Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
FELCSÍKI TÁNCOK
LEGÉNYTÁNC
Nem jókedvből, muszájból,
a csárdáslábú istenit,
kijárjuk, ha járni kell.
Belérezeg az ablak,
leomlik a vakolat,
leszakad a gerenda,
felgyúl tőle a deszka.
Törjön belé a bicskánk,
vasból legyen a csizmánk,
az izzadság ránk fagyjon,
tapsos világ megasszon,
béna legyen, hadd tudja,
egyet fúj a furulya.
Szorítson a nadrágszíj,
hátgerincünk, mint az íj,
pattanjon el az érünk,
folyjon mind el a vérünk,
hogy felnyalják a kutyák,
éjjel-nappal ugassák:
halálra táncoltat
ez a jókedvű világ.
LEGÉNYÉNEK
De fekete ez az este,
beletört a bicskám nyele,
rozspálinka, rozspálinka.
Sűrű bánat a szívemen,
kettétöri az énekem,
rozspálinka, rozspálinka,
szeretőmért olyan kurta,
csórén indult el az útra,
rozspálinka, rozspálinka.
Olyan szép volt, mint egy kígyó,
másért hagyott el a ringyó,
rozspálinka, rozspálinka.
LEÁNYOS
Hej, leányok, leányok,
megfordult az ágyatok,
addig forgott, letörött,
kilenc legényt megütött.
Egyikből lett cserefa,
kettőből lett juharfa,
hatból pedig fenyőfa.
Ledöntötték, kivágták,
bánya falába ásták,
magas hegyek feszítik,
laposítják a szívük,
megtörik a derekuk.
Hej, leányok, leányok,
selyem lett a szoknyátok,
selyem lett, kikopott,
kilenc legényt becsapott.
Ablakotokba nőttek,
zöld lapi, se tulipán,
lett belőlük jégvirág.
ASSZONYBÁNAT
Kender nem ázik,
kőből van szára,
tiló nem ugat,
elkorhadt fája,
guzsaly eltörik,
szú ült derkába.
Elhull a juh gyapja,
likas a cserge,
vacog az ember,
rászáradt gatyája.
Nem habzik a víz sem,
követ virágzik,
pendely elázik,
az alja foszlik,
nem emeli senki,
csak az özvegy-huzat
nyúl néha alája.
ÖREGEMBERNEK VALÓ
Megroggyant rajtunk a harisnya,
lekopott rólunk.
A kalap is lekajlult.
Komák se szöknek
a fészifokkal szembe –
fényesebb a nyele,
keményebb a tenyerünk lett tőle
A tenyér után testünk,
végül már a lelkünk
válik kemény fává,
amit kihegyeznek,
vízpartjába vernek:
fűzfa lesz belölünk.
VÍZÖNTŐ
1971. május
Tavi rózsa, nádi sás,
egymagában gyenge szál,
szívünkig nő a mocsár,
elfeketít a halál.
Kába káka, mocsárláz,
hőségben is hideg ráz,
didereg a kurjantás,
ha a világ megaláz.
Békalencse, vízitök,
vasárnap is csütörtök,
a türelem hat ökör,
emberséges mély gödör
mindhiába dörömböl,
ki csak ennyit örökölt.