nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

ÉNLAKA

Unitárius templom

A Firtos hegy alatt települt falu északkeleti magaslatát XV. századi, keletelt, kőfallal körülvett templom uralja, Övpárkányokkal tagolt gúlasisakos tornyát, mely 1830—1833 között épült, a körbefutó cinteremfal fogja közre, s egy fedett folyosó köti össze a templom déli bejáratával. A kerítésfalban délen, közvetlenül a torony mellett, valamint északon

84. A templom alaprajza

nyílik egy-egy faragott fakapus bejárat. A déli a gótikus szemöldökgyámos kapuk formáját követi, pálcatagos kereteléssel, szemöldökén ezzel a felirattal: EX PIO ERGA DEUM ET ECCLAM ZELO EXTRUXIT PROPRIO ARTIFICIO JOANNES PHVLÖP CURATOR ECCLEZE ENLAKIENSIS AO. 1753. Az északi kötött kapu szárait gyémántmetszést utánzó véset díszíti, szemöldökére ez van írva: EDIFICATUM PER ME JOH. FVLOP ANNO 1745. A cinteremfal belső, délnyugati részén a falazat kövei között egy másodlagos elhelyezésű, kora gótikus profilú, 13 cm átmérőjű kis körablakot láthatunk, melyet egy kocka alakú kőtömbbe faragtak.

A cinterem közepén emelkedő templom kettős térfűzésű: a támpilléres szerkezetű, téglalap alakú hajóhoz keskenyebb, sokszögzáródású, szintén támokkal erősített szentély csatlakozik. A hajó nyugat felé háromszögű oromzattal zárul, sarkain átlósan épített, kétosztású, faragott vízvetőkkel tagozott támpillérekkel. A vályúzatos vízvetők beton fedőlap alatt vannak, a hajó falainál és támjainál rézsűs lábazatot találunk, faragott köveit néhány helyen vakolat takarja. A nyugati kőkeretes kapu szamárhátíves, élszedetes profillal. A hajó déli falát két támpillér három falmezőre tagolja, de az egyik támot a portikusfal takarja. Középen nyílik a szemöldökgyámos déli kapuzat, kőkeretének profilját vályúzatok közé fogott pálcatag alkotja, hullámtagú metszésről indítva. Az ajtószár jobb oldala valamikor megsérült, most hasonló tölgyfa profil egészíti ki. A déli fal harmadik mezőjében későbbi alakítású félköríves ablak nyílik. A diadalív falánál két egyenes állású támot találunk, az északiról hiányoznak a faragott kövek, ugyanígy az északi fal két támja közül az egyikről is.

A szentély a nyolcszög öt oldalával zárul, öt gótikus támmal erősítve. A déli oldal második falmezőjét ismét egy újabb félkörívű ablak töri át, a délkeleti csúcsíves, kőrácsos ablak eredeti, csak osztósudara hiányzik. A lábazat a szentély támjain is ferde metszetű, kivéve az

85. Nyugati kapu

északi falat, hol hajdan sekrestye állott. A templom külső falát kettős vonóvaspánt erősíti.

A templom belsejét középkori építése óta átalakították. A hajót 1668-ból való, szépen festett kazettás mennyezet fedi. Három kazettát szöveg tölt ki, hat virágminta mellett rövid feliratokat láthatunk, a szegőlécen pedig még egyszer megjelenik a festő neve és az évszám. A templom történetéről és a mennyezet készítéséről ezek a feliratok szólnak: D.O.M.S. HOCCE TEMPLUM PER MAN. NOXIUS IMMANIUM TARTARORUM ANNO 1661 IN CINERES REDUCTUM BENEFICIO ET PIO ERGA DEUM ZELO INCOLAS JENLAKIENSIS ET MARTONOSIEN. IN HONOREM UNI VERI DEI LACUNARE TECTUM ARTE PICTORIA INSIGNIT A. 1668 GEORGIUS MUSNIENSEM, PASTORE EXISTENTE JOHANNE ÁRKOSI. Mellette olvashatjuk: PECCATUM IDOLATRIE CONDIDIT IN TERRIS HOMINEM DEUS UNIC UNUM FACTUS HOMO MULTOS FECIT IN ORBE DEOS — TEMPORE EDILIUM MICH. BÁLINT, PETRI SEBESTYÉN, GEOR. MIKLÓS, AND. SIGMOND. Az előbbi fölötti kazettán a SCALA COELI egész mezőt kitöltő felirata van. Egyik kazettán az asztalos nevét láthatjuk: PER

86. A déli kapu

87. A cinterem falában található kis körablak

88. Kőrácsos ablak a szentélyből

89. Támpillér vízvetője és lábazata

MANUS MENSARII ANDREAE SZASZ MENSE AUGUSTO, egy másikon a festő rovásírással is megörökítette nevét: DEUT. VI. EGY AZ ISTEN — GEORGIUS MUSNAI DAKÓ.

