SZÉKELYPÁLFALVA

Gótikus faragványok a római katolikus templomban

Pálfalva római katolikus temploma a falu közötti dombon emelkedik, észak-déli tájolással. Torony—hajó—szentély térfűzésű, a hajónál keskenyebb szentélyhez a nyugati oldalon sekrestye csatlakozik. A templom szentélyében a keleti falban egy késő gótikus szemöldökgyámos, élszedett kő ajtókeretet láthatunk egy vakfülke kereteként. Felső részét fával egészítették ki, de az eredeti szemöldökkő egy darabja más kváderkövekkel együtt a templom mellett hever. A sekrestye külső bejárata mellett helyezték el egy gótikus keresztelőmedence 12 szögű felső részét. Formája a gótikus gyámkövekéhez hasonló. A hajó torony alatti bejárata mellett kő szenteltvíztartó áll. Hengerded medencerészén kis bemetszés fut körbe, alsó része hatszögű. Négyszögű, lefelé szélesedő talpa nem egyidős vele és nem hozzá illő, alja töredezett. A faragványok anyaga a környéken nagy mennyiségben fellelhető andezit.

E gótikus maradványok eredetileg egy korábbi templomhoz tartoztak, amely egyházi hagyomány szerint a falu végén, a Firtosváraljára és a firtoshegyi kápolnához vezető út mellett, a temető alsó részén állott.

299.A hajdani sekrestyeajtó kerete

300.Szenteltvíztartó

301.Keresztelőmedence

Énlaka templomával egyszerre pusztították el a tatárok 1661-ben. Először ott építették újjá, majd később a falu között új templomot építettek.

Okleveles adatok szerint Pálfalva a középkorban nem volt önálló plébánia, bár első említése és az 1455—62 között Firtosváraljával, az akkor még Besenyőfalvának nevezett szomszéd faluval folytatott határpere (SzOkl I. 169, 177., III. 72., VIII. 98.) a falu korai kialakulását mutatja. Jelentősége jóval nagyobb volt, amíg Udvarhely felől a Sóvidékre itt vezetett át az út.

Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániája 1775-től történt önállósulásáig Korondhoz tartozott (Schem 1882. 186.).

Irodalom

Orbán I. 106, 107. — Schem 1882. 186. — Dávid 1969². 546.