LÁSZLÓ MÁRTON:

Kulák névjegyzékek a Maros megyei Marosvásárhely rajonban, 1949-1952

A falu szocialista átalakítása során a vidéki vagyonos gazdálkodó réteget anyagilag és társadalmilag tönkretették. A jogi, politikai diszkrimináción túl a legáltalánosabban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés ellenük a gazdasági, amit az évenként összeállított kulák névjegyzékek alapján róttak ki rájuk. Írásomban ezeknek a névjegyzékeknek az összeállítását elemzem az 1949-1952-es időszakra Maros megyében, illetőleg Marosvásárhely rajonban. [1]

A kulák meghatározása

De kik is a "kulákok"? A kulákok egy mesterséges, a kommunista ideológia által konstruált társadalmi csoport. Eszerint a társadalom osztályokra oszlik, vidéken nincstelen, szegény-, középparasztokra és "kulákokra". A kulákok "kizsákmányolják" a többi földművelőt, ezért "osztályharc" dúl köztük és a többi vidéki társadalmi osztály között. Amikor a kommunisták átvették a hatalmat, kíméletlen harcot indítottak a "kulákok" ellen.

A "kulák" mint kifejezés a Szovjetunióból származott, ahol a vidéki gazdagparasztságot nevezték így. Romániában 1947-ig egyes pártideológusok azokat a gazdálkodókat tekintették kulákoknak, akik 10 hektárnál több szántófölddel rendelkeztek. 1947 után 20 hektárra emelték föl ezt a határt. [2]

A kulákok meghatározásának kérdése hangsúlyosan a Román Munkáspárt vezetőségének 1949. március 3-5-i plenáris ülésen vetődött fel. Az akkori kommunista pártfőtitkár, Gheorghe-Gheorghiu Dej szerint: "Azért hogy megkülönböztessük a mezőgazdasági munkást, a szegény- és középparasztot a kuláktól, a következő kritériumokat kell figyelembe vennünk. Hogyha van földje, milyen tartományban található a föld, hogyha még rendelkezik más termelő eszközökkel, hány és milyen fajta termelő eszközzel; mit termel; mennyit termel, és mennyit visz a termésből a piacra; hogyha kizsákmányol vagy nem idegen munkaerőt; hogyha ki van zsákmányolva vagy nem mások által; a család nagysága, és egy sor helyi körülmény amelyeket értékelni csak minden konkrét eset  részletes megvizsgálásával tudunk. A döntő azonban az, hogyha kizsákmányolt vagy nem idegen munkaerőt, és hogyha ki van zsákmányolva vagy nincs mások által; rendelkezik vagy nem termelő eszközökkel, hány és milyen fajta termelő eszközzel." [3]

A meghatározásból látható, hogy nagyon bonyolult volt eldönteni, ki minősül kuláknak.

A gyakorlatban a következő okok miatt minősíthettek valakit kuláknak: [4]

1. átlagosnál nagyobb földbirtok;

2. Kisvállalkozás folytatása; például cséplőgépe volt és bérbe csépelt, vagy malma, kocsmája, boltja stb. volt;

3. származás; sokan csupán azért lettek kulákok, mert a szüleiket annak minősítették (őket kulák-fiókáknak nevezték);

4. Átlagosnál jobb anyagi helyzet;

5. szolgatartás; azokat a gazdákat sorolták ide, akik egész évben szolgával dolgoztak, tekintet nélkül a szolgatartás okára;

6. politikai nézet; egyeseket politikai nézeteikért minősítettek kulákká. Például Csiba faluban "Borzas Mihályt kuláknak nyilvánították, bár kevés földje van, de ellenséges magatartása van a szocializmussal szemben." [5]

A kulákká minősítés tehát főleg a vidék tehetősebb, vállalkozó szellemű rétegét érintette. Ez volt az a réteg, amely új gépeket hozott be a gazdálkodásba, eredményesebben gazdálkodott falubelijeinél. Ennek a rétegnek az eltüntetése a vidéki modernizáció természetes menetének a megszakítását jelentette.

