megoszt

KULCSOK


Hetyke legények a kulcsok,
Vígan zörögnek zsebemben:
azt hiszik, mindenhová bemehetnek,
mindent megtehetnek,
kettőt, hármat fordulnak és kész,
azt hiszik, kulcslyuk az egész
világ.




GOMB


Úgy él,
hogy a cérna számára
mindig ölelésre görbül a karja.
A karcsú szál hozzásimul,
s egy rongyra varrja.




A SZŐNYEG


Miért olyan
önfeláldozó a szőnyeg?
Mintha a padló
a gyermeke lenne,
testével őrködik felette.
Tűri, hogy tapossák, tekerjék,
géppel szívják, seprűvel verjék,
s mikor kint rázzák,
csak azért reszket:
„A padlóval addig mit tesznek?”




A PLAFON


A plafon belelát akár a hasamba,
akarva, nem akarva tűrni kell neki.
(Mama le is törölgeti kefével.)
Pedig ott fenn a híres
mindent kiles.
Az, hogy fölöttünk van,
még nem ok arra,
hogy nyugodt pofával
hullajtson ránk vakolatot:
„Látlak. Fölöttetek vagyok.”




DOLGOK


A salátára ordított a Nap,
s az gyorsan göndörödni kezdett,
nem értik egymást a tárgyak,
az oktáv lenézi a tercet.
Egész szertartások peregnek szét a dobban,
lángol az ember, mint a patakok,
míg felszívják a szívós örvény–forgók.
Azután meghal,
és élni kezdenek a dolgok.




PÁRNA


Intelligens a párna:
Csak fejek alá fekszik.




POHÁR


Forró súllyal
feszítik tele testét,
s amikor a kavargásban
dühvel megtörne,
akkor a száját
csókolgatják körbe.




KÖRZŐ


A körző egy pontnak feszíti lábát,
s meghúzza maga körül saját határát.




KONZERV


A konzerv bádog kastélyban alszik.
Csak amikor felnyitják, párás,
olajfutotta szemmel néz
szemrehányón a világba.




AMULETT


Ha van,
sokkal rosszabbul járok:
magamra egyáltalán nem,
folyton csak rá vigyázok.




JÁTÉK


A játék egy kicsit mindig komoly,
s minden komoly dologban van csöpp játék.
Így szól a kés:
Kövön táncolok,
mielőtt húsba vágnék.




FÜGGÖNY


Bár remeg a keze, mikor kapaszkodik,
de kirúg az ablakon, ha hozzá a szél
egy kis könyörgésre járul.
Puffad a hasa, mint a jóllakotté,
aztán az éhségtől
újra ronggyá ájul.




ESERNYŐ


Mert az esernyőnek is van valami
háztetős melege,
az ember azt hiszi, hogy az isten lábát,
pedig az esernyőt szorítja a keze.




PRÉS


A munkadarabnak azt mondja,
hogy majd óvatosan fogja.




FA


Hiába hajlong a fa egyre jobban
vagy kapálózik a gyökere:
nem szól a föld.
De mikor kidől a fa, iszonyút dobban.




KÖNYVEK


Az igaz, hogy hivatalosan,
tehát olvasáskor, önmagukban is megállnak,
csak magánéletükben,
vagyis a polcon dőlnek egymásnak.




ITATÓS


Annyi a tudásvágya,
hogy minden írást magába venne.
Csakhogy fordítva marad meg benne.




FUTÓNÖVÉNY


Elmondhatja magáról,
hogy most már elfogyott az útja,
nincs hova nőni.
S amikor először lenézett
vette észre,
hogy nem tud lejönni.




ECSET


A világot foltokká teszi,
míg feloldódik a lassú dalban.
Álmaiban mint szelíd tehén –
a vásznat nyalogatja halkan.




TÜKÖR


Valójában nincs is.
Legalábbis ő
nem úgy érzi mintha lenne:
minden nap végig kell néznie,
hogyan öltöznek a lányok
és nevetik szembe.




TÉGLA


Az öröm pirossá tette.
Ugrott egyet és – eltörött.




SÓ


Fontos vagyok, hát ide estem.
Ezt gondolja átlényegülés közben
a só a levesben.




KERÍTÉS


Ő maga szégyelli,
hogy a tulajdonosa odarakta,
s akkor örül legjobban,
ha valakinek sikerül
átvetni magát rajta.




ÉLET


Nagy hajón még nem ültem,
csak a himbálózás jutott el hozzám.
A sárkányt nem láttam sose,
de a fejét lecsapva hozzák.

A dolgok hamar s gyakran történnek.
Az ember már régen nincsen,
s a fogason még van kabát.




TAVASZ


A meleg a fákra fellök
egypár marék verebet,
az este kékül, zöldül,
s egy kis fagyot főz éjjel,
mert a pocsolyákba feküdtek a felhők.

Egy kőnek az útra nyúlik lába,
egy autó ráfordul, s még ő visít.
Ezenkívül: tiszta és fényes a templom,
mint a frissen súrolt fásláda.




SZEMÜVEG


A szemüveged vagyok. Én akartam,
hogy velem láss,
de nem, hogy keresztülnézz rajtam.




ESTE


Ruhástól alszik a zsír,
kedvesen fogja ölében a lábos.
Felvisít a kályha, s nyújtva felejti
nyelvét a láng, annyira álmos.




HIHETETLEN


Pizsamában maradt a Nap,
délfelé szúrt már a szakálla.
Néztem, ahogy egy tüskét harap.

A hal magából kocsonyát főzött,
egy könyv összecsuklott a csodálattól,
s azt kérdezte: ki a legyőzött?

Nem tudtam, hogy ébren vagyok:
Úgy ülnek a tuskók,
mint a felekezeti tagok.




FORRÓSÁG


Műanyag zacskóban cipőkefe,
hófehér s önzetlen a kád feneke.
Fénylik az asztallap, sápad a kilincs,
mindkettő azért, mert otthon senki sincs.
A vigyor szélesen recseg a sarokban,
köszvényes mosoly koldul a küszöbön.
Egy ismeretlen vízcsepp szikrát vet egy dróton,
s a macska így morog: megölöm!
Mint bezárt eredmény,
kéményt mos az eső,
s kukacot szemelget
a cseresznyeszem.
Lakkot kent magára
egy nagy, hájas váza,
s a guta azt mondta:
„megáll az eszem!”




TULIPÁNOK


Túl érzékenyek a tulipánok:
minden rezgésre ingatják fejük.
Mit tennének, ha törvénnyé lenne,
hogy ebédre őket együk?




RETEK


Kitúrtam egy retket a földből.
Ott hevert kibontott ágyán
gyáván.
Mit tett volna, ha belerúgok?
Egy csöpp szakáll remegett az állán.




GARÁZS


Ami vöröslik a világba,
az szerinte mind farlámpa.




OSTOR


Felcseperedik egy hosszú ostor
s tekerten csüng a szegen.
Itt leselkedik az idő,
mikor majd testbe kóstol.
Nagy hullámokat vet a félelem,
a kiáltás a számba ragad:
nem az ütést félem, de ha ostor leszek,
mi mindent tesznek meg velem?!




MINDEN ÉJJEL


Én minden éjjel őrzöm a papucsom,
ezért van, hogy mellette aluszom.

A pizsamám nem ismeri az arcom,
pedig minden éjjel vele alszom.




A DOLGOK EMLÉKEZETE


A dolgok emlékezete
újra és újra megaláz.
Nekem nem emlékeim,
csak fogalmaim vannak,
s mellettem naponta
in memoriam ég a gáz.