nyomtat

megoszt

Ellenpontok 1982
TÓTH KÁROLY ANTAL (sajtó alá rendezte)
Untitled Document

A romániai zsidóság megsemmisítése

/Mivel az utóbbi időben - de nem csak az utóbbi időben - megszaporodtak azok a román vádaskodások, melyek szerint a magyar nemzet felelős a Magyarországról és főképp Erdélyből deportált zsidók sorsáért, s ezzel szemben az akkori román kormányzatok nemhogy nem felelősek a zsidók ellen elkövetett gaztettekben, de még meg is akadályozták a romániai zsidóság elpusztítását --- közöljük az alábbi dokumentumértékű szöveget, amely Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon c. könyvének (Magyar Téka, 1948) A szomszédos államok zsidóságának megsemmisítése c. VII. fejezete (64-66. old.). A könyv Romániában természetesen indexen van...és nagyon természetellenesen Magyarországon sem hozzáférhető akárkinek.

Magyarázata e ténynek alighanem abban a gyalázatos és a hitlerizmus keltette zavarosban mindig is készséggel halászó szovjet próbálkozásban keresendő, amely nemcsak meggyalázta és hatalmi céljaira aljasul mindig is felhasználta hatmillió embertestvérünk mártíremlékét, de az áldozatok segítségére siető igaz emberi szándékokat is megpróbálta vagy kisajátítani, vagy megsemmisíteni. Gondoljunk csak Raul Wallenberg sorsára.

A könyv mostani felidézése nem a román felelősségérzés felkeltésének rejtett szándéka; a mai helyzetben ez hiú próbálkozásnak tűnik. Inkább a bennünk - erdélyi magyarokban - még inkább felelősséggé mélyülő történeti önszemlélet „beérése”, amely saját múltjában: a szovjet mentalitás, és önnön sorsában: a zsidóüldözés analógiáira bukkanva, kísérteteit nevén meri nevezni./

                                                                                                             (Ara-Kovács Attila)

A román uralom az ottani zsidósággal szemben már szintén igen korán hoz szigorú intézkedéseket. A faji tanok itt is jól előkészített talajra találtak. Nagy-Románia fölborulása feletti elkeseredést zsidóellenes intézkedésekkel igyekeztek levezetni. A Gigurtu-kormány 1940-ben már a faji törvényeket vezeti be, kisajátítják a zsidóbirtokokat is. 1940 szeptember 6-án kezdődik a legionárius Antonescu-diktatúra. Internálótáborok sora (Csíkszereda, Caracal, Tg. Jiu, Zsilvölgye) zárja magába a zsidók ezreit, ahol halálra éheztetik őket Gheorghe Zlatescu ezredes, Grigoria Trepadus főhadnagy és társai /1/. Az életben maradtakat a Dnyeszteren túlra deportálják, és ott végzik ki.

A Vasgárda tagjai 1941 januárjában szerte az országban pogromokat rendeznek. Antonescu ezzel az indoklással igyekszik lecsillapítani a vasgárdistákat: „Ne harcoljatok, mert a harcok során eleső legionáriusok könnyebbé teszik, hogy a zsidók és a szabadkőművesek vegyék kezükbe a hatalmat.”

A lázadás leverése után mondja Antonescu: „A lázadók borzalmas vérfürdőket rendeztek, nem vették figyelembe az emberiesség legelemibb követelményét sem, s véres szenvedélyük nem ismert határt... Megfelelő bizonyítékaim vannak arra vonatkozólag, hogy a legionáriusok mily módon kínozták és rabolták ki a gazdag zsidókat...”/2/

Bukarest zsidónegyedében, Dudestiben az üzleteket kifosztották, és többszáz zsidót legyilkoltak. Antonescu leveri a vasgárdát, de erőteljesen intézkedik a zsidók ellen is, akik kivándorlással s megvesztegetéssel védekeznek. Ó-Románia területén ez utóbbi eszköz célravezetőnek bizonyult, sajnos azonban annál rettenetesebb sorsra jutott Bukovina, Transznisztria és Odessza zsidósága.

1941 júliusában az oroszok visszavonulnak, s román csapatok és német Gestapo-kirendeltségek vonultak be Bukovinába. Iasi-ban a román csapatok 14.000 zsidót öltek meg, Ciudei községben 600-at.

Július 6-án a 60.000 zsidó lakosú Cernauti-ba vonultak be. Másnap már 1200 zsidót lőttek agyon, köztük dr. Mark főrabbit, s felgyújtották a nagytemplomot. A Bukovina fölötti uralmat Cornel Calotescu tábornok megyefőnökként veszi át, s kabinetirodai igazgatójával, Sterne Marinescu őrnaggyal hozzálát az ottani 150.000 zsidó likvidálásához.

Cernauti és Dorohoiu gettóiban 10-15.000 férőhelyre 50.000 embert zsúfolnak össze. A 37/1941. sz. parancs 1941 október 10-én a bukovinai teljes zsidó-lakosság deportálását rendeli el. A román csendőrség és rendőrség végzi ezt a műveletet. Cernauti-ban előbb kirabolják, azután 1941 végétől 1942 nyaráig 30.000 zsidót deportálnak. 20.000 visszatartanak, a legjobb módúakat, és állandóan zsarolják őket. Két táborból deportált 60.000 zsidóból 12.000 jön csak vissza. Így deportálják azután Suceava, Cimpulung, Radauti, Storojinet, Dorohoiu és Hotin vármegyék összes zsidó lakosságát Transnistriába. A 150.000 zsidóból 25.000 marad csak életben.

