MIKÓ IMRE
Jegyzetek az előszóhoz
1 Mikó Imre életrajzát Csatári Dániel foglalta össze az „Erdélytől Európáig” című tanulmányában. In: Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika, reprint kiadás, Optimum Kiadó, 1989. I–XXIV. p. Ennél részletesebb életrajz található Mikó Imre hagyatékában: Önéletrajz és önbírálat, gépirat, 1949, 26 f., fénymásolata: TLA Közép–Európa Intézet Könyvtára, Mikó Imre kézirat másolatok Ms 2491. A továbbiakban: Önéletrajz ... i.m. TLA KEI Kv Ms 2491.
2 1934 tavaszán szerzett jogi doktorátust Romul Boilă egyetemi tanárnál írt A székely közületi kulturális önkormányzat című értekezésével. Ez a munka Balogh Arthur, Paál ărpád, Jakabffy Elemér autonómia elképzelései után, új álláspontot megfogalmazva az 1919-es párizsi kisebbségvédelmi szerződés alapján írta körül, Jászi Oszkár és az ausztromarxisták modelljeiben gondolkodva, egy lehetséges székelyföldi magyar kulturális önkormányzat (nemzetközi) jogi kereteit. (Mikó Imre 1926–1944 közti publikációinak bibliográfiáját a könyv végén közöljük. A hivatkozott munkák pontos adatai ott találhatók.)
3 1934 őszén György Lajos támogatásával nyugat-európai ösztöndíjhoz jutott. Szeptembertől decemberig Budapesten a Magyar Statisztikai Intézet és az Egyetemi Könyvtár anyagaival, a Népies Irodalmi Társaság, és feltehetően az Államtudományi Intézet szakértőivel ismerkedett meg. Ekkor a Népies Irodalmi Társaság Külföldiek Otthonának vendége volt. Ezt az elitképző programot budapesti kormányzati támogatással Kolozsvárról irányították az úgynevezett Felekezetközi Tanulmányi Bizottságon keresztül. A mai szóval posztgraduális képzésre, Budapestre és Franciaországba küldtek fiatalokat tanulni. (A Külföldiek Otthonának 1932 évtől 1938 év június végéig tagjai című. kimutatásban Mikó 49. sorszám alatt szerepelt. TLA KEI Kv Ms. 1967/3.) Prága, Hamburg, Drezda, Köln érintésével 1935 januárjában érkezett Párizsba. Beiratkozott a jogi karra, Gide, Ehrenburg, Malraux egy-egy előadásán túl a már otthonról ismert Dimitrie Gusti előadássorozatának hallgatója volt. Itt találkozott a magyarországi szellemi élet egy sor befolyásos képviselőjével, Gratz Gusztávval, Mécs Lászlóval, Hankiss Jánossal. (Csatári i. m. VIII–IX. p.) Az ösztöndíj anyagi fedezetét a budapesti Gyámszülő és Gondviselő Társaságokon keresztül biztosították. Ezek az egy-egy diák rendszeres patronálását vállaló csoportok a Népies Irodalmi Társaság, és áttételesen a kormányzat segítségével működtek. (Részletesebben: Bárdi Nándor: Keleti Akció, Regio 1995. 3.sz. 110–114. p.)
4 A Vásárhelyi Találkozó előkészítésében részt vett, de katonai szolgálata miatt azon nem tudott megjelenni. A képviselőjelöltségéről és az eredményekről: Az Odorheiu megyei választások mérlege. Magyar Kisebbség 1938. 7–8. sz. 169–175. p.;
