nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

KÜSMÖD

Református templom

A dombhajlatokra települt falu északi szélén, kiemelkedő dombon áll a tájban szépen elhelyezkedő templom. A domboldalt kőkerítés övezi, ezen belül találjuk az 1747-ben épített fatornyot és a hajó—szentély térfűzésű gótikus templomot. Alaprajzának és szerkesztett faragványainak méretei mindenben a középkori arányossági szabályokhoz igazodnak.

A hajó nyugati homlokzatát háromszögű oromfal zárja, sarkainál átlósan elhelyezett kettős tagozású, faragott fedőlapokkal és vízvetőkkel alakított támpillérek állanak, lábazatuk rézsűs kiképzésű. Az északnyugati tám vízvetőjének homlokélén késő gótikus kőfaragójegy van. A nyugati homlokzat falát csúcsíves kapuzat töri át, gazdagon tagolt bélletét vályúzatok közé fogott henger-, illetve körtetag alkotja, a körtetag sokszögű, tulipános díszű lábazatról indul.

A hajó déli oldalát két támpillér három falmezőre osztja, a keleti szögletnél a diadalív vonalában ismét egy tám áll. Az első falmező tagolatlan, a középsőben egy keskeny csúcsíves, belül karéjozott ablaknyílás, valamint a szemöldökgyámos déli kapuzat található. Keretének lábazatos körte- és hengertagozata a metsződési pontokban áthatol egymáson. E kapuzat fölött kiugró faragott párkány húzódik, melyet fogsoros pártázat koronáz. A harmadik falmezőt ugyancsak egy — az előbbivel megegyező — csúcsíves ablak töri át. A diadalív vonalában álló támon az említett kőfaragójegy fordított alakja látható. Az átellenben, északon álló támpillér a sekrestye lebontásával módosult, faragott részletei nincsenek. A hajó északi falához egyetlen tám járul, ettől keletre egy később vágott szegmentíves ablaknyílás található.

180. Déli homlokzat és alaprajz

A szentély keskenyebb a hajónál, kelet felé a nyolcszög öt oldalából alakított záródással, hosszfalain egy-egy, a záródásnál négy gótikus támpillérrel. Az északit kivéve mindeniken kőfaragójegyek tűnnek elő, a felső vagy az alsó vízvető élén. Itt mind a támokat, mind a falazatot ferdére metszett lábazat fogja körül. A szentély déli falát az 1963. évi renováláskor lebontották és új fundamentumon, de azonos módon viszszaépítették; itt két csúcsíves ablaknyílás van, a nyugatit karéjos díszű kőrácsával együtt a renováláskor találták meg. Délkeleten egy kitört kőrácsú, csúcsíves ablaknyílás látható. A szentély északi, utolsó falszakaszához hajdan sekrestye járult, ennek nyomai a szomszédos támokon látszanak, egyikbe utólag egy faragott nyíláskeret-töredéket építettek be. A sekrestye eredetileg terméskőből rakott, most befalazott bejárati nyílása felett tölcséres bélletű körablak helyezkedik el. A szentélyt és hajót közös nyeregtető fedi.

181. A nyugati kapu, ajtókeretének metszetével

182. A déli kapu és metszetei

A templom belseje a többrendbeli javítás során átalakult. A hajó síkfedésű, mai, vakolt mennyezetét az 1731-ből való festett kazettás mennyezet helyett készítették. A nyugati falat teljes hosszában fakarzat foglalja el, 1836-os évszámú orgonával. A déli fal mészrétege alatt falképek lappanganak. A templombelsőt kettéosztó félköríves diadalív erőteljesen kiugró vállkövekre támaszkodik, ezek gótikus alakításúak. Az evangéliumi oldalon álló szószék lépcsőmellvédjének felső szegélyébe idomtéglából való bordaívet építettek be, hasonló bórdatöredékek kerültek elő az 1963-as javítás bontási anyagából is. A szószék törzsén javítási évszámok láthatók: 1712, 1826, 1862. A kerek hangvetőjű, volutás szószékkorona felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE KÉSZITETTE IFJ ANTALFI ISTVÁN ÉS NEJE B. M. 1884.

A szentélyt 1714-ből való, ma fehérre mázólt kazettás mennyezet fedi. Falain az egykori boltozattartó gyámkövek és a homlokívék helyei ma is jól kivehetők: a hosszfalakon három boltszakasz ívei mutatkoznak. Az 1963-ás renoválás a szentély déli falában félköríves ülőfülkét, az északiban szemöldökgyámos sekrestyeajtót tett szabaddá. Az északkeleti falban egyenes záródású szentségtartó fülke található, pálcatagos kereteléssel. A szentély keleti felében fakarzat áll.