Súlyos bűntény történt Odesszában is. A vörös hadsereg a várost 1941 október 16-án kiürítette. A bevonuló román csapatok hatnapi vérfürdője után október 22-én felrobbant az a ház, ahol az odesszai román katonai parancsnokság helyezkedett el. A lakossággal szemben megtorlást rendelt el táviratilag Antonescu, hivatkozván arra, hogy bizonyosan partizán tevékenység történt. (A későbbi vizsgálat megállapította, hogy aláaknázták a kivonuló orosz csapatok.) Antonescu parancsa szerint minden megölt tiszt után kétszáz, legényért egyszáz polgár végzendő ki. A robbanás tizenhat tisztet, nyolc altisztet, egy tisztviselőt és harmincöt legénységi állományú katonát ölt meg. 8.500 embert kellett tehát kivégezni. Több mint 35.000 zsidót fogdosott össze Gazun Trestiroian tábornok, majd Nicolae Maciei hadtesttábornok, s részben akasztással vagy agyonlövéssel, majd pedig gépfegyverezéssel, végül benzinnel való felgyújtással végezték ki őket az Odessza melletti Dalniki kolhoz területén.

A legsúlyosabb tömeggyilkosság Golta megyében történt, ahol 70.000 zsidó embert mészároltak le Modest Isopescu ezredes megyefőnök és Aristid Padure alispán segítségével. Az első intézkedések itt is gettó és táborok létesítéséről szóltak. Bogdanovka, Dumanovka és Akmecetka a leghírhedtebbek.

Bogdanovkán 48.000 zsidót rabolt ki Isopescu társaival. Amikor már nem adtak elő semmit a szerencsétlenek, kiéheztette őket - 40 napig nem engedett kívülről élelmet behozni -, majd pékműhelyt nyitott, és friss kenyeret adott el - aranyért. Egy kenyér ára 5 aranyrubel volt. Mikor már ez a módszer sem segített, Isopescu a zsidók kiírását rendelte el. 1941 december 21 és 23-a között négy istállóba terelték az embereket. Előbb a gyengéket, betegeket, öregeket és gyermekeket, s ott agyonlőtték őket, majd benzinnel leöntve, felgyújtották az istállókat. A többit 80-100 főnyi csoportokban a Bogdanovka melletti 3 km-re folyó Bug folyó egy nagyobb szakadékához hajtották. Egy kis erdőben elszedtek mindenüket, szájukból kitörték az aranyfogakat, levagdosták gyűrűkkel együtt az ujjukat, és 35-40 fokos hidegben meztelenre vetkőztetve a 30 méter mély szakadék szélén tarkólövéssel végeztek velük. A hullák a szakadékba estek. Így tartott ez három napig. Karácsony ünnepén „pihentek” a hóhérok. Isopescu nagy társasággal jött ki gyönyörködni művében, és szorgalmasan filmezte a holttestek csoportjait. December 28-án újból kezdték, és két nap alatt befejezték művüket: a bogdanovkai 48.000 zsidóból 200 kiválasztott maradt meg. Ezek feladata volt a „temetés”. Két hónapon át folyt a máglyákon való elégetés: egy sor fa és szalma, egy sor holttest, egy soványabb mellé egy kövérebb holttest (Isopescu személyes utasítása, hogy „jobban táplálja a tüzet a zsírosabb hulla”). 1942 február végén befejezték munkájukat, akkor 150-et agyonlőttek a 200 munkásból is.

Isopescu Dumanovkán 18.000 zsidót végeztetett ki hasonló módon. Akmecetkán viszont egy gazdaságban, válogatott kegyetlenségekkel halálra gyötörtetett pribékjeivel 5.000 embert. Állandóan járt ide ittas állapotban ez a szadista tömeggyilkos, gyönyörködött kínjaikban, fényképezgette őket.

A Vartujen-i táborban 23.000 zsidót öltek meg. Besszarábiában 150.000 zsidó közül csak 7.000 maradt az ukrajnai deportáció után életben (Chisinau-ban 70.000, Cetatea Alba-ban 8.000 zsidót öltek meg), Vapniarka, Balta s egyéb táborokban hasonló volt a helyzet. Sok helyütt kizárólag takarmányborsó volt a táplálék, amitől paralízist kaptak a zsidó internáltak. A román parancsnokok már előre közölték a beérkezett szállítmányokkal: „Két lábon jöttetek, és ha nem juttok a temetőbe, négyen távozhattok csak.” A népbírósági tárgyaláson felvonult tanúk egész sora, köztük egy ismert zsidó táncosnő: Rebeca Marcus, az odesszai opera volt prímabalerinája csakugyan a paralitikus hűdés folytán négykézláb tudott csak mozogni. /3/

Amíg tehát Közép-Európa egész zsidóságát szinte tökéletesen megsemmisítették a németek, a közel milliós magyar zsidóságot - mindaddig fizikai létében szinte érintetlen „közép-európai zsidószigetet” - Horthy kormányzó és  a Kállay kormány „védelme alatt” tudja a hitlerizmus...

A magyar zsidóság mindamellett aggódó szorongással kíséri figyelemmel a világháborús frontok alakulását, mert mindenki érzi és tudja, hogy csak a szövetségesek gyors győzelme a nácizmus felett hozhatja meg a felszabadulást az elnyomott közép-európai országok népének. A zsidóságon régen beteljesedett már Hitler gyűlölettől habzó próféciája:

„Egyet leszögezhetek, a zsidóknak mindenütt el fog menni a kedvük a nevetéstől.” /4/

J e g y z e t e k

1.- Bunaciu főügyész és Saraciu népügyész által a román népbíróság előtt tett vádbeszédek alapján.
2.- Részlet Antonescu rádióbeszédéből.
3.- Román népbírósági ítéletek alapján.
4.- Adolf Hitler 1942. október 4-i beszédéből.