nyomtat

megoszt

Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben
KISS TAMÁS (szerk.)

Az etnikailag vegyes házasságok az erdélyi magyar lakosság körében: 1992-2002

Horváth István

 

Az elemzés szakmai kontextusa

Jelen tanulmány az erdélyi magyarok, 1992-2002 közötti házassági statisztikáinak a primér feldolgozása, különös tekintettel a házastársak bevallott nemzetiségi hovatartozására. Mint ilyen, elsősorban a romániai magyarság demográfiai helyzetének az elemzése kapcsán kialakult szakmai vitáknak, problémafelvetéseknek, ezen belül is az asszimilációnak betudható "népességfogyás" kérdéskörének adaléka.

A romániai magyarság 1992-2002 között bekövetkezett számbeli csökkenését elemző szakértők véleményei, [1] habár abban eltérnek, hogy mekkora lehetett a mértéke, alapvetően egyetértenek, hogy a népességfogyás egyik oka az asszimiláció. Demográfiai számításokról lévén szó, nem a kulturális értelemben vett identitásváltás folyamatát, hanem annak statisztikailag rögzíthető vonzatait próbálták megragadni: a két népességregisztráció között bekövetkezett nemzetiségi besorolás megváltozása okán bekövetkezett besorolási vesztességet, és a vegyes házasságokból származó gyermekeknek a magyar szülőkével nem egyező etnikai besorolása nyomán beálló: nem a saját etnikum számára megvalósított szaporulatot. [2]

A tanulmánynak nem célja a számítások során használt módszereket felleltározni, illetve azokat értékelni, azonban mindenképpen megjegyzendő, hogy az asszimiláció problémakörének az elemezésére viszonylag kevés közvetlenül felhasználható adatforrás áll a szakértők rendelkezésére, így, a becsléseik az ún. reziduális módszerre, illetve indirekt számításokra alapozzák. A reziduális módszerek alatt azokat a számításokat értem, amelyek a természetes népmozgalmi és a vándormozgalmi adatok alapján nem magyarázható fogyást írják az asszimiláció számlájára. [3] Az indirekt módszerek olyan létező adatforrásokból indulnak ki, amelyek valószínűsíthetően kapcsolatba állnak az asszimiláció jelenségével, és ezekre alapozva próbálnak következtetni az asszimiláció mértékére. Szilágyi N Sándor például, (többek közt) az 1992-ben regisztrált, vegyes házasságokban szültetett gyermekek nemzetiségi regisztrációjából próbál következtetni az asszimiláció feltehető mértékére. [4]   A jelen tanulmányban feldolgozott, a vegyes házasságok dinamikájára vonatkozó adatsorok, az asszimilációra vonatkozó indirekt demográfiai számítások további megalapozásában hasznosíthatók. Ez a közlés elsőrendű célja. Ennek tudható be, hogy a tanulmányban nem általában az etnikailag vegyes házasságokat elemzzük, hanem a magyar házasuló felek párválasztását, és azt is csak leegyszerűsítve, az etnikailag homogám (magyar-magyar) illetve vegyes (magyar-nem-magyar) házasságokra felbontva. Az ok egyszerű: az azokból a családokból származó gyermekeket, ahol csak az egyik házastárs magyar, nagyobb valószínűséggel sorolják be a szülők (vagy, később sorolják be önmagukat) magyartól eltérő nemzetiségűnek, mint az etnikailag homogám családból esetében.

Annak ellenére, hogy ebben a tanulmányban nem térünk ki erre, fontosnak tartjuk hangsúlyozni: az etnikailag vegyes házasságokra vonatkozó adatok, adatsorok hasznosíthatósága messze túlmutat az (etno-)demográfiai elemzéseken, és az etnikai identitásra, interetnikus viszonyokra, párválasztási szokásokra vonatkozó kutatások fontos kiinduló tényeiként, vagy járulékos információiként szolgálhatnak. Ugyanis az etnikailag vegyes házasság, egyszerre strukturális és szocio-kulturális meghatározottságú jelenség. Strukturális, hisz ahogyan azt Peter Blau többször is hangsúlyozza, annak a statisztikailag is leírható valószínűségéről szól, hogy valaki, párválasztási preferenciáinak (esztétika, rang, státus stb.) megfelelően, azonos nemzetiségű párt találjon. [5] De ezzel párhuzamosan szocio-kulturális is, hisz értékrendről, identitásról, csoportkohézióról is szól; arról, hogy más, a párválasztásban fontos ismérvek mellet, milyen mértékben fontos ismérv a társ azonos nemzetisége. Az egyéni választások, és főleg azok bizonyos gyakorisága és dinamikája bizonyos szinten kifejezi azokat a ténylegesen ható közösségi normákat, amelyek szabályozzák a csoportok közti együttélés kívánatos, elfogadott, vagy megengedett normáit, a csoportra jellemző etno-kulturális nyitottság-zártság mértékét. Ennek jegyében idézhető Rogers Brubaker, aki, az általa jelentős mértékűnek tartott erdélyi román-magyar vegyes házasságok kapcsán írja, hogy ezek valósága kontrasztíven hat a retorika szintjén akkreditált erős csoportelhatárolódások reprezentációjával, és sejteti, hogy a mindennapi élet szintjén, a román-magyar etnikai határok jóval átjárhatóbbak mint ahogyan azokat a domináns retorika sugallja. [6]

Még egy pár szó az elemzés során használt terminológiáról. Az etnikailag vegyes házasságok esetében, gyakran használatos etnikai exogámia (endogámia) helyett, inkább a heterogámia (homogámia) terminust részesítettük előnyben, abból a meggondolásból, hogy a két fogalompáros a párválasztások eltérő vonzatait hangsúlyozza. Az endogámia-exogámia, a területileg viszonylag behatárolható, közvetlen interakciókban összekapcsolt közösségeken belüli, vagy azok közötti párválasztásokra vonatkozik. Ennek jegyében az exogámia úgy értelmezendő, mint adott közösségi térségen (ami lehet egy adott település része, az egész település, vagy települések hálózata) kívül történő párválasztás, ehhez viszonyítva az endogámia nem más mint a párválasztások viszonylag nagy gyakorisága által körvonalazott, fizikailag is jól behatárolható térségen belül történő házasság. Vagyis az endogámia-exogámia fogalompáros vonatkoztatási alapja, az effektív párválasztási gyakorlatok, és/vagy a mentális reprezentációk alapján körvonalazott szokványos házasodási térségek. Ehhez képest a homogámia az egyének szocio-kulturális jellemzőt tekinti viszonyítási alapnak, és homogámnak tekinti azokat a házasságokat amelyekben a házasfelek, valamilyen ismérv szerinti, azonos kategóriába sorolhatóak. Vagyis a házasfelek etnikai hovatartozását tekintve, homogám az a házasság amelyben a két fél azonos etnikumú, illetve heterogám párválasztás az amikor a házasfelek etnikai besorolása eltérő.

