BÁRDI NÁNDOR (összeáll.)
Katus László
Erdély népei 1918 előtt
Magyarország és Erdély népességének nemzetiségi összetételét részletes pontossággal első ízben az osztrák statisztikai hivatal által 1850-ben végrehajtott népszámlálás mérte fel. Az ezt követő két népszámlálás – 1857-ben és 1869-ben – nem érdeklődött a lakosság nemzetisége iránt, 1880-tól kezdve azonban a 10 évenként megtartott népszámlálások rendszeresen kimutatták a népesség anyanyelvi megoszlását.
Az 1850. évi népszámlálás – a későbbiektől eltérően – külön-külön nemzetiségként mutatta ki a magyarokat és a székelyeket, illetve a németeket és a szászokat, s a zsidókat is nemzetiségi csoportnak tekintette. Az összeírás nemzetiségi adatai az ún. jogi népességre vonatkoznak, vagyis a helyi születésű vagy illetőségű lakosságra. Ha ehhez hozzáadjuk a községben jelenlevő idegeneket és levonjuk a távollevő községi illetőségűeket, akkor megkapjuk a tényleges vagy jelenlevő népességet.
Az 1850. évi népszámlálás nemzetiségi adatait két változatban is közzétették: először a jogi népesség nemzetiségi megoszlását az eredeti felvétel alapján, majd később a tényleges népességre vonatkozó korrigált adatokat a Habsburg monarchia hivatalos statisztikai sorozatának, a „Tafeln zur Statistik zur österreichischen Monarchie”-nak 1856-ban megjelent kötetében. A módosításokat a bécsi statisztikai hivatal igazgatója, Karl von Czoernig végezte: a magyarok és a németek számát jelentősen megnövelte a románok, de főleg a zsidók és a cigányok rovására. Mi a továbbiakban az eredeti felvétel adatait használjuk, amelyek Erdélyre vonatkozóan községi részletességgel fennmaradtak. Figyelembe kell azonban vennünk az időközben bekövetkezett területi változásokat is, hogy az 1850. évi adatok a későbbi népszámlálások eredményeivel összehasonlíthatóak legyenek. Mint ismeretes, 1850-ben Erdély különálló közigazgatási egységet képezett, amely magában foglalta az ún. Partium (Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyék és Kővár-vidéke) területét is. 1876-ban a Partium nagyobb részét Magyarország megyéihez (Szatmár, Szilágy, Arad) csatolták, kisebb részét pedig az időközben az anyaországgal egyesített Erdélyhez, amelyet a korabeli hivatalos statisztika „Királyhágóntúl”-nak nevezett. Ugyanakkor Erdély hagyományos közigazgatási beosztását – 8 megye, 4 vidék, 9 szász és 5 székely szék – felszámolva 15 új vármegyét létesítettek. Az összehasonlíthatóság kedvéért az 1850. évi népszámlálás eredeti adataiból is levontuk a Magyarországhoz csatolt 328 község adatait. Az így most már azonos területre (57 804 km«MDSU»2) vonatkozó adatok a következő képet mutatják Erdély népességének növekedéséről és nemzetiségi megoszlásáról 1850 és 1910 között. (Lásd 1. és 2. táblázat.)
Erdélyben a teljes népesség és valamennyi nemzetiség növekedése lassúbb volt 1850 és 1880 között, mint Magyarországon. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az ún. demográfiai átmenet – midőn a halálozási arányszám tartós és folyamatos csökkenése következtében meggyorsul a természetes szaporodás – Erdélyben később vette kezdetét, mint Magyarországon, s az 1873. évi nagy kolerajárvány pusztításai is jóval súlyosabbak voltak itt. Erdély lakossága ennek következtében 1869 és 1880 között 3,2%-kal csökkent.