183. Csúcsíves ablak a hajóból

184. Kőrács- és ablakkáva-töredékek

185. Kőfaragójegyek a támpillérekről

A gótikus építkezésből még néhány kőtöredék is megmaradt. Így például egy elszedett ajtókeret néhány darabja; ezek a templomhoz vezető lépcsőfeljáró előtti cinteremkapu keretét képezik. Rajtuk kívül kétféle profilozású ablakkáva-töredékek, két, fordított kúp alakú, tagozott gyámkő és néhány idomtégla, ferdén lemetszett sarkokon futó hengertaggal.

A cinteremben, a szentély délkeleti oldalától néhány méterre fa harangláb áll, eresze alatti gerendázatán körben e felirat olvasható: ARTIE SAM. FOGARASI SUMPTIB. G. D. SUS. POKAI 1747 DIE PRIM MAJI — ISTENNEK LEGYEN DICSŐSÉG KITŐL ADATOTT SEGITSÉG — SZ. G. DANIEL PRAEDIKÁTORSÁGÁBAN T. GY. OSKOLAME.BEN TOR. MAR. CURAT.SÁGÁBAN AEDILES GEOR. VARGA ET IOH. KIS SCULP. C. K. A benne lévő harangok 1852-ből és 1924-ből valók. Régi harangjáról Orbán Balázs így emlékezik meg: „Miként Tarcsafalván, úgy itt is van egy régi harang, mindkettő hosszú, idomtalan alakú, egyi

186. Szentségtartó fülke

187. Bordaprofil (a), gyámkő a szentélyből (b)

188.  Támpillér vízvetője és lábazata (a), a diadalív vállköve ‘b)

189.  Hengertagos idomtégla

ken sincs felirat, csakis király, királyné, szentek és jelképes alakokat mutató féldombor medallionok vannak sorban elhelyezve, melyek a harangot a tarcsafalvival egykorúnak (Zsigmond király korából) jelölik lenni.” (Orbán I. 141.) Olyan lehetett tehát, mint a ma is meglévő keresztúri és vágási harang.

A templom falképeiről, melyek a hajó déli falán, a diadalív közelében mészréteg alatt vannak, Péter Elek lelkipásztor tudósít az 1884-es renoválás idején egy jegyzőkönyv hátsó lapjaira készített feljegyzésében: „A templom hajójának déli oldalán, a boltív közelében a meszet letakarva találtuk Jézus anyjának, Máriának koronás képét, jobb karján a kis Jézust tartva s előtte felismerhetetlen emberalak térdel.” (PresbJkv 1844. EgyhLvt.) A jelenet lehet donátorábrázolás is.

Küsmöd mai, XV. századi templomának kétségtelenül volt építészeti elődje, előzménye, amint azt a plébánia XIV. század első feléből való említése igazolja. Régebbi építészeti emlékek azonban mindeddig nem kerültek elő, mivel régészeti kutatás a templomban és környékén még nem folyt. A pápai tizedjegyzék 1333. évi rovatában: „Item sacerdos de Kusmend solvit III. banales.” (MonVat I. 115.) Az 1334. évi rovatban: „Item sacerdos de Busmend solvit I. banalem.” (Uo. 133.) A falunév Kusmeud, Busmeud alakban is olvasható, s kétségtelen, hogy Küsmödre vonatkozik. Már a középkorra nézve igaznak fogadhatjuk el Péter Elek megállapítását: „[...] a siklódi ev. ref. nemes és szent egyház birtokában levő hiteles okirat szerint, több századon át egyetlen keresztyén templom vala e vidéken [Küsmödön], anya temploma volt Etéd, Atyha, Siklód, Szolokma és több más leányegyházközségeknek.” (Péter Elek idézett feljegyzéseiből.) Az egyházszervezeti kapcsolat e faluk és Küsmöd között a XVII. századig fennállott, így a XV. századi templomépítést közös munkájuknak kell tekintenünk. A számunkra ismeretlen első templom helyett a XV. század közepén egészen újat építenek, igen szép kivitelben, de a vidék egyszerűbb igényeinek megfelelően. A megkezdett vagy befejezéshez közel álló építés anyagi támogatására 1446. április 6-án pápai búcsúengedélyt kap a küsmödi Szűz Mária-templom: „[...] supplicatur pro indulgentia ecclesiam S. Mariae de Kwsmewd, Transilvaniensis d. vizitantibus concedenda”. (Lukcsics II. 233.) Küsmöd temploma az egyetlen Udvarhelyszéken, melyet a XV. században okleveles adat említ. Szintén egyedülálló a hét kőfaragójegy előfordulása. A küsmödi templomban nincs több faragott kőrészlet, mint a vidék hasonló korú templomaiban, talán csak a faragványok színvonala magasabb. Az épület alaprajzának szabályossága, a hajó és szentély aránya egységes tervezés és építés eredménye. A küsmödi templomépítés hatással volt Siklód és Énlaka valamivel későbbi építkezéseire.