A diszkrimináció formái

A már említett az 1949. március 3-5-i plenáris ülésen kulákellenes határozatokat hoztak: "c.) A jelenlegi szakaszban a falusi tőkés kizsákmányolás elleni harcot, a kulákság korlátozásának politikájával kell véghezvinni. [...] A kulákság gazdasági erejének és politikai befolyásának korlátozására vonatkozó feladatot a falusi osztálypolitika alapján kell megvalósítani: a mezőgazdasági proletariátus, a szegény- és középparaszt érdekeinek védelmével a kulákkal szemben, még a legapróbb kérdésekben is; olyan osztályjellegű adópolitikával, amely egyrészt megkönnyíti a szegény- és középparaszt helyzetét, másrészt pedig megterheli a kulákot; a gabonabeszolgáltatás, hitel stb. terén alkalmazott osztálypolitikával [...] A szövetkezeti mozgalmat teljesen meg kell tisztítani mindennemű tőkés elemtől [...] A szövetkezetek vezetőségét kizárólag mezőgazdasági munkásokból, szegény- és középparasztokból kell megalakítani. [...] A [kollektív gazdaságok] minta-alapszabályzatának tartalmaznia kell: a) A kollektív gazdaságba kizárólag szegény-és középparaszt vehető fel; kulák nem. [...] A pártnak irányítania kell a mezőgazdasági bérmunkások szakszervezetét, hogy beszervezzék az összes béreseket, az összes állandó és időszaki mezőgazdasági munkásokat és fokozzák ezek harcát követeléseik kivívásáért a kulákoktól." [6]

A cél tehát a kulákoknak minősítettek gazdasági tönkretétele volt. Ezt mindenre kiterjedő diszkriminációval kívánták elérni. Az ellenük alkalmazott technikák fontosabb elemei a következők:

1. Többletadó: A kuláknak minősítetteknek 20-50%-kal több mezőgazdasági adót kellett beszolgáltatniuk. [7] A központi szervek nyomására általában a maximális többletadót szabták ki rájuk.

2. Szavazati jog megvonása: A vizsgált időszakban az 1950. decemberi választásokon kulákok nem szavazhattak. Érdekesség, hogy volt olyan, kuláknak minősített személy, aki kérte szavazati jogának a visszaadását. [8]

3. Ingatlan vagyon elkobzása: Sokszor kulákoknak minősítetteket kényszerítettek arra, hogy lemondjanak a földjükről, vagy a házukról, hogy abban létesítsenek székhelyet a kollektív gazdaságnak. Ha nagyméretű istállójuk volt, abba a kollektív gazdaság teheneit helyezték el. Régen rajon párttitkára Marosjárán a helybeli Ideiglenes Bizottság elnökével két kuláknak minősítettet arra kényszerített, hogy lemondjanak a földterületükől és házukról. A Küküllő rajoni pártbizottság első titkára Kincses községben kilakoltatott egy kulákot a házából, hogy a kollektív gazdaság tagok állatait az illető udvarában gyűjthessék össze. [9]

4. Kollektív gazdaságokból való kizárás: Noha a kollektív gazdaságok minta-alapszabályzata tiltotta, sok kuláknak minősített gazdát bevettek, vagy bekényszerítettek kollektív gazdaságokba. Sokukat viszont utólag kulákság vádjával kitettek a kollektív gazdaságból - állatok és mezőgazdasági felszerelés nélkül.

5. Munkahelyről való kizárás: Marosvásárhely rajonban 1952-ben a kulák származású tanítók egy részét kitették az állásukból. [10]

6. Kivégzés: A szérűcséplésre való áttérés, illetőleg a kollektivizálással szembeni ellenállás letörésére egyes helységekben megfélemlítésképp kulákokat végeztek ki. 1949. augusztusában a Maros megyei Nyárádszeredában kivégezték Kacsó István kulák minősítésű gazdát, hogy a környékbeli gazdák áttérjenek a mezőn való cséplésre. [11] 1950. augusztusában Udvarfalván Nagy Lászlót, Vadadon Kiss Istvánt mint kulákokat végezték ki és helybeli kulákokkal temettették el őket. [12] Mezőszilváson 1951-ben (?) megölték Grindeanu Joan kulák minősítésű gazdát, mert ellenállt a kollektivizálásnak. Holttestét a Vajdakamarás és Mezőszilvás közötti út mellett hagyták. [13]

A kulák minősítésűek ezenkívül rengeteg egyéb diszkriminációnak voltak kitéve. A rajoni vezetők nagy része kulákellenes szemléletű volt. Például Marosvásárhely rajon Néptanácsa Végrehajtó Bizottságának 1952. augusztus 26-i ülésén a Végrehajtó Bizottság titkára, Szász Elemér javasolta, hogy a kulákokat alkalmazzák a vagonok terméssel való megrakására. A bizottság azonban leszavazta ezt a javaslatot. [14]