5 Záhony Éva: Bevezető tanulmány In: Hitel. Kolozsvár 1935–1944, Bethlen Könyvkiadó, Bp., 1991, I. köt., 9–46. p.
6 Ő is azok közé a Teleki Pál által a parlamentbe behívott erdélyi politikusok közé tartozott, akik ellenezték a magyarországi rendies, neobarokk közszellem akadálytalan Királyhágón túli térnyerését. 1941 májusában az Erdélyi Párt kolozsvári nagygyűlésén Teleki Bélát elnökké, Albrecht Dezsőt ügyvezető elnökké, Mikó Imrét pedig főtitkárrá választották meg. Az előbbi két vezető vitte a politikai ügyeket. Mivel a kormányzat a visszacsatolt országrész integrálására nem akart külön minisztériumot létrehozni, ezért az Erdélyi Párt a fővárosban működtetett egy irodát, amely a függőben lévő a kormányzatot érintő erdélyi ügyeket intézte. Ennek az irodának a vezetését bízták a Bukarestben már tapasztalatokat szerzett Mikó Imrére. Az Erdélyi Párt, amely a kormánypárttal együtt szavazott, de az erdélyi ügyekben fenntartotta az önálló véleményalkotás lehetőségét, Teleki Pál, majd Kállay Miklós külpolitikai vonalához állt közel. A párt politikai működésének korszerű feldolgozása még nem készült el. Részletesebben: Önéletrajz ... i. m. TLA KEI Kv Ms 2491. 8–15. f.
7 Mikó Imre a zsidókérdéssel kapcsolatos szavazások alkalmával tartózkodott. Több beszédében hangsúlyozta, hogy a zsidókérdés helyett a nemzetiségi problémákkal kellene foglalkozni. A reciprocitáson alapuló nemzetiségpolitikai gyakorlat időszakában a román nemzetiségű ismerőseinek nyújtott segítségen túl, parlamenti beszédeiben hangsúlyozta, „hogy a nemzetiségi kérdést ki kell emelni a pártharcok közül, hogy [az] erőszakos asszimiláció önámítás és kicsinyhitűség, hogy az itt élő népeknek vitás ügyeik elintézésére más megoldást kell keresni, mint egymás legyilkolását 50 vagy 20 évenként, hogy a helyes nemzetiségi politika nem mások elnyomása, hanem a magunk erősítése (1942. nov. 20-i beszéd). Egy másik beszédemben arra mutattam rá, hogy nem lehet az egyik oldalon mindent vissza követelni, [a] másikon pedig a nemzetiségeket kirekeszteni, hogy a közigazgatásba, románokat és románul tudó tisztviselőket kell bevonni, hogy bár a dél-erdélyi magyarság sorsát szívünkön viseljük, de azért egyetlen román nemzetiségű magyar állampolgárral szemben sem szabad durvaságokat elkövetnünk, hogy csak a szociálisabb és demokratikusabb Magyarország veheti fel a versenyt szomszédaival, s ha mi kisebbségi sorsban emberi és nemzeti jogokért, szabadságért és egyenlőségért küzdöttünk, akkor azt komolyan gondoltuk és ehhez jobb sorsban is hívek akarunk maradni (1943. nov. 11-i beszéd).” Önéletrajz ... i. m. 17. f. Mikó és az Erdélyi Párton belüli elvbarátai (elsősorban Vita Sándor) tevékenységében Magyarország német megszállása hozott fordulatot. A kormánypárttal való alkudozás helyett az erdélyi ellenállás megszervezése került előtérbe. Mikó a következő zsidó származású személyiségek kivételezése érdekében járt el: Ligeti Ernő, Janovics Jenő, Hegedűs Nándor, Kemény Gábor, Arató András, Ausch Jenő, Steiner Pál, Szeghő Júlia, Dobó Ferenc, Székely Géza, Gyalui Béla. Önéletrajz ... i. m. 21. f. A Békepárt kolozsvári megbízottaival folytatott tárgyalások nyomán Nagy Istvánnal és Szabédi Lászlóval közösen fogalmazták meg az 1944 szeptemberében Horthynak készített emlékiratot, amelyben „Erdély magyarsága nevében azonnali fegyverszünetet és különbékét követeltek. Részletesebben: Mikó Imre levele Balogh Edgárhoz 1949. október 25. Válaszok B.E. kérdéseire a kolozsvári ellenállási mozgalomról és az Erdélyi Párt valamint a Békepárt tárgyalásairól TLA KEI Kv. Ms 2491. 