V É L E M É N Y E K
Tiltakozunk!
A Lăncrănjan-könyv keltette fölháborodást - és azt, hogy a megjelenés mögötti erők elszámították magukat - jól szemlélteti az a tény, hogy az erdélyi magyar értelmiség most először vállalta a kollektív tiltakozás útját és kockázatait. Eddig is előfordult, hogy egyének valamilyen kollektív sérelem vagy jogtalanság miatt tiltakozást intéztek a felső pártvezetéshez (Király, Sütő, Takács) - csoportos, szervezett fellépésre azonban mostanig nem volt példa. Ezúttal ez történt. Az írók, akikről az a vélemény járta (és járja), hogy tisztességüket nevetséges áron hagyják megvásárolni, ez esetben hallgattak erkölcsi érzékükre, és két tiltakozó memorandumot is küldtek Bukarestbe az RKP központi bizottságához, illetve személyesen Ceauşescuhoz intézve.
A két memorandum egymástól független iniciatíva. Először - május elején - a kolozsvári írók egy része írt alá egy tiltakozást. A tizennégy aláíró túlnyomó többsége, a hírek szerint, befutott író, filológus, kritikus, kisebb része egyéb értelmiségi.
Az aláírók nevét egyelőre titokban tartják, csak annyi szivárgott ki, hogy a két kezdeményező és szervező Szőcs Géza, valamint Tabacaru Marius zongoratanár, az egyetlen olyan román értelmiségi, aki a két memorandum aláírói között szerepel.
Néhány nappal a kolozsvári tiltakozás után Marosvásárhelyen fogalmaztak hasonló tartalmú, ám részletesebb és hosszabb memorandumot a magyar írók, állítólag Sütő András kezdeményezésére. Ezt harminchatan írták alá, de a nevek között szerepel néhány a megelőző, kolozsvári aláírók sorából is.
Mindkét memorandum rámutat a Lăncrănjan-könyv azon kitételeire, amelyek ellentétesek a deklarált pártpolitikával nemzetiségi téren, valamint az alkotmánnyal.
A csatlakozók száma alkalmasint nagyobb lehetett volna, de a szervezők, alighanem konspiratív megfontolásokból, időben gyors akciót határoztak el, hogy a belügyi dolgozók érdeklődését megelőzve fejezhessék azt be.
A BM részéről egyelőre csak az izgatottság tapasztalható, még senkire sem csaptak le. Valószínűleg a párt szavát várják a kérdésben. Mi is.
(Szőcs Géza)