A kulák kategória a képlékenysége révén hatalmi eszközzé vált az ellenszegülők vagy ellenségek megbüntetésére. Nagyon sok múlott a névjegyzék összeállítóinak magatartásán. Ha valaki a kulák névjegyzékre került, akkor rövidesen anyagilag tönkrement, gyakran kenyérnek való gabonája sem maradt, annyit kellett beszolgáltatnia. Tehát szó szerint létfontosságú volt számára, hogy ne minősítsék kuláknak. A párt helyi képviselői tudták, milyen hatalom van a kezükben, és gyakran éltek is vele. Személyes bosszúból olyan személyeket is kulákká nyilvánítottak, akik nem minősültek volna annak. [15] Adminisztratív vagy politikai pozíciókban a kulákság vagy kulák eredet vádja eszköz volt a rivális munkatárssal szemben, és előfordult, hogy munkatársak feljelentették egymást a kulák származás vádjával. [16] Ha valaki védelmébe vett egy személyt, aki mégis kuláknak minősült, megjegyezték mint kulákbarátot, pártellenesnek nyilváníthatták és elveszíthette állását. Az ilyen esetek akár rajoni Végrehajtó Bizottsági tagokat is érinthettek.

Marosvásárhely rajon néptanácsa 5-ik szesszióülésén 1952. június 15-én egy volt rajoni végrehajtó bizottsági titkárt, Pápai Adalbertet "ellenséges magatartás" és a kuláksággal való kapcsolatai vádjával kizárták a rajoni Végrehajtó Bizottságból. A dolog háttere: Pápai Adalbert édesapja, Ferenci Adalbert mezőbándi gazda 2 cséplőgéppel rendelkezett, amelyeket szolgák segítségével üzemeltetett. Ezért kuláknak minősült. A fia viszont mint a rajoni Néptanács titkára kieszközölt egy rajoni Néptanácsi határozatot, amelyben Ferenci Adalbertet törölték a kulák névjegyzékből. A határozat megszerzése után Ferenci Adalbert tovább dolgoztatott a szolgákkal. [17]

Egyes helyeken a kollektivizálás miatt csökkentették a kulákok számát. Ugyanis a kollektív gazdaságok megalakításánál egyrészt tehetős, nagy földterülettel rendelkező középgazdákat kellett az alakuló kollektív gazdaságokba beléptetni, másrészt tilos volt kulákokat bevenni. Ezt az ellentmondást egyes esetekben úgy oldották fel, hogy a kulákokat középgazdának írtak be. A kisgörgényi pártalapszervezet titkára a helyi Néptanáccsal egyetértésben 3-ra csökkentette a kulákok számát, hogy legyenek tehetős emberek (de akik mégsem kulák minősítésűek), akikkel kollektív gazdaságot lehet alakítani. [18]

      A névjegyzékek összeállításának mechanizmusa, 1949-1952

Valószínűleg Dej 1949-es definíciója alapján kezdődött el 1949-ben az első kulák névjegyzékek összeállítása. A jogi keretet a többletadó kivetéséhez az 1949. június 14-én elfogadott, 18. számú, a mezőgazdasági adót szabályozó törvény szabta meg. Ennek 19. cikkelye kimondta, hogy a kulákgazdaságokat 30-50%-os többletadónak kell alávetni. A kulák gazdaságok névjegyzékét a járási Néptanácsoknak kellett összeállítaniuk, és a megyei Néptanácsnak kellett jóváhagynia. [19]

Az első névjegyzék összeállítására Maros megyében 1949. augusztusának első felében került sor. A megyében összesen körülbelül 1000 kulák családfőt írtak össze. [20] Az összeállítást a községi Ideiglenes Bizottságok végezték. [21]

1950. április 4-én a megyei Ideiglenes Bizottság bekérte (48 órán belül) a járásoktól az 1949. évi névjegyzéket. [22] Ezt a járások április 5-7. között küldték be. Az 1949-es évtől eltérően, amikor 30-50% közötti adónövelést alkalmaztak rájuk, a megyei Ideiglenes Bizottság mindegyikre a maximális 50%-os adóemelést rendelte el.

Lehetséges, hogy július elején újabb névjegyzékeket állítottak össze a járási apparátusok. [23] 1950. júliusában utasították az államapparátust, hogy papokat, a hivatásuk miatt, ne tegyenek kuláklistára. [24]

Az 1949. évi névjegyzék alapján összeállított újabb jegyzékkel a hatalom nem volt elégedett, ezért Maros megye Ideiglenes Bizottsága 1950. július 21-én felszólította a járási Ideiglenes Bizottságokat, hogy augusztus 5-ig pótnévjegyzékeket állítsanak össze. [25] Ez gyakorlatilag a kulákok számának növelésére adott utasítás volt. [26] A kulák névjegyzékekről július 25-én konferenciát is tartottak (a közigazgatási vezetők részvételével), amelyben pótjegyzékek összeállítását kérték, azaz a kulákok létszámának növelését. [27] Az addig benyújtott névjegyzékeket a megye Ideiglenes Bizottsága jóváhagyta a maximális, 50%-os emeléssel. A megyei Pénzügyi Osztály augusztus 3-10. között elküldte a jóváhagyott névjegyzéket a járások pénzügyi osztályaihoz, hogy azok szedjék be a többletadót. [28]