8 f.; Az átállási kísérlet meghiúsulása (1944. október 15.) ellenére több, az átmenetet előkészítő, a megpróbáltatásokat csökkentő sikeres akcióra került sor. „Így a bíróság néhány demokratikus érzésű vezetőjének segítségével sikerült a kolozsvári fogházból kiszabadítani az elítélt kommunistákat, köztük Simó Gyulát és Nemest [József]. Az általános bevonulási parancsot sikerült szabotálni és Kolozsvár férfi lakosságának nagyobb részét Kolozsváron tartani és a háború esztelen továbbfolytatásából kivonni. Sikerült megszervezni a városi őrséget, melynek számára a hadtest egyik demokratikus tábornoka útján nagy számú fegyvert tudtam szerezni. A polgárőrség tartotta fenn Kolozsváron 1944 szeptember végén, október elején a rendet és akadályozta meg, hogy a németek kivonulásuk előtt több rombolást ne végezzenek, és a közvagyont se hurcolják el. A magyarság itt maradt gazdasági, társadalmi, kulturális egyházi szervezeteiből, a szakszervezetek képviselőiből és néhány itt maradt parlamenti képviselőből alakult meg a Magyar Tanács, amelynek vezetőiül egy háromtagú bizottságba Járosi Andort, Jordáky Lajost és engem választottak meg. Az Ellenzék napilapot is az ellenállási mozgalomba kapcsoltuk be. Itt jelent meg többek között egy cikkem, melyben a magyar parlament összehívását követeltem és [hogy] a finn parlament mintájára (mely nem sokkal azelőtt határozta el a kilépést) hasonló döntést kell provokálni az új helyzetben.” Önéletrajz ... i. m. 22.f.
8 1944. október 13-án orosz katonák, a belvárosi utcákból összeszedett magyar férfiakkal együtt, Mikó Imrét is a kolozsvári gyűjtőtáborba kísérték, majd Focsani-ba, illetve Taganrogba szállították. A munkatáborban először egy rendelőbe helyezték, majd egymást követően mint raktáros, éjjeliőr, tolmács, vasgyári munkás és antifasiszta funkcionárius dolgozott.1948 júliusában tért vissza Kolozsvárra. Önéletrajz ... i. m. 23. f.
9 Első esszékötete Honpolgárok és világpolgárok. A hatvanas évek végének nemzetiségi szempontból kedvező időszakában egymás után publikálta az erdélyi magyar múlt kulturális örökségét, mintaadó modelljeinek pályáját feltáró munkáit; Orbán Balázsról, Bölöni Farkas Sándorról, Brassai Sámuelről, Petőfi erdélyi útjairól, kapcsolatairól, Balázs Ferencről, Jakabffy Elemérről, Jancsó Béláról, az Erdélyi Fiatalokról.
10 Változatok egy témára Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 193 p.; Akik előttem jártak Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976, 352 p.; A csendes Petőfi utca Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár–Napoca, 1978, 175 p.
11 Például kilépést az Erdélyi Fiatalok mozgalmából; titkári állás betöltése az Országos Magyar Pártnál, a Magyar Népközösségnél, majd az Erdélyi Pártban. Társadalomtudományi szemléletmódja a korabeli baloldaléhoz kapcsolódott, de ezt politikailag nem artikulálta.
12 Bányai László: Emlékezetes értekezlet Korunk 1967. 10. sz. 1358. p.; Nagy István: A vásárhelyi hitvallás nevében Cluj, 1939, 39–41. p
13 A csendes Petőfi utca i. m. 111–116. p.
14 A tervezetről részletesebben: Bárdi Nándor: Az erdélyi kérdés mint közigazgatási probléma Magyar Kisebbség 1998. 1. sz. 114–122. p.
15 Részletes betekintést nyújt: Jegyzőkönyv a Kolozsvári Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Tanulmányi Felügyelő Bizottsága X. értekezlete. Keleti Actio, Magyar Országos Levéltár P 1077–I–(295–313.)
