nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

HOMORÓDSZENTMÁRTON

Unitárius templom

A falu központjának közelében, a Barótra vivő országút mellett eny-
hén kiemelkedő dombon áll az unitárius templom. Hajdan hét bástyával
erősített várfal kerítette, ma egyedül a középkori eredetű toronnyá ki-
épített északkeleti bástya áll, a többi romokban van. A művészettörté-

neti szempontból jelentős, boltozatos, freskókkal díszített templomot
1888-ban lebontották, és helyébe újat építettek, megközelítőleg észak-
déli tájolással. Bár a mai templomban nincsenek beépítve látható módon
középkori kőfaragványok, a régi templomot egykori leírásokból megis-
merhetjük. Az új templom keleti homlokzatán ez olvasható: „Épült a
XII. sz.-ban épített és a XVI. sz.-ban átalakított templom helyén 
1888
—1889 
években.” 

A régi templomot a köréje nem sokkal azelőtt épített falak és bás-
tyák védelmével kapcsolatban 1636-ban említik először. Az Udvarhely-
köri Conscriptio 1715-ös feljegyzése cseréppel fedett, kőből való temp-
lomról és zsindellyel fedett toronyról tesz említést (Kelemen 
1922. 168,
173.). 
Részletes leírását az 1789-i generális vizitáció hagyta ránk: 

„Egy fundus vagyon a falunak napnyugot felől való alsó szegele-
tiben in vicinitatibus északról az unitaria ecclesia t. mesterség lak jószá-
ga, napkeletről, délről és napnyugatról a temető köröskörül Kerittetik
ezen fundus romladozásban levő magos kő-kastéllyal, mely körül vagy-
nak szintén pusztuló 
s omlófélben levő 6 bástyák is, hárma jobbacska,
hárma pedig ennek igen megromladozott állapattyában. A mesterség
udvara felől levő bástyának külső, napkeleti oldalán ilyen írás olvas-
tatik: GÁL FERENTZ; belől napnyugati oldalának ablakán is ilyen irás
vagyon: HIC FUIT VAL:SZ:MART: 
A.D. 1677. 

Embedded image

152. A várfal és a mai templom alaprajza (Gellért Imre felmérései) 

Embedded image

153. A torony alaprajza és északi homlokzatának részlete (a), támpillérének víz-
vetője és lábazata (b)

 

Ezen kastélyban bémenetelt észak és napkelet között enged egy kő-
ből épült, sendellyel fedett gángos vagyis bolthajtásos torony alatt lévő
vaspántos, vassorkas, erős cserefa ajtó. A bolt alatt bémenve, balkézre
vagyon a toronyban feljáró vassorkas, zár nélkül való ajtó. A torony
oldalán is ilyen írás: RE.A. 1775.

A kastélynak belső kerületein még helyen-helyen meg vagynak a
rongyos sendelyes árnyékok is, két bástyán is rongyos sendellyezéssel és
az ajtó melyékek is helyen-helyen meg vagynak.

Közepén a fundusnak vagyon egy 13 kőlábakkal küllyel megerősít-
tetett hosszu és magos, egészen cseréppel fedett ép kőtemplom, melyben
bémenetelt engednek fatornácz alatt lévő két ajtók, mely tornácznak
egyike lévén a templom napnyugatról való végiben, fa sorku, vas záru,
bérlett ajtaján enged bémenést az asszonyi rendnek szokás szerint a
templomban. A legény ifiuság is ezen ajtón szokott feljárni a templomban
lévő karba. A más ajtó délről a templom közepén, vas sorku, vas záru,
bérlett, gyontáros, melyen a férfiak szoktak bémenni a templomba. Vi-
lágositják ezen templomot fába rakott három nagy üvegablakok, egy a
karban szolgáló ablakocskával együtt.

