nyomtat

megoszt

Határ, amely összeköt

Gagyi József

Határ, amely összeköt

1952 júliusában--szeptemberében Romániában új belsõ határokat húztak meg, amirõl a korabeli sajtó, a Magyar Autonóm Tartomány kapcsán, így írt: "a határ nem választóvonal lesz, hanem a testvériségnek és bizalomnak olyan jele, amely összeköt." A határ, definíciószerűen, két entitás elválasztására szolgál. A határ funkciója, hogy összekössön -- a kommunista párt átalakuló nemzetiségi politikája következtében ez a paradoxon osztja meg és uralja az ezt követõ években a romániai magyar társadalmat.

Romániában a területi-adminisztratív átalakítás átvette a szovjet modellt, létrehozta a nemzetiségi kérdés kezelése és megoldása szovjet, egészen pontosan sztálini (azaz Sztálin, mint nemzetiségügyi népbiztos által kidolgozott és gyakorlatba ültetett) valóságát. A szovjet modell átvételének egyedülálló esete volt ez az akkoriban népi demokratikusnak nevezett államokban: egy nemzetiségi autonóm tartomány született. A Magyar Autonóm Tartomány kialakulásának állomásait, körülményeit, az új adminisztratív keretek közé kerülõ társadalom állapotát, reakcióit vizsgálom ebben az írásban.

Romániában az 5/1950-es törvény alapján 1950 szeptemberében lépett életbe az új területi-közigazgatási felosztás. Hivatalosan rajonálásnak nevezték, bár nemcsak az jellemezte, hogy a járások helyett ún. rajonokat alakítottak, hanem az is, hogy a megyék összevonásából tartományokat hoztak létre. Eszerint az országot 117 rajon, 28 tartomány, 148 város és 4052 község alkotta,[1] ebbõl 11 erdélyi tartomány volt. A térképet vizsgálva joggal mondhatjuk, hogy az új határok a történelmileg kialakult felosztást, a termé-szeti-földrajzi tagoláshoz is igazodva, csak a nagyobb országrészek között tartották tiszteletben. Nem alakultak olyan szerkezetek, amelyek ezeket a történelmi határokat metszve, moldvai és erdélyi, vagy havasalföldi és erdélyi részeket egyesítettek volna. Egyetlen kivétel: Predealt Brassóhoz -- azaz ahogy az 1950. augusztus 23. tiszteletére történt ünnepélyes átkeresztelés után nevezték: Sztálinvároshoz -- csatolták. Egyes szerkezetek Erdélyben addig össze nem tartozó vidékeket fogtak egybe: Zilah Kolozsvárhoz, Szilágysomlyó Nagyváradhoz, Nagykároly Nagybányához, Gyulafehérvár Dévához, Felsõvisó Besztercéhez, Balázsfalva Marosvásárhelyhez került. Akadt olyan megye is, amelyet kétfele daraboltak: Csík megyébõl Gyergyó Maros, Csík pedig Sztálin tartomány része lett.

A minket érdeklõ vidék, a történelmi Székelyföld két tartomány között oszlott meg. Maros tartomány hat rajonból állt: Marosvásárhely, Ludas, Dicsõszentmárton, Régen, Erdõszentgyörgy, Gyergyó. Sztálin tartomány rajonjai: Brassó, Rákos, Udvarhely, Csík, Kézdi és Sepsi. Ez rövid átmeneti állapotnak bizonyult, csupán két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újrarajzolják a térképet.

1952: új nemzetiségi politika Romániában

1952. július 18-án jelent meg a párt lapjában, a Scânteia-ban a Román Népköztársaság új Alkotmányának tervezete, 1952. szeptember 24-én pedig összeült a Nagy Nemzetgyűlés. Az 1948 márciusában megválasztott testületnek ez volt az utolsó ülésszaka, és az 1948. április 12-i Alkotmány után ezt az új alaptörvényt is megszavazta,[2] valamint az új választási törvényt. Ezután november 30-ára új nemzetgyűlési választásokat írtak ki. A történészek megegyeznek abban, hogy 1952-ben egy korszak lezárult, egy másik elkezdõdött a második világháború utáni szocialista Románia történetében. A vízválasztó azonban nem az új Alkotmány volt, hanem még azt megelõzõen az ún. "jobboldali elhajlók" ellen indított támadás, a párt vezetõ csoportja egységének, Gheorghiu--Dej pártfõtitkár egyeduralmának a megerõsödése. Mindez azonban csak része volt egy általánosabb, a szovjet tömb országaiban zajló folyamatnak: a "cionista összeesküvõk", a zsidó és más kisebbségi származású vezetõk elleni fellépésnek. A folyamatot 1951 novemberében a csehszlovák kommunista párt fõtitkára, Rudolf Slansky letartóztatása indította el. Romániában az 1952. február 29.--március 1-jei központi bizottsági plenárison érte az elsõ támadás az akkori KB titkár és pénzügyminiszter Luka Lászlót, és implicit módon társait, Ana Pauker külügyminisztert és Teohari Georgescu belügyminisztert (a vezetés "moszkovitának" nevezett szárnyát). Úgy tűnik, a hatalommegerõsítõ manõvert Moszkvában határozták el, és a jelzést, hogy eltávolíthatja a hatalmi vetélkedésben vele szembenállókat, szintén Moszkvából kapta Gheorghiu--Dej. De a taktikát helyben dolgozták ki, mégpedig szovjet tanácsadók segítségével és felügyeletével.[3] Luka ellen a KB indított vizsgálatot, majd a május 26--27-i plenárison elhatározták a pártból való kizárását. Június 2-án Gheorghiu--Dej lett a miniszterelnök -- azaz nyilvánosan is a pártállam egyszemélyes vezetõje. Július 5-én felmentették külügyminiszteri tisztségébõl Ana Paukert. Teohari Georgescut már a májusi plenáris másnapján, május 28-án menesztette Gheorghiu--Dej embere, Alexandru Draghici. Az új alaptörvény ily módon a Gheorghiu--Dej körüli egységben megerõsödõ román pártvezetés sztálinista alkotmánya.

Az utóbbi években megjelent, az ötvenes évek Romániájával foglalkozó könyvek szaktekintélyeknek számító román vagy külföldi szerzõi (Victor Frunza, Stelian Tanase, Denis Deletant, Robert Levy) nem említik az 1952-es évvel kapcsolatban az új alkotmánynak az országszervezés, a nemzetiségi kérdés kezelésének szempontjából sajátos kitételét: a MAT megalakítását. Az évtizedekkel ezelõtt nyugaton megjelent könyvek szerzõi (Stephen Fischer-Galati, Ghita Ionescu) sem méltatták különösebb figyelemre az eseményt. Ionescu három mondatot írt arról, hogy az alkotmány egyik pontja autonómiáról beszél, hozzátéve, hogy a tartomány területén is érvényesek a központi rendeletek és határozatok, azaz már születésekor sem volt semmiféle esélye annak, hogy ez a tartomány egy központ alatti egységgé ("some sub-federal unit") váljon.

Természetesen vannak történészek, akiket nem hagy közömbösen a MAT létrejötte és működése, és behatóbban foglalkoznak a jelenséggel -- csak éppen nem saját kutatásokra, hanem a korabeli sajtóra, az elmúlt történelmi korszakban Romániában kiadott, ideológiával átitatott kiadványokra, az azokban megfogalmazott gondolatokra támaszkodnak. Például az 1995-ben megjelent A romániai magyarok című könvvben a szerzõk, Nicolae Endroiu és Vasile Puscas alaptétele: 1944 után a magyar nemzetiség privilegizált helyzetben volt, a MAT ennek egyik bizonyítéka. Szerintük a tartomány a helyi néptanács által elfogadott "szabályzat" szerint működött (mint tudjuk, ennek a szabályzatnak a kidolgozása és elfogadása csak ígéret maradt), valamint "a magyar kulturális és ideológiai tevékenység különlegesen intenzív volt ebben az idõ-szakban".[4] Hasonló ideológiára és tudásra alapozott ismeret elegendõ arra, hogy napjainkban a médiában román közszereplõk idõnként a MAT-ról az árnyalatok mellõzésével, pillanatnyi politikai érdekekre figyelve nyilatkozzanak. Mindezek miatt úgy gondolom, ennek a témának az alapos feltárása, vizsgálata, és ennek nyomán egy árnyalt tudományos álláspont kialakítása inkább a magyar kutatókra hárul.

