EMBERTEREMTŐ

Elhatároztam, hogy itthagyom a külvárost. Kertes házat keresek a sétatér körül. Nemcsak a távolság miatt, de zavar a por meg a gyerekek örökös rikoltozása is.

Aztán sikerült. Olyan volt a ház, ahogy elképzeltem. Négy sarkán gesztenyefák. Cement kifutó s a ház alatt garázs. Berendeztem a szobákat. Mindeniket egyformára festettem, s ugyanazokat a bútorokat raktam be az összes szobába. Nem szeretem a változatosságot, s tudom, hogy idegesített volna, ha a dolgozószobámon kívül más is lenne a házban. Csak a fürdőszoba maradt változatlan. Csak az ablakokat vakoltattam be. A plafonba szellőztetőt vágattam, és leszereltem a világítást. Jobb sötétben lenni.

A dolgozószobám fala könyvespolc. A jobb sarkában íróasztal, előtte csontváz. A bal sarkában kis laboratórium. Az ajtó mellé heverőt tettem. Van egy kényelmes bőrfotelem is.

Ha be akarom fejezni a kísérletem, okvetlenül szükségem van erre a csendre, erre az egyedüllétre s a kényelemre, amit manapság megvet minden polgár.

Az ajtóra ráfestettem: HAGYJUK ABBA A VILÁGOT.

Egyetlen látogatóm volt, s ő is nagyon csodálkozott ezen a feliraton. Azóta nem engedek senkit a közelembe.

Anatómiával foglalkozom. Ebből doktoráltam,  s az akadémián is ezzel tartom magam. Ezért van szükségem a csontvázra. Rájöttem, hogy minden felszínes dolog tökéletes az emberen.  A szem, az orr, az idegrendszer. Egyszóval minden, és mégis életképtelen. Figyeltem, milyen könnyen meg lehet ölni valakit.

Vázlatot készítettem arról, hogyan nézzen ki a szuperember. Minek kell ellenállnia?

Így alakult ki a következő táblázatom:

Rúgásnak – tehát meg kell szüntetni a folyamatos felületeket.

Csonkításnak – tehát fel kell számolnom a törzsből kiugró részeket.

Ezenkívül minden külső erőszaknak, beleértve az első kettőt is.

Ekkor a csontváz mellkasában kapott helyet a fej. A kar és a láb csontjaival kibővítettem a mellkast, és lezártam alulról is a testüreget.  Számításaim szerint így elég ellenállóvá vált az ember. Ez azonban még mindig nem elég, mert az egyes csontok közötti részeket ki kellett volna töltenem hússal, izommal. Tehát az ember még így sem lenne sérthetetlen.

Figyelni kezdtem a csigákat. Tanulmányoztam a fizika és az anatómia szempontjából is ezt a meszesházú csúszómászót. Gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás. Páncélba szorítani az embert. Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekek pálcikával szokták ingerelni a házába szorult csigát. Új tervemben már nem szerepelt ekkora nyílás. Hajszálvékony csatornák hálózata kötné össze a szervezetet a külvilággal.

Megfontolt, kiegyensúlyozott ember vagyok. Nem hamarkodok el semmit. Szerencsém van ezzel a tulajdonságommal, mert akkor mások jöttek volna rá, hogy megfosztottam mozgásától az embert. Ez a felfedezésem új kedvet adott a munkához. Gondoltam, valami technikai berendezéssel fogom megoldani a helyváltoztatást. Kisebb görkorcsolyára emlékeztető motoros járművet szerkesztettem. Itt viszont üzemanyagproblémáim voltak.

Több tucat vázlat után jutottam el a teknősbékáig. Az ajtómon levő feliratot saját kezűleg kibővítettem: HAGYJUK ABBA A vilÁGOT, MERT A LEGTÖKÉLETESEBB ÉLŐLÉNY A TEKNŐS.

Elkeserített ez a felfedezésem. Egy időre abba is hagytam a munkát. Aztán újra hozzáfogtam mindenhez. Mindent az elejéről. És megint eljutottam a teknősbékáig. Innen már csak egy lépést kellett megtennem, hogy fölfedezzem a teuton lovagokat és a német filozófiát. És a könyvekből megtanultam, hogy semmi sem lehet titok előttem, ami az emberiséget szolgálja. A világ nem titkolózhat előttem.

Mert én az embert féltem!

Mert én az embert akarom tökéletesíteni!

De nem volt mit tennem. Kultúránkra gondoltam. Mindenre, amit teremtettünk. És már csak azért sem maradhattam meg a teknőc-forma mellett, mert néhány évszázad múltán az utódok elfelednék a mi civilizációnkat. A diszkoszvetőt, Vénuszt, Mona Lisát.

Tovább kell menteni az embert. Tökéletesíteni kell az embert és erősíteni.

Szelekciót!

Mesterséges szelekciót!

Aki gyenge: kinyírni! Aki beteg, kinyírni! Eészséges egyedektől egészséges utódokat a földre. És ha mindenki erős lesz, kinyírjuk a teknősbékákat, hogy nehogy rájöjjenek arra, hogy ők a legsérthetetlenebbek. A legtökéletesebbek. És erre is én fogom megadni a jelt. Tanulmányozni fogom a teknősöket, s amikor meglátom köztük az első ilyen táblát: hagyjuk ABBA A VILÁGOT, MERT A LEGTÖKÉLETESEBB ÉLŐLÉNY AZ ember – akkor közbe kell lépni, mert elkeseredésükben még kárt tehetnek bennünk.

És levakartam a feliratot az ajtómról.

És vendégeket hívtam.

Szeretnek az emberek, mert tudják, hogy megmentem őket. Az új barátok miatt átalakítottam a lakásomat is.

–     Jaj, von Kramer, meg lehet fulladni a maga fürdőszobájában – mondta az egyik hölgy.

Nem is rossz ötlet. De akkor a tusból gáz kellene folyjon.