 

Embedded image

154. A lebontott templom alaprajza (Huszka József felmérése)

A templomban való bémenetelre a dél felől való ajtón három alább
való lépést mindannyi grádicsok engedvén, annak téglával igen diszesen
kirakott pádimentumoztatása bémenő uttya és piaczán, szemlélteti a
templom hátulsó részét egy arkussal az első részétől megkülönböztetve
lenni egész bóthajtás alatt, mely boltozás is igen szép ép és egéséges.
Az arkus oszlopának északi oldalában vagyon egy négyszegü kőből ra-
kott prédikálló szék, mely prédikálló széknek első részén vagyon ilyen
irás: EXCLAMATO CUM CLARE QUOD PAGINA VERBUM, SACRA
TENET POPULIS, NON SECUS ATQUE TUBA. 
— CHATEDRA HAEC
ERECTA PER CURAM. G. D. STEPHANI MAGNI 1613. PRO TEMPO-
RE 
HUJUS LOCI, EXISTENTE VERO PASTORE D. FRANCISCI DAL-
NOKI ANNO D. 
1632. DIE 9-NA MEN. IULY. GLORIA DEO. Ugyanott
festett virágok között ilyen betük esztendőszámmal I.G.H.A. 
1635,

Ezen prédikálló szék előtt egy pulpitus is vagyon, melyen szoktak
állani az éneklő könyvek. Mind a két nembelieknek, férfiaknak és asz-
szonyoknak ülő székek boruló. A templom napnyugat felől való hátsó
részében keresztül hat festett táblákra készült s virágokkal ékesittetett
kar is vagyon, melyben a férfi ifiuság szokott ülni. Harmadik tábláján
ezen karnak ilyen irás olvastatik: HIC CHORUS PER MANUS GEN-
TIUM BARBARORUM NEFARIAS TURCARUM DESTRUCTUS IN
GLORIAM UNIUS DEI PATRIS DENUO RENOVATUS IMPENSIS
GEORGII SZAKÁTS A. D. 
1664. A karnak alsó karéján keresztül ilyen
irás: PER MANUS D. GEORGII MUSNAI PINGEBATUR EODEM
ANNO 
PASTORE EXISTENTE H. ALMASIEN. DUCTORE PRAESEN-
TIS EXISTENTIS ECCLESIAE Sz: 
MÁRTONI COGNOMINE SZAKÁTS
GÁBOR.

Vagyon a templomnak napkelet felől való részén a templom falából
kiálló zászló ilyen reátett varrással való irással: Itt nyugszik Nemzetes
Biró Gábor Uramnak virágzó életének 
23. esztendős korában Tatárok
fegyverétől sok sebei után vitézi módon elhervadott teste 8-va Octobris
1691.” (UnitPüspVizit 1788. 545. kk. Közölte Kelemen 1916. 108.)

Ugyanez a jegyzőkönyv egy középkori kehelyről s két későbbi ha-
rangról is megemlékezik: „Egy Talpas fél fertályosnál nagyobb sima

Embedded image

155. A középkori templom déli kapujának profilja (Huszka József után)

156. Hengertagos profilú kőtöredék a cinteremfal kövei között

ezüst Pohár kivül belől aranyos, a közepén egy hólyagon hat gyürü fej
formák, mellyeknek hármában valamelly fényes követskék vagynak.” A
nagyobbik harang felirata: In GLORIAM UNUS SUPREMI DEI ET
EJUS FILII NAZARE AETILIPUS [!] STEPHANO BIRO BALTHA-
SARE D. E. 1666. A közepén egy virágotskában ez az írás: GEOR MER-
GELER CORONEN. ME FUDIT.” A kisebbik is 1666-ból való (uo. 551,
553.) A nagyobbik harang ma is megvan.

A templom műleírását Orbán Balázstól idézzük:

„Ezen templom egyike szebb, és épebb régi épületeinknek, mely az
átmeneti korszak, tehát a XIV-dik század kezdetére viheti fel keletke-
zési korát. Ez elméletnek ugyan ellent mondana az egyház boltozata,
mely úgy a szentély, mint a hajóban teljes épségben megtartatott, s
mely a késő gótkor szövedékboltozatát mutatja, a késő gót kor modorá-
ban tagozott gerincekkel, melyek csörlődött idomú gyámkövekre van-
nak levezetve; de mivel minden egyéb, a szerkezettel technikai egybe-
függésben levő idom az átmeneti korszak jellegét viseli, azt kell felten-
nünk, hogy az egyház csak később boltoztatott be, vagy boltozata ké-
sőbb nyert ily idomítást. Hogy pedig ez ne legyen önkényes feltevés,
lássuk: a ritka épségben fennmaradt egyháznak műszerkezetét. Ez is egy
egyhajós épület, bár nagyobb a szokott községi templomoknál, mert
szentélye 16 lépés, hajója 21 lépés hosszú, és mindenütt 10 lépés széles,
úgy hogy a sokszöggel záródó szentélyt a hajótól csakis az átmeneti kor-
szak alig csúcsíves diadalíve választja el, A hossz-szentély déloldali két
ablaka csúcsíves, díszművezete egyiknek a kettős lóherív feletti szívidom,
másiknak a kettős lóherív feletti négy levél rózsa. A hajón levő ablak
díszművezetét egyenesen a három lóherív képezi. Ez ablakok béllete ta-
gozatlan s az átmeneti korszak modorában középről kajácsosan ki- és
befelé szélesedő. De legdöntőbb e templom két kapuzata. A déli oldal-

kapu köríves, nyílatának bélletét egy testes hengertag köríti, mit szé-
les mély horony s ezt lemezzel párított külső henger követi, hogy pedig
az árny hatása még szebb legyen, a horony fenekét is három épszögű
lemezzel tagozták. A nyugati főportáié teljesen megfelelő ennek, csak-
hogy köríves nyílata magasabb, s külső hengertagjához egy helyett két
épszögű lemez van csatolva. Mindkét kapu e szerint a románkor hanyat-
lásával kezdődött átmeneti korszak műve, és e korból való a hossz-
szentély déli oldalán lévő papiszék, mely vakalakítású 
6 köríves bemé-
lyülést mutat, melyek most a talapzatig nyúlván le, mutatják azt is,
hogy a szentély padozata emeltetett. Hanem van egy sajátságos és még
részemről sehol nem látott cifrázat a hossz-szentély északi oldalának
diadalívhez közel eső részén, mely a fal lapjából kiemelkedő három
egymás feletti épszögű megtörésekkel alkotott lépcsőzetszerű rézsútos
cifrázatot mutat, s mely nem lehetett más, mint ornamentika.

A külső oldaltámok (összesen 14) felül rézsútosan vannak leszelve,
s úgy itt, mint oldalmegtörésüknél 
— a kajácsos leszelés alatt — ho-
ronnyal tagozva. A homlokzat szögletén lévő két diagonál oldaltám any-
nyival ékesebb a többinél, hogy ezek alsó megtörésénél csinos mérmű
van bevésve; a déloldalin e mellett egy összetekeredett kígyó alakjának
domborműve is látható.” (Orbán I, 
161—162.)

Orbán Balázs értékes műleírását igazolják és egészítik ki Huszka
József 1884-ben készített felvételi rajzai a templom alaprajzáról, bolto-
zatáról, a két félköríves kapuzatról, két kőrácsos ablakról és a nyugati
támpillérek vakmérműveiről, valamint az általa akkor feltárt falképek
elhelyezkedéséről. A régi leírásokat ma már csak jelentéktelen kőtöre-
dékekkel tudjuk kiegészíteni, viszont ma csak ezek a töredékek a lebon-
tott középkori templom látható faragványai.

A kőkerítés északi oldalán, a belső falazókövek között egy henger-
tagos profilú kőtöredék 
látható, mely egy nyíláskeret ívbélletéből való,
20 cm-nél nem rövidebb darab. Ennek profilja nem egyezik a Huszka
által felmért két ajtókeretprofillal, tehát valamely más nyílás ívének
keretéül szolgált. A gótikus alapú torony első emeleti szintjének belső
falazókövei között egy trapéz alakúra faragott követ láthatunk, amelynek
formája a korai formájú ablakok alsó könyöklőpárkányához hasonlít.
Ugyanitt egy kis hengertagos idomtégla darabját is beépítették a fala-
zatba. E töredékeket alakjuk és elhelyezkedésük alapján a torony épí-
tése előtti bontási anyagból eredőnek gondolhatjuk.

