ALSÓBOLDOGFALVA

Unitárius templom

A falutól északra, a Küküllő dombvonulatának alsó lankáján egykor négy templom sorakozott (unitárius, ortodox, református, görög katolikus, a két utóbbit lebontották), ezek közt legrégebbi az unitárius templom. Adataink szerint 1791-től épült, keletelt fekvése, néhány helyén maradt és másodlagosan beépített gótikus részlete azonban mutatja, hogy átépítetten is középkori eredetű templommal van dolgunk.

A nyugati homlokzat előtt álló torony alsó harmadát erős övpárkány választja el a keskenyebb felső szakasztól. Félköríves bejárata fölött, az övpárkány alatt egy lőrésszerű ablaknyílásban a külső falsíkban kőből faragott kis csúcsíves ablaknyílás van. Ugyanezen a szinten, a falazókövek közül szembetűnik egy nagy, egyik oldalán simára faragott kőhasáb, mellette ugyanolyan mészkőből egy élén derékszögben vályúzott kőtömb is. E másodlagosan elhelyezett kövek eredeti rendeltetését nem ismerjük.

A hajó nyugati falát észak és dél irányba kilépő támpillérek erősítik, ezek éppúgy nem gótikus jellegűek, mint a sokszögzáródás négy támpillére. A portikussal védett déli bejárat vakolattal elfedett, félköríves lezárású kő ajtókerete ma felismerhetetlen tagozású, a vakolatból újrahúzott keretelés a szárakon 75 cm magasban ferde metszésről indul, az átmeneti vagy késő gótikus ajtókeretek kiképzésére emlékeztetve. A szentély sokszögzáródása nem gótikus jellegű. A hajó északi falán, közvetlenül a nyugati tám mellett magas elhelyezésű keskeny ablak nyílik a karzatról. Az északi fal keleti saroktámjának lábazati részéből egy félhengeres törzsű, lefelé szűkülő formát mutató kő domborodik ki, a felületét befogó vakolás rétege alatt egy kúp alakú gyámkő sejthető.

Ezek a bizonytalanul megítélhető faragványok azért fontosak, mert a templomban lévő két kivételes fontosságú faragvány kiegészítői, a szószék ugyanis két boltzárókőre van ráépítve. A nagyobb és tagozottabb zárókő kúposan szélesedő, tárcsája orrtagos törzséről három, most sza

47. A torony nyugati emeleti ablaka

48. A déli kapu profilja

badon látható és három, most a szószék falával eltakart bordaindítás felülete emelkedik ki, ezek korai formájú, kétoldalt vályúzott bordák. Az alol elhelyezett másik zárókőnek nincs kiszélesedő pereme, kúpos törzséről négy borda indul, ebből mostani helyzetében kettő van szabadon. A zárókövek és a bordaindítások azonos méretűek a székelyszenterzsébeti két zárókővel, a hasonlóság alapján elképzelhető, hogy ezek felületére is szimbolikus ábrázolásokat, esetleg évszámos feliratot faragtak. A zárókövekről indított bordák alapján rekonstruálható a szentély is, amelyhez tartoztak. A nagyobbik zárókő a sokszögű boltmezőben, a kisebbik az előtte levő keresztboltozatos szakaszban állott. A szenterzsébeti zárókő alapján feltehetően a régi szentély is a XV. század első negyedében épült. A mai nem azonos vele. Ezzel szemben előfordulhat, hogy a hajó a XVIII. század végén nyert külsője ellenére is középkori eredetű. Egy elkövetkező falkutatás során tisztázható majd mind a torony, mind a hajó építéstörténete.

Adataink a régi templomról nem szólnak, bár a faluban, amely a pápai tizedjegyzékben is előfordul, templom léte a XIV. század elejétől bizonyosra vehető. A jegyzékben mindkét Boldogfalva szerepel így másodlagos kérdés, hogy az adatok közül melyik vonatkoztatható Alsóboldogfalvára. „Villa Marie” Patakfalva és Bögöz között olvasható, ezt Felsőboldogfalvával tarthatjuk azonosnak, Alsóboldogfalva adatai tehát: 1333-ban „Item Paulus sacerdos de villa Sancte Marie solvit VI. banales”, 1334-ben „Item Paulus sacerdos de villa Sancte Marie solvit II. banales” (MonVat I. 115, 133.). A falu neve 1566-ban, a lófők jegyzékében „Also boldogh Azzonij falwa” (SzOkl II. 199.), s ugyanígy szerepel a következő évben az itt található tíz szabad porta számbavételekor (SzOkl II. 219.). A reformáció után első adatunk az, hogy 1630-ban Korondi Molnos Miklós az unitáriusok papja (KerMagv 1900. 148.).

