HOMORÓDALMÁS

Lebontott középkori templom

Homoródalmás a pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban közepes nagyságú plébánia volt: „Item Petrus sacerdos de Almas solvit VI. banales antiquos.” (MonVat I. 115.) Az 1334-es jegyzék szerint: „Item Petrus sacerdos de Almas solvit II. banales antiquos.” (Uo. 132.) Az adat alapján feltételezhető XIV. század első feléből való templomáról semmit nem tudunk. A falu első ismert templomát 1693-ban bontották le, ez a falu déli végétől kb. 100 m-re nyugatra, egy dombon állott. Innen került az unitárius parókia őrizetébe két kőfaragvány: egy orrtagos, kétoldalt vályúzott kőborda töredéke és egy gótikus ablakkáva 35 cm hosszú darabja. Mindkettő egy XV. század közepe táján épült templomból való, a borda a bögözi szentély bordaprofiljával egyezik, az ablakkáva-profil az általánosan használt típust mutatja. E faragványok kétségtelenné teszik egy gótikus stílusú, boltozatos templom létét. Erről a templomról mind a második, mind a harmadik templom építéséről szóló adataink meg is emlékeznek. Orbán Balázs mint a Homoródalmást kialakító hét

131. Kőbordatöredék a lebontott középkori templomból

132. Ablakkáva-töredék

falu közös templomának maradványát tartotta számon: „E falunak hihetőleg közös főtemploma, a mostani falu déli végétől vagy 200 lépésnyire — egy jobb parti domboldalon feküdt, éppen szemben Czikepatak völgytorkolatával, hol az ily nevű falu állott; bonthatatlan szilárd alapfalai most is megvannak, s az eke roppant sok embercsontot forgat fel ottan.” (Orbán I. 186.) A templomrom építéshez még felhasználható köveit 1932ben termelték ki. Bencző Dénes lelkipásztor által közvetített helyi tájékoztatás szerint az épület keletelt fekvésű volt; ahol a diadalív lehetett, ott ossarium csatlakozott a templomhoz. A keleti oldalon fekvő maradványokat egy torony maradványainak gondolták.

A második ismert templomot az unitárius gyülekezet 1693-ban építtette a falu közepétől keletre emelkedő dombra. E templomról néhány jegyzőkönyvi feljegyzés maradt; építési évszámát megörökítő köve „ANNO 1693” felirattal a mai torony oldalában van elhelyezve. Építését a vizitáció 1693. február 14-én rendelte el, amint az az 1692-es generális jegyzőkönyvben fennmaradt: „Pro qua ecclesia constituitur, hogy a megnevezett curatorok, Isten békességét adván országunkban, a jövő tavaszon inditsák meg az uj templum épitést, abban a helyben, amelyben ő kglmeknek jovallottuk, sub poena fl. 24.” (Idézi Kelemen 1922. 173.) Az 1715-ös Udvarhelyköri Conscriptio szerint Almáson a templom is, a torony is kőből való, zsindelyfedéssel (uo. 168.). 1725. május 13-án csak az építés tényét jegyezték fel: „Itt uj templomot, tornyot, harangokat épitettenek”, 1732. szeptember 3-án a régi templomról is megemlékeznek: „Régen az templom az falun alól Karácsonyfalva felé volt, az mostanit penig kezdették épiteni A. 1693.” (GenerVizit 1715. 47, 184. Idézi Kelemen: uo. 173.). Javításáról az 1749. február 23-i vizitációs feljegyzés tudósít: „Templom kőből való sendelyes, torony kőből való, sendelyes. Ezek megujittattak az almási unitaria ecclesia költségével anno 1745.” (Uo. 173.) Ez a templom 1789-ig állott, lebontása előtt már építeni kezdték az újat.

A mai templom 1786-tól kezdett épülni a falu közepén, késő barokk stílusban. A torony kő ajtókeretén, a szószék lépcsőjén és a keleti portikus feletti karzat lépcsőjén feltűnő 1786-os évszám az építés kezdetét, a karzat mellvédjén SUMP: PROPRIIS ECCL. UNITARIAE 1791, a szószékkorona AO. 1793 évszáma az építés befejezését jelzi. Az északi karzat 1903-as évszámot visel. A püspöki vizitáció 1789-ben mind a régi, mind az épülő új templomról megemlékezik: „Vagyon egy fundus a Falu dereka Nap kelet felől való széllyiben Küllyel a hegyen [...]. Melly Funduson fekszik az Eccla mostani romladozott Temploma, alsó részén pe

133. A mai templom barokk ajtókeretének részlete

dig ezen Fundusnak vagyon Fa Haranglábja, Deszka fedél alatt. Vagyon más fundus a Falu derekában, mellyen középben áll egy szép ujjanon épittetett s még egészében bé nem végeztetett Templom. [...] Ennek dél felől való végében a Templommal egyben foglalva vagyon a megrakására nézve is félben lévő Torony, [...] keleten két rendbéli ajtók, a belsőnek Mellyéke faragott kő, a külsőben is hasonló kő mellyék hellyeztetik. [...] Dél felőll való végiben pedig a Templomnak egy faragott kőből készittetett Ajtó Mellyékes bé járó helly a Torony alatt.” (GenerVizit 1788. 479.)

Homoródalmás a középkor végén Oroszhegy után Udvarhelyszék legnépesebb faluja. Az 1566-os lófőjegyzékben 9 személlyel (SzOkl II. 196.), a szabad székely porták 1567-es összeírásában 46 kapuval szerepel (SzOkl II. 218.). A középkor végi népességi adatok az első ismert templomhoz tartozó közösség nagysága szempontjából fontosak. Helyi hagyomány szerint Homoródalmás hét falu közösségéből alakult, erre nézve azonban okleveles adataink nincsenek.

Kőmező, kápolnarom

A Vargyas patak szurdokvölgyétől (Almási barlang) keletre, a homoródalmási határhoz tartozó Kőmező nevű platón egy kápolna romjait találjuk. Ez a felmenő falaiban még álló keletelt kápolna téglalap alakú hajóból és keskenyebb, félköríves záródású nyújtott szentélyből áll. Alaprajzának típusa a román korra mutat, építésének ideje azonban még nem tisztázott. A romkápolna falait az 1930-as években megmagasították, renoválni akarván az épületet, de újjáépítése abbamaradt. Az Orbán Balázs által is feljegyzett hagyomány szerint az itt feküdt Varjas nevű falu kápolnája volt: „Varjas, mely a Barlang közelében feküdt, hol kápolnájának maradványai az Erős aljában még most is látszanak”; előbb meg „egy kápolnának tekintélyes romjai”-ról tesz említést (Orbán I. 186, 188.). A barlang védhető erősséggé építéséről és használatá

134. A kőmezői kápolna alaprajza (Székely Zoltán után)

ról szóló, 1637-ben kelt és Orbán által idézett perirat (uo. 89.) sem a kápolnáról, sem a hagyományilag ide kötött Varjas és Kakod falvakról nem tesz említést. A kápolnarom „Tatárkápolna” néven is ismeretes.

Irodalom

Templom

Sándor 1858/1942. II. 19, 26—28. — Orbán I. 186—187. — Kelemen 1922. 173. — Juhász 1947. 11.

Kápolnarom

Sándor 1858/1942. II. 21—22. — Orbán I. 188. — Kisgyörgy 1973. 103—104. — Székely 1974. 66—67.