A második világháború utáni Romániában élõ magyar kisebbség helyzetét vizsgáló elsõ tanulmányok egyike 1963-ban jelent meg, szerzõje Telegdi Elek. Az idõszakot három nagyobb részidõszakra osztja: az elsõ jellemzõje "a magyarok szövetsége a többségi románsággal", a másodiké, mely 1952-tõl az '56-os forradalom utáni tömeges megtorlások kezdetéig tart, a "taktika és együttélés", míg az utána következõ harmadiké "a magyar kisebbség szocialista jelszavak fedezetében történõ perzekuciója". A második szakaszban minden területen elszigetelik, vagy módszeresen eltávolítják a vezetésbõl a kisebbségek tagjait. De Sztálin halálát követõen Romániában a sztálinista vezetõk óvatosak: egyszerre propagálják a jogegyenlõséget és erõsítik a centralizációt, valamint a "románosítási politikát". Létrejön a MAT, de "valójában ahhoz képest, amelyeket azelõtt a Magyar Népi Szövetség élvezett, a romániai magyarok jogainak korlátozásáról van szó", megindul a nagyobb városok számarányának mesterséges átalakítása, és Kolozsváron, valamint más, akkor még magyar többségű nagyvárosokban, ellentétben Marosvásárhellyel, magyar intézményeket számolnak fel, anélkül, hogy újakat hoznának létre.[5] Schöpflin György 1979-ben megjelent összefoglalásában a belsõ elnyomás és a formális engedmények kettõségét tartja jellemzõnek a MAT megalakításával teremtett helyzetre. A fordulópontot véleménye szerint Gheorghiu--Dej-nek 1953 januárjában tett kijelentése jelenti, mely szerint Romániában végleg megoldódott a nemzetiségi kérdés. Ez a nyilatkozat a késõbbiekben ürügyül szolgált, hogy bárkit, aki nemzetiségi politikájukat kritizálta, a sovinizmus vádjával illessenek. Az engedmények kirakatjellegét bizonyítja, hogy a MAT Statútuma soha nem készült el, az autonómia csupán nevében létezett, a tartomány szervezete semmiben sem különbözött a többi tartományétól, ugyanakkor "létére hivatkozva megtagadták, hogy más területeken magyar kulturális intézmények jöjjenek létre; ez a tartomány így voltaképpen "magyar gettónak" bizonyult."[6]

Lipcsey Ildikó véleménye szerint a MAT abban különbözött az ország többi tartományától, hogy a helyi lakosság természetes állapotát ismerték el a keretek kialakításával.[7] Ez a gesztus egyrészt, látszólag, az egység eszmét tagadta. Másrészt lehetõséget adott arra, hogy Gheorghiu--Dej bejelenthesse: Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést,[8] és ez alapot teremtett a késõbbiekben a központi nemzetiségi szerkezeteknek (a Magyar Népi Szövetség, a Nemzetiségi Minisztérium) az elzárkózás lehetõségét hordozó, idejemúlt intézményekké nyilvánítására és megszüntetésére.

Tóth Sándor álláspontja a MAT létrehozása szempontjából igen határozott: az a romániai magyarság szervezetileg reprezentált, kollektív személyiségét, a képviselõ Magyar Népi Szövetséget meggyengítõ, majd felszámoló "szalámitaktika" utolsó lépésének tekinthetõ.[9] A sikeres érdekmegosztás eredményeként akkoriban ezt csak kevesen vették észre. Mindazok a vezetõk, akik Marosvásárhelyen hatalmat szereztek, új, alakuló intézmények élén növelték hatalmukat, nem gondolkozhattak úgy, mint a kolozsváriak, akik hatalmukat, pozícióikat, intézményüket féltették. Tóth Sándor egy korabeli belsõ jelentés[10] társszerzõje is. A jelentésben külön alfejezet foglalkozik a kérdéssel: hogyan viszonyul a romániai magyar értelmiség a MAT létrehozásához, szerepéhez. Egyértelmű az aggodalom: Kolozsváron és más helységekben a magyar nyelvűség visszaszorítása tapasztalható; a magyar intézmények működését korlátozzák, a MAT-ba való átköltöztetésüket lebegtetik, román társintézményekkel való összevonásukról beszélnek. A "Románia közepén megalakuló kis Magyarország" kép él azokban, akik a tartomány határain belül vannak; "kirakat-tartomány"-nak látják és nevezik azok a mérvadó értelmiségiek, akik a tartományon kívül élnek. Ez az 1952-tõl kialakuló helyzet a romániai magyarság máig élõ, alapvetõ területi, de ezen túl, a mentalitásban is kimutatható megosztottságát mutatja.[11]

Vajon az 1952-es alkotmánnyal, a MAT létrehozásával új nemzetiségi politikát alapoztak volna meg Romániában?

Mélykúti Ferenc szerint igen: a nemzetiségi intézmények, a megszűnõ Magyar Népi Szövetség kivételével, 1956-ig még gyakorlatilag érintetlenek maradtak és működhettek, de ekkor jött létre az a politikai-ideológiai alap, amely megkönnyítette a nemzetiséget homogenizáló hatalmi szándékot. A párt nemzetiségi politikája kétarcúvá vált, a hivatalos rendeletek és utasítások mellett egyre nagyobb volt a szerepük a titkos, csak szóban közvetített utasításoknak, rendeleteknek.[12]

Az, hogy a Szovjetunióban a sztálini útmutatás szerint megoldották a nemzetiségi kérdést, és ennek eredményeként autonóm köztársaságok és autonóm tartományok születtek, köztudott volt az '52-es alkotmány elõtt is. Romániában azonban, tudomásom szerint, eddig az idõpontig nem került nyilvánosságra olyan román pártjavaslat, amely magyar vidékek autonóm adminisztratív szerkezetbe, tartományba való összefogását tervezné, megengedhetõnek tartaná. Vincze Gábor szerint mivel "a Székelyföldet két román többségű tartomány között osztották fel [1950-ben -- G. J.] […] a nyilvánosság elõtt a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásának egyik indoka a fenti sérelmes intézkedés megszüntetése volt."[13] Kutatásaim során a levéltárban, valamint az 1952 júliusa és októbere között megjelent sajtóanyagban nem bukkantam annak nyomára, hogy valaki nyilvánosan is sérelmesnek tartaná az 1950-es felosztást, és hogy az új szerkezetet a sérelem megszüntetéseként kezelte volna.

A MAT elsõ lépései

Azok, akik csak közigazgatás-történeti szempontból vizsgálják a MAT-ot, sajátos helyzetet rögzíthetnek. Ugyanis ez egy olyan területi-adminisztrációs szerkezet, amely megalakulásának pontos idejét nehéz behatárolni. Az bizonyos, hogy 1952. szeptember 24., a létrehozását szentesítõ új Alkotmány megszavazása elõtt már működött.[14] Annál könnyebb behatárolni a megszűnését: 1960. december 18., a Nagy Nemzetgyűlés alkotmánymódosítása.

A MAT egy adminisztratív keretbe egyesítette a történelmi Székelyföld kistájait (valamint Régen és Toplica környékét). A mából visszatekintve úgy fogalmazhatok, hogy utoljára ekkor volt egységes régió a Székelyföld. A MAT története: a Székelyföld ötvenes évekbeli története.

1952. július 18-án nyilvános vitára bocsátották a Román Népköztársaság új Alkotmányának tervezetét. Ebben az Államrendrõl szóló fejezetben a következõ olvasható:

"19. szakasz. -- A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartománya a kompakt magyar székely lakosság által lakott területbõl áll, és az Autonóm Tartomány lakossága által megválasztott, autonóm adminisztratív vezetõsége van. A Magyar Autonóm Tartomány rajonjai: Csík, Gyergyó, Udvarhely, Régen, Erdõszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Toplica. A Magyar Autonóm Tartomány adminisztratív központja Marosvásárhely város.

20. szakasz. -- A Román Népköztársaság törvényei, az állam központi szerveinek rendeletei kötelezõek a Magyar Autonóm Tartományban.