A mostani templom építéséről a mennyezetnek hajdani felirata tájékoztat, melyet az 1801. február 17-én tartott püspöki vizitáció alkalmával jegyeztek fel: BIZONY AZ UR VAGYON EZ HELYEN, NINTSEN ITT EGYÉB, HANEM AZ ISTEN HAZA. I. MOZ. 28. 16. 17. — KEZDETT EZ ÉPÜLNI AZ ALSÓ BA.FALVI UNIT, ECCLÉSIA KÖLTSÉGES FÁRATTSÁGA S MÁS JÓLTEVŐK KEGYESSÉGEK ÁLTAL A. 1791, MEGFEDETETT BÁN FERENCZ CURATORSÁGÁBAN, MENYNYEZETE PEDIG KÉSZÜLT A. 1796. GAGYI ISTVÁN CURATORSÁGÁBAN. T. KONCZ MÁRTON URAM PAPSÁGÁBAN. — VALAKI EZ HELYEN IMÁDKOZIK, HALGASD MEG ÉS KEGYELMEZZ MEG UR ISTEN. 2. CRONIC. 6. 21. (Idézi Páll Dénes: Az alsóboldogfalvi unitárius templom története. Kézirat, 1968. EgyhLvt.) A templomtörténet szerint ugyanebben az időben épült a torony is, 1803-ban fejezték be, a bádogfedésű sisakon ma is látható 1903-as évszám a javítását, fedelének megújítását jelzi. A hajó nyugati felében fakarzat áll. A szószéket a templommal egyidőben építették, pelikános díszű koronájának hangvetőjén ez a felirat olvasható: KÉSZÜLT EZEN KORONA ISTEN DITSŐSÉGÉRE [1800] AZ ABA FALVI UNIT EKKLÁBAN LEVŐ KEGYES ASSZONYOK KÖLTSÉGEKEN — TSINÁLTA SEGESVÁRI GOOS JÁNOS GYARMATI DÁNIEL KURATORSÁGÁBAN. A padokon az 1819-es

49. Két boltzáró (a, b) és bordaprofil (c)

évszám és a korabeli kurátorok nevei voltak olvashatók, ezeket ma már egyszínű festés takarja; az orgona 1821-ben készült (Páll, uo.), ma a kopjafa faragású orgonaszekrény a szentélyzáródásban egy alacsony pódiumon áll.

A toronyban ma két Szebenben öntött harang van 1921-es és 1923-as évszámmal. Elődeikről annyit tudunk, hogy egy 1760-ból való harangot 1811-ben, egy 1762-ből való kisebbet 1813-ban, majd 1852-ben újraöntöttek. Egyiknek feliratát a levéltári adatokból ismerjük: AZ ALSÓBOLDOGASSZONYFALVI UNIT. ECCLA ÖNTETTE MAGA KÖLTSÉGÉVEL ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1813-BAN CIKE ANDRÁS PAPSÁGÁBAN ÉS GYARMATI DÁNIEL CURÁTORSAGÁBAN SEGESVÁRI HARANGÖNTŐ BAUMGARTNER JÁNOS ÁLTAL. (Páll, uo.)

Két javításról van tudomásunk. 1879-ben az esperesi vizsgálószék megállapítja: „A templom több helyen romladozott, a tornyon is vannak ily nemű hiányok, melyeknek kijavítása iránt a vizsgáló hivatal megtette a maga rendelkezését.” Ennek nyomán 1887-ben csak a legszükségesebbeket végezték el, a nagyobb javításra 1903-ban került sor 2477 korona költséggel. A falakat vonóvasakkal megerősítették, a tornyot és templomot kívül-belül javították, ekkor tűntek el a mennyezet és padelők feliratai s a torony déli falának versbe szedett, buzdító — de a torony építéséről adatot nem tartalmazó — felirata (uo.).

A templom ezutáni kutatói számára figyelmet érdemlő feljegyzést hagyott ránk Geréb Sándor lelkipásztor: „A cinterem majdnem mindenütt tele van kővel, törmelékkel, sőt amikor 1901. évben a cintermet bekerítettük deszkakerítéssel, a sasfák helyét a legtöbb helyen mésszel rakott föld alatti kőfalba kellett csákánnyal bevágni.” (Geréb Sándor: Az alsóboldogfalvi unitárius egyházközség története. Kézirat. 1910. EgyhLvt.) Páll Dénes kiegészíti ezt 1966-ban: „amikor a betonkerítés oszlopait állítottuk fel, olyan helyek is voltak egy-egy sas helyén, ahonnan két-három elkorhadt koponyacsont került napvilágra” (Páll, uo.). Bizonyos tehát, hogy a templomot hajdan kőkerítés övezte, s a zárt cintermet évszázadokon át temetkezésre használták.

Irodalom

Orbán I. 20. — Juhász 1947. 10, 44. — Dávid 1966. 168.