Az adatok forrása és megbízhatósága

A házasságkötés előtt a házasfelek számára kötelezően kitöltendő statisztikai regisztrációs lap, többek között, a házasulandó felek nemzetiségi hovatartozását is regisztrálja. A román statisztikai hivatal (Institutul Naţional de Statistică - INS) központosítja ezeket az adatokat is. Az intézet eleddig nem hozott nyilvánosságra a házasságok etnikai összetételére vonatkozó adatokat, mivel ezeket nagyon szűk szakmai érdeklődésre számot tartó adatnak ítélte, ám ennek ellenére az adatok nyilvánosak, és az igénylők megvásárolhatják. [7] Egy ilyen megrendelés keretében szereztük be az erdélyi megyék házassági statisztikáit: nemzetiségi (csak a román, magyar, roma és német nemzetiségekre), megyesoros, éves (1992-2002 között) illetve településtípus (falu város) szerinti bontásban. A szolgáltatott adatbázis első oszlopa, illetve első sora tartalmazza az adott megyében és évben házasodó/nősülő összes feleségek, illetve férjek számát nemzetiségi bontásban, illetve kereszttáblázatban, a négy nemzetiségre, a férjek és a feleségek nemzetisége szerinti lehetséges 16 kombinációban, a párok nemzetiségi összetételét. Tehát az adatbázis első oszlopa, illetve a felső sora tartalmazza a négy nemzetiséghez tartozó összes férfit, illetve nőt, aki abban az évben házasságot kötött, míg a belső négyzetek a párok lehetséges nemzetiségi összetétele szerint a párok számát: vagyis mind az etnikailag homogén (román-román, magyar-magyar stb.) mind a lehetséges nemzetiségi párosítások szerinti (román-magyar, román-német, magyar-roma stb.) házasságok számát.

Az adatbázis nem teljes: 1992-re hiányzik a településtípus szerinti bontás, illetve 2002-re a Maros megyei házasságokra vonatkozó kimutatások. Az előbbi esetben nyilvántartási hiányosságra, a másodikban adatkorrekciós folyamat okán beállt ideiglenes hiányosságra hivatkoztak. Tekintettel arra, hogy a magyar népesség jelentős hányada él Maros megyében, a 2002 adatok hiánya meghatározó az erdélyi összkép szempontjából, így erdélyi szintű összesített adatelemzést csak 1992-2001 közötti periódusra végeztük el. Természetesen ott, ahol megyei adatsorok hiánytalanok 2002-ig, ott erre a periódusra vonatkozóan közöljük az adatokat.

A házasság statisztikailag releváns adatainak a regisztrációját (beleértve a nemzetiséget is) törvény írja elő, és a törvény kötelezi az anyakönyvvezetőket, illetve a házastársakat a típusnyomtatvány pontos kitöltésére. Ennek a formáját ugyancsak  törvény szabályozza. A nemzetiségi és vallási hovatartozása bevallása opcionális, és kizárólag az alany bevallásán alapszik, ami az adatok értékelése során felveti a környezet által romának beazonosítottak nemzetiségi önbesorolásának a fogas kérdését. Fogas, mivel a romák, főleg általuk hivatalosnak tartott interakciók (beleértve a népszámlálást és az ehhez hasonló statisztikai regisztrációkat) során, viszonylag gyakran, más nemzetiséghez sorolják be magukat, mint azt, amit a közvetlen környezetük tulajdonít nekik. Tekintettel arra, hogy ez a probléma eléggé átfogó, ám statisztikailag nehezen becsülhető következményekkel jár, megelégszünk azzal, hogy jelezzük, mint egy lehetséges torzító elemet, de eltekintünk bármilyen statisztikai korrekció alkalmazásától.

Habár az adatregisztrációt törvény írja elő, és ennek az egységes jellegét, pontosságát és tisztességét nincs formális okunk megkérdőjelezni, a feldolgozás során tapasztalt - általunk legalábbis furcsának értékelt - helyzet mégis fenntartásokra késztet. Fehér megye esetéről van szó, ahol 2000-től kezdődően a házasságra lépő magyar nemzetiségűek száma valószínűtlen és megmagyarázhatatlan módon csökken, az 1999-es 214 magyar nemzetiségű házasságot kötő személyről, a 2000-re kimutatott 68-ra. Mindez valami olyan regisztrációs problémát enged sejtetni, amely általában véve beárnyékolja a nyilvántartás hitelességét. Tekintettel arra, hogy más rendellenességre nem derült fény, ezt lokális és lokalizált problémaként kezeljük. Viszont előrebocsátjuk ennek a hibaforrásnak a létezését, ami (tekintettel arra, hogy ebben a megyében kis számú a magyar népesség) kisebb mértékben, de torzíthatja az összesített idősoros adatokat, illetve a Fehér megyei adatok (főleg az idősoros adatok) kommentálása esetében kötelezővé teszi a távolságtartó kétkedést.