21. szakasz. -- A Magyar Autonóm Tartomány Szabályzatát a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa dolgozza ki és jóváhagyás végett a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése elé terjeszti."[15]

Az ezt követõ napokban, még azelõtt, hogy az új alkotmányt megszavazták volna, kialakítják az új tartomány párt-és államszerkezetét. Július 23-én este beiktatják az új tartományi pártvezetõséget (elsõ titkár, titkárok, bürótagok), valamint a Tartományi Pártkollégium tagjait. A tartományi pártbizottság elsõ titkára Csupor Lajos (aki elõtte Sztálin tartomány elsõ titkára volt), a titkárok: Lucaci Vasile (Lukács László) szervezési titkár (azelõtt is ezt a funkciót töltötte be), Kapusi József agrártitkár (azelõtt gazdasági titkár volt), Szász Mihály gazdasági titkár (azelõtt gazdasági szekciófõnök), Szövérfi Zoltán propaganda és agitációs titkár (azelõtt propaganda és agitáció szekciófõnök). Ebben a vezetõségben még egyetlen román sincs és ez az állapot nem is tart csak igen rövid ideig. 1953 januárjában már Bataga Ioan a szervezési titkár, tehát a második ember, Lukács a propaganda és agitációs titkár, Szövérfi újra propaganda és agitációs szekciófõnök. Rögtön ezután összeállítanak egy munkatervet, és ennek nyomán, 1952. július 24.--30. között a pártszervek és az államhivatalok élén végrehajtják a cseréket, átveszik az ide sorolt rajonokat, és átadják azokat, amelyek más tartományokhoz kerültek.[16]

A Tartományi Néptanács elnöke Bugyi Pál (azelõtt Sepsi rajon elsõ titkára, tehát mondhatni, hogy Csuporral együtt jött), alelnökök: Bodor András (azelõtt is alelnök), Lungu Gheorghe (azelõtt is a Néptanácsnál dolgozott), titkár Radu Stefan (azelõtt a tartományi pátbizottság mezõgazdasági szekcióvezetõje).

Július 29-én már meg is tartja elsõ ülését a Magyar Autonóm Tartomány ideiglenes Végrehajtó Bizottsága.[17] Egyetlen fontos napirendi pont: a gabona-betakarítás, a cséplés, a beszolgáltatás helyzete.

Augusztus folyamán átszervezik az új tartományhoz tartozó pártaktívát, számba veszik a párttagokat. Ennek keretében a pártiratok állapotáról is helyzetkép készül, amelybõl kiderül, hogy igen nagy a rendetlenség. Rengeteg az elveszett tagkönyv, a párttagok személyi dossziéjából készült kartotékok 45 százaléka hiányzik, ezt utólag kell elkészíteni túlórázással -- panaszkodik a pártkönyvek és párttag-nyilvántartás részleg vezetõje. A rajonbeli káderek felkészületlenek: Udvarhely rajon részlegvezetõje például nem tudja, mi a teendõ a párttagkönyv megrongálása, elvesztése esetén.[18]

Az év végi statisztikák szerint a tartományban 21.598 párttag van, közülük 3.880 román és 17.583 magyar nemzetiségű. Vidéken 428 községben van, 77-ben (15%) nincs párt-alapszervezet. Az utóbbiak nagyobb része román település Régen és Marosvásárhely rajonokban. Kézdi, Sepsi és Udvarhely rajonokban viszont minden községben van pártalapszervezet.[19] A párttagok aránya a teljes lakosságoz viszonyítva mintegy 2,9%.

A pénzügyi fegyelem gyengesége miatt Sepsiszentgyörgy rajonban július végén ellenõrzést végeznek, és az eredményekrõl augusztus 1-jén számolnak be. Eszerint megállapították az adóbegyűjtés elégtelenségét, ami alapvetõen hozzájárult ahhoz, hogy ne teljesítsék a pénzügyi tervet. Mindabból, amit tapasztaltak, kiviláglik, hogy "a Luka László-, Ana Pauker-, Teohari Georgescu-féle jobboldali elhajlásnak mély gyökerei vannak Sepsiszentgyörgy rajonban".[20]

Az új tartomány élelemellátásának kérdéseit augusztus 11-én tekintik át. Jelen van a gyűlésen Csupor Lajos elsõ titkár, Szász Mihály gazdasági titkár, a beszámolót a Tartományi Néptanács Kereskedelmi Igazgatóságának vezetõje, Kovács Sándor (aki eddig is ebben a funkcióban volt) tartja.[21] Kiderül, hogy igen rossz a húsellátás: Marosvásárhelyen az elmúlt hetekben hetente négy napon osztottak húst, de ez berbécshús[22] volt, amit ímmel-ámmal vettek az emberek. Sepsiszentgyörgyön viszont már 3 hónapja nem osztottak húst, ezért Csupor Lajos úgy dönt, hogy ezután a marosvásárhelyi húsadag negyedét (egy napi berbécshús-adagot) át kell irányítani Sepsiszentgyörgyre. Vlahicán, a jelentõs munkásközpontban az eltelt hetekben 4500 kilogramm húsra lett volna szüksége, ehelyett csak 1400 kilogrammot tudtak odaszállítani.

Marosvásárhelyen megszokott dolog a sorban állás. A zöldség-, gyümölcsellátással és -árusítással foglalkozó Partizán Vállalat nem intézkedett a több helyszínen történõ árusítás érdekében. A vezetõség arra hivatkozik: olyan kevés az áru, hogy az a létezõ üzletek ellátására sem elegendõ. Csupor Lajos javasolja, hogy vagy erõsítsék meg, vagy cseréljék le a Partizán vezetõségét. Egyébként egy augusztusi néptanácsi jelentés szerint "szövetkezeti vonalon" a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátására 2445 tonna termékre lett volna szükség, ám ebbõl csak 213,6 tonnát (8,7%) tudtak biztosítani.[23]

Komoly gondok vannak az új rajonok ellátásával. A Sztálin tartományi kereskedelmi egységek felszerelés nélkül adták át a rajonok üzleteit, ezt jelentették is a minisztériumnak, ahonnan azt a választ kapták, hogy mindent vissza kell kérni, és ha ez nem történik meg, akkor bírósághoz kell fordulni. Emiatt megakadt az élelmiszeripari egységek ellátása, az Alimentara Vállalat Marosvásárhelyrõl, de már a szeptemberi készletbõl látja el a Sepsi és Kézdi rajon üzleteit, ami "nem helyes" (illetve a nagy távolság miatt rendkívül nehézkes és költséges). Akadozik a liszttel való ellátás, a két rajonban egyes malmok leálltak. Sepsiszentgyörgyön kevés a sütõkemencék kapacitása, reggel tíz óráig elfogy az aznapra sütött kenyér. Két, átadás elõtt álló vendéglõ van Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen, de sajnos a még szükséges építõanyagot és felszerelést a sztálinvárosiak elszállították. Kézdivásárhelyen egy borjúhizlalda működik, itt az állatokat levágták, és szintén elszállították (vagy talán találóbb, ha azt írom: elmenekítették) a sztálinvárosiak.

Az ellátási gondokra az elkövetkezõ hónapokban újra és újra visszatérnek, személyesen Csupor Lajos elsõ titkár vezeti ezeket a gyűléseket. Talán ez is az átadás-átvevés része: az új elsõ ember áttekinti, kézbe veszi a legfontosabb kérdések megoldását. Másrészt propagandafogás: például Csupor kifakad, amikor Marosvásárhely krumpliellátásáról van szó, hogy az Albina téri üzlet a szervezetlenség és a protekció melegágya, zárás után szolgálják ki az ismerõsöket, míg "a prolik napokig állnak ottan s nem kapnak".[24]

Dokumentálható, hogy a vezetõség magyar lesz. Eltávozik Bota Nicolae tartományi elsõ titkár, Purea Dumitru titkár, Cardan Nicolae tartományi néptanácsi elnök, Bob Ioan tartományi néptanácsi alelnök. Az 1953. január 18-19-én tartott pártkonferencián a MAT tartományi pártbizottságába 41 tagot és 9 póttagot választanak, ebbõl 8-an románok. A büró 11 rendes tagja közül 1, az 5 póttag közül 1 a román.[25]

A "nagy népi tanácskozás"

A MAT megalakítása a legfelsõ pártvezetés döntése alapján, váratlanul és különösebb elõkészítés nélkül történt. Hiányzanak az erre vonatkozó kutatások, nem lehet tudni, miért nem 1950-ben, az ország elsõ területi-adminisztratív átszervezésekor alakítottak magyar autonóm tartományt vagy tartományokat Romániában. Feltételezhetõ, hogy ez a lépés az új Alkotmányhoz, a szovjet modell hű másolásához kötõdik, ami 1952-ben történt meg.

