Kizárási akciók a kollektív gazdaságokból Marosvásárhely rajonban, 1952

Az akció okai és ideológiai feltételei

Az ötvenes évek hivatalos romániai pártideológiája szerint vidéken a szocializmus megvalósításának legfõbb ellenségei a "kulákok" (egy nagyon felületesen meghatározott, osztályellenségnek nyilvánított társadalmi csoport). A kulákok bomlasztó, ellenséges elemek, akiket éppen ezért nem szabad a megalakuló kollektív gazdaságokba felvenni. Ezt a megszorítást a kollektív gazdaság minta-alapszabályzata tartalmazta.[1] De a kollektív gazdaságok alapításakor vagy bõvítésekor nyilvánvalóvá vált ennek az elõírásnak a tarthatatlansága, mert általában a kuláknak minõsítettek rendelkeztek a legtöbb és a legjobb minõségű földdel, a részvételük nélkül nehéz volt egy jól működõ kollektív gazdaságot létesíteni. Másrészt a kulákokra, mint a legsikeresebb gazdálkodókra hallgatott a helyi lakosság, õk voltak a helyi közvéleményformálók, a lakosság többsége õket követte, és csak akkor lépett be a kollektív gazdaságba, ha õk is ezt tették. Ezért azt a rendelkezést, mely szerint kulákok nem lehetnek kollektív gazdaság tagok, a kollektív gazdaságok szervezõi megpróbálták megkerülni. Általában a kulákká nyilvánítottakat törölték a kulák-név-jegyzékbõl, és így vették be, vagy kényszerítették a belépésre õket.[2] Rosszabb esetben a kulákokat törölték a kulák-névjegyzékbõl, bevették a kollektív gazdaságba, majd a felavatás elõtt kizárták õket.[3]

Amikor megkezdõdött az erõszakos kollektivizálás, sokhelyütt a helyi lakosságnak vagy egy részének ellenállását váltották ki, ami akár erõszakos cselekedetekbe is torkollott.[4] Más esetekben a megalakulás után indultak meg bomlási folyamatok a kollektív gazdaságban. Ezt a folyamatot a pártvezetõség is érzékelte, és törekedett a kollektív gazdaságok megtisztítására. A különbözõ párthatározatokban, munkatervekben és pártvezetõk beszédeiben feltűnik a kollektív gazdaságokban lévõ kulákok és az "általuk befolyásolt elemek" kizárásának feladata.[5] Ez azonban általában csak szólam volt, amit ritkán követtek tettek.[6] Akkor, amikor a kollektív gazdaságokban problémák keletkeztek, az ellenállás hangadóit "kulákoknak" titulálták.[7] Ha nem feleltek meg a kulákság gazdasági követelményeinek,[8] akkor "kulákbérencek" "reakciós középparasztok" vagy "kulákoktól befolyásolt elemek" lettek. Elvileg tehát ezzel a váddal bárkit kizárhattak, a kizárás hatalmi eszköz volt.

A kizárásokra általában egy-egy nagyobb kollektív gazdaság ellenes megmozdulás után került sor, kampányszerű, több kollektív gazdaságára kiterjedõ akciók keretében. Maros tartományban kizárási hullámok voltak 1950 õszén, és 1951 õszén is. Az 1952. évi kizárás két fõ hullámban zajlott le, január--februárban, és nyáron. A kizárási akció folyamatként zajlott le, voltak, akiket késõbb visszavettek, másokat utólag zártak ki, így a kizártak száma állandóan változott. Az év második felében került sor a kizártak nagyobb részének a visszavételére, de voltak olyanok, akiket még évek múlva sem vettek vissza.

Eseménytörténet

Az 1952. január--februári kizárások valószínűleg az 1951 nyári megmozdulásokat torolták meg.[9] 1951 õszén már kizártak 49 kulákot,[10] de egy újabb, csak Maros tartományra kiterjedõ kizárási akciót készítettek elõ 1952 tavaszára. Ennek tervét a Román Munkáspárt Központi Bizottsága leküldte 1952. január 1. elõtt a tartományi Pártbizottsághoz. A tartományi Pártbizottság a rajoni Pártbizottságokhoz küldte tovább az utasítást, amelyek közös gyűlést tartottak a rajoni Néptanácsokkal, ahol az utóbbiakat jelölték ki a kizárások végrehajtására. A rajoni pártbizottságok feladata az ellenõrzés volt.[11]

Az 1952. januári--februári elsõ kizárási hullámról kevés adat áll rendelkezésünkre. A kollektív gazdaságokban vagy a kollektív gazdaság nagygyűlésén közölték a kizártakkal, hogy eltávolítják õket a kollektív gazdaságból, vagy (ritkán, szabályellenesen[12] )a kollektív gazdaság vezetõtanácsa tette ezt meg.[13] A kizárandók névjegyzékét valószínűleg az 1951 õszi és tavaszi, a kollektív gazdaságokra kiterjedõ vizsgálatok alkalmával állították össze a rajoni és tartományi párt és Néptanács apparátus tagjai.

