TRISZTÁN
Hogy jobban fájjon a szeretet,
felcsatolom szöges övemet,
és mondom, mondom a tisztító fohászokat.
Friss sebből lüktető, feléd sajduló,
nem imába való szavak.
Hiszed-e? Nem a szenvedést
kerestem. A megidézett pillanat ,
zengő vitorla, fehér
orgonahang – olyankor
valós a jelenés: ketten
vagyunk, ragyogva, magunkhoz érkezetten.
S lobog lelkünk és testünk csipkebokra.