A hajó nyugati bejáratának ajtószárnyán hajdan hosszú felirat állt. Ma a szürke festés alól csak az 1737-es évszám sejlik, A hajó nyugati felében lévő fa orgonakarzat mellvédjének hosszú feliratából megtudjuk: CHORUS HICCE AEDIFICATUS EST AO.D. 1770 [...] PER MANUS ARTIFICIS GREGORII TOT. A klasszicista orgonaszekrényen az 1848-as évszám látható.

A hajót és szentélyt vaskos falú, nyomott csúcsívű diadalív választja el, északi oldalához építve szószék áll, melynek volutás koronája KÉSZÜLT 1758-ban, UJITTATOTT 1828. A szentély szintén kazettás mennyezetű, sötétkék festéssel, közepén ovális táblán ezt olvashatjuk: RENOVÁLTATOTT 1828-BA AMBURUS MIHÁLY CURATORSÁGÁBA. A szentély XV. századi építéséből ma az északi falban egy szemöldökgyámos, élszedéses sekrestyeajtó kőkeretét találjuk és egy négyszögletes, pálcatagos profillal keretelt szentségtartó fülkét, melynek fa ajtaja van. Későbbi építésű a festett mellvédű fakarzat a szentélyzáródásban, közepén felirattal: CHORUS HICCE AEDIFICATUS EST AO.D. 1770 PIO ERGA ECCLESIAM DUCTU BENEFICIO G.N. PAULI FÜLÖP IN GLORIAM ET LAUDEM UNIUS VERI DEI ET FILII EJUS JESU CHRISTI ET RATIONEM PSALMO DIASTRATUM EXISTENTE CU-

90. Szentségtartó fülke kőkeretelésének metszete


91.  Sekrestyeajtó

92.  Feltárt alapfalak a szentélyben (Molnár István után)

RATORE PAULO FÜLÖP AEDILIBUS MICHAELE FÜLÖP ET PETRO BÁLINT PER MANUS ARTIFICIS GREGORII TOT. Utána a Zsolt. 150, 6. és Efézus 5, 18—19. bibliai helyek idézését olvashatjuk. Alatta egy festett hátaspadot találunk, rajta külön keretben, papírlapra írva hosszú szövegű megemlékezést olvashatunk nemcsak e pad 1749-ben történt készítéséről, hanem a Szent-Ábrahámi Lombárd Mihály püspök vizitációjakor kelt azon rendelkezésről is, hogy a templomba padokat kell készíteni. A mai padsorok 1861-ből valók. A papi pad felirata: KÉSZÜLT 1855. FÜLÖP MIHÁLY GONDNOKSÁGÁBA. A hosszú feliratot tartalmazó Úrasztala 1759-ből való.

A templom 1976. évi javításakor, az eredeti padlószint és kőpadló helyreállítása, valamint a falak alsó részét fedő sérült vakolat megújítása során a hajó keleti felében a feltárók által a római korból feltételezett sírt, a szentélyben a mai középkori templomnál korábbi építmény alapfalait találták. Az 1 m vastagságú fal észak—dél irányban átszeli a szentély keleti felét, közben kétszer derékszögben megtörik. Az első megtörés előtt egy keskenyebb fal indul ki keleti irányban. A déli oldalon e fal előtt egy négyzetes alapozásra is bukkantak, mely az előbbi falakhoz tartozott. Az alapfalak a mai szentély alapfalai alá hatolva folytatódnak. A mellékletek alapján a kutatók egy hajdani római Jupiterszentélyt feltételeznek. Ugyanakkor két feliratos fogadalmi oltárkő is került napvilágra a mai templomfalakból, egyik a diadalív déli falának padlószintjében elhelyezett sarokköve, a másik a hajó déli támpillérének alsó sarokköve volt. A Firminus által állított oltárkövet most is a diadalív falában találjuk, de már feliratával kifelé fordítva; a Serenus

93. Párkánytöredék a szentélyben

94. Ajtókeret töredéke

oltárkövet kiemelték onnan, és egy egyetlen darabból faragott kettős fokú lépcsőre helyezték a torony fala mellett (Molnár István: Az énlaki unitárius műemlék-templom 1976. évi javítása. 31—39.).