A magyarok számának növekedése jóval meghaladta a többi nemzetiség gyarapodását, ennek következtében arányszámuk 60 év alatt 26%-ról 34%-ra emelkedett. Az arányeltolódás és a gyorsabb növekedés okait keresve több tényező együttes hatására kell rámutatnunk. A magyarok természetes szaporodása lényegesen nagyobb volt, mint a románoké és a németeké. Erdélyből a kivándorlás nagyobb mértékű volt, mint Magyarországról, s a kivándorlók között a magyarok jóval erdélyi arányszámuk alatt, a németek és románok pedig az fölött voltak képviselve. 1900 és 1914 között 210 ezer ember vándorolt ki Erdélyből az országhatárokon túlra (105 ezer Amerikába, 91 ezer Romániába), közülük 143 ezer (68,3%) volt román, 30 ezer (14,5%) német, s csak 36 ezer (16,9%) magyar. Ugyanakkor a Magyarországgal folytatott belső népcsere mérlege Erdély szempontjából pozitív volt: többen települtek át Magyarországról Erdélybe, mint ahányan Erdélyből Magyarországra. A századfordulón fellendült Erdély iparosodása, s az ottani bányavidékek és gyorsan fejlődő ipari körzetek erősen vonzották a Királyhágón inneni országrészek lakóit. Így történt, hogy például Hunyad megyében 1880 és 1910 között a magyarok száma megnégyszereződött: 13 ezerről 52 ezerre növekedett. A zsidók száma Erdélyben 1850 és 1910 között 12 ezerről 64 ezerre nőtt, s közülük 47 ezer (73,3%) magyarnak vallotta magát. Ugyancsak magyarként került felvételre 1910-ben az erdélyi cigányok jelentős része is. A magyar népszámlálások anyanyelvi adatainak viszonylagos pontosságát mutatja az a tény, hogy Nicolae Mazere iasii román egyetemi tanár 1909-ben román egyázi források alapján községi részletességgel felmérte az erdélyi románok számát, s eredményei meglepően közel állnak a népszámlálási adatokhoz: ő 1 418 304 románt talált, míg a népszámlálás 1900-ban 1 397 282-t, 1910-ben – a katonák beszámításával – 1 472 021-et.
A magyarok növekedése sem volt mindenütt egyenletes. A négy székely vármegyében (Csík, Háromszék, Maros-Torda, Udvarhely) élő magyarok száma 1880 és 1910 között csak 27%-kal emelkedett (393 ezerről 500 ezerre), ugyanakkor a többi 11 vármegyében élő magyarok számának növekedése 72% (238 ezerről 409 ezerre, 15%-ról 20%-ra). Érthető, hogy a századfordulón a magyar közvéleményt erősen foglalkoztatta a „székely kérdés”, a Székelyföld gazdasági és szociális válsága.
A városokban a magyarok és németek arányszáma jóval nagyobb volt, mint vidéken. 1910-ben a magyarok 22,4%-a, a németek 24,1%-a, a románoknak viszont csak 5,6%-a lakott a városokban. A 29 erdélyi város lakosságának nemzetiségi megoszlását a 3. táblázat mutatja.
Erdély népessége nemcsak etnikai szempontból volt rendkívül tarka, hanem vallási megoszlását tekintve is: hét különböző felekezet híveit találhatjuk meg nagyobb számban. Valamennyi nemzetiségi csoport több felekezet között oszlott meg. (Lásd 4. és 5. táblázat.)
A vallási megoszlás alakulása tehát lényegében ugyanazt a tendenciát mutatja, mint a nemzetiségi adatok: a „magyar” vallások (római katolikus, református, unitárius, izraelita) arányszáma nőtt, a „német” (evangélikus) és „román” (görög katolikus és görögkeleti) vallások számaránya pedig csökkent 1850 és 1910 között.
Végül vessünk egy pillantást az erdélyi népesség és az egyes nemzetiségek társadalmi szerkezetére, foglalkozási megoszlására. A magyar népszámlálások foglalkozási statisztikájának rendszere csak a századfordulóra alakult ki végleges formában, ezért az 1890 előtti összeírások foglalkozási adatait csak bizonyos korrekciókkal és csak hozzávetőlegesen lehet összehasonlítani a későbbiekkel. A foglalkozást az anyanyelvvel kombinálva csak 1900 óta mutatják ki a népszámlálási kiadványok.