Falképek

A templom falképeit Huszka József tárta fel 1884-ben; akkor készí-
tett másolataiból a következő évben csak három jelenet képét közölte
a László-legendából. A Szent László-legenda székelyföldi előfordulásairól
írott tanulmányában ismerteti először a falképeket:

„A homoródszentmártoni jelenleg unit. templom északi falának fel-
ső képsorából a XV. század végén vagy a XVI. század elején ráépített
késő gót hálóboltív gyámkövei és ívei között megmaradt: a kihallgatás
a magyarok felvonulása s a csata kezdete, a harcból egy rész, ahol azon-
ban Szt. László nem látszik, a menekülő leányrabló hátrafelé nyilazva,
a kun lefejezése s még egy jelenet, melyből három fegyvertelen férfi-
alak látszik csak. Itt alighanem a legyőzött kunok hódolása vagy talán

Embedded image

157. A falképek elhelyezkedése a középkori templom északi és déli falán

a halottak eltemetése volt előadva, mert egy alak derékban úgy hajlik
még, mintha vinne valamit (holttestet?.)” (Huszka 1885. 213.) Huszka
jelentése szerint a hajó északi falán a László-legenda képsora alatt a
Margit-legenda volt megfestve tíz jelenetben (Radocsay 1954. 148.).

E képciklus leírása egy 1883-ban, a Kolozsvári Közlönyben közölt
rövid ismertetésben maradt fenn. A felső képsor leírása után olvashat-
juk! „Egyidejűleg, vagy közel egykorú ezzel az alatta levő Margit-le-
genda, mely Gelencén is megvan, de más jelenetekkel és későbbi mun-
kában. A boltívek itt is több helyt megcsonkítják a festményt, mely a
következő jelenetekből áll: 1. a követség a király előtt, 2. Margit eljegy-
zése, 3. az itt ábrázolt jelenetből csak a trónon ülő király lába látszik,
4. Margit kifeszíttetik, megkorbácsoltatik, s fogókkal csipdestetik, 5. a
jelenetből ismét csak Margit s két poroszló lába látszanak, felső testüket
a boltív fedi, 6. a király egy bálvány előtt imádkozik, Margitot pedig a
tömlöcbe kísérik; Margit a bálványt megkorbácsolja, miért a következő
jelenetben 8. olajba főzik, miből azonban csak az üst, lángok s a két po-
roszló lábai látszanak, 9. lefejeztetik, s a két angyal az égbe viszi lelkét;
s végül 10. sírba tétetik, holtteste körül byzanti öltözetű papokkal.” Még
két fontos adatot tartalmaz ez a cikk: a falképek ügyében Huszka Jó-

zsef a cikk megírása előtt nem sokkal volt Szentmártonban a közoktatás-
ügyi minisztérium megbízásából. A László-legendáról pedig: „A festmény
a templom nyugati záródásán kezdődik s folytatódik az északi falon
egész a szószékig, mely mellett a diadalív van.” (A homoród-szentmár-
toni falfestmények. Kolozsvári Közlöny 1883. szept. 7. 204. sz.)

A hálóboltozatos szentély ívmezőiben a következő falképek voltak:
az északi oldal második falmezőjében Szent Kristóf nagyméretű alakja.
a vállán ülő Jézus glóriája mellett görög betűkkel IES-HRS felirattal.
A harmadik falmezőben a Kálvária négyszögletes keretbe foglalt képe, a
kereszt alatt Mária és János alakjával, háttérben városképpel. Az észak-
keleti fal ívmezőjében a Sírbatétel sokalakos ábrázolása, virágdíszes ke-
retű gótikus ív alatt megjelenítve. A szentély déli falának diadalív mel-
letti falán a Pokol jelenete: az ördög a lángok között álló elkárhozottak
közé taszít egy alakot. A félköríves festett mező felett indadísz látható.
A második ívmezőben a Mennyország, az üdvözültek sokasága előtt Pé-
ter megnyitja a mennyország ajtaját, lába alatt BELIAL feliratú torz
fej. Az ívmező felső részét vakmérműves és indadíszes festés tölti ki.