1950. augusztus 3-án Maros megye Ideiglenes Bizottsága újra felszólította a járásokat a kulák névjegyzék benyújtására. Az új névjegyzékeket a Román Munkáspárt helyi szervezetével együtt kellett összeállítani, a kulákokra a maximális (50%-os) többletadót kellett kivetni. [29]

A megye járásai augusztus közepén küldték be a pót-névjegyzékeket a megye Ideiglenes Bizottságának. [30] Nyárádszereda járásban az összeírás vontatottan haladt, [31] illetőleg nem találtak több kulákot. [32]

Az 1950. szeptember 8-án életbe lépett közigazgatási törvény a központosítás jegyében született. Megszüntette az addigi megyéket és járásokat. Maros megye helyett Marosvásárhely rajon létesült, amely Maros tartomány része lett. Sok helység elvesztette önálló község státuszát. [33] A közigazgatási átszervezés miatt újra névjegyzéket állítottak össze 1950. október 17-én, ebben 680 családfő szerepelt. [34] Ezt a járások által augusztusban beküldött névjegyzékből állították össze. Egy későbbi forrás szerint viszont ekkor 971 kulák családfőt írtak össze. [35]

Marosvásárhely rajonban telefonutasítására 1950. november 15-én a rajon községeinek Ideiglenes bizottságai beküldték a kulákok és más, a szavazásból kizártak névjegyzékét. [36] Ezek alapján 1950. november 20-án összeállítottak egy összesített névjegyzéket, melyben a Maros megyei községek kulák családfőit és a bíróságok által elítélt lakosokat tüntették fel. [37] Ezt a névjegyzéket az 1950. decemberi választások miatt állították össze, a névjegyzékben feltüntetettek nem szavazhattak. Emiatt a nyilvántartott kulákok egy részét törölték a kulák névjegyzékből.

1950 novemberében megjelent egy politikai szempontú jellemzés is a kulák névjegyzékben. [38] Ebben hangsúlyosan szerepelt a rendszerrel szembeni magatartás. [39] Míg addig csak gazdasági adatok szerepeltek, az új jellemzés tág teret engedett az elkészítők szubjektivizmusának, hiszen bárkire rá lehetett mondani, hogy rendszerellenes, és ez elegendő volt ahhoz, hogy kulákká nyilvánítsák.

Az 1951. évi kulák névjegyzékek elkészítése összehangoltan kezdődött. Úgy időzítették, hogy a mezőgazdasági adó beszedésére elkészüljenek a jegyzékek, így a kulákoktól a többletadót is be tudják szedni. 1951. május 7-én Maros tartomány Néptanácsa utasította a rajoni Néptanácsokat a kulák névjegyzék összeállítására május 25-ig. Azokat a kulákokat, akiket politikai okokból (az 1950. decemberi választások miatt) töröltek a kulák névjegyzékből 1950 végén, de gazdaságilag továbbra is kuláknak minősültek, újra fel kellett venni a névjegyzékbe. Az 1951 tavaszi listát az 1950-es szempontok alapján kellett összeállítani. [40]

Ugyancsak május 7-én a rajoni pénzügyi osztályok vezetői értekezletet tartottak Marosvásárhelyen. Ekkor részletesen megvitatták a kulák névjegyzék összeállításának módozatát. Ugyanezen a napon a rajoni párt első titkárok megbeszélést tartottak a tartományi székhelyen, nekik is írásbeli útmutatást adtak a névjegyzék összeállításának módozatáról. Mint a korábbi években, ekkor is a községi Néptanácsok állították össze a névjegyzéket, [41] bár tervezték, hogy rajoni kiküldöttek állítják össze a községi Néptanácsokkal közösen.

