nyomtat

megoszt

A Boldog utcán túl
NAGY ISTVÁN
NYARALÓ MUNKÁSASSZONYNAK

NYARALÓ MUNKÁSASSZONYNAK

Kedveseim! Holnap vasárnap, és semmit sem csinálok, csak várok „felsőről” írt soraitokra. E percben csendesen esik az eső. A tegnap is esett egész nap. A tegnapelőtt este bőrig áztam. Szerdán ki sem mozdultam a munkám mellől. Esett az eső estétől reggelig, ebédszünet nélkül. Mi több, éjfélig túlórázott. Most nagyokat dörög, és záporoz !

Képzelem, hogy el lehettek keseredve, hogy ott is esik. A nyaraló szegény munkásfeleségnek nemcsak a főnök, de lám, az idő sem kedvez. Itt most az előbbi mondat végén jégborsók kezdtek zörögve szökdösni az ablaküvegen.

Zuhog és zuhog!...

Mióta elmentetek, semerről semmi nyugtalanítóbb hír. Se pénz nem jött, se remény rá, csak tőled egy lap... Az eső szakad!!! Nem mertem zárt levélben írni, mert zárt levélben szólni Hozzád szinte annyi, mint zárt ajtó mögött lenni Veled, márpedig az orvos megmondta, hogy szigorúan tartsuk be a két hetet... Remélem, híztál már egy kilót.

Felhőszakadás!

A mi „kis takács” barátunk regényét elfogadták, töméntelen sok pénzt kap érte. Nagyon boldog, és nagyon öszszebarátkoztunk az elmúlt héten. Még a siker előtt... Valahová lecsapott a villám. Az udvar, az utca valóságos tenger... Úgy érzem, hogy a kis takácsot egyre inkább megszeretem, Asszonykája üdvözöl, Ő meg téged szeret...

No nézd csak. Az esőzsinegeket mintha egyszerre elvágták volna odafent... Idelent minden locsog-pocsog. Ha itt lennél, ki úgy szeretsz esővízben mosni!... Cseber, teknő, a nagy pléhfazék és a szívem és a tollam csordultig tele esővízzel. Hajat moshatnál benne. Szemem szárítaná meg a nap helyett... Csókold meg helyettem fiunkat, és gondolj rám nagyon. Mindenkit szeret és üdvözöl

Kolozsvár, 1939. augusztus

Nagy István