A szakirodalom a falképek keletkezését a XIV—XV. századra he-
lyezi. A templom építéstörténetének ismeretében a falképek elhelyezése
alapján el kell különítenünk a hajó és a szentély falképeit. A Szent
László-legenda jóval a hajó késő gótikus beboltozása előtt készült, sík
mennyezet alá, s mint Bögözben és Derzsben, a késő gótikus hálóboltozat
készítésével a falképsort megcsonkították. Balogh Jolán a másolatok
alapján a László-legendát feltételesen a XIV. század első feléről keltezi
(Balogh 
1943. 37.). Egykorú vagy valamivel későbbi lehet a másolatból
ismert Margit-legenda jelenetsora. A szentély falképei a késő gótikus
boltozat építése után készültek, a XV
—XVI. század fordulójánál nem
korábban.

A templom köré a XVII. században épített várfal és a megmaradt
bástyák ma nagyon rossz állapotban vannak, az omladékokon. a növény-
zet nehezíti a hajdani építmények rekonstruálását. Bizonyos, hogy a vé-
delmi rendszer nem egyszerre épült, hanem fokozatosan alakult ki. En-
nek elsődleges bizonyítéka a régi templomtól kb. 
10 méterre épült, több-
ször magasított torony, melynek alsó két szintje a gótika idején kelet-
kezett, a XV. század végén vagy a századforduló után. Elhelyezéséből
nyilvánvaló, hogy a templomot és temetőt már akkor védőfal fogta
körül s annak kaputornya volt ez a torony. A négyszög alaprajzú torony
sarkait diagonális támpillérek erősítik, ezek vályúzott és pálcatagos víz-
vetőkkel, valamint ferde alakítású lábazattal vannak kiképezve, bár a
faragványok egy részét ma beton fedlapok helyettesítik. A torony alatti
átjáró csúcsíves nyílású és csúcsíves dongaboltozattal fedett, innen a
délkeleti falban kőlépcső vezet a boltozat feletti szintre. A harmadik
szinten résablakok nyílnak, az efeletti kőfalazat láthatóan későbbi, rá-
építés, talán a leltári leírásban említett 1775-ös renoválásból való. A
torony felső szintje téglafalazatú, nagy ablakokkal, felette óraíves koro-
názópárkánnyal, ez a magasítás a mai sisakkal együtt 1861-ben készült.
ban az 1666-os brassói feliratos harang mellett ma egy
 1923-
ban Aradon öntött harangot is találunk.

A torony oldalfalaitól indulnak északnyugati és délkeleti irányban
a várfalak, további hat bástyát fogva közre. Ezeket Orbán Balázs így

írja le: „E kastély erős magas falaival, 7 bástyával (a kastélyfalak és
bástyák alól kidülledő, felül behúzódó falaikkal a XV. századi-várépí-
tészet fellegét viselik), 250 lépés kerülettel bírván, elég terjedelmes volt
arra, hogy nagyobb számú védcsapatot is befogadjon, és elég erős arra,
hogy azoknak vész idején védelmet és biztos menhelyet nyújtson. A kas-
tély idoma kerek, csakis déli oldalán rúg ki szögletbe. A falak vonalából
kiszögellő bástyák egy kivételével (mely ötszögű) mind négyegbástyák,
kétsoros lőréssel, s azon sajátságos elrendezéssel, hogy úgy a keleti, mint
nyugati oldalon két-két bástya van közvetlen egymás szomszédságában.
Az északi oldalon volt kapubástyára épült a torony; boltozott folyosója
még most is meg van tartva.” (Orbán I. 162.)

Adataink szerint a védőgyűrűt a XVII. század elején, Bethlen Gá-
bor fejedelemsége idején építették ki jelentősebb mértékben. Ezt I. Rá-
kóczi György 1636. július 24-én kelt oklevele említi: Bethlen Gábor
fejedelem a homoródszentmártoniaknak a templomot körítő vár meg-
építésére bizonyos számú kősót adott, s ők a falakat annyira megerősí-
tették, hogy ezentúl váratlan veszélykor legalább családjaik abban men-
helyet és biztonságot találnak. Rákóczi a jelzett oklevélben megengedi
a falu népének, hogy maguk közül egy primort és öt puskás gyalogot a
templomerősség őrizetére háború idején is otthon tarthassanak (SzOkl
VI.. 134—135. Említi Orbán: I. 162.; Jakab 1901. 366.; Kelemen 1916.
103.). Orbán legelső adatként idézi Radeczki unitárius püspöknek Ka-
rácsonyfalván 1625-ben kelt utasítását, mely szerint az egyházilag
Szentmártonhoz tartozott vagy tartozó környékbeli falvak népének kö-
telességévé teszi „a kastély nagyobbításán dolgozni” s azt szükség esetén
védeni, hogy joguk is megmaradjon annak használatához (Orbán I. 162.).