A 6. táblázat adatai jelzik, hogy a dualizmus korában megindult, s a századfordulón felgyorsult Erdélyben is a gazdaság modernizálása, iparosodása, s előrehaladt a társadalmi szerkezet polgári átalakulása. Az iparban foglalkoztatottak száma 1890 és 1910 között Erdélyben gyorsabban növekedett, mint Magyarországon, s ugyancsak nagyobb mértékben nőtt a kereskedelemben és szállításban dolgozók száma is. Különösen az iparosodás 1890 utáni ugrásszerű növekedése figyelhető meg a 7. táblázatból.
A gazdasági és társadalmi átalakulás, modernizálódás nem egyforma mértékben hatott a különböző nemzetiségű népcsoportokra. A magyar és a német (szász) nemzetiség már egy viszonylag polgárosult, iparosodó társadalom képét mutatja, a románság azonban láthatóan megrekedt a hagyományos paraszti társadalom szintjén. Egyfelől a magyar és szász, másfelől a román társadalom szerkezete közötti különbség még jobban kidomborodik, ha a világháború előtti erdélyi társadalmat a népszámlálási adatok részletezettsége által lehetővé tett még finomabb társadalmi-foglalkozási kategóriák szerinti bontásban elemezzük. Az adatokat kétféle csoportosításban mutatjuk be. Először azt ábrázoljuk (lásd 8. táblázat), hogy az egyes foglalkozási kategóriák, illetve társadalmi rétegek népessége hogyan oszlott meg anyanyelv szerint. A következő, a 9. táblázat viszont az egyes nemzetiségek társadalmi szerkezetét mutatja be a fontosabb foglalkozási-társadalmi kategóriák szerinti bontásban.
Befejezésül a 10. táblázat a nemzeti-, politikai fejlődés szempontjából oly fontos értelmiség alapvető kategóriáinak anyanyelvi megoszlását mutatja.
|
1.
Erdély polgári népességének nemzetiségi megoszlása |
|||||
|
|
Jogi népesség |
Tényleges népesség (Czoernig és a Tafeln módosított adatai), |
Jogi népesség |
|
Tényleges népesség
|
|
magyarok |
355 927 |
|
305 223 |
|
|
|
székelyek |
180 876 |
585 342 |
180 876 |
|
488 927 |
|
együtt |
26,03% |
28,23% |
|
26,11% |
|
|
németek |
16 633 |
|
15 462 |
|
|
|
szászok |
175 637 |
219 374 |
175 631 |
|
192 204 |
|
együtt |
9,33% |
10,58% |
|
10,26% |
|
|
románok |
1 225 618 |
1 202 050 |
1 084 897 |
|
1 091 208 |
|
|
59,45% |
57,97% |
|
58,28% |
|
|
cigányok |
78 885 |
52 665 |
76 754 |
|
77 201 |
|
|
3,83% |
2,54% |
|
4,12% |
|
|
örmények |
7 687 |
7 879 |
7 329 |
|
7 372 |
|
|
0,37 |
0,38% |
|
0,39% |
|
|
zsidók |
15 606 |
6 220 |
11 692 |
|
11 760 |
|
|
0,76% |
0,30% |
|
0,63% |
|
|
egyéb |
4 776 |
207 |
3 743 |
|
3 765 |
|
|
0,23% |
0,01% |
|
0,20% |
|
|
jogi népesség összesen |
2 061 645 |
|
1 861 607 |
|
|
|
távollevők |
-30 371 |
|
-28 951 |
|
|
|
idegenek |
+42 198 |
|
+39 781 |
|
|
|
tényleges né-pesség összesen |
2 073 472 |
