Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
ŐRIZLEK
Őrizlek, mint egy titokzatos végrendeletet,
mit nem bonthatok föl soha.
Lehet, hogy kincset őrzök,
mi nem lehet soha senkié,
lehet, hogy egy megbocsáthatatlan szörnyű bűnt,
egy rettenetes átkot a világra,
amit tűzre kéne dobni,
hogy senki meg ne hallja...
Őrizlek csendesen,
magamba fojtva,
mint golyó a puskaport.
Magam sem tudom, miért.