MIKÓ IMRE
Bevezetés
Az impériumváltozás után újraéledt transzilvanizmus természetszerűleg először szépirodalmi formában jelentkezett. Az irodalom akkor korszerű, ha előharcosa a bekövetkező társadalmi és nemzetiségi átalakulásoknak, ha az intuíció meglátásain keresztül irányt szab a racionális készültségű társadalmi munkásoknak, akikre a megvalósítás feladata vár. A zsákutcába futó öncélú irodalmiság helyett ma gazdasági és társadalmi erőkben keressük az erdélyi probléma megoldását, fel kell tehát mérnünk, hogy az erdélyiség mit jelent a tömegek életében s mennyiben lehet mozgató ereje az új társadalmi rend kialakulásának. Ha az erdélyiséget az előttünk járó generáció „Európa keleti szögletén a nemzeti heterogenitások összehangolása és békés, közös kormányzására irányuló törekvésnek”* határozta meg, a kérdés lényegéhez úgy juthatunk legközelebb, ha a nemzetiségi kérdés történelmét és szociológiáját az erdélyi falura vonatkoztatva tesszük vizsgálat tárgyává.
* Szentimrei Jenő: Ama bizonyos erdélyi gondolat. Erdélyi Helikon, 1929. 1.