2 073 737 |
1 872 437 |
|
1 872 437 |
2. Erdély jelenlévő polgári népességének nemzetiségi megoszlása a népszámlálások adatai szerint (1876 utáni terület
Növekedés (vagy fogyás) százalékban
1850 1880 1910 1850-1880 1880-1910 1850-1910
magyarok 488927 630477 909003 28,95 44,18 85,92
26,11% 30,25% 34,20%
németek 192204 211748 231403
10,26% 10,16% 8,71% 10,17 9,28 20,39
románok 1091208 1184833 1464221
58,28% 56,85% 55,08%, 8,58 33,58 34,18
egyéb 100098 56940 53542
5,35% 2,73% 2,01% -43,12 -5,97 -46,51
Együtt 1872437 2084048 2658159 11,30 27,55 41,96
3. Az erdélyi városok lakosságának nemzetiségi megoszlása (százalékban)
1850 1880 1910
magyarok 37,3 48,6 58,7
németek 26,3 23,8 16,1
románok 26,7 24,0 23,4
egyéb 9,7 3,6 1,8
4. Erdély népességének vallási megoszlása (százalékban)
1850 1910
római katolikus 11,4 14,0
görög katolikus 29,2 28,0
görög keleti 32,3 29,6
református 13,6 14,9
evangélikus 10,5 8,6
unitárius 2,4 2,5
izraelita 0,6 2,4
5. Az erdélyi nemzetiségek vallási megoszlása 1900-ban (ezer fő)
Magyarok Németek Románok Egyéb Összes
római katolikus 301 18 3 9 331
görög katolikus 23 0 658 10 692
görög keleti 11 0 730 8 749
református 359 1 2 3 365
evangélikus 23 196 2 1 222
unitárius 64 0 0 0 64
izraelita 34 17 1 1 53
Összesen 815 233 1397 32 2477
6. A kereső népesség megoszlása fő foglalkozási csoportok szerint (százalékban)
Össznépesség Magyarok, Németek, Románok
1869 1890 1910 1910-ben
Őstermelés 81,8 76,5 70,8 54,5 57,4 83,6
Bányászat, ipar 7,0 9,1 13,6 20,2 22,4 7,3
Kereskedelem,
hitel, szállítás 0,9 2,0 3,5 6,7 6,0 1,2
Közszolgálat, szabad
Foglalkozások 1,9 2,1 2,7 4,9 4,5 1,1
Véderő 1,2 1,6 1,7 2,3 2,6 1,2
Napszámosok 2,4 3,4 2,0 2,1 0,7 1,9
Nyugdíjasok,
Járadékosok 0,5 1,0 1,5 2,3 3,4 0,8
Házi cselédek 4,4 3,8 3,7 6,0 2,3 1,4
Egyéb 0 0,5 0,6 1,0 0,6 0,2
7. Az iparforgalmi ágazatokban foglalkoztatottak száma és növekedése Erdélyben
Növekedés %-ban
1869 1890 1910 1869-1890 1890-1910 1869-1910
Bányászat és ipar 75209 91993 159901 22,3 79,8 112,6
Kereskede-lem,
hitel és szállítás 9017 19704 40941 98,7 107,8 312,8
Összesen 85126 111697 200842 31,2 79,8 135,9
8. Erdély össznépességének megoszlása társadalmi-foglalkozási csoportok és anyanyelv szerint 1910-ben
Keresők éseltartottak száma Magyar Német Román Egyéb
Százalékban
I. Nagy- és középbirtokosok
100 holdon felül 7 834 66,9 7,6 25,5 0,1
II. Kisbirtokosok, kisbérlők
50-100 holddal 17 264 42,1 11,3 46,6 0
10-50 holddal 465 840 27,5 12,1 60,3 0
5-10 holddal 401 342 23,1 8,4 68,6 0
0-5 holddal 474 026 22,9 6,4 70,6 0,1
egyéb önálló őstermelő 26 894 29,3 2,4 65,5 2,7
Együtt 1 385 366 24,9 8,9 66,2 0,1
III. Polgári rétegek
Önálló iparos 173 837 51,6 16,6 26,4 5,4
