TÉTOVA
Itt nem jó helyen jársz! A föld, az ég,
saját magad, ha újra rájuk érzel –
nyilallón változatlan, az egésszel
találkozol; felejtsd el a nevét
a helynek is! Hazug, kétarcú egy vidék;
mint fecskeszárny, tavasz, szerelmes szó vezérel,
mocsárba csalogat, ha nem vagy elég éber,
eltűnnek csúcsaid, csak part, csak szakadék;
ó, nem jó helyre jöttél: már minden idegen.
Önmagadtól is lassan el kell szakadnod, kezdd el,
ha nem akarsz halált hordozni perceidben:
a táj magára ismer, s amit átéltél egyszer,
most fölborítja benned a földet, az eget, nem,
nem jó helyen jársz itt tétova verseiddel.