Az 1789. évi vizsgálati jegyzőkönyvből nemcsak a korabeli állapotot
ismerhetjük meg — három bástya akkor már egészen lepusztult álla-
potban van —, hanem rendben tartására is találunk utasítást: „A temp-
lom keritését vagyis castélyt felettébb megromladozott állapotjában, en-
nek belől való részét borzafákkal s egyéb haszontalan csemetékkel fel-
nőttnek károsan találván, [...] a castély fundusának a benne levő ha-
szontalan csemetéktől megtisztittatását” rendelte el a vizitáció (Unit-
PüspVizit 1788. 544.). Ma ismét szükség lenne erre a gondoskodásra: a
további romladozások megállítására és a falmaradványok konzerválá-
sára, annál is inkább, mert a régi templom már nem lévén meg, csak
a templomkastély őrzi a múlt századok emlékét.

A templomnak és falképeinek, valamint a templomkastélynak a be-
mutatása után a megfigyelt stíluselemek alapján felvázoljuk a régi temp-
lom építéstörténetét. Ebben a summázásban azokra a gazdasági-társadal-
mi és egyházi vonatkozású adatokra is figyelnünk kell, melyek az egyes
korszakokban az építések hátteréül szolgáltak. A kezdetekről a falu neve
ad némi tájékoztatást. A Szent Márton név minden bizonnyal a templom
védőszentjére utal. A plébánia első ismert papját, Ábrahámot elsőként
említi Udvarhely vidékéről az 1333-ból fennmaradt pápai tizedjegyzék:
„Notandum, quod anno Domini MCCGXXXIII sacerdotes de Erdeuhath
pro prima et secunda solutione secundi anni levationes decimarum in
festo beate Marie Magdalene, in primis Abraam sacerdos de Sancto Mar-
tino solvit VIII. banales antiquos.” (MonVat I. 115.) Az 1334. évi jegy-
zékben: „Item Abraam sacerdos de Sancto Martino solvit X. Banales
antiquos.” (Uo. 
133.) A fizetett tized összege alapján a vidék legjobb
jövedelmű plébániái közé sorolható. A falu ebből az időből való templo-
mának hajója a múlt század végéig, lebontásáig állott. A két félköríves
kapuzat és azoknak profilozása, valamint a kerítésfalban található hen-
gertagos töredék a késő román kori formaképzés jeleit mutatják; ha eh-
hez számítjuk a hajó eredeti sík fedését és az alig csúcsíves diadalívet,
úgy az első ismert templomépítést a XIII. század utolsó negyedére kell
tennünk. Az e hajóhoz tartozó szentély és annak formája előttünk isme-
retlen, lehetséges, hogy a toronytestbe beépített ablakkáva- és idomtég-
latöredék ugyanebből az építésből ered. A hajó aránylag nagy mérete
ugyanúgy a népes plébániát jelzi, mint a fizetett pápai tized összege.
A XIV. század folyamán ennek a templomnak északi hajófalát falké-
pekkel ékesítették; a Szent László-legenda példaadó tanítása elsősorban
a népesebb közösségekben bukkan fel.

A templom a leírásokból megismerhető formáját a XV. század vé-
gén nyerte egy nagyarányú gótikus átépítés során, s ezt a formáját 
1888-
ban történt lebontásáig meg is őrizte. Átalakítása, új szentéllyel való
bővítése a derzsi templom késő gótikus átépítésével formai egyezéseket
is mutat: a hálóboltozatok ugyanazon módon készültek, két ablakkőrács
azonos mintájú és a korábbi formájú háromkaréjos, nem pedig halhólya-
gos. Az új szentély a hajóval egy szélességűre, két boltszakasszal és sok-
szögzáródással épül, díszes ülőfülkékkel, boltozata a nagygalambfalvi há-
lóboltrajzon is megjelenik.

