nyomtat

megoszt

Ellenpontok 1982
TÓTH KÁROLY ANTAL (sajtó alá rendezte)

A kommunista antiszemitizmus

A kommunista világmozgalom kezdetben, mint minden ellenzéki fellépés, az elvek általánosító nagyvonalúságával mosott egybe minden revendikatív törekvést. A kommunista mozgalom „elvi” fellépése tehetővé tette a hatalmi konkrétságok, a döntések következményének, a társadalmi viszonyítások okszerűségének a figyelmen kívül hagyását. Épp ezért találhatott benne „menedéket” és önigazolást mindenki, aki egyéni sérelmét a társadalom - egyébként jogos - megváltoztatásának indítékaként szemlélte.

A zsidók nagy arányszáma a kommunista - és persze nemcsak kommunista - társadalmi ellenzéki mozgalmakban köztudott. Sokfajta magyarázata van e ténynek. E magyarázatok nemcsak az okokat elemezték, hanem bebizonyították azt is, hogy a zsidó „befolyás”, a zsidó „vezető szerep” sohasem volt rejtett kiterjesztése, érvényesítése valamiféle zsidó érdekszövetségnek, netán „összeesküvésnek”. A zsidók önmaguk emancipációját (ami önmagában persze többértelmű, sokvonatkozású mozgásdinamikát feltételezett) az egész társadalom emancipációjának következményeképpen voltak hajlandók értelmezni, s ha voltak is ellentétes tendenciák, azok csak szabályt erősítő kivételeknek számítottak. Így Oroszországban - mely mindig is a zsidóüldözés fő fészke volt és maradt a mai napig - a terror egyfajta gettószellemű zsidó befelé fordulást, elzárkózást s az emancipáció lehetetlenségére adott „adekvát” válaszként hatványozott ortodoxiát eredményezett.

A kommunista forradalmak „győzelmei” s a nagy emberirtó kampányok mindenütt nyílt vagy rejtett zsidóüldözéshez vezettek: a mozgalom vezetésében részt vett zsidókat likvidálták; azokra, akik idejekorán „keresztény” kommunistákká váltak, megfigyelés, internálás várt.

Az ideológiai alapot a kommunista zsidóüldözéshez - különösen a hitleri barbarizmus elméleti megemésztése és tanulságainak levonása után, amikor is nyílt antiszemitizmus könnyen a kommunista hatalom lényegét feltáró analógiákhoz vezethetett volna - a cionizmus elutasítása, kritikája, mint mozgalom és eszmeáramlat, szolgáltatott.

A cionizmust a kommunista elmélet sajátosan értelmezi, ill. félreértelmezi. A Herzl-féle államalapító tendenciát mindig nagypolitikai céljai és a világpolitikai helyzet alapján ítélték el vagy hallgatták agyon, a Borohov-féle cionista tendenciát, vagyis a „marxista cionizmust” ítélték a legveszélyesebbnek, hisz az nyílt konkurenciával fenyegetett.

A cionizmus harmadik trendjét, amit buta közírói gesztussal Rotschild-vonalnak neveznek, maga a szovjet és a legtöbb kelet-európai rendszer is álszentül magáévá tette; e trend lényege, hogy a gazdasági megfontolások függvényében, megfelelő nyomatékkal pártolja és segítse elő az épp aktuális hatalom a zsidók asszimilációját.

A szovjet típusú rendszerek „anticionizmusa” arra épül, hogy a nem-izraeli zsidókat jogszerűen nem hajlandók zsidóknak tekinteni, s biztosítani számukra azt a minimális szabadságot, hogy zsidó voltukat saját maguk minősíthessék vallásnak vagy nemzeti hovatartozásnak. Fontos persze disztingválnunk: a Szovjetunióban vagy Romániában, ahol a diszkrimináció szélsőséges volt és maradt (Ceauşescu politikája nem a zsidókkal, hanem a kivándorló zsidókkal és nem Izraellel, hanem az amerikai zsidó potenciállal oly kegyes!), a zsidóság nemzeti karaktere kívülről és belülről, pozitív és negatív értelmében egyaránt erősödött. Magyarországon, Csehszlovákiában, ahol a társadalmi tűrés európai fogantatású volt, a zsidóság önmagát és a zsidókat csak mint vallást szemlélte és tudatosította.

A szovjet rendszerek ”anticionizmusa” nyilvánvalóan mondvacsinált, hisz az asszimilációs-cionista törekvéseket messzemenően támogatják, s igyekeznek a zsidó nacionalizmust minden esetben kijátszani más, alkalmasint a zsidókkal vagy pedig a zsidó származású személyek által képviselt hatalommal szembenálló nemzeti-társadalmi erőknek.

A cionizmust viszont, mint ideológiai vörös posztót, minden esetben árgus és ellenséges szemmel nézik, mindenekelőtt azért, mert ez az ellenséges fellépés az egyetlen olyan elnyomatási indok, amely - az oroszok és barátaik reményében - megfelelően képes a zsidóüldözést nem zsidó, hanem osztályproblémának feltüntetni; és ugyanakkor épp az osztályszempont hangsúlyozásával elhessegetni magukról a fasizmus által is hasonló vehemenciával gyakorolt antiszemitizmus gyanúját.

Ha valaki képes arra - és egy zsidó sorsszerűen kényszerítve van, hogy erre képes legyen -, hogy az osztályszempontok ostoba és esztelen demagógiáján átlásson, akkor kolumbusztojási egyszerűséggel jelenik meg előtte a szovjet típusú zsidóellenesség logikai alapképlete: anticionizmus egyenlő antiszemitizmus!

Mit sem változtat ezen az a tény, hogy Izrael állami létén belül cionizmusnak minősül néhány ultranacionalista és félreérthetetlenül barbár intézkedés vagy szemlélet; a kommunista rendszerek a legritkább esetben beszélnek erről, ha a cionizmust támadják. A cionizmus számukra saját államuk zsidóságának etnikai létét, ill. annak megvallását jelenti. S hogy e lét minden totalitarizmus, minden fasizmus számára több mint kényelmetlen, ezért a cionizmus lett az a fedőcímke, amely a történelmünkben már néhányszor felfedett zsidóüldözés szélsőséges tényét és meglétét a szovjettípusú társadalmakban leplezni igyekszik. S nemcsak leplezni, de ugyanakkor indokolni, elmélyíteni, és szokássá is tenni.

A cionizmus, igaz, egyetlen, az európai demokráciák által befolyásolt szellem számára sem lehet túl szimpatikus, épp szélsőséges nemzeti lehetőségei és igényei miatt. De ha egy ilyen szellem cionizmusra gondol, akkor nem a kelet-európai rendszerek politikai szóhasználatában vett cionizmus jár a fejében, mert annak semmi köze a zsidók által meghirdetett nemzeti ideológiához. Az a cionizmus, amelyre Kelet-Európában ez idő szerint egyáltalán gondolni lehet, az a zsidók újbóli emberi kifosztásának álszent szofizmája, amely Oroszországban született, és az orosz kommunizmus eredendő antiszemitizmusaként él és funkcionál.

                                                                                     (Ara-Kovács Attila)

Ugrás az oldal tetejére