Az új alaptörvény bejelentését az új Alkotmánytervezet vitája követte. Ez nem volt más, a szervezõk szándéka szerint, mint egy a Szovjetunió és Sztálin, a Román Munkáspárt és vezetõi körüli egységet propagáló, nagyméretű kampány, melynek a magyar társadalom felé igen határozott, a nemzeti kérdés megoldását népszerűsítõ, a magyar egységet, ezen belül a katolikus egyház tevékenységét elítélõ jelleget mutatott.[26]

A "nagy népi tanácskozás" során, ami a tervezet közzétételétõl a megszavazásig tartott, párhuzamosan zajlott a két folyamat.

Egyrészt tartományi, rajoni, városi, községi szinteken kibõvített néptanácsi üléseket tartanak, ahol az új Alkotmányt vitatják meg; ezt követik a falusi, üzemi, városnegyedi, vagy szűkebb munkahelyi (műhelyben, szérűn tartott) gyűlések. A legalsó szint: a háztömbgyűlés.[27] A kampány a tervezet megjelenésekor indul, és a megszavazás elõtt rajoni szintű nagy népgyűlésekkel végzõdik, ahol összegzik a vita eredményeit.[28]

Másrészt a rádióban, a sajtóban mindennapos a meggyõzés. A megjelenítés fõbb formái:

1. az Alkotmánytervezetnek vagy egyes részeinek részletes kommentárja;

2. ismert közéleti személyek (bólogató, lelkesítõ) hozzászólásai;

3. riportok, beszámolók a tanácskozásokról, gyűlésekrõl;

4. riportok különbözõ (székelyföldi) színterekrõl, arról, hogy a dolgozó emberek hogyan fogadják az Alkotmánytervezetben foglaltakat;

5. 'válasz az állampolgárok kérdéseire' típusú rovatok: név szerint említett állampolgárok (élmunkások, sztahanovisták, kollektivista parasztok) kérdéseit válaszolják meg röviden.

Érdemes kicsit részletesebben szólni a Scânteia-ban megjelent, a MAT-ot érintõ írásokról. Összesen 10 cikkrõl van szó. Az elsõ az Alkotmánytervezet közzétételének másnapján, július 19-én, az utolsó szeptember 16-án jelent meg. A keretet adó elsõ és utolsó cikkek írói romániai magyar politikusok: Bányai László parlamenti képviselõ és Juhász Lajos, a Magyar Népi Szövetség vezetõségi tagja. Bányai László cikkének címe: Hazánk egyenlõ jogokat élvezõ fiai. Megtudjuk: "Ennek a tervezetnek minden szavát áthatja a proletár internacionalizmus elve, a harci testvériség, amely alakul a különbözõ nemzetiségű dolgozók között, akik egyenlõ részesei a szocializmus építése fénylõ művének". A MAT létrehozása "újabb bizonyítéka annak a következetességnek, amellyel a párt és a román népi demokratikus állam alkalmazza a marxista-leninista tanításokat a nemzeti kérdésben. Ennek a fontos intézkedésnek az a rendeltetése, hogy megerõsítse a román nép és a nemzeti kisebbségek közötti barátságot és kölcsönös bizalmat; fokozott lehetõséget fog adni a tartomány magyar népének, hogy részt vegyen a román néppel együtt a szocializmus építésének művében."

Juhász Lajos cikkének címe: A Román Népköztársaság erejének jelentõs forrása. Három részre tagolódik: a múlt bemutatása, amikor a román és magyar kizsákmányolók egyaránt elnyomták a román és magyar dolgozókat, és egymás ellen uszították õket. Következik a jelen bemutatása, azé a jelené, amelyben a felszabadulás és a népi hatalom meghozta a nemzeti kérdés megoldását; sorolja a számokat, mi mindennel rendelkeznek a magyar dolgozók, részt vesznek az országvezetésben és román testvéreik mellett élmunkások és sztahanovisták. Végül beszél a MAT jövõjérõl: milyen gazdasági egységeket építenek majd a közeljövõben,[29] hiszen "Sztálin tanításától vezérelve, a párt vezetõsége úgy biztosítja a MAT magyar népességének jólétét, hogy a tartomány természeti kincseit felhasználva fejleszti a szocialista ipart". Így "a MAT a testvéri egység és együttdolgozás képe lesz, amely a bármiféle nemzetiségű, magyar, román, német dolgozók teljes jogegyenlõségére alapul".

Egy kivételével, amelyrõl részletesebben szólok majd, a cikkek lírai hangvételű, az új élet eredményeit bemutató riportok -- csak éppen nem román vidékekrõl, hanem a "kompakt magyar tömegek" lakta székely rajonokból. A Maros völgyén keresztül a címe egy július 25-én megjelent terjedelmes, több tudósító anyagából összeállított cikknek. Aneta Almasan ír augusztus 16-án Ditróról és a ditróiakról Új élet hajnala a székely falvakban címmel. Demeter József, a RMP Udvarhely rajoni titkára A régi és a mai Udvarhely címmel közöl cikket augusztus 20-án. I. Luchian augusztus 22-én megjelent írásának címe: Testvériség. Arról ír, hogy két szomszéd falu, Székelymuzsna és Ereked a múltban egyaránt szenvedett a román és magyar kizsákmányolóktól; ma közöttük húzódik a Magyar Autonóm és Sztálin tartománynak a határa, de mivel mind a két faluban kollektív[30] működik, és a kollektivisták egymást eddig is sokat segítették, a határ nem választóvonal lesz, hanem a testvériségnek és bizalomnak olyan jele, amely összeköt.

Július 30-án jelent meg egy terjedelmes írás (a fordítása a Romániai Magyar Szó július 31-i számában). Konzultáció volt a rovatcím (magyar így fordították: Elméleti tanácsadó), s a cikkcím pedig: A MAT létrehozása -- a párt leninista-sztálinista nemzeti politikájának újabb sikere. Úgy gondolom, hogy ezt a megjelenés után a pártoktatás keretében dolgozták fel -- tehát a RMP román nemzetiségű káderállománya számára is ez tartalmazta a hivatalos, elsajátítandó álláspontot és a hivatalos érvelést, a kötelezõ doktrínát. Az írást kijegyzeteltem, mint ahogy egykor tették a konzultáció résztvevõi. Az egyik alapvetõ tétel: a MAT megteremtése, akárcsak minden más vívmány a nemzeti kérdés megoldása terén, megfelel a dolgozó román nép alapvetõ érdekeinek. A MAT integráns részét képezi a Román Népköztársaságnak, mint minden más tartománya az országnak. Sztálin is kijelentette az autonómia fogalmának meghatározása kapcsán, hogy "az autonómia nem jelent függetlenséget", hanem ellenkezõleg, a területi autonómia a nemzeti összetételükben különbözõ tartományok és a központ "egyesülésének legreálisabb, legkonkrétebb formája". A területi autonómia a központi államhatalom megerõsítésének ügyét szolgálja, és éppen ezért az Alkotmánytervezet 20. szakasza kimondja, hogy az RNK törvényei, az állam központi szerveinek határozatai és rendeletei kötelezõek a MAT területén is. A magyar dolgozókat mély hálát éreznek a párt és kormány, a román nép iránt, mert sor került erre az igazi internacionalista intézkedésre. [A kiemelések az eredetiben -- G. J.]