Falait freskókkal is díszítik. A megközelítőleg kétszáz évvel korábbi
hajó is gótikus jelleget kap a kúp alakú gyámkövekre nyugtatott háló-
boltozat és a külső támpillérsor által. Valószínűen ehhez az építkezéshez
kapcsolódik a gótikus toronynak mint kapubástyának és a templomot
körülölelő kőfalnak az építése.

Az adatainkban ez időben szereplő szentmartoni birtokos családok
bizonyára tevékenyen részt vállaltak az építkezésben és a templom fenn-
tartásában, a falu közösségével és a szomszéd falvak népével együtt.
1485-ben Becze Márton és Kornis Gergely tűnnek fel (SzOkl 
264.); a
két család később egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a környék éle-
tében. Egy 1514-ben Antal plébános által kiállított oklevélben tűnik fel
Szentmártoni Simon Bálint (SzOkl I. 
327.), valószínűen ugyanaz a pap
„Anthonius presbyter de Kanyad plebanus de Senthmarthon”, aki
1523. május 30-án Szentpáli Kornis Miklós részére birtokügyi okle-
velet ad ki (SzOkl III. 
228.). A közösség társadalmi összetételéről a XVI.
század második feléből vannak adataink, ezek a templomkastély követ-
kező század eleji kiépítésének hátterére is fényt vetnek. A lófők 
1566-os
összeírásában a faluból tízen szerepelnek (SzOkl II. 195.). 1567-ben 27
szabad portát (SzOkl II. 218.), 1576-ban húsz jobbágyportát írnak össze
(SzOkl 
IV. 37.) az adózáshoz. A falu gazdasági életében jelentős a só-
akna; először 1552-ben hallunk róla (SzOkl II. 
95.), bár lehetséges, hogy
már a római korban művelés alatt volt (Orbán I. 
164.). A sónak az épít-
kezéseknél való közvetett felhasználását az 1636-os adatunk a templom-
kastélyra nézve igazolja.

A régi templom történetére nézve egyetlen jelentősebb adatunk az
1664-ből való festett karzat feliratában említett 1661-es pusztítás utáni
renoválás, mely azonban az épület szerkezetén nem változtatott.

Irodalom

Sándor 1858/1942. I. 55—64. — Orbán I. 161—164.

Huszka József: A homoródszentmártoni falképek. KKözl. 1883. szept. 7. 204. sz.

Henszlmann 1884. V. 1.

Huszka 1885. 213.

Huszka 1886. 126—128.

Huszka 1887. 331.

Huszka József: A derzsi falképek. ArchÉrt 1888. 50.

Huszka József: A mezőtelegdi ev. ref. templom falképei. ArchÉrt 1892. 388.

Nemes 1896.

Szendrey 1901. 68.

Tagányi—Réthy—Kádár IV. 324.

Jakab 1901. 366.

Gerecze I. 406, 534.; II. 946.

Myskovszky 1906. 64.

Malonyay II. 67.

Kelemen 1916/1977. 213, 214, 217—218. 269—270.

Kelemen 1922. 168, 173.

Dercsényi 1941. 133.

Voit 1942. 115, 120, 129, 135.

Balogh 1943. 37.

Juhász 1947. 42, 44, 53, 136.

Radocsay 1954. 55, 148.

Vătăşianu 1959. 252, 575, 773.

Levárdy 1963. 188.

Sebestyén 1963. 116.

Entz 1968. 44, 141, 170.

Tombor 1968. 140.

Dávid 19691. 55.

Dávid 19692. 544—546.

Ferenczi 1971. 202; 202, 52.

Drăguţ 1972. 24, 29, 37, 42, 64, 72, 76.

Hargita megye 1973. 110.

Drăguţ 1974. 22, 36.

Tóth 1974. 89, 162, 164.

Dávid 1975. 875, 957.