Magyar házasulók Erdélyben 1992-2001 között

Az 1-es táblamellékletben tüntettük fel a magyar nemzetiségű házasságkötők számának 1992-2001 közötti éves alakulását (összesen és nemenkénti bontásban). A táblázat más oszlopaiban szerepel a homogám, illetve heterogám házasságra lépők összes száma, illetve az heterogám házasságra lépők száma nemek szerinti bontásban. Amint a táblázat adataiból kiolvasható, az erdélyi magyar házasságkötők száma, az 1992-es 18.840-ről, 2001-re, 13.310-re csökkent. Természetesen a házasságkötések számának alakulása önmagában nem mérvadó, hisz ezzel párhuzamos csökkent a népesség száma is, ezért a házassági kedv alakulását egy arányszám (az 1000 erdélyi magyar lakosra jutó házasságkötő személyek) segítségével vizsgájuk meg. Elkerülendő a félreértéseket, ez a mutató nem azonos a demográfiai statisztikákban használatos házasságkötési arányszámmal, amely az 1000 lakosra jutó házasságkötések számát veszi figyelembe, hanem a házasságot kötők számát viszonyítjuk az éves népesség nagyságához. A házasságkötő személyek számát az erdélyi magyar évközi népesség számához viszonyítottuk (erről lásd az 1-es táblamelléklet lábjegyzeteit).

1. ábra. Az 1000 lakosra jutó házasságkötők az erdélyi magyar népesség esetében

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Amint az a fenti grafikonon látható, a házasságkötések száma nem csak abszolút számokban csökkent, hanem a népesség csökkenésénél valamivel gyorsabb ütemben, az 1992-es 1000 személyre számított 12,11 házasságkötő személyről, az 1000 személyre számított 9,34 személyre 2001-ben. Mindennek ellenére nem megalapozott ezen mutató alapján levonni azt a következtetést, hogy csökkent a magyar fiatalok házasságkötési kedve (ami más adatokból levezethetően, még igaz állítás), ugyanis a magyar népesség általános elöregedésének a kontextusában mindig magasabb és magasabb átlagéletkorú népességgel számolhatunk, vagyis egyre inkább nőtt azon idős korévekhez tartozók aránya akik nagyon kevés eséllyel kötnek már házasságot. Más szavakkal az 1000 erdélyi magyar lakosra számított házasságkötő személy mutatója nem elég "tiszta". Amennyiben a 16-35, vagy 16-50 éves erdélyi magyar népességre számíthatnánk ki a házasulási kedv alakulását, akkor valamivel árnyaltabb képet kaphatnánk. Sajnos a feldolgozás jelenlegi fázisában nem rendelkezünk ezekkel az adatokkal, hogy rájuk alapozva tovább tisztíthassuk ezt a mutatót.

Márpedig a mutató tisztítása szükséges volna, hisz a házasságok arányának a csökkenése csak kisebb mértékben magyarázható azon korcsoportok volumenének a csökkenésével, amelyek nagyobb valószínűséggel kötnek házasságok. A jelenség mögött olyan kulturális változások húzódnak meg, amelyek leginkább a fiatal generációkon belüli élettársi viszonyok számának a növekedésében, illetve a házasság nélküli együttélés időtartamának a kihúzódásában nyilvánulnak meg. Nem áll rendelkezésünkre arra vonatkozó becslés, hogy milyen a párok megoszlása a stabil élettársi viszony formalizáltsága szempontjából (milyen arányban törvényes házasok illetve "csak" élettársak), ám az informális élettársi viszony elterjedésének egy közvetett, de eléggé szuggesztív mutatója lehet a formális házassági köteléken kívül született gyermekek arányszámának az időbeni alakulása.

2. ábra. A házasságon kívül született gyermekek aránya Romániában, 1990-1999

Forrás: Sardon 2000 [8]

Az élettársi kapcsolatban élők számának a növekedése más szempontból is fontos jelentőséggel bír, ugyanis az asszimilációra vonatkozó indirekt számítások, többnyire a vegyes házasságban élők, és az ezekben a házasságokban született gyermekek számát tekintik fontos mutatónak. Márpedig a formális házassági köteléken kívül született gyermekek számának a növekedése mindenképpen felveti ezen számítások (amúgy is korlátozott) érvényességének a kérdését.

A magyar nemzetiségű, vegyes házasságra lépők aránya, 1991-2001

Térjünk rá a magyar házasságkötő feleknek a házastársak nemzetisége szerint megoszlására, vagyis a homogám (magyar-magyar) és a heterogám (etnikailag vegyes) házasságok alakulására. Mindenképpen előre bocsátandó, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a jelenséget két szinten elemezhetjük. Az első szinten a magyar házasulóknak a házastárs nemzetisége szerinti párválasztási preferenciáját vizsgáljuk, a másik szinten a létrejött családok típusát, azt, hogy egy adott évben, periódusban térségben, hány etnikailag homogén magyar és hány vegyes családot alapítottak.

Először is vizsgáljuk meg Erdély szintjén a házasságra lépő magyar etnikumú személyek, házastárs nemzetisége szerinti párválasztási preferenciáit: egyszer összesítve az erdélyi megyék szintjére, aztán megyei bontásban.

3. ábra A homogén házasságkötők aránya a magyar házasságkötők között, 1992-2001

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

1992-2001 között nem magyar nemzetiségű házastársat választott 28.401 magyar személy, ami az összesen házasuló 160.887 magyar házastárs mintegy 17,7%-át teszi ki. Sok? Kevés? Természetesen ez viszonyítási alap kérdése, márpedig az összehasonlításhoz viszonylag kevés adattal rendelkezünk. Például a felvidéki magyarok által, 1990-ben kötött házasságok 27,75%-a esetében a házastárs nemzetisége nem magyar volt, [9] tehát, ha ehhez viszonyítjuk az erdélyi heterogám házasságkötések arányát, akkor az viszonylag alacsonynak értékelhető.

