PILLANATKÉP
a vízgömbök felkúsztak az égre
istállók vállára simult vállpántnak a nap
süket menetelésről szipogtak a gesztenyék
hajnali pucéran merengtek a villanydrótok
a nyers gallyaktól füstölgő várakozásban
belecsobbant a balt-orient express
quelle inoubliable brillant solitude
s röppentek a rágógumik csokik a fűre
a purdékat a negédes manna
nyúlós majd ízetlen gumimennybe vitte
traktoristáktól eldobott csikkek
pokol s üdv zipzárjaként villantak az ajkakon
(Molnár János)