SZENTÁBRAHÁM

Lebontott középkori templom

A Gagy patak völgyében települt négy falu közül csak Szentábrahám szerepel a pápai tizedjegyzékben, 1333-ban: „Vyda sacerdos solvit VI. banales” (MonVat 115.). Hogy ez Szentábrahámra vonatkozik, azt az 1334. évi bejegyzés igazolja, mely szerint „Vyda sacerdos de Sancto Abraam solvit III. banales antiquos” (uo. 133.).

Nyilvánvaló tehát, hogy Szentábrahámnak volt középkori temploma; erről azonban keveset tudunk. 1802-ben lebontották, és új templomot építettek a falu között. Orbán Balázs is már csak a hírét hallotta a régi templomnak, és a következőket írja róla: „Szent-Ábrahám [...] hajdan anya-ecclesiája volt a szomszéd Csekefalva, Andrásfalva és Gagynak. [...] E faluk közös temploma a falu felső végénél beszakadó Ingpatak völgye torkolatjánál egy dombon feküdt, melyet még most is Templomhegynek hívnak, a templomhegy feletti tetőt pedig Tomori padjának. Ez egyház nagyon szép és régi volt, falait szép fresco-festvények boríták; de romladozott lévén, e század elején lebontatott. Innen vitetett a falu között lévő unitárius imaház harangja, melyen féldombor majuskel írásmodorban e körirat van: O REX GLORIE VENI CUM PACE — mely XIV-ik század végéig divatozott írásmodor némileg adat e templom építési idejéről.” (Orbán I. 120.)

324. A harang felirata (Orbán Balázs után)

Az együvé tartozás és közös építés emlékét őrizte meg egy 1640. április 30-án kelt csekefalvi templomépítési irat: „[...] Csekefalva filialissa lévén Szent Ábrahámnak, az religió megváltoztatásában elejektől épittetett templomokat oda kellett hadniok” (Koncz 1884. 164—165.).

Az 1803—1811 között épült új templom falaiban régi faragott kövek nem látszanak, de nincs kizárva, hogy egy eljövendő renoválás alkalmával még kerülnek felszínre. Az új templom belsejében két festett fakarzatot és festett kazettás mennyezetet találunk, az utóbbi a következő építési felirattal: ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÉPITTETTE A SZT. ÁBRAHÁMI UNITÁRIA EKKLÉSIA MDCCCXI DIK ESZTENDŐBEN. A hagyomány szerint a nyugati rész kazettás mennyezete a régi templomból való, de láthatóan ez sem korábbi a XVIII. század végénél.

Az Orbán által számba vett középkori harangot 1916-ban háborús célokra lefoglalták, de a beolvasztást, tekintettel művészettörténeti értékére, elkerülte (vö: Közlemény a be nem öntött harangokról. RefSz 1917, 456.). Még azokban az években eladták a budapesti Nemzeti Múzeumnak.

Irodalom

Orbán I. 120. — Koncz 1882¹. 381, 433. — Koncz József: Csekefalva—Szentábrahám, temploma dulása. ProtKözl 1882. 42, 46. — Koncz József: Csekefalva és Szentábrahám templomai, javai. ProtKözl 1882. 380, 422. — Koncz 1884. 164—165. — Jakab 1901. 320. — Gerecze II. 950. — [Közlemény a be nem öntött harangokról.] RefSz 1917, 456. — Juhász 1947. 11, 41, 136. — Radocsay 1954. 217. — Tombor 1968. 192. — Ferenczi 1972.