Önálló kereskedő és szállító 47 429 57,9 19,2 20,8 2,1
Járadékos, tőkepénzes 32 672 34,9 18,0 26,1 1,0
Együtt 253 938 53,2 17,3 25,3 4,2
IV. Tisztviselők és alkalmazottak
Gazdasági tisztviselők 22 888 72,5 20,2 6,5 0,8
Közszolgálati és szabad foglalkozású
értelmiségi és alkalmazottak 86 278 59,4 14,6 25,7 0,4
Együtt 109 166 62,1 15,8 21,7 0,3
V. Munkások
Mezőgazdasági munkás 524 326 30,4 2,2 62,5 4,8
Ipari munkás, bányász 197 251 50,1 12,1 33,6 4,3
Munkás a kereskedelemben
és szállításban 50 931 72,5 8,5 18,2 0,7
Napszámos 48 870 36,1 2,8 55,4 7,6
Házi cseléd 46 610 54,5 5,3 39,4 0,8
Együtt 867 988 39,0 5,0 1,6 4,4
VI. Véderő 23 874 48,0 15,5 34,1 2,4
VII. Egyéb 30 201 51,6 8,1 32,0 9,2
Összesen 2 678 367 34,3 8,7 55,0 2,0
Ebből: őstermelő 1 920 776 26,6 7,0 64,9 1,5
Iparos, bányász 377 639 51,0 14,5 29,8 4,7
Kereskedő, szállító 111 436 66,5 14,0 18,2 1,3
Egyéb 268 516 51,9 10,6 34,5 3,0
9. Erdély össznépességének és a nagyobb nemzetiségek népességének megoszlása társadalmi-foglalkozási csoportok szerint 1910-ben (keresők és eltartottak együttesen, százalékban)
Erdély Magyarok Németek Románok
I. Nagy- és középbirtokosok
100 holdon felül 0,3 0,6 0,3 0,1
II. Kisbirtokosok, kisbérlők
50-100 holddal 0,6 0,8 0,8 0,6
10-50 holddal 17,4 14,0 24,1 19,1
5-10 holddal 15,0 10,1 14,3 18,7
0-5 holddal 17,7 11,8 12,9 22,7
egyéb önálló őstermelő 1,0 0,9 0,3 1,2
Együtt 51,7 37,5 52,5 62,3
III. Polgári rétegek,
Önálló iparos 6,5 9,8 12,3 3,1
Önálló kereskedő és szállító 1,8 3,0 3,9 0,7
Járadékos, tőkepénzes 1,2 2,0 2,5 0,6
Együtt 9,5 14,8 18,7 4,4
IV. Tisztviselők és alkalmazottak,
Gazdasági tisztviselők 0,9 1,8 2,0 0,1
Közszolgálati és szabad foglalkozású
értelmiségi és alkalmazottak 3,2 5,6 5,4 1,5
Együtt 4,1 7,4 7,3 1,6
V. Munkások,
Mezőgazdasági munkások 19,6 17,4 4,9 22,3
Ipari munkások 7,7 10,8 10,2 3,1
Munkások a kereskedelemben
és szállításban 1,9 4,0 1,9 0,6
Napszámosok 1,8 1,9 0,6 1,8
Házi cselédek 1,7 2,8 1,1 1,3
Együtt 32,4 36,9 18,6 30,4
VI. Véderő 0,9 1,3 1,6 0,6
VII. Egyéb 1,1 1,5 1,0 0,6
Összesen 100 100 100 100
Ebből: őstermelés 71,7 55,8 57,8 84,7
Bányászat és ipar 14,2 21,0 23,4 7,6
Kereskedelem, hitel és szállítás 4,1 8,1 6,7 1,4
Egyéb 10,0 15,1 12,1 6,3
10. A közszolgálatban és szabad pályákon működő értelmiségi
keresők anyanyelvi megoszlása 1910-ben (százalékban)
Magyar Német Román
Közigazgatási tisztviselők 74,9 13,1 11,7
Jegyzők 63,0 12,6 24,4
Igazságügyi tisztviselők, bírák, ügyészek 75,2 7,4 16,9
Lelkészek és egyházi alkalmazottak 34,8 10,7 54,1
Ügyvédek 65,0 8,8 26,0
Pedagógusok 58,3 16,1 24,8
Egészségügyiek 53,6 24,7 21,6
Orvosok 61,5 25,1 12,8
Egyéb 69,8 21,1 6,8
Összesen 60,5 14,5 24,5