1952. február 22-ig 238 kulákot és ellenséges elemet zártak ki a tartomány kollektív gazdaságaiból, akik közül csak 41-nek ígértek földet, amit március 1-jéig kellett volna megkapniuk a (rajoni vagy tartományi) Néptanácstól.[14] Marosvásárhely rajon Néptanácsa elhanyagolta a kizártaknak a föld kimérését, miközben a felsõbb szerveknek azt jelentette, hogy a végrehajtás folyamatban van. Miután a rajoni Pártbizottság a rajoni Néptanácsot felelõsségre vonta, 1952. február 19-én elkezdõdött a kizártaknak a földterületek kiosztása, amely február 25-ig tartott.[15]

A kizártaknak, a hivatalos utasítással ellentétben, nem adtak semmiféle pénzbeli kárpótlást, és nem kaptak vissza mezõgazdasági felszerelést vagy állatokat.[16] Mivel azt a földterületet, amellyel beálltak a kollektív gazdaságokba, tagosították, helyette gyenge minõségű földterületeket kaptak (sokszor állami tartalékföldeket). Ezek sok esetben nagy távolságra helyezkedtek el a kizártak lakóhelyétõl.[17] Az adott területre egy megadott vetéstervet kellett teljesíteniük. A vetéstervhez irreálisan nagy beadási kötelezettség társult.

A helybeli Néptanácsokat utasították, hogy a kizártaknak adják át a vetéstervet és alkalmazzák a kulákokra érvényes jogszabályokat, a megemelt hús-, tej-és gabonakvótákat (tehát a kulákokat hátrányosan érintõ intézkedéseket). Azon községi néptanácsi elnököknek, amelyek községében laktak a kizártak, együtt kellett működniük azokkal a néptanácsi elnökökkel, amelyek községeinek határában a kizártak részére földet jelöltek ki, azért, hogy a kizártak megműveljék a kiutalt földet.

A kizártak egy része nem vette át a kijelölt földterületet és az illetõ földre kiszabott vetéstervet. A párt-és közigazgatási szervek megoldást kerestek a kialakult helyzetre.[18] Ez fõleg nyomásgyakorlásból állt az államhatalom helyi szerveinek segítségével (rend-õrség,[19] néptanácsi tagok[20] ), emellett jogi eszközökkel is fenyegetõztek és próbálkoztak.[21] Volt, ahol helyi megoldásként a mezõgazdasági bérmunkások szakszervezete segítségével próbálták megdolgozni, máshol a kollektív gazdaságoknak próbálták átadni a földterületet és a vetéstervet, de azok nem fogadták el, valószínűleg a vetésterv teljesíthetetlensége miatt.[22] Tartományi szinten lehetséges megoldásként azt találták ki, hogy a kijelölt földet az illetõ kulák rokonaival dolgoztassák meg.[23]

Maros tartományban 1952 elsõ három hónapjában 264 személyt zártak ki.[24] Olyan kollektív gazdaságokban is sikerült a kizárás, ahol addig erre nem került sor, például Náznánfalván, Udvarfalván. Radnóton az elõzõ nyáron többször is próbálkoztak a kizárással, de a kollektív gazdaság tagságának szolidaritása és kiállása miatt nem tudták véghezvinni. 1952 elsõ negyedévében sikerült ezt a közösséget is megtörni és 20 személyt kizárni.

1952. március 22-én Maros tartomány pártbürójában megvitatták a Központi Bizottság zárt levelét.[25] Ebben Vasile Luca központi bizottsági tagot azzal vádolták, hogy pénzügyminiszterként gazdasági intézkedésekkel megkönnyítette a kulákok helyzetét, és a kulákok számát mesterségesen csökkentette.[26] Ezek után várható volt a kulákokkal (beleértve a kizártakat is) kapcsolatos politika megszigorítása.