A három hónapos propagandakampány számunkra legtöbbet mondó cikke nem a Scânteia-ban, hanem a Romániai Magyar Szóban jelent meg 1952. szeptember 2-án, szerzõje a lap felelõs szerkesztõje, fõ ideológusa, Robotos Imre. Rovatcíme: Tanulmányozzuk Alkotmánytervezetünket, címe: A MAT megteremtése jelentõsen megerõsíti hazánk dolgozóinak egységét. Robotos alaposan dokumentálódott. Az írás nyolc Sztálin idézetet tartalmaz, és a kérdést tanulmányozó számára jelentõs támpontokat nyújt a döntés hátterének megértéséhez. Úgy tűnik, hogy a MAT megteremtése: a sztálini szovjet modell kierõszakolt átvétele. A nemzeti kérdés megoldásának sztálini, központi elve: nem kulturális, hanem területi autonómiát kell biztosítani a kisebbségeknek, és ezeken a területeken nem nemzeti ismérv, hanem osztályszempontok szerint elhatárolni az embereket. Ez köti tehát valójában és lényegében a MAT-ot az országhoz, és a sztálini birodalomhoz: nincsenek is és nem is lehetnek valójában területi határok, ha abból indulunk ki, hogy a társadalmi határok nem nemzet és nemzetiség, terület és terület, hanem az osztályok között húzódnak. Az autonómia pedig, tanítja Sztálin, "forma […] a kérdés lényege az, milyen osztálytartalommal töltjük meg ezt a formát […] A szovjethatalom […] az autonómia mellett van, de olyan autonómia mellett, melyben minden hatalom a munkásoké és a parasztoké, melyben a nemzetiségek burzsoáziáját megfosztják nemcsak a hatalomtól, de még a kormányszervek választásában való részvételtõl is." A szovjet autonómia nem más, mint "a Szovjetek akaratnyilvánításának formája" -- azaz a helyiek megválaszthatják azokat az államhatalmi szerveket, amelyek biztosítják helyi szinten is a proletárdiktatúra megvalósulását.

A MAT megalakítása kísérlet volt arra, hogy az új hatalmat -- a meghirdetett és remélt gazdasági, kulturális megvalósításokon keresztül -- közelebb vigyék a székelyföldi magyar, nemzetiségi tömegekhez. Csakhogy Erdélyben gyökeresen mások a hagyományok, mint az orosz birodalom végvidékein. A székely rajonok nem tekinthetõk Románia viszonylatában elmaradott végvidéknek. Tör-ténelmi-kulturális különállás jellemzi õket, az Osztrák-Magyar Monarchiában valóban fejletlen területnek számítottak, de a második világháború utáni Romániában az írni-olvasni tudás, a polgárosultság szempontjából középszintre jutottak -- egy polgárosult nemzet, a magyar nemzet hagyományõrzõ részei. Amikor területi autonómiát emlegetnek, akkor a székelyföldi rajonokban a helyi, magyar társadalom a nemzeti-kulturális különállást megerõsítõ határokra gondol. A társadalom számára az autonómia nem csupán forma -- hanem az etnikai különállásának politikaiadminisztratív elismerése. Hiába sulykolja a propaganda, hogy az "elvtelen magyar egység" elítélendõ, a székelyföldi társadalom éppen a magyar egység elismerését látja a területi autonómia megadásában. Ezt látja, és ekként viselkedik. Hivatalosan viszont nem leválasztó és elkülönítõ, hanem integráló és uniformizáló politikai tett a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása. Területi határt vontak, hogy intézményesített lehetõségek sorát alakítsák ki az etnikai határok eltüntetésére, az osztályhatárok felépítésére.

Végül néhány szó egy évfordulós cikkrõl. Elõbb a Scânteia-ban jelent meg, majd néhány nap múlva átvette a magyar nyelvű sajtó (ld. Vörös Zászló, július 29.). Címe: Az Adigej Autonóm Tartományról. Az évforduló ürügyén a propaganda azt forgalmazta meg, milyen is kell legyen, milyen is lehet egy szovjet modell szerint kialakuló MAT. Az Adigej (cserkesz) Autonóm Tartomány egyébként az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz tartozott, mindössze 300 négyzetkilométer kiterjedéssel (összehasonlításképp: a MAT négy évig létezõ, legkisebb rajonja, Keresztúr 470 négyzetkilométer nagyságú volt), ahol a lenini-sztálini nemzeti politika új, boldog életet teremtett egy nemzetiség számára, amely azelõtt csak az elnyomatást és kizsákmányolást ismerte.

Társadalmi fogadtatás

A MAT létrehozása, a politikai gesztus félreértése, félremagyarázása románok és magyarok részérõl egyaránt indulatokat szabadított fel. Mindkét rész másnak, többnek gondolta a változást, mint ami valójában bekövetkezett. Mindkét fél ugyanabban a paradigmában gondolkozott, ami eltért attól, amit a hatalom sulykolt. A MAT-on belül élõ magyarság úgy gondolta, hogy ez határ nem összeköt, hanem elválaszt: elválaszt a románoktól; azt nem érezték problémának, hogy az ország, Erdély más magyarjaitól is. Ehhez a romániai magyar társadalom, Erdély nagyobb, elkülönülõ vidékein élõ magyarság egységének nem csak értelmiségi imperatívuszként, konstrukcióként kellett volna léteznie. Magyar nemzeti egység a MAT elõtt is létezett -- de Budapest központtal. Nemcsak Kolozsvár és Marosvásárhely, de olyan kisváros, mint Udvarhely magyar társadalma is budapesti tükörben és tükör által szemlélte és ismerte fel önmagát.

Az Alkotmánytervezet megjelenése, és a MAT létrehozásának szándéka meglepetésszerűen érte az embereket. A társadalmi fogadtatás részletesebb, mélyebb elemzésére nincs kellõ anyagom. Szórványos adatokat említhetek arra vonatkozóan, hogy román és magyar részrõl igencsak nagy volt a tanácstalanság, forrtak az indulatok ezekben a napokban. Egy éppen Tusnádfürdõn, a nagyszámú román vendéget fogadó üdülõhelyen praktizáló rönt-gen-szakorvos így emlékezik a hír megérkezésére: "Hát én akkor éppen Tusnádon voltam ilyen detasáláson,[31] ahogy akkor mondták. S reggel csõdület volt a poliklinika elõtt. Semmirõl nem volt addig szó az újságokban, én nagy újságolvasó voltam már gyermekkorom óta. Hanem ezek az emberek ott jajgattak, vai, vai, Ardealul nostru, Tusnadul nostru, este cedat ungurilor din nou, ce porcarie,[32] s ottan kiabáltak. Na és akkor kimentünk, hogy kérdezzük meg, mirõl van szó, s õk már hallották a rádiót, a kommünikét, s elmondták, hogy Tusnadul nostru este cedat, si Borsecul nostru, si Sovata noastra,[33] mindenki el van csedálva[34] a magyaroknak, s ilyen disznóság, s olyan disznóság, s meg voltak ijedve, hogy itt Magyarország lesz, s pakolták a cuccukat, s pucoltak haza Bukarestbe, s ahova valók voltak. Úgy, hogy egy nap alatt kiürült Tusnádfürdõ, csak a magyarok maradtak s az alkalmazottak. Aztán késõbb, amikor kiderült, hogy ez nem csedáré volt, s hogy ez tulajdonképpen csak név volt, s ennek semmi következménye s semmi közigazgatási elõnye nem volt a magyarok számára, akkor kezdtek visszaszállingózni. Mert voltak tisztviselõk is Tusnádfürdõn, azok is ijedtükben elpucoltak, azt hitték, jönnek megint a magyarok. Nem volt feldolgozás, ilyesmi, hát akkor nem törõdtek […] [Plakátok nem voltak? -- G.J.] Semmi, hát mondom, innen tudtuk meg, újságolvasó voltam, de innen tudtam meg, hogy a románok jajgattak, hogy el van csedálva szegény Tusnádfürdõ. õk nagyon szerették, hát Tusnádfürdõre jártak '18 elõtt is, a XIX. század végén, s nagyon szerették ezeket a nyaralóhelyeket, Borszéket is, mert itt civilizáltabban voltak, mint a regáti fürdõhelyeken. Ide jártak."[35]