A hagyomány a templom építését Hunyadi János nevéhez köti, és ferences rendház létezését feltételezi Küsmödön. Orbán Balázs ezt írja róla: „[...] a hagyományok feltevése szerint Hunyadinak a Szent Imrénél nyert zsákmányából épült, miként hiszik, az itten tanyázott szerzetesek számára. [...] Küsmödtől északnyugatra fekszik egy sajátságos homokkőhegy, [...] e hegyet Barátdűlőnek hívják, mert a hagyomány szerint itt volt a barátoknak erődített első kolostora, s csak később költöztek le a faluba; látszanak is délnyugatra hajló tetőlapján ezt igazoló mély gödrök, sáncok, s valami épületről holmi homályos nyomok.” (Orbán I. 141.) Az 1446-os építéskor azonban nem kolostortemplomról, hanem plébániatemplomról van szó, mely a környező falvaké is, s esetleg az lehetséges, hogy a plébániát szerzetespapok gondozták.

Az ugyanezen plébániához tartozó szomszédos falvak egy századdal az építés után jóval népesebbek Küsmödnél. 1566-ban Küsmödről 4, Etédről 9, Siklódról 5 lófőt vesznek számba (SzOkl II. 200.); 1567-ben Küsmödön 21, Etéden 40, Siklódon 46 szabad portát írnak össze (SzOkl II. 220.), utóbbi kettő Udvarhelyszék falui között az első öt helyen áll nagyságban; 1576-ban Küsmödön 21, Etéden 72, Siklódon 47 jobbágyportát tartanak nyilván az adózáshoz (SzOkl IV. 37.). Egyházilag sokáig e közösséghez tartozik a kis népességű Szolokma is. És bár a filiák már a középkor végén építhettek és építettek maguknak templomot, önállóságukig az anyaegyház templomának fenntartásához is hozzá kellett járulniok. Benkő szerint „Küsmöd ante an. 1624 fuit Mater Ecclesia cuius Filiae Etéd et Siklód, circa memoratum annum, in Parochiales Ecclesias abierunt.” (Benkő 1778. II. 188.) A siklódi leltárban szereplő miseruhák eredetileg Küsmöd templomához tartozók lehettek, az etédi leltár egy XVII. század végi, később kihúzott bejegyzése világosan utal a javak közös eredetére: „Az Küsmödi Templumban is részek Vagjon, ott is egy Arannias Pohár, két Eoregh Harangh, az kikben mind részeket hiák; Megh alkuttanak.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 155.) Szolokma különválása ügyében 1698-ban maga Veszprémi István püspök figyelmezteti Nánási Mihály esperest az anyaegyház templomának fenntartására „[...] és így mindezt megpróbálhattya kegyelmed, ha sufficiensek lesznek magoktól a pap eltartására, mind az Küsmödiek ha subsistálhatnak-e segitségek nélkül ezekk. annak a szép és dicsőséges Templomnak épitésére.” (Uo. 67.)

A vizitáció 1666 körül vette leltárba a küsmödi templom fenntartását szolgáló földeket és javakat. „Az Templumhoz való Bonumok ezek: Vagyon egy Pohár, Egy keresztelő fa pohár [...] Két harangh.” „Ferencz Deakné adott egy tehenet az Küsmödi Templom számára 1691.” (Uo. 154.)

