KÁNYÁD

Lebontott középkori templom

Kányád középkori plébániáját a pápai tizedjegyzék említi először. Az 1333-as rovatban: „Item Stephanus sacerdos de Kanad solvit II. banales.” 1334-ben: „Item Stephanus sacerdos de Kanad solvit II. banales antiquos.” (MonVat I. 115, 133.) Az önálló plébániának nyilván temploma is volt. A középkori templom ma már nincs meg, de helye még felismerhető a falun kívül. A hármas útelágazásnál fekvő Kányád Jásfalva felé eső végén túl, az országúttól délre, egy mély patakvölgy által félkörben körülfogott dombon, a „Régi temető” nevű helyen az elpusztult templom és azt körülfogó cinteremfal nyomai ma is kivehetők. E területen néhány töredezett régi sírkövet is láthatunk. E templom eredetéről, koráról adataink nincsenek. Orbán Balázs feltételesen a pálos rendi szerzeteseknek tulajdonította: „[...] az a hagyomány, hogy azt még a fehérbarátok — kiknek ottan kolostora volt — építették” (Orbán I. 178.). Feltételezését írott források nem támasztják alá, de az újabb kutatás szerint XVI. századi plébánosainak valóban voltak pálos kapcsolataik. A templomot 1791-ben romlott állapota miatt lebontották, és anyagát az új templom építéséhez használták fel. A falu ugyanezen végén álló mai templom portikusa előtt két, valószínűen a régi templomból származó faragott kőtöredéket őriznek. Egyik egy csonka gúla alakú kőtömb, két darabra törve. A másik, szintén két darabban, egy nyolcszög alakú töredék, melynek három oldala faragott; ez gótikus falpillér vagy egy hosszú gyámkő darabja lehet. E töredékeknél többet mondó tárgyi bizonyíték azonban a láthatóan ma is a gyepszőnyeg alatt rejtőző fundamentuma a lebontott épületnek.

171. Kőtöredékek a régi templomból

A régi templomról 1791-ben a következőket jegyezték fel: „A Kányádi Ref. Ecclanak Temploma Renovaltatott volt meg ezelőtti 1642-be. Első Rakoczi Erdélyi Fejedelem idejébe amely annak előtte mint egy 40 esztendőknek lefolyások alatt pusztán hevert az helyen, ahol most Temetője van az Ecclanak, mely a Régiségtől megromladozott, a nép is megszaporodván elégséges nem volt, hogy ott az Isteni tisztelet tovább folyhasson, a mellyet Jásfalvi Kelemen Miklós Curatorságába renovaltak volt 1642-be.” (Az új templom építéséről szóló feljegyzés a Felsőbb Egyházi Rendeletek Jkve utolsó lapján, EgyhLvt.) Valószínű, hogy ezekről az adatokról a bontáskor még látható felirat tájékoztatta az akkoriakat. Az új templom építése során, 1792. február 9-én kiadott kéregetőlevélben a következőket olvashatjuk: „Mivel régi fundamentomon s omlófélbe lévő Templomunk adott alkalmatosságot arra, hogy más ujj helyre mozdittatnék, ujj hajlékot épitenénk a Mindenható Isten neve Ditsőségének terjesztésére.” (EgyhLvt.) A régi templom cinterméről az egyházi földek 1779-ből való leltára tesz említést: „Jastfalva felé fordulóban a Templom alatt vagyon egy föld, vicinussa [...] felül a Templom cinterme.” (Protocollum seu Matricula 1779. 208.)

Kányád plébániájának középkor végi jelentőségéről a papjainak műveltségére vonatkozó reformáció előtti adatok vallanak. Elsőként az 1515—1524 közötti időből nemrég felbukkant Érsiki Györgyről tudunk, aki a Postillae c. könyv tulajdonosa, s a possessorbejegyzés szerint: „presbiter ... de Kanyad”. Ő jegyzi be azt a magyar nyelvű pálos imádságot, amelyet e templomi szolgálatban használt latin nyelvű prédikációskönyvben nemrég fedezett fel és közölt Bustya Endre „Kányádi Töredék” néven. E könyv későbbi tulajdonosa is kányádi, az 1545 után kelt possessor-bejegyzés szerint: „Liber iste [...] Nicolaui de Kanad plebani de Musno”. Egy harmadik papi személy 1523. május 30-án közjegyzőként tűnik fel egy általa kiállított birtokügyi oklevélben: „Antonius presbiter de Kanyad plebanus de Senthmarton” (SzOkl III. 228.), ugyanő két év múlva „derzsi plébános. A „persbiter de Kányád” titulus azt jelentette, hogy e papok kányádi származásúak voltak s így szülőfalujuk tiszteletbeli papjai, azaz presbiterei is. Kányádra és az említett szomszédos plébániákra nézve fontos, hogy adataink elárulnak valamit papjai műveltségéről.

A reformáció után az egyházi vizitáció 1660 táján veszi számba a templomhoz tartozó javakat. „Az Templum beli eszközök” felsorolása tartalmazza a katedrára, Úrasztalára, éneklőszékre való textíliák leírását és a templom fenntartását szolgáló földeket is, új adományként: „Templum számára vagyon egy föld kerek czere oldalán Miklós faluban lakó Nagy Ferencz adta volt az Kanyadi Templumhoz örökre.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 123—124.) Az 1714. február 22-i kányádi vizitáció jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a háborús időkben különös gondot fordítottak a templomi javak őrzésére: „Az Eccla bonumairól is szorosan számot vennénk mindenütt a Sz. Megyebiróságot viselő személyektől Tököly Járásától fogva, Kányádban is azért vizitálánk.” (ProtEccl 1709. 310.)

A mai templom helyét a gyülekezet 1791-ben vásárolta, az építés 1791—1798 között folyt. Tornya délnyugat felé néz, támokkal erősített és óraíves párkánnyal lezárt, a szentélyrész sokszögzáródású. Belsejét deszkamennyezet fedi, berendezésében már nem találunk a régi templomból való tárgyakat.

Irodalom

Orbán I. 178. — Gerecze II. 946. — Kováts 1942. II. 706. — Juhász 1947. 11, 42, 43, 134. — Darkó 1953. 207. — Dávid 1964. 323—324. — Bustya 1972. 295—305.