Természetesen a homogám-heterogám párválasztásoknak, az erdélyi megyékre, az 1992-2001 közötti időszakra számított arányszámai átlagszámításon alapulnak. Márpedig joggal feltételezhető, hogy ez a különböző nagyságú, az elemezett jelenség szempontjából jelentősen eltérően viselkedő részpopulációk helyzetét regisztrálja, vagyis, a párválasztás strukturális, illetve kulturális meghatározói szempontjából, régionként jelentősen eltérő helyzeteket összegez. Ugyanis annak a valószínűsége, hogy az adott személy a párválasztás különböző (nem etnikai jellegű) ismérveinek (megjelenés, státus, személyiség stb.) megfelelő, ám ugyanakkor magyar nemzetiségű párt találjon nagymértékben az etno-demográfiai térszerkezet függvénye. Nagyon alacsony az ún. szórványmegyékben, amíg a többségében, vagy jelentős arányban magyarok lakta megyékben, településeken elvben minden esély megvan rá. Vagyis az etnikai heterogámia strukturálisan meghatározott, a párválasztás során érvényesülő, nem etnikai jellegű preferenciáknak  a saját etnikai csoporton belül történő kielégíthetőségétől függ. [10] Ugyanakkor kulturálisan is meghatározott lehet, hisz feltételezhető, hogy úgy a helyi társadalmak etnikai heterogámia kapcsán kialakított viszonyulásai, mind ezen közösségi normák érvényesítési feltételei és lehetőségei jelentős mértékben eltérnek. Tehát az erdélyi magyarság demográfiai és a szocio-kulturális helyzetének a változatosságából kiindulva egyértelműnek tűnik a feltételezés, hogy megyénként jelentősen eltér a heterogám-homogám párválasztás aránya.

Az etno-demográfiai térszerkezet különbözősége okán eltérő vegyes házassági arányszámok variációja az alábbi grafikonon látható. Például, amíg Kovászna megyében, 1992-2002 között, 100 házasságra lépő magyarból 5, addig Szeben megyében 100-ból majdnem 61 választott nem magyar házastársat.

4. ábra Az etnikailag heterogén házasságra lépők aránya a magyar házasságkötők között, 1992-2002

*Maros megye és az erdélyi átlag esetében 1992-2001
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

A különböző helyzetek, megyecsoportonként sajátos modelleket eredményeznek, így a homogám-heterogám párválasztás arányait tekintve az erdélyi megyéket öt típusban sorolhatjuk:

  1. Relatív ritka a heterogám párválasztás (100 házasulóból kevesebb mint 5 választott nem magyar házastársat): Hargita és Kovászna megyék;
  2. Az erdélyi átlaghoz viszonyítottan viszonylag kis gyakorisággal fordul elő a heterogám párválasztás (100 házasulóból több mint 10 de kevesebb mint 15): Szilágy, Maros és Bihar megyék;
  3. Az erdélyi átlagnál valamivel nagyobb mértékben fordul elő a heterogám párválasztás (100 házasulóból 18-23 között van azoknak a száma akik nem magyar társat választottak): Szatmár és Kolozs megyék;
  4. Gyakori, de nem domináns a heterogám párválasztás (a házasulók majdnem egyharmada, de kevesebb mint fele választott nem magyar házastársat): Fehér [11] , Beszterce, Brassó, Máramaros és Arad megyék;
  5. Domináns a heterogám párválasztás (a házasulók több mint fele választott nem magyar házastársat): Hunyad, Szeben, Temes, illetve Krassó-Szörény megyék;

Amint az a csoportosításból is kitűnik, a megyén belüli etno-demográfiai viszonyok meghatározóak a heterogám párválasztás szempontjából: minél kisebb az adott megyében a magyarság aránya, annál gyakoribb a heterogám párválasztás. Lineáris regresszióval elemezve a két változó közötti összefüggést: a magyarok aránya a megyében 76%-ban magyarázza az heterogám-homogám házasságra lépők arányának a megyénkénti változásait. [12]

Természetesen a megye közigazgatási (és ebből kifolyólag statisztikai feldolgozási) egység, de mint ilyen, nem sok közvetlen relevanciával bír a párválasztás elemzése szempontjából. Másképpen fogalmazva a házasságkötéseket megyei szinten összesítik, de a párválasztás társadalmi térsége nem a megye, hanem a közigazgatási keretektől függetlenül kialakult, társadalmi viszonyrendszerek által körvonalazott térség. Vagyis az emberek nem a megyéből, hanem többnyire a saját, vagy a szomszédos településekről választanak társat. A magyarok aránya a megye népességében egy olyan strukturális változó, amelyről feltételezzük, hogy bár közvetve, de jelzi az azonos nemzetiségű házastárs megtalálásának az esélyét. Konkrétabban, azt feltételezzük, hogy minél nagyobb az adott megyében a magyarok aránya, annál valószínűbb, hogy olyan helyi társadalmakban élnek, ahol etnikailag valamelyest elkülönülő helyi közösségek hálózatát alkotják, amelyeken belül (az esetek többségében) a párválasztás történik. Vagyis a párválasztás heterogám, vagy homogám jellegét elsőrendűen a helyi társadalmak etnikai térszerkezete határozza meg, ami,  összefügg a megyében élő magyarok arányával.

A megyei etnikai térszerkezet, pontosabban a magyarok helyzete ebben a szerkezetben, egy egyszerű változó segítségével írható le: a szórványban (20%-nál kevésbé magyar település) élő magyarok aránya a megye magyarságán belül. [13] A megye etnikai térszerkezete és a megyén belüli magyar heterogám házasságok közötti összefüggést lineáris regresszióval vizsgálva az összefüggés még erősebb. Az így létrehozott etnikai térszerkezet változó a homogén-heterogén házasságok megyék közötti varianciáját 92 százalékban magyarázza. [14] Vagyis, a magyarok heterogám párválasztása azért gyakoribb azokban a megyékben, ahol a magyarok aránya alacsonyabb, mert ott nagyobb annak a valószínűsége, hogy a magyarok településenkénti aránya is alacsony, és magyar a népesség viszonylag szétszórtan él. Tehát a vegyes házasságokat valószínűsítő tényező elsősorban az etnikai térszerkezet, ami, az erdélyi magyarság esetében párhuzamosan változik a magyarság megyén belüli arányával.