A középkori templombelső átalakulásáról a hajdani kazettás menynyezetek feliratai tájékoztatnak; ezeket Péter Elek feljegyzései őrizték meg számunkra. 1884-ben a zsindelyfedél avultsága miatt a kazettás mennyezetek is megromlottak. A hajóét kicserélték, a szentélyét újrafestették. Ekkor jegyezték fel azok feliratait és figurális ábrázolásait. „A templom keleti (sanctuarium) kisebb része mennyezetén az első kar feletti deszkázaton felírva találtuk: AD GLORIAM DEI EXTRUCTUM EST HOC TECTUM ET LAQUEARTEM PRCRDI AC CLARISSIMI DOMINI STEPHA. SZOKOLYAI MINISTRI ECCLESIAE: UDVARHELYIENSIS TRACTUS QZ, EJUSDEM SENIORIS E ER. DIDNI DANIELIS MUSNAI MINISTRI ECCLESIAE KÜSMÖDIENSIS INDUSTRIA. Emellett jobb felől: PATROCINIANTE GENEROSI DOMINI MICHAELIS GÁLFI DE MARTONOS CUM CONSORTE SUA GENEROSA DOMINA SUSANA POKAI. Bal felől: ISTEN KEGYELMÉBŐL ELKEZDŐDÖTT EZ SANCTUARIUMNAK MEGUJITASA 1712 N. BODÓ FERENCZ EGYHÁZBIRÓSAGÁBAN. ELVÉGEZTETETT N. TORBOSZLOI FERENCZ EGYHÁZBIRÓSÁGÁBAN 1714 DIE 13 JUNI. AZ ATYA FIU ÉS SZENTLÉLEK ISTENNEK LEGYEN MINDÖRÖKKÉ DICSŐSÉG S TISZTESSÉG. AMEN. A templom hajója, illetőleg a nyugati, tehát főrésze feletti menynyezet közepén a deszkázaton ezt találtuk felírva: IN NOMINE PATRIS FILII ET SPIRITUS SANCTI ET IN GLORIAM EJUSDEM NOMINIS: CONFECTUM ET AEDIFICATUM EST HACCELA QUEAR: PASTORIS PRO TEMPORE ANDR. S. KIRÁLY ECHUIUS ANNO 1731 DEC. 3-MO RECTOR STEP: SÓF. AEDITUS STEP. NEMES.” (PresbJkv 1844. EgyLvt.) Bár a szövegek erre kimondottan nem utalnak, feltételezhetjük, hogy a szentély gótikus boltozata 1712-ig, a hajóé 1731-ig állhatott.

Az állandó talajmozgás miatt a templom 1880-ra veszélyes állapotba jutott, tervbe is vették a lebontását. Pünkösti Ferenc székelyudvarhelyi mérnök készítette el a „műleírást”: „a küsmödi ev. ref. templom megrepedt részének újjáépítéséhez, a megmaradt rész födélzetének átalakításához és egy új torony építéséhez”. A helyszíni vizsgálat alapján megállapította, hogy a hajótól elvált „a hátsó hajó”, ezenkívül még három nagy repedést említ. Szerinte a szentélyt: „[...] teljesen le kell bontani, s az egész hátsó részt újra kell alapozni és építeni. A templom menynyezete deszkából van, ez igen régi. [...] Maga a födélzet régi zsendelyfödél, mely már teljesen romlásnak indult. [...] A templom tornya jelenleg a templomtól elkülönítetten áll, teljesen fából van, s mint dísztelen épület, nagy mértékben csökkenti a templom által gyakorolt kedvező benyomást.” A hajóba vakolt mennyezetet, a nyugati oromfal elé bádogfedésű téglatornyot, a templomra cserépfedést javasol (Műleírás 1880. okt. 31. EgyhLvt. C. 4—22.). Az egyházmegyei közgyűlés az új torony tervét szerencsére elveti, megtartva a szép, 1747-ből való fatornyot; ellenben sürgeti a szentély és fedélszerkezet javítását (EmeiJkv 1880. 47.) Végül a szentély is megmarad, az egész javítás 2199 forint költséggel történik meg. (Péter Elek feljegyzése.) Az 1884. évről szóló püspöki jelentés szerint „Küsmöd [...] gothstylű ódon, de összeomlásnak indult templomát 2000 frt-tal” szépen helyreállította.

A szentélyfalak további repedezését e javítás sem tudta megállítani. Az 1909, 1930, 1943. évi javítások után 1963-ban került sor gyökeres megújításra: a fundamentumot alábetonozták, a déli falat új alapokon újjáépítették. A munkálatok menetéről Tóth János lelkipásztor 1964-ben részletesen beszámolt (A küsmödi templom megújítása).

Irodalom

Benkő 1778. II. 188. — Orbán 1. 141—143. — PüspJel 1884. — Gerecze II. 947. — Balogh I. 1935. 60, 184. — Debreczeni 1931. 7—11.; 1935. 178. — Viski 1939. 388 — Korompay 1942. 220. — Kováts 1942. II. 707. — Entz 19431. 226. — Szabó Endre: Középkori Mária-kép nyomában. Ellenzék 1943. dec. 27. — Juhász 1947. II, 43. 135. — Darkó 1953. 204. — Radocsay 1954. 161. — Vătăşianu 1959. 554. — Dávid 1964. 324—326. — Tóth János: A küsmödi templom megújítása. RefSz 1964. 374— 375. — Dávid 19691. 51. — Dávid 19692. 544, 545. — Drăguţ 1972. 77. — Balázs László: Helynevek Küsmöd pataka és a siklódi patak völgyében. Emlékkönyv 1974. 291—297. — Dávid 1975. 956.