**	*
Romlik az emberek életszínvonala	-	-	*
Romlik a személyes helyzete	-	-	-
Romlik a román-magyar viszony	*	-	-
Vannak személyes elképzelései	**	**	**
Bizakodó tervei megvalósulását illetően	*	**	*
Elégedett azzal, ahogy most él	-	*	-
EU optimizmus, a román demokrácia megítélése	-	-	-
"Integráltság" - "integrálatlanság"
Iskolai életút: kizárólag magyar oktatásban vett részt	**	-	X
Nem beszél jól románul	*	-	X
Társadalmi távolság a románoktól	*	-(*)	X

* a csillagok a háttérváltozók hatását kifejező Wald-érték szignifikancia-szintjét mutatják ( - nincs szignifikáns hatás; *, -(*) a szignifikancia-szint 0,05-0,006; **, -(**) a szignifikancia szint legalább 0,005)

2. melléklet. MOZAIK2001. A végleges elvándorlási szándékot befolyásoló tényezők. Logisztikus regressziós modell*

	Székelyföldi magyar	Belső erdélyi magyar	Belső erdélyi román
Nem (1 férfi, 2 nő)	-	-	-
életkor	-(***)	-(***)	-
Iskolai végzettség (a csak általános iskolai végzettekhez képest)
Szakiskolai végzettség	-	-	-
Középiskolai végzettség	-	-	-
Egyetemi végzettség	-	-	-
Főtevékenység (az egyetem előtti képzésben részt vevőkhöz képest)
Egyetemista	-	-	**
Alkalmazott	-	-	*
Saját vállalkozás	-	-	*
Segítő családtag	-	-	-
Munkaerőpiac pereme	-	-	-
Munkanélküli	-	-	-
Egyéb inaktív (htb)	-	-	***
Apja iskolai végzettsége (az általános iskolai végzettséghez képest)
Szakiskola	-	-	-
Középiskola	-	-	-
Egyetem	-	-	-
Apja gazdasági aktivitása (a gazdaságilag aktívakhoz képest)
Inaktív	-	-	-
Munkanélküli	-	-	-
Anyja iskolai végzettsége (az általános iskolai végzettséghez képest)
Szakiskola	-	-	-
Középiskola	-	-	-
Egyetem	-	-	-
Anyja gazdasági aktivitása (a gazdaságilag aktívakhoz képest)
Inaktív	-	-	-
Munkanélküli	-	-	-
"Kontextuális" okok és a vándorlás során használható tőkék
Községközpont	*	-	-
Város	**	-	-
Magyarok aránya	-(**)	-	-(**)
Számítógép használat	*	**	***
Idegennyelv-tudás	-	-	-
Járt-e Magyarországon	-	*	-
"Nemrég" járt Magyarországon	**	-	-
Vállalt már külföldön munkát	-	-
Gyenge anyagi helyzet	-	-	-
Szubjektív depriváltság	-	-	-
Szociálpszichológiai-kulturális okok
Romlik az ország helyzete	-	-	-
Romlik az emberek életszínvonala	-	-	-
Romlik a személyes helyzete	-	-	-
Romlik a román-magyar viszony	-	-	-
Vannak személyes elképzelései	-	-	**
Bizakodói tervei megvalósulását illetően	-	-	-
égedett azzal, ahogy most él	-	-	-
EU optimizmus, a román demokrácia megítélése	-	-	-
"Integráltság" - "integrálatlanság"
Iskolai életút: kizárólag magyar oktatásban vett részt	-	-	Nr
Nem beszél jól románul	-	-	Nr
Társadalmi távolság a románoktól	-	-	Nr

* a csillagok a háttérváltozók hatását kifejező Wald-érték szignifikancia-szintjét mutatják ( - nincs szignifikáns hatás; *, -(*) a szignifikancia-szint 0,05-0,006; **, -(**) a szignifikancia szint legalább 0,005)