A homogám-heterogám párválasztások arányszámai megyénként, megyecsoportonként jelentős eltéréseket mutatnak. Amint azt fentebb leírtuk, 9 erdélyi megyében a magyar házasuló felek legalább egyharmada (vagy ennél jóval több) választott nem magyar társat. Ugyanakkor ezekben a megyékben élő magyarságnak az aránya nemcsak a megye összlakossága, hanem a romániai magyar össznépesség viszonylatában is alacsonynak értékelhető. [15] Ennek kapcsán vetődik fel a heterogám házasságokot kötőknek, az erdélyi megyék közötti eloszlásának a kérdése. Megvizsgálandó, hogy a viszonylag kis magyar népesség köréből megkötött heterogám házasságok, mekkora hányadát teszi ki az erdélyi magyarok által összesen megkötött vegyes házasságoknak.

A heterogén házasságot kötők és a teljes magyar populáció megyék szerinti megoszlását egyazon ábrán tüntettük fel:

5. ábra. A magyarok által, 1992-2001 között kötött, heterogám házasságok megoszlása az erdélyi megyék között (%)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Amint a fenti grafikonból (az alapmegoszlásokat lásd a 4-es táblamellékletben!) leolvasható, abban a kilenc megyében, ahol a magyar házasuló felek legalább egyharmada (vagy ennél jóval több) választott nem-magyar társat, a romániai magyarságnak mindösszesen 19,8%-a élt (2002-es népszámlálás), viszont ezekben a megyékben a magyar házastársú heterogám házasságok 48,3%-t kötötték. Szatmár és Kolozs megyékben (ahol a magyar házasulók heterogám párválasztása valamivel az erdélyi átlag fölött volt) a romániai magyarság 17,5%-a élt, és a vegyes házasságok hozzávetőleg 22%-át regisztrálták. Szilágy, Maros és Bihar megyékben (ahol a magyar, etnikailag heterogám házasságok aránya valamivel az erdélyi átlag alatt volt [16] ) a romániai magyarságnak valamivel több mint 30%-a élt, és a magyar heterogám házasságok 23,1%-át kötötték. És végül, Hargita és Kovászna megyében, ahol a romániai magyarság 30,7%-a él, a vegyes házasságok 6,6%-át kötötték. Leegyszerűsítve: az erdélyi magyar házasulók heterogám párválasztásának nagy része, azokban a megyékben történt amelyekben az erdélyi magyarság kisebb hányada él.

Amint azt már előbb említettük külön szinten vizsgáljuk az erdélyi magyar házasulók párválasztási preferenciáit és az elemzett periódusban létrejött homogám-heterogám családtípusokat. A létrejött családok típusa, könnyen kikövetkeztethető a párválasztások arányszámaiból, hisz a homogám házasságot kötők népessége értelemszerűen magyar házastársat választott, tehát a létrejött homogám családok száma, illetve aránya pontosan fele a homogám párválasztásokénak. Így a fentebb leírt megoszlások kivétel nélkül érvényesek, csak éppen a megoszlásokra jellemző arányszámok módosulnak.

1992-2001 között, összesen 160.887 erdélyi magyar kötött házasságot, ebből 28.041 személy nem magyarral, vagyis a magyar nemzetiségű személlyel házasságot kötő magyarok száma 132.846 volt. A létrejött, az etnikai hovatartozás szempontjából homogám családok száma pontosan ennek fele, tehát 66.423 volt. Viszont ahhoz, hogy megtudjuk mekkora volt azon családok száma, amelyben legalább az egyik házasfél magyar volt, ehhez a számhoz hozzá kell adjuk a 28.041 vegyes házasságot kötött magyar személyt: tehát a házasfelek etnikai hovatartozása szempontjából részben, vagy teljes egészében magyar jellegű családok száma 94.464 volt. Ez az a szám, amelyhez viszonyítva kiszámíthatjuk az 1992-2001 között a magyarok házasságából keletkezett homogám-heterogám családok arányát. Eszerint az 1992-2001 között, az erdélyi magyarok által kötött házasságából kialakult homogám családok aránya 70,32%, a heterogám/vegyes családok (ahol egyik házastárs magyar) pedig, az ebben a periódusban létrejött családok 29,68%-át teszik ki.

A kialakult homogám-heterogám családok éves arányainak az időbeni alakulása értelemszerűen a párválasztás időbeni dinamikájához hasonlatos, vagyis az erdélyi átlagot tekintve enyhe növekedés konstatálható.

6. ábra A magyarok házsságkötéséből létrejött családok százalékos megoszlása az etnikai homenitás-heterogenitás szempontjából (éves bontás 1992-2001)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Értelemszerűen, a létrejött családok típusát illetően, a megyesoros megoszlás is a párválasztás homogám-heterogám arányához hasonló mintázatot mutat, csak ebben az esetben a megyék közötti eltérések szembeötlőbbek.

7. ábra Az 1992-2002 között házasságot kötő erdélyi magyar házasságából létrejött vegyes családok aránya (megyesoros bontás)*

*Maros megye esetében és az erdélyi átlag esetében csak az 1992-2001-es periódusra számoltunk

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Amint látható, a megyék közötti eltérések végletesek, sőt, inkább azok, mint a párválasztási statisztikák esetében. Például Krassó-Szörény megyében, az elemzett periódusban kialakult magyar házastársú családoknak pusztán 13%-ban azonos nemzetiségű mindkét fél. Temes megyében, a kialakult családoknak majdnem 75%-a, Bihar megyében 25%-a, Kovászna megyében 9%-a etnikailag vegyes család.