A frissen alakult Toplica rajonhoz tartozó Monoron az a rémhír terjedt, hogy a román gyerekeknek magyarul kell tanulniuk; a lakosság arról érdeklõdött, hogyan történik majd a lakosságcsere.[36] Interjúzás során hallottam több embertõl is: azt se tudták akkoriban pontosan, Magyarországon vagy Romániában élnek; hogy a MAT kicsi Magyarország volt. Egy frissen kihelyezett tanár így számolt be az elsõ találkozásról ezzel a mentalitással: "(Marosvásárhelyen járt azelõtt, vagy akkor ismerkedett a várossal?) Akkor ismerkedtem, s azt is megmondom, hogyan volt az az ismerkedés. Úgy volt, hogy Kocsárdra, Kocsárdon át kellett szállni, jöttem Kolozsvárról. Jöttem a batyummal, a legénybútorommal, ami egy hatalmas csomag volt. És a vonaton elég kevesen voltunk. S jön a kalauz, s látom, mindenütt magyarul beszélnek, a vonaton is. Én is szóba elegyedek a kalauzzal. Pontosabban õ kérdezett meg, a jegy megvizsgálása után, hogy jártam még Vásárhelyen? Mondom, hogy nem, valahogy elkerültem, sokat hallottam róla, de soha nemjártam. Pedig légvonalban nem vagyunk csak száz kilométerre tõle. S azt mondja: meglátja maga, hogy valóságos kis Magyarország. Ott nem hall egy román szót sem. S elkezdte dicséri, hogy így, s úgy. […] Na így informálódtam a vonatom. S ez így is volt, nem hallottam román beszédet, effektíve, akármerre ment az ember, a piacon, az üzletek, ott magyarul beszéltek, a Weekend teleprõl nem is beszélve, s ilyen helyekrõl, vendéglõkrõl. Aztán a cigánymuzsika, a magyar nóta ment nap mint nap. Mint legényember naponta mentem vacsorázni, flekkent enni. Hát olyan hangulatos volt a város, öröm volt élni".[37]

Egy marosvásárhelyi orvos a következõket mondta: "Írom az önéletrajzomat, s éppen ott leírom, hogy volt egy idõszak itt Romániában, amikor nem tudtuk, hogy milyen országban élünk. Magyarországon vagy Romániában. Nem volt nacionalizmus."[38]

Az emberek afelõl érdeklõdtek, használhatják-e ezután a magyar zászlót, vagy milyen katonaság lesz a MAT-ban, és a magyar fiatalok, akik a MAT terültén élnek, hol töltik a katonai szolgálatot.[39]

Az újonnan alakult Tartományi Pártkollégium több vizsgálatot is folytatott a nacionalista-sovén megnyilvánulásoknak tartott jelenségek okainak, kiterjedésének felderítésére. A rajoni pártbizottságok vizsgálatai nyomán írt jelentéseket késõbb összesítették. Ez ugyan nem ad árnyalt képet, de megtudhatjuk belõle, hogy magyar és román részrõl egyaránt "kis bécsi döntésként" értékelték és élték meg a változást. Lécfalván és Nagyborosnyón a toronyban elõkészítették "a horthysta zászlót", hogy kitűzzék. Kibéden Szabó Rozália özvegyasszony a kulák Bereczki Ferenc bíztatására kitűzte a házára a magyar horthysta zászlót. Nyárádtõn az alkotmánytervezet megjelenése után Szabó Dénes és Rácz, a helyi milicista Sfarli Gyula lakásán együtt ünnepelték az új alkotmányt, majd "Rácz és Szabó kilakoltatott 6 román kulákot, és helyükbe magyarokat költöztetett, anélkül, hogy kilakoltatási parancsot kaptak volna". Kézdivásárhelyen Áros István városi néptanácsi képviselõ felesége azt mondta, hogy a férje, aki aktivista, intézkedik majd, hogy az Aprozár román nemzetiségű elárusítónõjét kicseréljék egy magyar nemzetiségűvel. Kovászna városában Manole Mihai, a Néptanács Pénzügyi Osztályának alkalmazottja kijelentette, hogy a magyarok ne büszkélkedjenek a MAT-tal, mert hamarosan eljön az 1944-es esztendõ, és akkor majd sírni fognak. A kovásznai bank igazgatója, Magyari Sándor azt hangoztatta, hogy a magyarok örülhetnek, mert a román bankigazgatók helyére most magyarok kerülhetnek. A Kovásznához tartozó Vajnafalva üdülõjének igazgatója, Abrahanovici azt mondta a szövetkezeti dolgozók elõtt, hogy ne higgyenek az alkotmánytervezet által megjelölt MAT-ban, mert az nem szolgál mást, mint elszigetelni a magyarokat a románoktól, és az autonóm tartomány dolga nem egyéb, mint kitalálás. Csíkszentmihályon Lakatos Károly és Todor Gavril szóváltásba keveredett, Lakatos azt mondta Tódornak, hogy 1944-ben, "a felszabaduláskor" "ti románok elüldöztétek a magyarokat, de most a MAT-ban a kisebb testvér vagytok és nem tehetitek meg ezt". Mire Todor azt felelte, hogy a MAT-ban a románoknak nem biztosítanak egyenlõ jogokat a magyarokkal. A csíkszeredai tõzegfeldolgozó vállalatnál Lajos Domokos raktáros azt mondta Balazs Gheorghe technikai vezetõnek, hogy mint románnak nincs mit keresnie a Magyar Autonóm Tartományban. Csíkmadarason a pártalapszervezet titkára és a néptanács elnöke verekedést szervezett a magyarok és románok között, néhány románt a pincébe vittek és ott verték meg õket. Éjszaka ittasan azt kiáltozták az utcán, hogy a románoknak nincs mit keresniük a MAT-ban.[40]

Valószínű, hogy az összefoglalásban kiemelve, felsorolásszerűen említett esetek helyi kontextusba illeszkednek. Egynek-egynek a részletesebb feltárása mutatná meg, hogy valójában mi miért is történt. Esetünkben a lényeg a központi, egyneműsítõ gondolkodás sémája: a nacionalizmus-sovinizmus egyaránt jelen van románok és magyarok, egyszerű emberek és bankigazgatók vagy néptanácsi alkalmazottak körében, tehát harcolni kell ellene. Ezt pedig csakis a központ által kialakított módszerekkel, központi irányítással és központi ellenõrzés mellett lehet megtenni. A MAT újabb alkalom és ürügy arra, hogy a harcot fokozzák, a párt és vezetõi körüli egységet még szorosabbra fűzzék, még jobban megköveteljék.

Az ideológia, amely a gyakorlati cselekvéseket és az értelmezést irányítja, nem új. A MAT megszületése elõtt is voltak a tartomány területén nacionalista-sovinisztának tartott megnyilvánulások. Még Maros tartomány idején, 1952. április 21--22-én, az ortodox húsvétkor a párt nagyméretű helyi akciót szervezett, bevonva nemcsak a tartományi, rajoni aktivistákat, hanem a marosvásárhelyi pártiskola több mint száz növendékét is. Vége felé közeledett a tavaszi vetési kampány, és az akciónak az volt a közvetlen célja, hogy ünnepnap is munkára mozgósítsa a falusiakat. Ugyanakkor, természetesen, az egyházi ünnep ellenében, az uralom kiterjesztésének és gyakorlásának igen markáns szimbolikus gesztusa volt ez. Az akcióról készült jelentés egyértelműen mutatja, hogy mindenütt nagy ellenállás fogadta a kiküldötteket.[41] Szabédon Stefan Pop pártitkár "sovén" megnyilvánulása, hogy ha a magyarok két napot tartottak, akkor nekik is joguk van ehhez. Monoron az alapszervezeti tikár azt mondta, hogy "nincs ideje gyűlésbe menni, mert kell menjen a templomba. A Néptanács szolgálatosa, valamint a kultúrház igazgatója, Achim Ioan is felszólalt a delegátusokkal tartott gyűlésen, mondván hogy a párt delegátusai azért jönnek a faluba, hogy elrontsák az emberek vallását, és hogy a magyarok 3 napon ünnepeltek, a zsidók 8-9 napon keresztül, és csak a románokat nem hagyják ünnepelni". Tagun (valószínűleg Kisújlak, esetleg Nagycég) "Lazareanu Toma azt hangoztatta a gyűlésen, hogy õ elõször román, és csak azután kommunista, és nem ment a mezõre, sõt, április 21-én hazaküldte az eke mellõl Pasca kulákot, megkérdezve, hogy román-e". Csapón Vrarcu Sofron és Pacurar Stefan azt mondták, hogy õk a templomba mennek, mert keresztények, és azért adott az Úristen ünnepet, hogy azt megüljék. Frunzeni faluban Moldovan Vasile párttitkár azt mondta, hogy nem megy dolgozni, mert fél, hogy megdöglenek a tehenei.