1951. június 25-ig a kulák névjegyzékeket beküldték a rajoni Néptanácsok. A Maros tartományi Néptanács jóváhagyta, majd leküldték a rajoni Néptanácsok pénzügyi osztályaihoz. Június 1-jén a rajoni pénzügyi osztályok hozzáláttak a mezőgazdasági adó beszedéséhez. Mindegyik kulákra a maximális, 50%-os adónövelést rótták ki. [42]

1951. június 22-én a tartományi Néptanács ülésén szóba került annak a 122 kuláknak az ügye, akiknek teljes vagyona a kollektív gazdaság/állami gazdaság/Néptanács tulajdonába ment át, így már nem volt értelme felvenni őket a kulák névjegyzékbe, mivel nem volt már megadóztatható vagyonuk. Ezért magyarázatot kértek a rajoni néptanácsoktól, hogy miért vették fel őket a kulák névjegyzékre. Az ügy kivizsgálására bizottságot alakítottak a tartomány legfőbb párt- és állami vezetőiből. [43]

Az 1952. évi névjegyzékek összeállítására minden korábbinál jobban rányomta bélyegét a politikai nyomás és a párton belüli harc. A Maros tartományi pártbüró 1952. január 14-i ülésén egyik felszólaló szerint Marosvásárhely város Néptanácsban megbékélő magatartás tapasztalható a kulákokkal szemben, főleg a városi Néptanács elnöke, Soós József részéről. [44] Az érintett azzal védekezett, hogy éppen most állítják össze a városi kulák névjegyzéket, és problémák vannak a kulák kritériumokkal, mert városon, ha valakinek csak 1-2 ha földje van, már szolgákat tart. A pártbüró határozatot hozott, amely szerint újabb kulák névjegyzéket kell összeállítani a rajoni és községi néptanácsoknak.

1952. március 15-én a Román Munkáspárt Központi Bizottsága elkészítette a Zárt levél elnevezésű dokumentumot, amelyet ismertettek a párttagsággal. A Zárt levél azt állította, hogy Vasile Luca Központi bizottsági tag, pénzügyminiszter intézkedései miatt a gazdagparasztságok (vagyis a kulákok) 1949-51 között túl alacsony adókat fizettek, és hogy a kulák gazdaságok számát mesterségesen csökkentették. [45] A Központi Bizottságnak ezen állásfoglalása után várható volt a kulákokkal kapcsolatos politika szigorúbbá válása.

1951. március 29-én a tartományi Néptanács Pénzügyi Osztálya felszólította a rajoni pénzügyi osztályokat, hogy küldjenek névjegyzéket azokról a kulákokról, akik 1950-ben szerepeltek a névjegyzékben, de 1951-ben már nem. [46] Az összevetés szerint 1123 (más adat szerint 766) kulák gazdasággal volt kevesebb a tartományban 1951-ben, mint 1950-ben. Az 1950 decemberi néptanácsi választásokra a kulákság alól felmentettek alkották a névjegyzékből töröltek többségét. [47]

1952. április 5-én a tartományi pártbizottság megtárgyalta a második negyedévi munkatervtervezetet. A kulák névjegyzékek összeállítását egy hónap alatt tervezték elvégezni. Mivel a helyi párt- és néptanácsi vezetők ilyen irányú magatartásával nem voltak elégedettek, a büró úgy tervezte, hogy a rajoni központból kiküldött pártaktivisták is vegyenek részt a helyi összeállító bizottság munkájában. [48]

1952. április 21-én a Román Munkáspárt Központi Bizottságának Szervezeti Bürója (Biroul Organizatoric) ülésén új alapirányelveket (indicii de bază) dolgoztak ki a kulákok azonosítására. [49] Itt az minősült kuláknak, aki évi 30 napnál több ideig használt fizetett munkaerőt. Az ekkor kidolgozott új kulákazonosítási szempontokat leküldték a tartományi pártbizottságokhoz. [50] Maros tartományban a párt végrehajtó apparátusában ezeket az új kritériumokat 1952. május 14-én vitatták meg. [51] Az ülésen egyúttal egy újabb kulákkizárási akciót, illetve kulákellenőrzési akciót rendeltek el. [52]

Ezen utasítás nyomán 1952. május 27.-június 10. között új kulák névjegyzéket állítottak össze a tartományban. [53] A felmérés lebonyolításánál Marosvásárhely rajon tekintetében vannak részletes adataink. A rajont tíz körzetre osztották fel, minden körzetbe 2 rajoni küldött indult. A küldötteknek a rajoni Néptanács elnöke tartott felkészítőt. Ezt követően Meggyesfalva község kulák névjegyzékének összeállításában az összes küldött részt vett, hogy megfelelő tapasztalatot szerezzen. Ezután mindenki a számára kijelölt községbe ment. Többnyire községenként állították össze a névjegyzéket, a két rajoni megbízott jelenlétében. Máshol utólag szálltak ki rajoni kiküldöttek, és összehívták a községi Végrehajtó Bizottságot, és együtt tárgyalták meg a községi kulák névjegyzéket. [54] Községi szinten az összeállítást az illető község néptanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjai, a Román Munkáspárt helyi alapszervezetének tagjai, [55] a (helyi) tömegszervezetek vezetői és a rajoni küldött(ek) végezte. [56]