Ismét felállítható egy, az előbbinél kevesebb osztályból álló, a homogám-heterogám családalapítás arányszámainak sajátosságaira alapozó, tipológia:

1.       a megyében házasuló magyarok által létrehozott családok háromnegyede vagy annál nagyobb aránya etnikailag heterogám: Hunyad, Szeben, Temes, Krassó Szörény (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 20,44%-a)

2.       a megyében házasuló magyarok által alapított családok 50-60%-a vegyes család: Fehér, Máramaros, Beszterce, Brassó, Arad (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 27,76%-a)

3.       a megyében házasuló magyarok által alapított családok 20-40%-a vegyes család: Szilágy, Maros, Szatmár, Bihar, Kolozs (ebben a periódusban, Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 45,18%-a)

4.       a megyében házasuló magyarok által alapított családok kevesebb mint 10%-a vegyes család: Kovászna, Hargita (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 6,63%-a)

Amint látható 1992-2002 között 100 házasodó magyarból 18 nem magyar társat választott, ennek eredményeképpen, átlagban 100 kialakult magyar házastársú családból 30, etnikailag vegyes család. Természetesen ahhoz, hogy ezek a számítások bármilyen jellegű, az asszimilációra mértékére vonatkozó becslések megalapozására szolgájának, az adatok hasznosíthatóságának a kritikai felülvizsgálta szükséges. Elsősorban, a már említett, családalapítási szokások változására, az élettársi viszonyban élők számának, illetve, az ezt a jelenséget is tükröző, házasságon kívül született gyermekek arányának a jelentős növekedésére utalnánk. Nem tudunk sokat erről a jelenségről, nem tudjuk, csak feltételezhetjük, hogy az élettársi viszonyban élők között milyen a heterogám-homogám párok aránya, illetve nem tudjuk, hogy az élettársi viszonyból származó (általában a házasságon kívül született gyermekek) etnikai azonosulása hogyan alakulhat. [17] Ugyanakkor ezen házasságok időbeni stabilitásáról sem tudunk sokat mondani, azt tudjuk, hogy általában növekedtek a válások arányszámai, de azt nem, hogy a magyar homogám, illetve a magyar házastársú heterogám házasságok stabilabbak vagy sem az átlagnál.

A vegyes házasságok időben dinamikája

A vegyes házasságoknak alakulását illetően az 1992 előtti periódus vonatkozásában nem állnak rendelkezésünkre évsoros adatok, csak egy helyzetkép amelyet az 1992-es népszámlálás során rögzítettek, amely szerint az összes magyar nemzetiségű házasfélből 12,9% élt vegyes házasságban. [18] Márpedig az 1992-es cenzus által regisztrált adatok több évtized alatt felhalmozódó helyzetet regisztráltak, és az nem zárható ki, hogy a vegyes házasságot kötők száma időben jelentős mértékben fluktuált. Ráadásul, ez az adat nem az 1992-öt megelőző évtizedekben kötött összes vegyes házasság felhalmozott és a népszámláláskor rögzített aránya, hisz a házasfelek egy része elhunyt, mások elváltak, tehát az adatok összehasonlíthatósága mindenképpen problematikus.

A vegyes házasságok időbeni dinamikáját illetően az elemzett, évtizedes időszakot átfogó adatsor alapján sem tudunk messzemenő következtetéseket levonni. Az tény, az erdélyi magyar lakosság körében, a heterogám párválasztások aránya az 1992-es 17,6%-ról, 2001-re 18,6%-ra növekedett, de ebből még nem lehet arra következtetni, hogy az elemzett periódusban, az erdélyi megyékben a vegyes házasságoknak, az összes - magyarok által - megkötött házasságon belüli aránya, trendszerűen növekszik. Ugyanis nem zárható ki, hogy a jelenség többéves ciklusokban fluktuál, például azért, mert tükrözi a magyar nemzetiségű kohorszokon belüli férfi-női népesség közötti aszimmetriát.

Mindennek ellenére érdemes továbbárnyalni a heterogám házasságok időbeni alakulására vonatkozó mutatókat, megvizsgálva a vegyes házasságok éves arányának, az 1992-es szinthez viszonyított rátáját. Amint az alábbi grafikonon is látható, a vegyes párválasztások aránya, a kilencvenes évek első két harmadában, az 1992-es referenciaévhez viszonyítottan, valamivel kisebb volt, és 1998-tól, regisztrálható egy, valamelyest egyértelműnek tekinthető növekedés.

8. ábra A heterogám párválasztások éves arányának az 1992. évi szintjéhez viszonyított rátája (1992 100%)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Amint már az előbbiekben is láthattuk, az erdélyi átlagszámítás jelentős mértékben, eltérő helyzeteket összegez. És ezek a helyezetek eltérnek mind a megyénkénti részpopulációk volumenét, mind a vegyes házasságok relatív gyakoriságát illetően. Az alábbi táblázatban év- és megyesoros bontásban közöljük a vegyes párválasztások éves arányának az 1992-es szinthez viszonyított alakulását.

1. táblázat A heterogám párválasztások éves arányának az 1992. évi szintjéhez viszonyított rátája (1992 - 100%)