16 Réz Mihály – a munkáit használja Mikó – szerint a nemzetiség a politikai öntudatra ébredt faj, amely államalkotó hatalommal nem bír, ezért a nemzetiségi mozgalom a faj politikai öntudatra ébredése, amelyek végső célja az önálló államiság megteremtése. Tehát minden nemzetiségi mozgalom lényegében irredenta. Így nála a kérdés megoldása a nemzetiségi mozgalmak elfojtása, a nemzetiségek beolvasztása. (Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere Budapest 1921, 192 p.) Ezzel szemben Jászi azt állította, hogy a történelem „nem csak a fejlődő és lehanyatló államiságoknak egyre változó egyensúlya, hanem egy óriási asszimilációs, nivelláló és demokratizáló folyamat, amelynek értelme egyre szélesebb körű civilizációs és kooperatív egységek létrehozása. Maguk a nemzeti államok kialakulása oly évszázados processzus, amely a fajok, nyelvjárások, a jogi, gazdasági és állami partikularizmusok romjain egyre szélesebb lelki és fogalmi egységet teremtett. Nagyon valószínűtlen tehát azt hinni, hogy ez a hatalmas fejlődési tendencia a nemzeti államokkal lezárult s a nemzet a végső érték, amelyhez emberi céljainkat és törekvéseinket mérni kell.” Jászi Oszkár: A nemzetiségi kérdés a társadalmi és egyéni fejlődés szempontjából klny. a Huszadik Század 1918. március, 21. p. A jövőt az uralomkoncentráció helyett az „öncélú egyének célszerű kooperációjában” látta. Erdélyben a háború utáni helyzetben a Beksics Gusztáv, Jancsó Benedek, Réz Mihály megalapozta politikai felfogás a revízió kivárásának stratégiáját támasztotta alá, az „elszakadt magyarságot” konzerválta, míg a másik megközelítés az önálló magyar társadalom megszervezésében, „a kisebbségi magyar” új értékeinek modelljében gondolkodott. Erről a lélektani, nemzedéki, értékszociológiai változásról részletesebben: Krammer Jenő: A kisebbségi ember lelki világa Magyar Szemle 1941. 2. sz. 57–64. p. Mikó a nemzeti érzés és eszme fejlődése szempontjából is követője volt Jászinak, aki 1918-ban négy pontban foglalta össze nézeteit: „első az együtt dolgozók és küzdők évszázados sorsközössége közös célkitűzések, közös emlékek, közös remények, közös küzdelmek a természettel és a külellenséggel szemben; második a gazdasági élet egyre extenzívebb és intenzívebb sodra, mely mind szélesebb területeken kapcsolt össze a gazdasági és a szellemi csere közös vérkeringésében; a harmadik a kultúra fokozódó terjedése, mely – különösen a gőzgép és a könyvnyomtatás segítségével – a kötelező népoktatás, a sajtó és a politikai demokrácia útján egyre érzékenyebb és egyre jobban informált tömeglélek kialakulására vezetett; végül a negyedik a centralizáló királyi hatalom, mely az állandó katonaság segítségével kiseperte a mindenféle feudalitások rendszerét, melyek évszázadokon át lehetetlenné tették, hogy a közös múlt, a közös gazdaság, a közös földrajzi egység s az egyre inkább közössé váló államnyelv által egymásra utaltak és érzelmileg összefonódott homogén közeledést, jogrendet és kultúrát teremtsenek.” Jászi i.m 24–25. Ebből kiindulva a nemzetiségi kérdés kezelésének útját a nemzetiségi mozgalom „integrálásában” látta Jászi. „Míg egy nemzetiségnek nincs anyanyelvű iskolája, közigazgatása, bíráskodása lehetetlen a nemzettagokat ezektől eltérő problémák iránt érdekelté tenni, lehetetlen utat nyitni a természetes osztályellentétekben a világnézeti ellentétek politikájának.” Jászi i.m. 25–26. p.
17 Asztalos Miklós: A kisebbségi történetírás feladatai és módszere Magyar Kisebbség 1929. 7. sz. 249. p.
18 Gáll Ernő: Mikó Imre – a nemzetiségi jogász In: Mikó Imre: Változatok egy témára i.m. 7–8. p.; Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1979, 98–99. p.
19 Ramsay Macdonald: Szocializmus és társadalom Budapest, 1925. 44. p.
20 uo. 99. P.