Ezzel a renoválással került felszínre három középkori töredék. Legkorábbi, a szentély déli falában, másodlagos beépítésben talált indadíszes párkánytöredék; hasonló díszítésű faragványokat a XII. század második felétől a XIII. század közepéig terjedő időből ismerünk. Valamivel későbbinek tűnik egy hengertagos profilú ajtószárkő letört sarka, ez a mintegy 26 cm hosszú töredék egy késő román kori kapubéllet megmaradt darabja. A hajó kutatóárkából, égett törmelék közül egy téglaborda-töredék is előkerült, egyetlen hírmondója a hajdani késő gótikus boltozatnák. Több helyen a kutatóárokból freskós vakolatdarabok kerültek elő.

A javítás során még néhány dolgot meg lehetett figyelni: a gótikus templomépítéshez több nem profilált, római épületromból származó kővet használtak fel. Az eredeti padlószintet terméskőlapokból alakították ki; ezt a renoválással helyre is állították. Az 1661-es pusztítás nyomait a talajon épülettörmelék és égett réteg később elegyengetett szintje, a falakon a vörösre égett eredeti vakolat jelezték (Molnár, i.m. 32, 34.).

A toronyban két harangot találunk. A nagyobbikon ezt olvashatjuk: KÉSZÜLT AZ ÉNLAKI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG HIVEINEK ÁLDOZAT KÉSZSÉGÉBŐL 1925 ÉVBEN. FERROAGRICOLA NAGYSZEBEN. A kisebbiken: ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETETT EZ HARANG AZ ÉNLAKI UNITÁRIA ECCLESIA KÖLTSÉGÉVEL AN. 1797 DIE 8 JUNII.

Az énlaki templom egységes késő gótikus építés eredményeként áll előttünk. Az előzményekről csak jelzéseket kapunk a megtalált töredékekből. Hogy mint plébánia a XIV. század első felében már létezett, ez kétségtelenné teszi azt, hogy temploma is volt a mait megelőzően. A pápai tizedjegyzékben mint kis jövedelmű plébánia bukkan fel: 1333-ban „Item Petrus sacerdos de Jandalaka solvit II. banales.” (MonVat I. 115.) 1334-ben: „Item sacerdos de Jandlaka solvit I. banalem.” (MonVat I. 133.) Néhány töredékünk azonban ennél korábbi időre mutat. Egyelőre társtalanul áll az udvarhelyszéki korai emlékanyagban az indadíszes párkánytöredék. Nagyon fontos, amit jelez: díszítő célzatú kőfaragás alkalmazását a tatárjárás előtt. Egyelőre azonban egyéb korabeli tárgyi anyag hiányában nem köthetünk hozzá egy egész építkezést. Az első építést, ami feltételezhető, a hengertagos kapubéllet-töredék és a kis körablak mutatja; ezek eredhetnek egy késő román stílusú építésből, amihez már római korból való épületek anyagát is felhasználták. A legutóbbi javítás kapcsán végül is az építések egymás után következő szakaszai s azoknak a mai épülettel való összefüggései nem tisztázódtak, a talált alapfalak megnyugtatóan még sem a római korhoz, sem a kora középkorhoz nem köthetők, s feltételezés marad az is, hogy a diadalív körül megtalált alapozási árkok a korábbi templom alapfalainak vonalát jelzik.

A XV. század második felében ugyanazon a helyen új templomot építettek. Ennek alaprajzi és formai hasonlóságai Küsmöd XV. század közepi építkezései felé utalnak. A nyíláskereteknek és profiloknak hasonló alakítása alapján valószínűnek tartjuk, hogy a küsmödi templom építői dolgoztak Énlakán is. Az építést Énlaka mint a plébánia központja a filiákkal együtt végezte; Firtosváralja 1455 óta (SzOkl I. 169.), Firtosmartonos 1473 óta (Thorotzkay Lvt. 19.) okleveles adatokból ismeretes. Énlaka népességéről és társadalmi rétegződéséről csak egy évszázad múlva van adatunk. 1566-ban hat lófő szerepel „Iijenlaka” helységéből (SzOkl II. 200.), 1567-ben 28 kapu ugyanannyi szabad portát jelent itt (SzOkl II. 220.). 1576-ban a fejedelem 28 jobbágyporta után fizet adót „Janlaká”-ról (SzOkl IV. 37.).