Az akció résztvevõinek végkövetkeztetése: a községek többségében az akció közben soviniszta, azaz: a pártutasítás ellen nemzeti különbségekre, "elõjogokra" hivatkozó kijelentéseket és magatartást tapasztaltak még az alapszervezetekben, tömegszervezetekben és az államapparátus szervezeteiben is. A nacionalizmus és a sovén magatartás leküzdésére azt javasolták, hogy minden alapszervezetben jól felkészült elvtársak dolgozzák fel a nemzeti kérdést. Értelmezésem szerint ez ügyben olyan tömegméretű és egységes megnyilvánulást tapasztaltak, hogy különösebb szankciókra semmilyen szinten nem gondoltak. Mindez azért fontos, mert mutatja: a MAT megalakításakor, az ideológiai elveknek, a működés kereteinek kimunkálásakor a hatalomnak figyelembe kellett vennie azt is, hogy a társadalom hogyan reagál a fentihez hasonló esetekben.

Gheorghiu--Dej 1953. januári kijelentése egyaránt vonatkozik a tartományon kívül, valamint a tartományban élõ romániai magyarokra: Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést. A kijelentés gyakorlati következményeire tett utalásra csak egy jóval késõbbi iratban bukkantam. A megalakulástól a megszüntetésig hangoztatott hivatalos álláspont szerint a MAT a marxi-lenini nemzetiségpolitika helyes alkalmazásának eredménye, a helyes formája annak, ahogy a Román Munkáspárt, a román állam megoldotta a nemzetiségi kérdést. A Központi Bizottság propaganda és agitációs osztályának fõnöke, Leonte Rautu 1959 márciusában Marosvásárhelyen, egy az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben leleplezett nacionalista megnyilvánulás kivizsgálása után kijelentette: "A nemzeti problémát mi megoldottuk. A harc azonban a nacionalizmussal hosszú ideig fog még tartani".[42] Úgy is lehet érteni: a harc azok ellen folytatódik, akik azt állítják, és amellett érvelnek, hogy nem oldották meg a "nemzeti problémát" Romániában, vagy akik a MAT-ban és azon kívül nacionalista-so-viniszta magatartást tanúsítanak. Azaz, és ebben az 1952-es fordulatot ebbõl a szempontból hangsúlyozó szerzõknek van igazuk: a MAT megalakulásával bevezetik a magyar nemzeti megnyilvánulások kettõs (MAT-on belüli és azon kívüli) román állami kontrollját. A MAT egyetlen specifikuma, a létrehozó hatalom elképzelése szerint, hogy magyar nyelven folyik itt az osztályharc, és a magyarok között épülnek az osztályhatárok.

Mindjárt az elsõ momentum, amely erre az aspektusra, az újjászervezõdõ kontrollra hívja fel a figyelmet közvetlenül a MAT megalakulása után: a rajoni szinteken végrehajtott vezetõcserék. Egyfelõl természetesnek felfogható folyamat: az új szerkezet kialakítása új embereket kíván. Érthetõ ez azoknál a rajonoknál, amelyek most kerültek a marosvásárhelyi tartományi vezetõség hatókörébe: Sepsi, Kézdi. De ugyanez történik Gyergyó rajonban is, amely azelõtt is Maros tartományhoz tartozott. Döntõen magyar többségű rajonokról van szó, és a leváltás indoklásában ott található a Luka-féle jobboldali elhajlásra való utalások mellett a "nemzeti egység" emlegetése is. Az új összetételű pártkollégium már augusztus 22-én jelentést állított össze a Gyegyó rajonban tapasztaltakról, melynek konklúziója: fegyelmezetlenség, "rendetlenség és anarchia" a rajoni pártbizottságnál, valamint az osztályellenség manõverei nyomán a rajoni pártbüróban létezõ magyar nemzeti egység -- emiatt leváltásra javasolja az elsõ titkárt és a titkárokat.[43] Szeptember 13-án vitatják meg a Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy rajonokban végzett feltárások eredményeit, elsõsorban azokat, amelyek az Alkotmánytervezet vitájával kapcsolatos nacionalista-sovén és osztályellenes megnyilvánulásoknak tekinthetõk.[44] A kézdivásárhelyi vezetõk cseréjére egy újabb, szeptember 30-án tartott megbeszélésen tettek javaslatot.[45]

A társadalom szintjén a probléma hivatalos, sorozatos, propagandisztikus vagy erõszakszervek beavatkozásával történõ "kezelése" nem járt különösebb, a vélekedéseket és magatartásokat alapvetõen módosító eredménnyel. Négy év múlva, 1956 januárjában, amikor az újabb területi-adminisztratív átszervezés során Toplica rajonhoz csatolták az addig Neamt megyéhez tartozó Gyergyótölgyest és Gyergyóhollót, az ottani románok kérvényben terjesztették elõ, hogy nem akarnak Magyarországon élni.[46] Többjelentés is szól arról, hogy Csíkban, Gyergyóban a fiatalok magyar trikolórral feldíszített kalapban jelentek meg a rajonközpontban a sorozáson.[47]

A MAT határai pedig, ha a napi működést tekintjük, nem elválasztanak, hanem igenis összekötnek. Erre fokozatosan jönnek rá mindazok, akik az elsõ idõszakban vágyaik szerint élték meg a helyzetet, illúzióknak hittek. Így igen hamar ráébrednek a valóságra azok az ifjak, akik a szentkeresztbányai fémipari szakiskolát végezték el 1952 végén, valamint az ifjak szülei, rokonsága, környezete is. Ugyanis az ifjú székely szakmunkások közül 62-õt, azaz legnagyobb részüket az ország különbözõ, távoli fémipari központjaiba helyezték ki. 21-en egyenesen Brailára kerültek, de onnan mind egy szálig hazajöttek.[48] Inkább visszaálltak a szüleik mellé gazdálkodni, minthogy román környezetben kezdjék jelentõs anyagi elõnyökkel kecsegtetõ munkás-karrierjüket.

Ez a kihelyezés is jelzi: a tartományt és embereit, bármirõl szólt is a propaganda, a politikai szándék már kezdetektõl fogva nem külön táborba terelni, és külön kezelni, hanem integrálni akarta. Csak éppen más meggondolások szerint, más ritmusban, más módszerekkel, mint Romániának a MAT-on kívüli területeken élõ magyarjait.

 

Jegyzetek:

1. Nem számítva a fõváros, Bukarest rajonjait. Veress Emõd: Az 1950-es néptanácsi képviselõválasztás mechanizmusa. In Areopolis. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok II. Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002. (a továbbiakban: Veress 2002) 199. p.

2. R. Süle Andrea írja, hogy az alkotmány számos bekezdést szó szerint átvett az 1936-os szovjet alaptörvénybõl. R. Süle Andrea: Románia politikatörténete 1944-- 1990. Hunya Gábor -- Réti Tamás -- R. Süle Andrea -- Tóth László: Románia 1944--1990. Gazdaság-és politikatörténet. Atlantisz Medvetánc, 1990. 224. p.

3. Dennis Deletant szerint "bár a tisztogatásra a jel Sztálintól jött, az áldozatok kiléte magától értetõdött -- és Dej a szovjet tanácsadókra hallgatva saját érdekében is cselekedett. Az "elhajlók", Ana Pauker, Luka és Georgescu elleni vádakat Constantinescu, Chisinevschi és Mogyorós Sándor eszelték ki és véglegesítették, a szovjet tanácsadók szoros felügyelete alatt, akik közül a legfontosabb volt Alexandr Mihailovics Szaharovszki, a biztonsági problémák tanácsadója a Belügyminisztériumban. Egy másik tanácsadó, akire hallgattak, Mark Boriszovics Mitin, a SZKP KB tagja, a For a Lasting Peace, for a Peoples Democracy folyóirat fõszerkesztõje." Deletant, Dennis: Teroarea comunista în România. Gheorghiu--Dej si statul politienesc 1948--1965. Polirom, Iasi, 2001. 185. p.

4. Endroiu, Nicolae-- Puscas, Vasile: Maghiarii din România. Fundatia Culturala Romînâ, Centrul de Studii Transilvane, Cluj-Napoca, 1995. 24-25. p.

5. Telegdi Elek írás a brüsszeli Nagy Imre Intézet kiadványában jelent meg 1963-ban. Telegdi Elek: La situation de la minorité hongroise dans la Roumanie actuelle. In Etudes, 1963. 1-4. sz. 91-103. p.

6. Schöpflin György: Magyarok Romániában. Párizsi Magyar Füzetetek, Párizs, 1979. 39. p.

7. Lipcsey Ildikó 1987-ben megjelent írása a MAT-ra emlékeztetett a megalakulás 35-ik évfordulóján. Lipcsey Ildikó: 35 éve alakult meg az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (1952--1968). In Kritika 1987. 9. 6-9. p.