21 Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés Erdélyi Fiatalok Falu-füzetei 4. sz., Kolozsvár, 1932, 134. p.x
22 Kós Károly: Fiatalok Erdélyi Helikon 1933. május 354. p.
23 A XI. Pius által kiadott (1931) Quadragesimo Anno szociális pápai enciklika nyomán kibontakozó neokatolikus mozgalom. Ksi: Egyetemi hallgatóink Erdélyi Tudósító 1931. 11. sz.; Csákány Béla: Egyházaink szociális állásfoglalása Erdélyi Fiatalok 1932. 1–2. sz.; Márton Áron: Hol van és mit produkált eddig az erdélyi katolikus ifjúság? Erdélyi Lapok 1932. március 17.
24 Az Antal Márk szeminárium azon tagjaira gondolhatott, akik az illegális mozgalomba is bekapcsolódtak, illetve az Erdélyi Fiatalok mozgalmából „balra kiváltakra” (Demeter János, Bányai László, Méliusz József) utalhatott. Ebben az politikai irányultságban döntő volt a KRP 1931. decemberi, V. kongresszusa, amely állást foglalt a kisebbségek elnyomása ellen.
25 Kós Károly i. m. 354. p.
26 Luka László kommunista politikus által bevezetett program, amellyel az 1947 májusáig követett magyar népfrontpolitikával szállt szembe. Lényegében a magyar kisebbség mint önálló politikai kisebbség kategória megszüntetésének ideológiai jelszaváról van szó. A romániai magyarság útja Igazság 1947. május 22.
27 Utalás az Erdélyi Fiatalok ideológiájára. Részletesen: Cseke Péter: Szellemi műhely – közéleti iskola In: Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták (1930–1940) Kriterion, Bukarest, 1986/1990, 5–79 p. Továbbiakban: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m.; Kulcsdokumentum: Politikamentességi határozat uo. 165–167. p.
28 Utalás az Erdélyi Fiatalok ideológiájára, amely a Bocskai Istvántól származó elvet a Bibó Istvánig húzódó protestáns politikai gondolkodásba illeszkedve használta.
29 A Vásárhelyi Találkozót (1937) nevezték ifjúsági parlamentnek.
30 A királyi diktatúra időszakában a Nemzeti Újjászületési Fronton belül Bánffy Miklós és Szász Pál vezetésével létrehozott Magyar Népközösségre gondolt, amelyben az Országos Magyar Párton belül addig háttérben lévő fiatalabb nemzedék nagy befolyáshoz jutott.
31 A magyar gironde gépirat Mikó Imre hagyatékában, fénymásolata megtalálható: TLA KEI Kv Ms 2491. 3–4. f.
32 Az Önéletrajz ... i. m. kézzel kiegészített szövegváltozatában az előbb idézett mondatok egyes szám első személyben íródtak.
33 Mikó Imre hagyatékában található. A bevezető rész fénymásolata: Az erdélyi gondolat új tartalma TLA KEI Kv Ms 2491. 7 f.
34 uo. 1–2. f.
35 Ebben a viszonyrendszerben három társadalompolitikai modell alakult ki. Voltak akik a nép faji értékeinek, hagyományos világának megőrzése mellett folytattak propagandát. Mások a történelmi osztály és a polgári rend megdöntésétől várták a megoldást. A harmadik csoportba pedig azok tartoztak, akik a népet integrálni akarták a nemzetbe, a polgári kultúrát kiegészíteni és megerősíteni. Tehát polgárosítani szerették volna a népet, társadalmukat.
36 A magyar gironde i. m. TLA KEI Kv Ms 2491. 1–2. f.
37 A transylvan magyar társadalomkutatás In: Hitel ... II. köt. i. m. 25–26. p.
38 Részletes áttekintést ad: Venczel József: A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom Erdélyi Múzeum 1935. 219–248. p.
39 Venczel 1930 november és 1931 februárja között, Demeter Béla 1931 februárjától 1932 júniusáig volt a szeminárium vezetője. A szeminárium belső problémáinak kritikus feltárását adta Cseke Péter Szellemi műhely ... In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 38–39. p. A szeminárium céljára vonatkozó idézet helye Az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának ügyrendje uo. 137. p.