A nagy különbség az előző évi felmérésekhez képest az volt, hogy míg korábban a helybeli párt- vagy néptanácsi tagok állították össze a névjegyzéket (és esetleg egy felsőbb szerv leellenőrizte), most az összeállításnál a központból kiküldött személyek véleménye volt a döntő. Természetesen az összeállítást a helybeliek alkotta bizottság végezte, de a rajoni küldöttnek döntő szava volt. A rajoni kiküldöttek pedig a pártharc miatt, a Zárt levélben szereplő csökkenés ellensúlyozására növelték a kulákok számát a névjegyzékben. Az adatokat rajoni szinten összesítették, majd a tartományi Néptanácshoz továbbították. A tartományi jóváhagyást követően a rajoni Néptanács a névjegyzékeket átadta a rajoni Néptanács Pénzügyi Osztályának és az Állami Begyűjtési Bizottság rajoni kirendeltségének. Itt újraszámolták a kulákok beszolgáltatásait és mezőgazdasági adóit.

Tartományi szinten 1952. május 28-án kezdődött a kivizsgálás. A tartományi Néptanács szúrópróbaszerűen nyolc, már leellenőrzött helységet újra megvizsgált, hogy megbizonyosodjon arról, megfelelően dolgoztak-e a rajoni Néptanácsok.

1952. június 2-án Maros tartományi pártbüró ülésén a kulák gazdaságok folyamatban lévő ellenőrzését elemezték. [57] Mivel helyi pártalapszervezeti tagról, sőt titkárról is kiderült, hogy "kizsákmányolók" voltak (valószínűleg az új kulák meghatározás alapján), két rajoni pártbüró tag ezek helyzetét vizsgálta meg. A Marosvásárhely rajoni pártbüró minden reggel elemezte az ellenőrzés menetét. Egyes helységekben a helyi párttagok és a néptanácsi tagok ellenezték a kulák ellenőrzést. [58] Itt kivizsgálták a községi Néptanács és a helyi párttagok magatartását. Június 2-ig 17 községben végezték el az összeállítást, és általában 40-45%-kal növekedett a kulákok száma az 1950-51. évi névjegyzékhez képest.

Szövérfi Zoltán tartományi pártbizottság titkár [59] arra szólította fel az illetékes szerveket, hogy vizsgálják ki, ha kulákok fiai felelős posztokat töltenek be minisztériumokban, és ezt jelezzék a Központi Bizottságnak. Lucaci Vasile, egy másik tartományi titkár szerint helytelen volt vegyes bizottságokat alakítani (a helyi Néptanácsból és pártalapszervezetekből), mert a Központi Bizottság utasítása alapján a kulákellenőrzést a Néptanácsnak kell elvégeznie. Arra utasított, hogy az összeírással ellenszegülő párttagok helyzetét ki kell vizsgálni. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy az adózókat azonosítsák, a társadalmi hovatartozás csak másodlagos kérdés volt. Mindkét párttitkár sürgette az ellenőrzési munkálatok felgyorsítását.

Kapusi Josif tartományi párttitkár [60] szerint sem kellett közös bizottságokat alakítani, szerinte a községi Néptanács Végrehajtó Bizottsága szálljon ki az illető helységbe, ott kérje ki a helyi párt alapszervezet, és a tömegszervezetek helyi vezetőinek a véleményét. A Néptanács dolga a névjegyzék összeállítása, a helyi pártszerveké pedig, hogy ellenőrizzék a Néptanács munkáját. Rajoni szinten sem kell közös (párt-Néptanács) bizottság, elég, hogy a rajoni Néptanács Végrehajtó Bizottsága leellenőrizze a névjegyzéket. Kapusi Josif elmondta: többen jelezték, hogy a cukorgyárban sok a kulák. Ezért felszólította Veress Károlyt, a jelenlevő cukorgyári igazgatót, (egyszemélyben a tartományi pártbizottság bürójának tagja), hogy készítsen jelentést ebben az ügyben. [61]

Marosvásárhely rajon pártbizottságát utasították, hogy csak háromnaponként tárgyalja a kulák névjegyzék összeállítását, mert más problémákat szem elől téveszthetnek.

Június 10-e után a Marosvásárhely rajoni kulák névjegyzéket felterjesztették a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsához. Néptanácsa Végrehajtó Bizottsága június 17-én válaszolt. [62] A kulákként jóváhagyottakkal szemben foganatosítani kellett a szükséges intézkedéseket. [63] A rajoni kiküldöttek munkáját  ki kellett vizsgálni, és felületes munkát végzőket megbüntetni, a nem egyértelmű eseteket a rajoni Néptanács legfőbb tisztviselőinek kellett felülvizsgálni.

