GLÓRIA
Magunkhoz tértünk téli bánatunkból.
Patak medrében újra tiszta, víz szól,
völgyek karjából élet zöldje sarjad:
nem sírunk már. Élünk a pillanatnak.
A nap megváltás fényes melegével.
A nap, a nyár felejtet, hitet érlel,
és glóriával ékesíti nyamvadt,
sovány, megcsúnyult lelkünk, tagjainkat.
Ha várunk: nem csodára, csöpp örömre,
meghitt percekre, újuló erőre;
nem sírunk már: ég-arcú végtelenség
árasztja ránk csillagos békességét.