A SZERKESZTŐ UTÓSZAVA

Szentimrei Jenő válogatott verseinek összeállításá-
hoz kiindulópontként az a kötet-terv szolgált, amelyet
még a költő készített elő. Egyetlen olyan verset sem
iktattunk ebbe a gyűjteménybe, amelyet az önma-
gával szemben is biztos ítéletű kritikus, Szentimrei
– főleg ifjúkori költeményeiből – kirostált. Az általa
elkészített kötet-terv 1954-ben zárul; az ezt követő
évek termésének minden darabját kézhez kapja eb-
ben a gyűjteményben az olvasó. Köztük van néhány
olyan vers is (Jól foghat valahol...; Valaki léptét
figyeli; Ülj mellém; Fogjuk egymás kezét...; Nem fo-
gott szennyfolt; Vesszen, ki keblén háborút melenget!;
Én vágytam a békét!; Együtt és mindig együtt...),
amelyek a költő életében nem jelentek meg, és csak
hagyatékából kerültek elő. Ezeket a műveit – egy
kivételével – közvetlenül halála előtt, 1959-ben írta;
minden valószínűség szerint azért nem bocsátotta még
életében a nyilvánosság elé, mert egyeseken még ja-
vítani, csiszolni akart. Néhány verset nem sikerült be-
fejeznie. Ennek ellenére ezek a még befejezetlen ver-
sek is joggal tarthatnak számot az olvasó érdeklődé-
sére, mert kiérleletlen formájukban is azt bizonyítják,
hogy az idős, nagybeteg Szentimrei Jenő ágyhoz kö-
tötten sem szakadt el új valóságunktól, s élete utolsó
percéig dolgozó népünk gondjai, a formálódó jövő
ígérete foglalkoztatta.

A verseket keletkezésük sorrendjébe állítottuk.