A tartományi felszólításra a rajoni Végrehajtó Bizottság elnöke, alelnöke és titkára [64] kivizsgálta azoknak a kulákoknak a helyzetét, akiknek nem volt elég egyértelmű az esetük, és július 1-jéig elkészítették a véglegesített névjegyzéket. [65] Ebben 1698 vagy 2217 kulák családfő szerepelt. [66] Ezzel a tartományi vezetőség már elégedett volt, mert augusztus végén megdicsérték Marosvásárhely rajon ilyen irányú munkáját. [67]

1952. szeptemberében egy második kulákellenőrzésre is sor került. A politikai háttér ad magyarázatot arra, hogy miért volt szükség egy újabb névjegyzékre. A politikai harc már elcsitult, és az a nagy erőszakhullám, amely a parasztság ellen irányult, véget ért, a hatalom kissé engedett az emberekre nehezedő nyomáson. Ennek része volt a kulákok számának csökkentése is.

Marosvásárhely rajon Néptanácsának Végrehajtó Bizottsága 1952. október 4-i ülésén tárgyalta az új névjegyzékeket, [68] majd ezt határozat formájában [69] felterjesztette a tartományhoz. Maros tartomány Néptanácsa fokozatosan csökkentette a kulákok számát, és Marosvásárhely rajont utasították, hogy a felmentetteket törölje a kulák névjegyzékből, és (ha 1951-ben nem voltak kulákok) ne hajtsa be rajtuk visszamenőlegesen az 1951. évi adót. A csökkentés eredményeképpen október hónapban a rajonban 211 kulákot töröltek a kuláknévjegyzékből. [70]

A tartomány néptanácsa 1952. október 22-i ülésén tárgyalta a névjegyzéket. [71] Több személyt ekkor, 1952. október 22-én töröltek a kulák névjegyzékből. [72] Ebben valószínűleg 1319 kulák családfő szerepelt.

 

            Számadatok a Marosvásárhely rajoni kuláklistákból

A Pénzügyminisztérium adatai szerint 1949-ben 68.594, 1950-ben 64.780, 1951-ben 48.133 kulákgazdaság volt az országban. [73]

A kuláknak minősítettek pontos számát Marosvásárhely rajonban egy adott időpontban már nem lehet pontosan meghatározni. [74] Viszont a hozzávetőleges számot meg lehet becsülni, illetve növelési és csökkentési tendenciákat lehet meg figyelni. A névjegyzékekben általában a családfőt tüntették fel, de az egész család (az egy háztartásban együtt élők) kuláknak minősült.

Az 1949. évi kulák névjegyzék körülbelül 900 személyt tartalmazhatott. A megyei ideiglenes bizottság nyomására 1950-ben elkezdődött a kulákok számának növelése. Mivel a pótnévjegyzékek csak kevés esetben állnak rendelkezésre, ezért nem lehet megbecsülni sem, mekkora volt a növelés.

A közigazgatási átszervezés után a létrejövő Marosvásárhely rajon kevesebb településsel rendelkezett, így a kulákok számának elméletileg alacsonyabbnak kellett lennie. Az 1950. október 17-i keltezésű rajoni összeírásból viszont egyes községek is kimaradtak, nem beszélve egyes helységekről. Így megint a becslésre kell hagyatkoznunk. A rajonban körülbelül 850-900 személy tarthattak nyilván ekkor kulákként. A választások miatti enyhülés révén 1951-ben pár százzal csökkenthették a kulákok számát.

Az 1952-es évben háromszor is volt névjegyzék összeállítás. A legelsőnél 1000-1200 körül lehetett a kulákok száma. A második esetében kétezer körül volt a kulákok száma. A relatív enyhülés után, augusztus végén 1300 körül lehettek rajoni szinten.

 

A névjegyzékek összeállításának szempontjai

1950 júliusában a kulák névjegyzékekben a következő adatokat tüntették fel: [75] az érintett neve; a község, amelyben lakik; a család munkaképes tagjainak száma; az állandó jelleggel foglalkoztatott idegen munkaerő száma; a mezőgazdasági terület nagysága; kis és nagy állatok száma; más vagyon (ide termelőeszközöket tüntettek fel, például cséplőgép, traktor, malom; de mesterséget is, mint például szabó, kereskedő, malomkőműves).  Ezután javaslat következett a beszolgáltatás növeléséről. [76]

1950 novemberében megjelenik egy új elem a kuláknévjegyzékben. [77] Ekkor feltüntették: az érintett nevét; a termőföld vagy szántóföld nagyságát; rövid leírták a kizsákmányolás formáját; [78] a családtagokat; és a termelőeszközöket. [79] Hangsúlyosan szerepelt a rendszerrel szembeni magatartás is.

