megoszt

MERT ÍGY VAN

I

Rossz, elkényeztetett gyerek vagy,
rajongás és harag
közötti villanás vagy visszhang,
s ha szidtalak (ha áldottalak),
titkon volt csak, s ha megmarad
egy szó, egy hang, egy

istenem, de ügyetlen mozdulat,
az is csak bennem maradhat meg,
az is csak engem fojtogat,
mert így van s másképp nem lehet,
denevérszárnyra versemet
szegezd ki,
úgy indulj derűs terekre!

II

Hó fénye

tű-
levelek viaszos sötétje
zöld völgyek rezzenéstelen
nyugalma jégrokkantó
sáfrányok lila
kardja

Tegnapi siklásod sínyomod
suhanásod kutatja

És talál zaklatott
tekintetem mögött
ahol árnyak rejtőznek, fény-
özönt

ahol a hó a csönd
dombok és versek zöldje
emel magasra s tart meg mind-
örökre