ELŐSZÓ

Az új írót valójában akkor mutatjuk be az olvasónak, amikor írásait be tudjuk már fűzni az irodalomtörténet fejlődésrendjébe, s megjelenésük szükségszerűségére, az örökölt és szerzett javak értékére utalhatunk.

A fiatal Veress Zoltán önálló kötetté kerekedett novellatermése ebből a szempontból különösen tanulságos. Már első olvasásra sem beszélhetnénk ezekről a novellákról másként, mint egy hazai irodalmunkban már kibontott témakör egészséges folytatásáról. Az új író világa nagyjában ugyanaz a külvárosi népélet, melyet nálunk Nagy István és Asztalos István emelt be az irodalomba, a sokszor izgalmas történetekben azonban annyi újabb mondanivaló csillan fel, hogy ezzel az író irodalmunk szocialista gazdagodásához járul hozzá.

Minden író elsősorban saját élményanyagát hordja ki. Amíg Nagy István is, Asztalos István is a kapitalizmusról a szocializmusra való forradalmi átmenet hatalmas változásait élte át s tükrözi munkáiban, addig az újabb író-nemzedék eszmélkedése már a szocialista építés győzelmének időszakára esik. Ami író-nagyjaink élményanyagában pártos hősök előnyomulása ellenséges terepen s küzdelme a felszabadulás után megbújt ellenséges elemekkel, az az új viszonyok közt felnőtt írógárda esetében már a közösség erkölcsének diadala a bűnözéssé züllött kispolgári önzés egyedi maradványai felett. Veress Zoltán novelláiban a múlt rendszer legfeljebb fájó emlék (beszélgetésben, gondolatban idézik), s az új erkölcs - akár belső lelki vajúdásban, akár tettekben nyilvánul meg - már a tömegek természetes megnyilatkozása, amire minden becsületes ember biztonsággal támaszkodhatik. Itt már nem az új egyéni kivívásán van a hangsúly, hanem a megváltozott társadalom jellegzetes közfelfogásának logikus érvényesülésén az egyének életében. Éppen ebben a logikai egyszerűségben rejlik a Veress-novellák újszerű hatása. Az alapgondolat már nem az új erkölcs kiharcolásának szüksége, hanem általánossá válásának elkerülhetetlen bizonyossága.

Az egyes novellák elemzése megerősíti első benyomásunkat. Vajon a tömegtől elütő-e, hősi voltában kiváló-e, magára különlegesen felfigyeltető-e Barabás Lajos alakja (Örökség), azé a fiatalemberé, aki a gyári munkát és a szerelmi házasságot előnyben részesíti apja kis műhelyének fejlesztésével s az ezzel kapcsolatos érdekházassággal szemben? Vagy talán csodálkozzunk Pintér Bélán, az orvostanhallgatón (Szabadesés), aki szakít a ház-szerzés rögeszméjétől megszállt, mások kárára manőverező családdal, s a jogosan szobát igénylő Domokos-családnak ad igazat? S miért is lenne szembetűnő Ajtai Sándor tanyasi tanító szerelmi fordulata a kulákszellemiségtől való elundorodtában (Kacsavadászat)? Mindezekben az esetekben a pozitív magatartás tulajdonképpen a legtermészetesebb mai reagálás idejüket múlt, szinte groteszkké vált jelenségekre, s az írónak az általános erkölcsi igazság érvényesítésében nincs is szüksége semmiféle célzatos moralizálásra.

De hát akkor mi az érdekes ezekben az írásokban? A közerkölcs - a szocializmusra jellemző közösségi magatartás - győzelmében feszülő társadalmi optimizmus. Veress Zoltán megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy harcos és építő nekifeszüléseink nem voltak hiába. A novelláiban megnyilvánuló általánosság egy új világ alapja, ezért hat megnyugtatóan, ezért emel új távlatok felé.

Különösen azok a novellák ragadnak magukkal, ahol bensőleg tanúi lehetünk a jobb, a helyesebb, a mának megfelelőbb felfogás kiforrásának. Borovszky, az építészmérnök, kijárást vállal, hogy bizonyos prémiumok kedvéért más üzemektől kaparintson el valami anyagot (Menetirány), s két munkás - a fiatal Hatházi és az öreg Benkő - ellesett beszélgetése munkáról, családról, barátokról szégyeníti meg a lelke mélyén. Mire Bukarestbe érkezik, győz is magában, holott útitársaival a maga ügyéről nem is beszélt. Mindennapos események és kis lelki fordulatok láncolata magyarázza meg nekünk a nyámnyila Kardos Ignác megkeményedését is (Szárazvillám), szembeszállását tolvaj vejével a gyári portás becsületéért, s izgalommal várjuk, összekerül-e újra a Halász-család (Négyszemközt), miután az aszszony feladta bizalmatlanságát az újjal szemben, elengedte a tengerre a kis Ibit, sőt hajlandó férje új munkahelyére is kiköltözködni, a vadon mélyén keletkezett új munkatelepre.

Csupa kis dolog, s a kicsiségekben az új ember nagysága! Stílusban a szerzőnek van még finomodnivalója (nem ismeri eléggé a szavak sejtető takarékosságát), de felismeri a valóban az igazat, s már pusztán ezzel is lelkesít. Szocialista humánum izzik akár Balog Béla becsületes szerelmi ajánlatában (Rabszolgaság), melylyel kimenti a megaláztatás poklából a boldogtalan családi életet élő Rósz Irmát, akár pedig abban a bizarrnak tűnő - s a polgári happyendre egyáltalán nem ütő - döntésben, mellyel egy bizonyos Imre félkarú útitársnője életébe lép (Szenvedély). Itt már nemcsak a régi bűnöket, lelki görcsöket, elaljasodásokat gyűri le az új erkölcs, hanem képes leszámolni a régi előítéletekkel is, és lelki öröm magasztosságáig gyújtja fel két ember belső viszonyát.

Veress Zoltán örökölt is, szerzett is irodalmi értéket, s ezzel a kötetével beáll irodalomtörténetünk fejlődő menetébe. Egyszerű dolgokról mindennaposan mer írni, s mégis új kor új szépségeivel nyújt ünnepi hangulatot.

BALOGH EDGÁR