Az 1952 májusi kulák névjegyzékben szerepel: [80] a családfő neve; szarvasmarhák száma; összes földterület; meddig használt idegen munkaerőt; a rendszerhez való viszonyulás; a lakosságra gyakorolt befolyás; kiegészítő jövedelemforrás; különleges eset. [81]

1952. április 21-én a Román Munkáspárt új kritériumokat dolgozott ki a kulákok azonosítására. [82] A kulákság fő ismérve az lett, hogy évi 30 napnál több ideig használt-e fizetett munkaerőt. Az 1952. szeptemberi névjegyzékeket már ezen irányelv alapján dolgozták ki. Ekkor a névjegyzékek a következő adatokat tartalmazták: [83] az érintett és a vele egy háztartásban élők neve és életkora; az összes földterület nagysága; a szántóterület nagysága; jellemzés. Ez utóbbi tartalmazta a családfő származását, valamint azt, hogy évi 30 napnál több ideig alkalmazott-e munkásokat, esetleg az idénymunkások nevét, esetenként azt, hogy mely években alkalmazta őket.

Az 1953 szeptemberében összeállított névjegyzék adatai: [84] a családfő neve; a családtagok, egy háztartásban élők száma; a munkaképes tagok száma; az összes földterület nagysága; a termőterület nagysága. A jellemzés a családfő származását, a kizsákmányolás formáját, valamint azt tartalmazza, hogy idegen munkaerőt alkalmazott-e 30 napnál több ideig. Nem szerepel a rendszerrel kapcsolatos magatartás.

A Magyar Autonóm tartománynak volt saját kulák névjegyzéke, [85] illetve a tartományi Néptanács keretében működő Kulákellenőrző Bizottsága. [86]

Szolidaritás a kulákokkal, védekezési technikák

 

A kulákokkal szembeni igazságtalan bánásmód sokakat arra késztetett, hogy segítsenek rajtuk. Számos néptanácsi tag nem akarta végrehajtani saját falubelijeivel szemben az igazságtalan állami utasításokat. [87] Ugyancsak egyes néptanácsi tagok közreműködtek a kulákokra rótt adók, illetékek csökkentésében vagy eltörlésében. [88]

A kulákok is igyekeztek a teljesíthetetlen gazdasági kötelezettségeket kivédeni. Egyesek a néptanácsi elnökök lefizetésével próbáltak kibújni az adók, kvóták befizetése alól. Mezőbándon a Néptanács elnöke pénz ellenében megengedte a kulákoknak, hogy az adó kifizetése nélkül hazavigyék a búzájukat, illetve a kulákok házához küldte pénzért a cséplőgépet. Sáromberkén a Néptanács elnöke, titkára és a mezőgazdasági ügynök törölték, illetve csökkentették egyesek földnyilvántartásban szereplő birtokainak nagyságát. [89] Volt rá eset, hogy egy kulák házaspár a falu előtt álveszekedést mímelt, majd szétköltöztek, és a földjüket is kettéosztották, hogy ezáltal lekerüljenek a kulák névjegyzékről. [90] Tudunk olyan személyről, aki hígította a beadott tejet. [91] Ha lefülelték őket, bíróság várt rájuk.

A kulák-névjegyzékek összeállítása a hatalom egyik eszköze volt az általa ideolügiai szempontból ellenfélnek számító társadalmi réteg anyagi tönkretételében. A névjegyzékek összeállításával a falu közösségi szolidaritását is igyekeztek megbontani, sok esetben sikerrel. A célok között szerepelt a “kulákok" társadalmi befolyásának csökkentése is. A névjegyzékekhez köthető gazdasági diszkriminációval tönkretették a vidék vállalkozó szellemű, újító rétegét, ez egy természetes modernizációs folyamat lelassítását, megváltoztatását eredményezte.

A kulák.meghatározás, és ezáltal a kilák-névjegyzékek a politikai harcok leképződései is voltak, állandó változásokkal, ingadozásokkal, amely a gazdálkodó rétegek biztonságra törekvését és a gazdálkodás tervezhetőségét veszélyeztette.

Összeségében a kulák-névjegyzékek a vidéki társadalomnak, gazdálkodásnak, fejlődésnek, emberi értékeknek óriási károkat okoztak, hosszútávú kihatásai máig is éreztetik hatásukat.