1952. április 21-én a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Szervezeti Bürója ülésén új alapirányelveket (indicii de baza) dolgoztak ki a kulákok azonosítására.[27] Az ülésen elhangzottak szerint a kulákok fõ ismérve az lesz, hogy évi 30 napnál több ideig használnak-e fizetett munkaerõt.[28] Az ekkor kidolgozott új szempontokat valószínűleg leküldték a tartományi pártbizottságokhoz.

1952. április 24-én tanácskozott a kizárásokról a tartományi pártbizottság, a tartományi Néptanács és a milícia küldötte.[29] Javasolták, hogy mindegyik községben a legveszélyesebb kulákot tartóztassák le és vigyék el, azoktól pedig, akik támogatják a kulákokat, vegyék el az állataikat.[30] A beszámolók szerint sokhelyütt a kizártak nem vették át a kijelölt földterületet, mert azok túlságosan nagy távolságra estek lakhelyüktõl. A tartományi Néptanács alelnöke felhívta a figyelmet, hogy sok kulák elhagyja vidéki lakhelyét, és a városba megy dolgozni. Ennek ellensúlyozására javasolta, hogy távolítsák el ezeket a munkahelyeikrõl és városból is, ily módon azok kénytelenek lesznek a kiutalt földeket megművelni. Javasolták azt is, hogy a kizártakat kényszerítsék, hogy műveljék meg a kiutalt földterületet, akár a család segítségével is, mert különben lehetetlen a mezõgazdasági tervet végrehajtani. Egy vélemény szerint a községi Néptanácsok nem mindenütt foganatosították a szükséges intézkedéseket, ezért javasolta, hogy a csúcsszinten a felelõsöket állítsák bíróság elé, és példásan büntessék meg. Egy hozzászóló szerint az akcióhoz a rendõrség nem adott túl nagy segítséget.

Az ülésen elhatározták, hogy a tartományi Néptanács küldöttet jelöl ki, aki a rajoni Néptanács küldöttével együtt ellenõrizni fogja a községi Néptanácsoknak a kizárt személyekkel kapcsolatos intézkedéseit.

Maros tartomány Néptanácsa 1952. április 28-án arra utasította Marosvásárhely rajon Néptanácsa elnökét, hogy a kollektív gazdaságból kizárt kulákok földjét újabb intézkedésekig a községi Néptanácsok műveljék meg, és személyesen felelõssé tette azért, hogy a rajonban május elsejéig minden földet bevessenek.[31]

Ennek nyomán Marosvásárhely rajon Néptanácsának Végrehajtó Bizottsága még aznap kibocsátotta a 3986/1952. számú utasítását, amelyben a kollektív gazdaságból kizártak által át nem vett földterületek megművelésére utasította a községi Végrehajtó Bizottságokat. Az állami tartalékföldek május 1-jéig történõ bevetéséért az illetõ község Végrehajtó Bizottsága elnökét és titkárát tette felelõssé.[32] A vetõmagot vagy kölcsönbõl, vagy a kulákoktól kell beszerezni.[33]

1952. április 29-ig 126 személyt zártak ki a kollektív gazdaságokból a tartományban. Egy részük nem akarta átvenni a földet és a vetéstervet. Meggyõzési akció keretében 67 kulák végül átvette a földet és vetéstervet.

A május--augusztusi kizárási hullám

A hatalmi harc eredményeképpen 1952 nyarán országos méretű kulákellenes akcióra került sor, amelynek része volt a kulákok kizárása a kollektív gazdaságokból.[34]

1952. május 14-én a Maros tartományi pártbizottság tanácskozást hívott egybe a tartományi pártinstruktorok, a rajoni pártbizottságok titkárai és egyes tömegszervezetek vezetõi részvételé-vel.[35] Az ülésen a tartományi pártbizottság titkára ismertette a Román Munkáspárt Központi Bizottsága által leküldött, a kulákgazdaságokra vonatkozó irányelveket.[36] Ez alkalommal újabb kulákkizárási, illetve kulákellenõrzési akciót rendeltek el.[37]

A megindult kulákellenes akció keretében Maros tartomány szövetkezeteibõl 1952. márciusa--júliusa közötti idõben több mint 500, vezetõ állásba lévõ, kuláknak minõsített személyt zártak ki.[38]

A "ki a kulák?"újkritériumainak leküldése elõtt csak 6 kulákról tudtak Maros tartomány kollektív gazdaságaiban. Ezután 52 kulákot azonosítottak a kollektív gazdaságokban.[39] Június 11-ig az ellenõrzést csak Erdõszentgyörgy rajonban fejezték be.