A középkori templom épen állhatott 1661-ig, amikor Ali pasa erdélyi hadjárata idején a törökökkel együtt harcoló tatárok felégették; ekkor készült a beomlott boltozat helyett a hajó kazettás mennyezete, Szász András asztalos és Muzsnai Dakó György festő munkájaként, 1668-ban. A vizitációs jegyzőkönyv 1743. március 22-i bejegyzése szerint a cinteremfal és a berendezés szorul újításra: „Hogy az Templom kőkeritését és egyéb defectusokat Szent Mihály napjára megépítik, az curator kezeseket ada.” (Idézi Kelemen 1922. 173.) A cinteremkapuk 1745-ös és 1753-as évszámai, a berendezés 1749—1770 közötti évszámokkal jelzett darabjai tanúsítják a vizitációs utasítás teljesítését.

A harmadik nagyobb méretű építkezés 1828—1848 közt történt. Az első évszám a szentély mennyezetének készíttetését jelzi, 1830—1833 a cinteremfalba foglalt torony építését (PresbJkv 1833. EgyhLvt.) 1848 a nyugati orgonakarzat építését mutatja. 1870-ben a tornyot bádoggal, a templomot zsindellyel fedték be, ekkor épült a kettőt összekötő portikus is (Török Áron: Az énlaki unitárius templom rövid története. 1968. Kézirat. EgyhLvt.). A legutóbbi javításkor a sekrestye bejáratát záró falazatban az 1899—1900 közötti javítást megörökítő emlékiratra bukkantak, mely az akkori műemlékbizottság 600 koronás javítási segélyéről s az egyháztagok áldozatkészségéről emlékezik meg (Molnár, i.m. 34, 39.). 1927-ben a templom általános javításakor a zsindelyfedelet cseréppel váltották fel, a támpilléreket beton fedlapokkal borították be, a belső falakat falképek után kutatva átvizsgálták, de csak égésnyomokra bukkantak. Újabb állagmegóvó javítást végeztek 50 000 lejes állami támogatással az 1961—63-as években; ennek fő célja a padlózat kijavítása és a festett mennyezet megerősítése volt (Török, i.m.). Az 1976-ban végzett feltárás és javítás eredményeit már áttekintettük.

A római castrum közelében és részben római faragványokból a középkorban emelt templom kialakulásának történetét az újabb megfigyelések és leletek fényében már tisztábban látjuk, de még sok nyitva maradt kérdésre csak a további kutatások hozhatnak megnyugtató választ.

Irodalom

Völgyszirti Alfonz: Énlaka erdélyi falu eredete. VU 1856. 8. — Orbán. I. 123—125. — A M.O.B. jelentése az énlaki templom helyreállításáról. MOB Jegyzökönyvek 1899. 66, 100, 120, 157, 243, .290.; 1900. 30, 46, 54, 159. — Jakab 1901. 123. — Gerecze II. 944. — Malonyay II. 60. — Erdélyi L.: Az énlaki templom mennyezete. Eth 1914. 54. — Kalmár Antal: Az énlaki rovásírás. Morsz 1916. 329. — Kelemen 1922. 173. — Pálffi Márton: Az énlaki és konstantinápolyi rovásbetűs felirat. KerMagv 1934. 217. — Ferenczi Sándor: Az énlaki rovásírásos felirat. Ky. 1936. — Rugonfalvi 1939. I. 75—76. — Balogh 19401. 536. — Balogh 19402. 509. — Biro 1941. 102. — Voit 1942. 128, 135. — Kelemen 1944/1977. 61, 103, 214, 244, 249. — Vătăşianu 1959. 544. — Csallány 1963. 41, 87—88. — Sebestyén 1963. 116. — Tombor 1968. 128. — Négyszáz év (képtáblákon). — Dávid 19692. 544, 545. — Bodor — Csallány 1970. 610. — Ferenczi Géza: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez. KerMagv 1971. 4.; 1972. 1.; ua. Emlékkönyv 1974. 251—281. Hargita megye 1973. 111. Dávid 1975. 956. — Molnár István: Az énlaki unitárius műemlék-templom 1976. évi javítása. KerMagv 1977. 31—39. — Ferenczi—Ferenczi 1979. 28.