Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
A LEGELSŐ EMLÉKEZÉS
Gyermekkorom,
te sírásba fojtott forradalom –
mint vadvackor íze,
húzza össze számat
a keserűség.
Gyermekkor,
te kötelező történelem –
mint a hirtelen halál,
elvitt a nagymosás –
az utolsó árvíz.
Anyám a padlásra menekült,
apám némán foldozta a megcibált háztetőt.
Gyermekkor –
megölt madarak vére a kezemen...