40 Venczel i. m. 236–239. p. valamint Demeter Béla jelentése az Erdélyi Fiatalok falumunkájáról In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 163–165.p.; a pályázatokról: Az Erdélyi Fiatalok szerkesztő bizottságának jelentése In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 228–230.p.
41 Szabó T. Attila: Az első munkatábor Hitel 1937. 1. sz. 51–65. p.
42 Demeter Béla jelentése az Erdélyi Fiatalok falumunkájáról In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 163. p.
43 Gyallay–Pap Zsigmond: A nép és az intelligencia Erdélyi Fiatalok, Cluj–Kolozsvár 1931, 53. p.
44 Demeter Béla: Hogyan tanulmányozzam a falu életét? Erdélyi Fiatalok, Cluj–Kolozsvár, 1931, 4.p.
45 Talán a beérkezett kérdőívek alapján bővítette ki következő könyvében a Kolozsborsán összegyűjtött anyagot?
46 Bernád Ágoston: A romániai magyarság gazdasági helyzete és feladatai; Kós Károly: Népművészetünk és iránta való feladataink; Mindkét anyagot említi az Erdélyi Fiatalok 1931. 4. sz.
47 Az Erdélyi Fiatalok nyilvános előadásai In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 479. p.
48 Gustitól Gaálig és tovább (Az interjút Beke György készítette) In: Akik előttem jártak i. m. 91.p.
49 Jancsó Béla levele Br. Bánffy Ferencnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 148. p.
50 A csendes Petőfi utca i. m. 120. p.
51 uo. 122. p.
52 uo. 121. p.
53 Demeter Béla jelentése az Erdélyi Fiatalok falumunkájáról In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 164. p.
54 Mikó Imre válasza (az Erdélyi Fiatalok körében 1931. júliusa és 1933. márciusa között végzett munkájáról) In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 205. p.
55 A jegyzetek Mikó Imre hagyatékában találhatók.
56 Mikó Imre levele Jancsó Bélának és László Ferencnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 183. p.
57 Mikó Imre levele Jancsó Bélának és László Ferencnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 185. p.
58 Mikó Imre levele Jancsó Bélának In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ...i. m. 191. p.
59 László Dezső: Az erdélyi magyar ifjúsági mozgalmak mérlege Erdélyi Fiatalok 1933. 1. sz. 1–2. p. Idézi Csapody Miklós: Egy korszak vége (Az Erdélyi Fiatalok egységének felbomlása 1933–ban) kézirat, TLA KEI Kv Ms 715/1. 9. p.
60 Csapody előbb idézett tanulmányán kivül az Erdélyi Fiatalok álláspontját összegezte Az Erdélyi Fiatalok szerkesztő bizottságának jelentése In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 221–223. p.
61 Antal Márk és köre In: Akik előttem jártak i. m. 83–88. p.
62 Az Erdélyi Fiatalok szerkesztő bizottságának jelentése In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 227. p. A nyomdaköltség kb. 14–15.000 lei volt. Bánffy Ferenc 10.000 lei-jel támogatta a kiadást. A különbözetet az előfizetőktől remélték. Számukra (110-en jelentkeztek) 20 leibe került a kötet. Mikó Imre havi fizetése 1932 szeptemberében 3.000 lei volt a pártirodán. Jancsó Béla levele László Ferencnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 195.p.; Mikó Imre levele Jancsó Bélának uo. 190–191.
63 Jancsó Béla levele László Ferencnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 200. p.
64 Mikó Imre válasza (az Erdélyi Fiatalok körében 1931. júliusa és 1933. márciusa között végzett munkájáról) In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 208. p.
65 Rohonyi Budapesten a Bartha Miklós Társaság vezetőségének tagja volt. Ebben az időszakban Antal Márk kedvenc szeminaristája volt. Valószínűleg ez is hozzájárult a lap szerkesztőségéből való távoltartásához. Antal Márk és köre In: Akik előttem jártak i. m. 86.p.