Maros tartomány pártbürója június 13-i ülésén Maros tartomány párttitkára beszámolt arról, hogy Vasile Lucát a Központi Bizottság 1952. május 26--27-i plenáris ülésén kizárták a Központi Bizottságból.[40] A párttitkár szerint Lucának a párt álláspontjától való elhajlása a tartományban is megmutatkozott. Erre példákat sorolt fel, például a tartományban csökkent a névjegyzékben szereplõ kulákok száma. Sok "kuláktalanítást"[41] is jóváhagytak, köztük Maros tartomány Néptanács elnöke is. Elítélte Marosvásárhely város Néptanácsa elnökének magatartását, aki a kulákokat "jó gazdáknak" minõsítette. Elítélte a cukorgyár igazgatójának (egyszemélyben tartományi pártbüró tag) magatartását, aki túl sok kulákot felvett a gyárba, illetve felvásárló ügynökként alkalmazta õket vidéken. A jelenlevõ igazgató azzal védekezett, hogy a szóban forgó alkalmazottak csak a Központi Bizottság új kulák kritériumainak alkalmazása óta minõsültek kuláknak, azelõtt egy hónappal még nem számítottak kuláknak, most viszont ki fogja tenni õket az állásukból.

A rajoni párt elsõtitkár nyomására Marosvásárhely rajon Néptanácsa mezõgazdasági ügyekért felelõs tagja 1952. augusztus közepén elkezdte a kollektív gazdaságokból az új kizárásokat.[42] 1952. augusztus 26-ig már 93 személyt zártak ki a kollektív gazdaságokból.[43] 1952. október 31-én a rajoni pártbizottság utasítására több kizártat visszavettek a kollektív gazdaságokba.[44] Ez a visszavétel már egy országos szintű enyhülés része volt. Valamikor november második fele és december között utasítás történt a "középparasztok", "kulákfiúk", illetve a kulákrokonsággal vádoltak visszavételére is.

Az év utolsó részében Maros tartomány rajonjaiban pártbizottságok járták a kollektív gazdaságokat és a rajonközpontokat, feladatuk a kollektív gazdaságoknál történt kizárások ellenõrzése volt. Mindegyik rajonban egy-egy három tagból álló bizottság vizsgálta ki a kizárásokat.

A Marosvásárhely rajont ellenõrzõ bizottság a jelentését 1952. december 11-én készítettek el.[45] A rajonban a vizsgálóbizottság 21 kollektív gazdaságot és 3 TOZ típusú gazdaságot vizsgált meg, ahonnan 166 személy kizárására került sor, akik közül 53 családot vettek vissza, ám 6 személyt úgy ítélt meg a bizottság, hogy nem jogosultak a visszafogadásra. A beszámoló szerint ezekben az esetekben egy magas pártbeosztású személy utasítására vették vissza az érintetteket. A bizottság javasolta újbóli kizárásukat. A jelentés több visszaélésrõl is beszámolt. Sok esetben a rajoni pártbizottsági vagy néptanácsi tisztviselõk önkényesen zártak ki tagokat, a helyi pártalapszervezettel és a kollektív gazdaság vezetõtanácsával való elõzetes konzultáció nélkül.

A tájékoztató jelentés szerint ahelyett, hogy a kizárások eredményeképpen javult volna a munka, egyes kollektív gazdaságokban nehézségek merültek fel, csökkent az elõirányzott tervhez képest az elért eredmény, mint például a cserefalvi kollektív gazdaságban. Az igazságtalan kizárások eredményeképpen megnehezedett a kollektív gazdaságok és a TOZ típusú gazdaságok szervezése. A kizártak visszavételét szabályozó utasítás szerint azoknak a rajoni alkalmazottaknak, akik részt vettek a kizárásokban, ott kell lenniük a visszavételi gyűléseken is, hogy ott önkritikát gyakoroljanak. A jelentés szerint Marosvásárhely rajonban nem tartották be ezt az utasítást.

Egyes helységekben a pártalapszervezetek tagjai kulákokat vettek védelmükbe vettek,[46] illetve azt állították, hogy az õ helységükben nincsenek kulákok.