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Fehér

100

91,2

98,7

98,1

92,5

96,6

80,4

117,9

50,6

43,2

74,8

Arad

100

98,4

100,4

93,2

93,4

97,6

104,9

96,6

111,0

111,2

107,6

Bihar

100

91,2

102,5

101,9

114,4

104,5

114,8

107,5

111,3

127,1

125,8

Beszterce

100

117,8

102,4

96,8

102,0

108,4

115,5

114,8

118,7

144,7

132,5

Brassó

100

101,1

121,2

92,9

95,0

105,4

108,6

92,8

105,6

107,0

106,3

Krassó Szörény

100

114,5

104,5

106,4

124,9

123,0

87,0

96,9

140,0

84,0

101,8

Kolozs

100

97,5

93,2

108,1

115,1

107,3

111,7

117,2

112,6

117,0

120,1

Kovászna

100

128,3

106,6

89,7

121,4

130,7

112,8

123,8

129,2

129,2

133,4

Hargita

100

108,0

94,7

87,0

97,6

87,6

87,3

111,8

97,3

98,8

99,7

Hunyad

100

88,3

114,6

99,5

96,3

117,4

100,4

94,6

106,1

101,6

116,3

Máramaros

100

91,1

86,9

91,1

118,0

113,9

112,1

114,9

112,8

118,9

114,4

Maros

100

99,3

97,9

114,7

109,5

95,1

130,6

121,2

121,6

136,4

-

Szatmár

100

101,3

101,2

102,8

93,7

120,0

116,3

123,6

110,9

114,3

111,1

Szilágy

100

88,3

85,8

104,1

117,2

100,3

129,8

126,2

123,9

126,2

110,1

Szeben

100

86,7

89,8

100,3

102,1

106,6

120,8

114,4

101,9

110,6

106,8

Temes

100

99,1

108,5

105,1

102,4

105,4

110,2

108,7

115,9

108,3

109,0

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Amint látható, a jelenség a megyék szintjén is jelentős mértékben fluktuál, de kevés kivétellel az erdélyi magyar házasulókra jellemző átlagos trend itt is fellelhető: vagyis az elemzett periódus utolsó éveiben a vegyes házasságok arányának viszonylag egyértelműnek minősíthető növekedése tapasztalható. Ami kiemelendő, az, hogy a növekvés nem csak azokra a megyékre jellemző, ahol a vegyes párválasztás aránya az erdélyi átlag fölött van magas (pl. az a kilenc szórványmegye ahol a heterogám párválasztás aránya meghaladta a 30%-ot), hanem nagyon kevés kivétellel, minden erdélyi megyére. A kivételeket illetően, el kell tekintenünk a Fehér megyére vonatkozó adatsoroktól (ugyanis, amint azt már említettük, jelentős kételyeink vannak az adatok megbízhatóságát illetően), így csak Hargita megye marad, ahol viszonylag konstansnak nevezhető enyhén csökkenés látható.

Nemek szerinti viselkedés

9. ábra A nem magyar házastárssal házasságot kötők aránya az összes, 1992-2001 között házasságot kötő erdélyi magyar népességben (megyesoros és nemek szerinti bontás)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Összegzés

Az 1992-2001-es periódusban, az 160887 magát magyar nemzetiségűnek valló személy kötött házasságot, 17,7%-uk nem magyar házastárssal. Ennek eredményeképpen, az elemzett tíz év során, kialakult 28041 olyan vegyes család, ahol csak az egyik házasfél magyar, ami, a magyar házasfelek részvételével kialakuló családok, majdnem 30%-t teszi ki. Az elemzett időszakban a házasságkötési kedv érezhetően csökkent, de ez nem hatott ki a vegyes párválasztások alakulására, ezek éves aránya habár fluktuál, az évtized során inkább növekvő, mint csökkenő irányt mutat, és ez nem kizárólag adott térségekre, hanem nagyon kevés kivétellel minden erdélyi megyére jellemző.

Az eddigi elemzések alapján elmondható, hogy a heterogám párválasztás fordítottan arányos az etnikai szegregáció mértékével: minél nagyobb a magyar népesség település szintű aránya, annál kisebb a valószínűsége a heterogám párválasztásnak. Tekintettel arra, hogy az alacsony mértékű szegregáció nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan megyékben, ahol a magyarok össznépességen belüli aránya alacsony (10% vagy az alatt), ezek azok a térségek ahol mind a heterogám párválasztásnak a homogáméhoz viszonyított arányszámai kiemelkedően magasak. Habár abban a kilenc megyében, ahol a magyar házasulók több mint egyharmada választott nem magyar nemzetiségű házastársat, az erdélyi magyarságnak mindösszesen egyötöde él, az összes erdélyi magyarok által megkötött vegyes házasságoknak majdnem fele köttetett meg.


Melléklet

1. melléklet. Az erdélyi magyar házasulók, a házastárs nemzetisége szerint. Éves és nemek szerinti bontásban.

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

2. melléklet. A heterogám házasulók aránya az összes magyar házasuló népességben, megyesoros bontás, 1992-2002

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

3. melléklet: A heterogám párválasztások száma és aránya. Összesítés 1992-2002

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok


4. melléklet. A házasságkötő magyarok száma, a homogám, illetve heterogám házasságot kötők száma, éves és megyesoros bontásban

Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házas-ságban

Év

Összes magyar háza-suló

Magyar homo-gám háza-sulók

Magyarok vegyes házas-ságban

Fehér

Arad

1992

261

170

91

1992

635

376

259

1993

261

178

83

1993

548

328

220

1994

250

164

86

1994

559

330

229

1995

231

152

79

1995

568

352

216

1996

248

168

80

1996

546

338

208

1997

190

126

64

1997

515

310

205

1998

239

172

67

1998

514

294

220

1999

214

126

88

1999

429

260

169

2000

68

56

12

2000

446

244

202

2001

73

62

11

2001

366

200

166

2002

92

68

24

2002

392

220

172

Össze-sen

2127

1442

685

Össze-sen

5518

3252

2266

Bihar

Beszterce

1992

2174

1884

290

1992

256

170

86

1993

1940

1704

236

1993

225

136

89

1994

2018

1742

276

1994

253

166

87

1995

1898

1640

258

1995

249

168

81

1996

1822

1544

278

1996

219

144

75

1997

1657

1426

231

1997

195

124

71

1998

1724

1460

264

1998

196

120

76

1999

1702

1458

244

1999

179

110

69

2000

1569

1336

233

2000

163

98

65

2001

1604

1332

272

2001

144

74

70

2002

1502

1250

252

2002

173

96

77

Össze-sen

19610

16776

2834

Összesen

2252

1406

846


Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Brassó

Krassó-Szörény

1992

695

436

259

1992

63

18

45

1993

584

364

220

1993

55

10

45

1994

591

324

267

1994

71

18

53

1995

517

338

179

1995

25

6

19

1996

610

394

216

1996

37

4

33

1997

494

300

194

1997

33

4

29

1998

467

278

189

1998

37

14

23

1999

538

352

186

1999

26

8

18

2000

442

268

174

2000

24

0

24

2001

376

226

150

2001

20

8

12

2002

351

212

139

2002

22

6

16

Összesen

5665

3492

2173

Összesen

413

96

317

Kolozs

Kovászna

1992

1517

1194

323

1992

2112

2026

86

1993

1479

1172

307

1993

1821

1726

95

1994

1355

1086

269

1994

1796

1718

78

1995

1408

1084

324

1995

2082

2006

76

1996

1510

1140

370

1996

2125

2020

105

1997

1392

1074

318

1997

1956

1852

104

1998

1307

996

311

1998

1851

1766

85

1999

1282

962

320

1999

1904

1808

96

2000

1139

866

273

2000

1786

1692

94

2001

1132

850

282

2001

1655

1568

87

2002

1072

798

274

2002

1584

1498

86

Összesen

14593

11222

3371

Összesen

20672

19680

992


Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Hargita

Hunyad

1992

3308

3196

112

1992

408

168

240

1993

2921

2814

107

1993

362

174

188

1994

3023

2926

97

1994

319

104

215

1995

3052

2962

90

1995

294

122

172

1996

3113

3010

103

1996

272

118

154

1997

3133

3040

93

1997

226

70

156

1998

3007

2918

89

1998

254

104

150

1999

2900

2790

110

1999

194

86

108

2000

2608

2522

86

2000

133

50

83

2001

2564

2478

86

2001

154

62

92

2002

2453

2370

83

2002

133

42

91

Összesen

32082

31026

1056

Összesen

2749

1100

1649

Máramaros

Maros

1992

619

384

235

1992

3004

2682

322

1993

642

420

222

1993

2838

2536

302

1994

546

366

180

1994

2630

2354

276

1995

581

380

201

1995

2780

2438

342

1996

540

298

242

1996

2819

2488

331

1997

634

360

274

1997

2601

2336

265

1998

637

366

271

1998

2558

2200

358

1999

557

314

243

1999

2517

2190

327

2000

549

314

235

2000

2477

2154

323

2001

463

254

209

2001

2141

1828

313

2002

449

254

195

2002

-

-

-

Összesen

6217

3710

2507

Összesen

26365

23206

3159


Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Év

Összes magyar házasuló

Magyar homogám házasulók

Magyarok vegyes házasságban

Szatmár

Szilágy

1992

2027

1684

343

1992

868

778

90

1993

1803

1494

309

1993

808

734

74

1994

1757

1456

301

1994

674

614

60

1995

1719

1420

299

1995

769

686

83

1996

1873

1576

297

1996

790

694

96

1997

1852

1476

376

1997

721

646

75

1998

1621

1302

319

1998

691

598

93

1999

1583

1252

331

1999

718

624

94

2000

1546

1256

290

2000

599

522

77

2001

1458

1176

282

2001

596

518

78

2002

1505

1222

283

2002

639

566

73

Összesen

18744

15314

3430

Összesen

7873

6980

893

Szeben

Temes

1992

235

96

139

1992

658

262

396

1993

193

94

99

1993

575

232

343

1994

226

106

120

1994

519

180

339

1995

177

72

105

1995

522

192

330

1996

197

78

119

1996

511

196

315

1997

157

58

99

1997

443

162

281

1998

147

42

105

1998

267

90

177

1999

167

54

113

1999

353

122

231

2000

146

58

88

2000

317

96

221

2001

162

56

106

2001

402

140

262

2002

125

46

79

2002

401

138

263

Összesen

1932

760

1172

Összesen

4968

1810

3158

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

[2] Szilágyi N.: i.m.

[3] Veres Valér: A romániai magyarok 2002. évi lélekszámáról Magyar Kisebbség 2002/4, 97-108.

[4] Szilágyi N.: i.m.

[5] Blau, Peter M: A Macrosociological Theory of Social Structure. The American Journal of Sociology Vol. 83. no 1 (1977),  26-54; Blau, Peter M - Blum Terry C. - Schwartz, Joseph E. (1982) Heterogeneity and Intermarriage. American Sociological Review Vol 47, No. 1 (1982), 51.

  [6] Brubaker, Rogers: Myths and misconceptions in the study of nationalism. In: John A. Hall (ed.) The State of the Nation. Ernest Gellner and the Theory of Nationalism.: Cambridge University Press: Cambridge, 1998, 297.

[7] Az adatok beszerzését, a Teleki László Intézet által kezdeményezett és adminisztrált projekt keretén belül történő finanszírozás tette lehetővé.

[8] Sardon, Jean-Paul: The Demographic Situation of Europe and the Developed Countries Overseas: An Annual Report. Population. An English Selection  Vol. 12 (2000), 314.

  [9] Gyurgyík László: Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási adatok tükrében. Kalligram: Pozsony, 1994, 137.

[10] Blau - Blum - Schwartz: i.m. 51; Kalmijn, Matthijs: Intermarriage and Homogamy: Causes, Patterns, Trends. Annual Review of Sociology Vol. 24, 1998, 397.

  [11] Ismét hangsúlyozzuk, hogy Fehér megye esetében az adatok fenntartással kezelendőek.

[12] A béta együttható értéke -0,766. Az összefüggés azért negatív mert a két változó közötti viszony fordítottan arányos.

[13] Lásd Szilágyi i.m.: 2002, 89, 13 .táblázat.

[14] A béta együttható értéke 0.960.

[15] A 2002-es népszámlálás eredményei szerint, a kilenc "szórványmegyében" a magyarok aránya a megyében 1,8% (Krassó Szörény) és 10,7% (Arad) között mozog. A kilenc megye magyar lakóssága, az összes romániai magyar népességnek valamivel kevesebb mint 20%-át adja.

[16] 100 házasulóból több mint 10, de kevesebb mint 15 kötött nem-magyarral házasságot.

[17] Az 1992-es népesség-összeírás feldolgozásaiban közöltek a homogá-heterogám családok gyermekeinek etnikai beazonosítására vonatkozó adatokat (Feldolgozásokat lásd Varga E. Árpád: Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből  Püski: Budapest, 1998; Szilágyi: i.m.).

[18] Varga E., 302.

[19] Számított értékek, forrás Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége 1992-2002 között regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom 2004/1

[20] Tekintettel arra, hogy a szerző a romániai magyarok évközi számát számította ki, ami valamivel nagyobb az Erdélyben élőkénél, az erdélyi magyar évközi népességet úgy számítottuk ki, hogy a Romániai magyar évközépi népesség számát évi 4%-al csökkentettük.

[21] Az átlagot 1992-2001-re számítottuk.