8. Lipcsey írja, hogy a kolozsvári Igazság 1953. január 29-i számában olvasható Gheorghiu--Dej kijelentése.

9. Tóth 1990. 47. p.

10. A jelentés címe: A magyar értelmiségi körökben jelentkezõ burzsoá-nacionalista befolyások elleni harc néhány problémája. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem RMP-alapszervezete bürójának megbízásából készült jelentés. 1954. december -- 1955. március.

11. Ide sorolom a mai, úgynevezett "belsõ anyaország"-ra, más területek magyarságának sorsától függetlenül kialakítandó "Székelyföld-autonómiára" vonatkozó elképzeléseket.

12. Lásd Mélykúti Ferenc kéziratát: A magyar nemzeti kisebbség helyzete Romániában 1944-tõl 1968-ig, különös tekintettel a Magyar és Maros-Magyar Autonóm Tartományra. Doktori disszertáció, 1993. 22-23. p.

13. Lásd Vincze Gábor: Nemzeti kisebbségtõl a "magyar nemzetiségű románokig". In Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl. Státus, Csíkszereda, 1999. 80. p.

14. A Román Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működõ Központi Pártellenõrzõ Bizottság (Comisia pentru Controlul Partidului, CCP) kiküldöttje, Taraboi elvtárs mondta a tartományi pártkollégium 1952. augusztus 15-i gyűlésén: mivel a Magyar 376 377 Autonóm Tartomány már kialakult, és vannak elvtársak, akik jól ismerik a rajonokat, ezért meg kell állapodni a munkatervben, hogy mindenki megismerhesse a tartomány sajátosságát/specifikumát, mert az a legfontosabb, hogy megismerjék a nemzeti helyzetet és az ellenség megnyilvánulásait.

Lásd: Arhivele Nationale Directia Judeteana Mures (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, a továbbiakban: ANDJ Mures), fond Comitetul Regional Mures al PCR (a Román Kommunista Párt Maros Tartományi Bizottsága, a továbbiakban: CRM-PCR), dos. 53 (1952), Colegiul de Partid (Pártkollégium), 1-8. f.

15. Buletinul Oficial al Marii Adunarii Nationale a Republicii Populare Romane.Nr 1. 1952. szeptember 27.

16. Planuri de Masuri si Planuri de Munca. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 45 (1952), 105-109. f.

17. Elõre, 1952. augusztus 3.

18. Raport de activitate a sectorului carnete de partid si evidenta membrilor, 18. august 1952. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 55 (1952), 183-186. f.

19. Tabele statistice lunare cu privire la membrii si conducere de partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 51 (1952), f. 1-10.

20. Referat asupra cercetárii aparatului financiar al Sfatului Popular Raional si orasul Sfîntu-Gheorghe. Sectia Plan-Finante-Comert-Cooperatie,. 1 august 1952. ANDJ Mures fond CRM-PCR, dos. 57 (1952), 119-122. f.

21. A továbbiakban az itt elhangzottakból idézek. Jegyzõkönyv, készült az 1952. augusztus 11-én az ellátással kapcsolatos problémák megtárgyalásáról szóló munkaülésen. Sectie Plan, Finante, Comert si Cooperatie. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 57, 122-125. f.

22. Ld. birkahús.

23. Raport asupra aprovizionarii populatiei cu legume si fructe. ANDJ Mures, fond fond Sfatul Popular al Regiunii Mures Autonoma Maghiara (a Maros Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa, a továbbiakban: SPRMAM), dos. 1/vol.2/1952., 141-145. f.

24. Jegyzõkönyv, felvétetett 1952. október 16-án a tűzifaellátással, élelmiszerellátással kapcsolatos problémák megtárgyalásáról szóló munkaülésen. Sectia Plan-Finante-Comert Cooperatie. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 57 (1952), 142-150. f. Sectia Plan-Finante-Comert-Cooperatie.

25. Conferinta organizatiei regionale de partid RAM. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 64 (1952).

26. A tartományi pártbizottság munkatervében, amely az Alkotmánytervezet nyílt vitájának a megszervezésérõl szól, a következõ olvasható: "A nemzeti kisebbségek lakta rajonokban figyelembe veszik minden rajonnak és minden helységnek a sajátosságait, és az Alkotmány magyarázatára nagyméretű munkát kell folytatni, népszerűsíteni kell a párt és a kormány marxista-leninista nemzetiségi politikáját, a nacionalizmus és a sovinizmus elleni harcot, le kell leplezni a katolikus egyház és más reakciós elemek népellenes, sovén tevékenységét." Plan de masuri si de munca, Plan de munca cu privire la organizarea dezbaterii publice a proiectului de Constitutie a RPR. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dosar 45 (1952), f. 110-117.

27. Háztömbgyűlés az Alkotmánytervezet megvitatására. Vörös Zászló, 1952. augusztus 30.

28. Például Csík rajon Népi Demokrácia Frontjának tanácsa szeptember 17-én a kultúrház nagytermében tartott nagygyűlésen számolt be az Alkotmánytervezet megvitatása és népszerűsítése során a rajon területén elért eredményekrõl. Fontos lehetett az esemény, mert ott volt Juhász Lajos, az NDF országos tanácsának, az MNSZ központi vezetõségének tagja, Csupor Lajos, az RMP tartományi bizottságának elsõ titkára. Amint Bokor Mózes, a Csík rajoni RMP elsõ titkára beszámolt róla: "a rajon területén 53.144 dolgozó (Csík rajon ekkori lakosságszáma kb. 80.000 lélek volt -- G. J.) vett részt az Alkotmánytervezet megvitatásában. A dolgozók 432 szakszervezeti és 455 NDF körben vitatták meg az Alkotmánytervezetet. A viták során az abban résztvevõk 1100 kérdést tettek fel az Alkotmánytervezet egyes szakaszaival kapcsolatban." Vörös Zászló, 1952. szeptember 23.

29. Például átadják a gyulakutai hõerõművet, elkezdik építeni a Székelyudvarhely-- Csíkcsicsó vasútvonalat, a gyergyószentmiklósi lenáztatót, a csíkszeredai posztógyárat és a Hargitafürdõn kitermelt kaolint feldolgozó fajanszgyárat, nagy volumenű tõzegkitermelést indítanak Csíkszereda határában.

30. Ld. termelõszövetkezet.

31. Ld. 'oda voltam kinevezve'.

32. Magyarul: "Jaj, jaj, a mi Erdélyünk, a mi Tusnádunk, újra átengedték a magyaroknak, micsoda disznóság...".

33. Magyarul: "A mi Tusnádunk át van engedve, és a mi Borszékünk, és a mi Szovátánk."

34. Ld. 'el van adva'.

35. Részlet a MAT történetének feltárását célzó, általam készített életút-interjúk egyikébõl. Interjúalany D. I. marosvásárhelyi orvos.

36. Sectia Propaganda si Agitatie, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 59 (1952), 113-120. f.

37. Részlet a MAT történetének feltárását célzó életút-interjúk egyikébõl. Interjúalany L. J., késõbb, a hatvanas-hetvenes években a Pedagógiai Fõiskola rektora volt.

38. Uo. Interjúalany D. L. orvos.

39. Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 30-38. f.

40. Sinteza din       referatele Comitetelor raionale de Partid asupra manifestarilor nationaliste si sovine din Regiunea Autonoma Maghiara. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 59 (1952), 64-65. f.

41. Jelentés a tartományi aktivisták és a Pártiskolában levõ elvtársaknak 1952. április 21-22-én a vetési kampány erõsítésére végrehajtott akciójáról. 1952. április 30. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58 (1952), 43-55. f. A példákat a továbbiakban innen veszem.

41. Sedinte de birou. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 224 (1959), 86-96. f.

43. Raport informativ asupra celor constatate cu ocazia anchetei nostre în raionul Gheorgheni. 22. august 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 16-23. f.

44. Proces verbal al sedintei de lucru din 13 septembrie 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 30-38. f.

45. Proces verbal al sedintei de lucru din 30 septembrie 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 53-60. f.

46. Sedinte de birou.ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 143 (1956), 198-203. f.

47. Sedinte de birou. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 117 (1955), 122-144. f.

48. Informari trimise la CC. 1953. február 2. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 73 (1953).