A kollektív gazdaságból kizártakat a rajoni szervek megfigyelés alatt tartották, mert már 1952. április 21-én a rajoni Végrehajtó Bizottság elkészített egy olyan táblázatot, amely azon kollektív gazdaságból kizárt kulákok, illetve közeli rokonaik nevét tartalmazta, akik különféle vállalatoknál munkahelyet találtak.[47]

Késõbb, a 9240/1952. számú rajoni rendeletre válaszul, a rajonhoz tartozó községek, nagyobbrészt 1952. szeptember 5--9. között, beküldték a községben található kulákok, illetve közeli rokonaik munkavállalásával kapcsolatos adatokat.[48] A kimutatás feltünteti a kulák vagy a kulákszármazású nevét, besorolását, milyen munkakört tölt be, melyik vállalatnál dolgozik, melyik helységben.[49] A községi Néptanácsok jelentéseikben hangsúlyozták, hogy nem állítottak ki a kizártak részére semmilyen bizonyítványt, amely a munkavállalást lehetõvé tette volna.[50]

1953 márciusa második felében egy bizottság (amely azokból a pártinstruktorokból állt, akik az illetõ helységért feleltek) felkereste azokat a kollektív gazdaságokat, ahonnan a kizárt tagok kérvényeket írtak a kollektív gazdaságba történõ visszavételük érdekében. A bizottság a kommunista párt helyi alapszervezete tagjainak véleményezése alapján jellemzést állított össze azokról a kizártakról, akik írásban kérték visszavételüket.[51]

Azokon a gyűléseken, ahol a véleményezést megvitatták, a párt helyi alapszervezetének tagjai általában pozitív véleményezést adtak a kizártakról.[52] Volt olyan eset, amikor a kollektív gazdaság pártalapszervezete kérte a kizárt visszavételét, hivatkozva a kollektív gazdaság nagygyűlésének kérésére.[53]

A kizárási akció folyamatként működött. Volt, akiket késõbb visszavettek, másokat utólag zártak ki, emiatt a kizártak száma állandóan változott.

A sajtó által tükrözött kép

A korabeli sajtótermékek közül a régiót érintõ Elõre és Vörös Zászló c. napilapokat tanulmányoztam át. Elég sok cikk foglalkozik a kollektív gazdaságból történt kizárásokkal. A sablonszerű történetek lényege ugyanaz: a kollektív gazdaság megalakulása után a gazdálkodás akadozik. A kommunista párt helyi alapszervezetének tagjai vagy fokozatos, vagy egyszeri, látomásszerű megvilágosodás által rádöbbennek arra, hogy a kollektív gazdaság rossz működéséért a befurakodott kulákok a felelõsek, akik szabotálnak, uszítanak, vegyes nemzetiségű falvakban pedig a különbözõ nemzetiségeket is egymás ellen is uszítják.[54] Ezek után a kollektív gazdaság nagygyűlésén a falu népe haraggal, megvetéssel kizárja a kulákokat, és még többen iratkoznak be a kollektív gazdaságba, amelynek már semmi sem áll útjában, hogy megteremtse a földi mennyországot a földesúri, kulák iga alatt oly sokat szenvedett dolgozó parasztság részére. A beszámolókat még esetenként fűszerezik a kulákok múltbeli tetteit, illetve a dolgozó parasztság szenvedéseit ecsetelõ részek.

A beszámolók azt sugallják, hogy a kizárásokat a helybeliek kezdeményezték, igazságosak voltak és betartották a törvényszerűségeket, a közösség autonómiáját külsõ beavatkozás nem sértette. A visszavételekrõl viszont egyetlen szó sem esik sajtóban.

Szolidaritás a kizártakkal

Azt, hogy a kizártak hogyan próbáltak megélni kizárásuk után, a kérvényeikbõl, illetve személyes visszaemlékezéseikbõl tudjuk.[55] A kizártak közül a legtöbben nem vállalták a lehetetlen körülmények között a földek megművelését. Más munkahelyeken próbáltak elhelyezkedni, idõszakos munkáknál, vagy az iparosodó városok kínálta munkahelyeken.

A központból jövõ akcióval szembeni helyi reakcióról árulkodó híradások találhatók a különbözõ jelentésekben, vizsgálatokban, de a kizártak kérvényeiben, illetve a visszaemlékezésekben is.

1952 áprilisában egy pártjelentés tudósít a vidrátszegi kollektív gazdaság párt-alapszervezete titkárának törekvésérõl, hogy visszavétesse a kizártakat, de a községi Néptanács ezt nem engedi.[56] 1952. április 24-én a tartományi Pártbizottság egy, a tartománybeli kulákok helyzetével kapcsolatos tanácskozásán a tartományi Pártbizottság Mezõgazdasági Osztályának fõnöke arról beszélt, hogy létezik egy, a kollektív gazdaságból kizártak visszavételét szorgalmazó hajlam.[57]

A cserefalváról kizártak kérvényeibõl kiérzõdik egy fajta közösségi szolidaritás a kizártakkal, az egyik kérvényt a kollektív gazdaság minden tagja aláírta a kizárt visszavétele érdekében. A jeddi kollektív gazdaság esetében a kollektív gazdaság pártalapszervezete kérte a kizártak visszavételét, hivatkozva a kollektív gazdaság nagygyűlésének döntésére. Amikor 1953 márciusában a kizártak visszavételi kérvényeinek kivizsgálásakor kikérték a helyi pártalapszervezetek véleményét, azok pozitív véleményezéseket adtak.