66 Jegyzőkönyv ... In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 232–234. p.; 237. p.;
67 Az erdélyi Fiatalok főmunkatársak kategóriájának szervezeti szabályzata In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 240. p.
68 Mikó Imre levele Jancsó Bélának In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 244. p.
69 Jancsó Béla levele László Dezsőnek In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 288. p.
70 Jegyzőkönyv ... In: Erdélyi Fiatalok Dokumentumok ... i. m. 237. p.
71 Sulyok István szász mintára szerette volna a magyar kisebbséget is társadalmi szervezetekbe szervezni. A falukutatók számára ő készítette az első kérdőívet. Szemléletét jól reprezentálja: A kisebbségi kérdés szociológiai oldala klny., Minerva, Kolozsvár, 1931. 14 p. Nézeteit ismerteti Balázs Sándor i. m. 129–131. p.
72 Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés i. m. 66. p.
73 Az alábbiakban nem említendő, a könyvről megjelent ismertetések: Zágoni István Erdélyi Fiatalok 1932 június; Szilágyi Olivér: Az Erdélyi Fiatalok ... Maros 1933 január 8.; Szabó Samu (B.) Kévekötés 1933. 4. sz.; Walter Gyula (W.) Kolozsvári Friss Újság 1933. február 2.; Tompa László Székely Közélet 1933. február 4.; Szász Ferenc Magyar Nép 1933. február 11.; Kovács György: Halott apáink írják Ellenzék 1933. február 19.; Kovács György: Erdélyi találkozó Ellenzék 1933. február 24.; György József Ellenzék 1933. február 26.; Gál Kelemen Keresztény Magvető 1933. január-február; Princz János (P. J.) Erdélyi Szemle 1933. február; Jancsó Elemér Brassói Lapok 1933. március 5.; Váró György (V. Gy.) Ifjú Erdély 1933. március; Kiss Elek Unitárius Evangélium 1933. március; Venczel József Új Élet 1933. március; Péterffy Albert Unitárius Egyház 1933. március; Vásárhelyi János: Ifjúságunk jövője Magyar Nép 1933. április 1.; Móricz Miklós Magyar Statisztikai Szemle 1933. április; Uő. Budapesti Hírlap 1933. április 9.; Székely Géza (Sz. G.) 8 órai Újság 1933. április 19.; László Ferenc (L. F.) Székely Nép 1933. május 7.; Rády Elemér: A nemzetiségi kérdés és a kisebbségi fiatalság Erdélyi Lapok 1933. május 25. Ion Costea Gând Românesc 1933, mai; A kritikák és ismertetések jegyzékét Mikó Imre állította össze, eredeti példánya a hagyatékban található.
74 A falu és a fiatalok. Erdélyi Lapok 1933. január 19.
75 Pásztortűz 1933. 2. sz. 50. p.
76 A gazdasági világválság után a „visszafizethetetlen mezőgazdasági bankkölcsönök jelentős részét elengedték.
77 uo.
78 Magyar Kisebbség 1933. 1. sz. 20–21. p.
79 Fiatalok. Erdélyi Helikon 1933. május 354. p.
80 Napkelet 1933. 3. sz. 212. p.
81 Századunk 1933. 4.sz. 153. p.
82 O nouă generaţie ungurească în Ardeal? (Új magyar nemzedék Erdélyben) Patria 1933. február 19.
83 Korunk 1933. 6. sz. 490. p.
84 Szabó T. Attila i. m.; Venczel József i. m.
85 Gáll Ernő: Tegnapi és mai önismeret In: Nemzetiség, erkölcs, értelmiség Szépirodalmi, Budapest, 1978. 154–55. p.; Uő Mikó Imre – a nemzetiségi jogász In: Mikó Imre: Változatok egy témára i. m. 10–15. p.
86 Ezt a megközelítést (is) Filep Tamás Gusztávnak köszönhetem: Népnemzetiek és népi–nemzetiek Egyház és Világ 1993. 11. sz. 7–13. p.
87 Erdélyi politika Hitel 1941. 2. sz.182. p.