Jegyzetek:

1. Statutul Model al Gospodariei Agricole Colective. Pentru cursurile cu activul de partid de la sate. Editura Partidului Muncitoresc Român, 1950. 4-5. p.

2. A kisgörgényi párt-alapszervezeti tag rávette a Néptanácsot, hogy csökkentse a kulákok számát, hogy így be lehessen venni õket a kollektív gazdaságba, mert a helységben õk voltak a jómódú gazdálkodók, akiknek a földterületére szükség volt a kollektív gazdaság megalakításához. Darea de seama asupra activitatii Comitetului de Partid Regional pe trimestrul II. 1952. Arhivele Nationale Directia Judeteana Mures (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, a továbbiakban: ANDJ Mures), fond Comitetul Regional Mures al PCR (a Román Kommunista Párt Maros Tartományi Bizottsága, a továbbiakban: CRM-PCR) dos. 43. 110. f.

3. A radnóti kollektív gazdaság megalakításakor 1950-ben. Raport asupra situatiei si activitatea organizatiei de baza a GAC -- ului din comuna Iernut, raionul Ludus 1951. octombrie 8. ANDJ Mures fond CRM-PCR dos. 29. 71-77. f. Comitetul de Partid Regional Mures -- Raport informativ cu privire la cercetarile facute de Colegiul de Partid -- 13. octombrie 1950. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 2, 103-104. f.

4. Dan Catanus -Octavian Roske: Colectivizarea agriculturii în România. Dimensiunea politica volumul I. 1949--1953. Institutul National pentru Studiul Totalitarismului, Buc., 2000. 33-48. p.; ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 12, 36. f.

5. Scanteia 1951. szeptember 18. 1-2. Hotarârea Comitetului Central al Partidului Muncitoresc Roman asupra muncii pe taramul construirii gospodariilor agricole colective si al întovarasirilor agricole.

6. Marosvásárhely rajon pártbizottságának szinte mindegyik negyedévi munkatervében szerepel, viszont nem került végrehajtásra.

7. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 36. 52-63. f. Más szerzõk szerint a kollektivizálásnak ellenszegülõket nevezték általában kuláknak, lásd Claudiu Degeratu Octavian Roske: Colectivizarea agriculturii. Modelul sovietic-drumul belsugului. In Arhivele Totalitarismului 3/1994. 57. p.

8. 1949--1952 között kuláknak minõsült az, aki fizetett munkaerõt használt, vagy ha túl nagynak ítélt kiterjedésű földterülettel rendelkezett.

9. Marosvásárhely rajonban egy 1951. szeptember 30-i pártjelentés 18 olyan kollektív gazdaság helyzetét elemzi, ahol az alapítást követõen problémák merültek fel, és a jelentés ennek okát legtöbb helyen a kollektív gazdaságba befurakodott kulákok vagy az azok által befolyásolt kollektív gazdasági tagok magatartásában látja. Lásd. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 36, 52-63. f.

10. Darea de seama a Comitetului Regional de Partid Mures asupra activitatii sale pe trei luni -- 1951 decembrie ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 21, 208. f.

11. Referat despre rezolvarea unor probleme din Gospodariile Colective în Regiunea Mures, dupa instructiunile primite de la Comitetul Central -20 februarie 1952, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58, 25-28. f.

12. A kollektív gazdaságok minta alapszabályzata szerint egy tag kizárását csak a kollektív gazdaság nagygyűlése teheti meg, a tagok 2/3-ának szavazata szükséges hozzá.

13. Például a lukafalvi kollektív gazdaság esetében.

14. Proces-verbal dresat în ziua de 22 februarie 1951, în sedinta ordinara a Biroului Regional ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 42, 87. f.

15. ANDJ Mures, fond Sfat Popular Raional Tîrgu-Mures (Marosvásárhely rajon Néptanácsa, a továbbaikban: SPRTM) dos. 26/1953, 1-50. f.

16. Proces-verbal asupra activitatii Comitetului Regional si Raional de partid pentru aplicarea Hotarâri CC al PMR si Consiliului de Ministri din 18.sept.1951 din domeniul agriculturii -1 martie 1952, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58, 37-40. f.

17. Az átlag 8-12 kilométer volt (Sfatul Popular al Raionului Târgu Mures Comitetul Executiv -Raport asupra chiaburilor si elementelor dusmanoase exclusi din GAC urile din raionul Târgu Mures ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 50-52. f.), de elõfordult 60 kilométeres távolság is (Proces-verbal, dresat în ziua de 8 aprilie 1952, în sedinta extraordinara a Biroului Regional, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 42, 154-158. f.)

18. Proces-verbal, dresat în ziua de 24 aprilie 1951, în consfatuirea tinuta în legatura cu situatia chiaburilor din regiune. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58, 64-67. f.

19. "A községek utasítást kaptak arra, hogy a                helyi rendõrõrsökkel együtt írott földátvételi nyilatkozatot készíttessenek mindegyikükkel." Raport asupra chiaburilor si elementelor dusmanoase exclusi din GAC urile din raionul Târgu Mures. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 50-52. f.

20. Nyilatkozat -- 1952. április 28. Jedd község néptanácsának titkára számol be ilyen irányú tevékenységérõl. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 61. f.

21. Sfatul Popular al Raionului Târgu Mures Comitetul Executiv Raport asupra chiaburilor si elementelor dusmanoase exclusi din GAC urile din raionul Târgu Mures -a földet át nem vevõ kulákok egy része esetében "ügyüket átadták az ügyészségnek". ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 50-52. f.

22. Sfatul Popular al Raionului Târgu Mures -Comitetul Executiv -Raport asupra chiaburilor si elementelor dusmanoase exclusi din GAC urile din raionul Târgu Mures ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 52. f.

23. A Jedd községben kiszálláson lévõ két tartományi pártbizottsági tag közli ezt a helyi Néptanács titkárával. ANDJ Mures, fond SPRTM, 26/1953, 61. f.

24. Darea de seama a Comitetului Regional Mures pe trimestrul I, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 40, 70-81. f.

25. Proces-verbal, dresat în ziua de 22 martie 1952 în sedinta extraordinara al Biroului Regional ANDJ Mures fond CRM-PCR, dos. 42, 127-141. f.

26. Dan Catanus--Octavian Roske: Colectivizarea agriculturii în România. Dimensiunea politica 1949--1953. Vol. I. Bucuresti, Institutul National Pentru Studiul Totalitarismului, 2000. 285-288. p.

27. Uo. 304-306. p.

28. Az ülésen részt vettek közül néhányan: Gheorghe Gheorgiu-Dej, Ana Pauker, Vasile Luca, Teohari Georgescu, Alexandru Moghioros, Nicolae Ceausescu.

29. Proces-verbal, dresat în ziua de 24 aprilie 1952 în consfatuirea tinuta în legatura cu situatia chiaburilor din regiune. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58, 64-67. f.

30. Szószerint “sa fie scos" -- emeljék ki. Ez a letartóztatást és a rendõrségi központba való beszállítást jelenti, megfélemlítés céljából.

31. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 55. f.

32. Uo. 59. f.

33. Uo. 60. f

34. Catanus-Roske i. m. 31. p.

35. Proces-verbal, dresat în ziua de 14 mai 1952, cu ocazia consfatuirii cu tovarasii prim-secretari raionali, instructori regionali si cu delegatii ai organizatiilor de masa UTM, UFDR, FP si UPM ANDJ Mures fond CRM-PCR, dos. 58, 68-70. f.

36. A résztvevõk nem írhatták le. Valószínűleg a központi bizottság új kulák meghatározását ismertették.

37. A megvitatás "titkos" volt. Az egyik jelenlevõ megkérdezte, hogy újból le fogják-e ellenõrizni azokat a kollektív gazdaságokat, "ahol már végeztek". Egy hozzászóló szerint: "sok helyi párt-alapszervezet titkár lesz kulák, a Központi Bizottság által adott irányelvek szerint".

38. Darea de seama asupra activitatii Comitetului de Partid Regional pe trimestrul II. 1952. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 43, 111. f.

39. Referat-asupra situatiei chiaburilor din GAC -- 11 iunie 1952. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58, 77. f.

40. Proces verbal, dresat in ziua de 13 iunie 1952, în sedinta extraordinara a Biroului regional. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 43, 25-34. f.

41. Azaz, ha egy kulák minõsítésűtõl elvették vagy lemondott a termelõeszközeirõl és földterülete nagy részérõl, és így gazdaságilag már nem felelt meg a kukák kritériumoknak, kérhette törlését a kulák névjegyzékbõl.

42. ANDJ Mures fond Sfatul Popular al regiunii Mures Autonoma Maghiara (a továbbiakban: SPRMAM), dos. 34/1953, 117-118. f.

43. Uo. 110. f.

44. ANDJ Mures fond CRM-PCR, dos. 58. 175-185. f.

45. Uo. 182. f.

46. Szó szerint: "az udvarfalvi kollektív gazdaságnál [...] a helyi alapszervezet titkárának egészségtelen kirohanásai voltak a bizottsággal szemben, amikor […] kulák anyagi helyzetérõl és kizsákmányolási formáiról beszélgettek". Uo. 185. f.

47. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 53. f.

48. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 19/1952, 84 -135. f.

49. Voltak olyan községi Néptanácsok, ahol a kulákokról ennél jóval több információt adtak meg (például: "rokonsága van Amerikában", "kuláklányt vett el feleségül", "legionárius volt és Mánista, belépett a román Munkáspártba, és leleplezték és kizárták. A rendszer ellensége." [Mánista ld. parasztpárti tag.] Uo. 130. f.

50. "tisztelettel jelentjük, hogy a Néptanácshoz tartozó falvaikban nincs olyan kulák, aki a munka mezején elhelyezkedett egyközségi bizonyítvány [sic!]-- amit a Néptanács adott volna ki." Uo. 127. f.; "Semmiféle néven nevezendõ községi bizonyítványt nem állítottunk ki, amely a 86/1950. törvényerejű utasítással ellenkezõ volna". A 86/1950. sz. rendelet (publikálva: Colectia de legi, decrete, hotarîri si deciziuni 1950/1-30 aprilie 8-9.) az igazolványok kibocsátását szabályozza. Alkalmazásakor sok félreértés történt (lásd: Buletinul Oficial al Sfatului Popular Regional Mures 1951/5, 7-8.), több kiegészítõ-értelmezõ körrendeletet (circular) bocsátott ki egy állami bizottság (Comisiunea de Stat pentru aplicarea legii Sfaturilor Populare -- Directia de Îndrumare si Coordonare), ezek közül az 1950. szeptember 27-i 23327. számú volt kulákellenes -- megtiltotta, hogy kulákoknak olyan elismervényt állítsanak ki, amellyel más tartományokban gabonát vásárolhatnak: "mert ezáltal lehetõséget kapnak ezek hogy spekuláljanak, és ilyenfajta elismervények kiállítása ellentétes a Központi Bizottság 1949. március 3--5-i határozatával".

51. A jellemzés általában a személy társadalmi származását (szegényparaszt, középparaszt), a földbirtok nagyságát, családtagjai számát, életkorát, (néha foglalkozását), a kollektív gazdaságba beadott mezõgazdasági felszerelések jegyzékét és egy rövid jellemzést tartalmazott. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953.

52. Csak egyetlen esetben, a jeddi kollektív gazdaságban történt meg, hogy a gyűlésen egy kizárt személyt egy helybeli pártalapszervezeti tag megvádolt, de a többi

helybeli alapszervezeti tag védelmébe vette, és pozitív véleményezést adtak a kizártról. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 170. f.

53. A koronkai kollektív gazdaság esetében. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953, 147. f.

54. Lásd: Vörös Zászló 1952. január 12. 3. p. "Testvéri egyetértésben" a bátosi kollektív gazdaság esetében.

55. Ez a kizártak kérvényeit tartalmazza. ANDJ Mures, fond SPRTM, dos. 26/1953.

56. "megbékélõ magatartása van, kinyilvánította, hogy nincs tiszteletben tartva az alapszabályzat szerinti vezetés, hogy vissza akarja venni a kizártakat, és a Néptanács nem engedi". ANDJ Mures fond CPRM, dos. 58, 44. f. A kollektív gazdaságok minta alapszabályzata szerint a tagok kizárása a kollektív gazdaság nagygyűlésének hatáskörébe tartozik.

57. "A kollektív gazdaságokban történt kizárások a munkások által vívott harc eredménye volt, jelenleg létezik a megbékélésre és a kizártaknak a kollektív gazdaságba való visszavételére irányuló hajlam, amely cselekmény kompromittálná a párt akcióját". ANDJ Mures, fond CPRM, dos. 58, 66. f.